Eger - hetente kétszer, 1911
1911-10-04 / 79. szám
Előfizetési árak: Egész évre- _ 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre .. 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 79. szám. _ - -----= XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, október 4. S ajtó-vasárnap. Irta zágoni Debreczeni János. Minden józan gondolkozásul, vallását szerető és igaz katolikus vallja, a- mire egyik jeles írónk buzdít: „Isten, király, haza, — legyen szent jelszavad.“ Istent imádni, a királyt tisztelni, a hazát szeretni minden helyes gondolkozáséi magyar ember természetes kötelessége. De, fájdalom, vannak bomlott agyú emberek, kik az Isten-eszmét s vele a vallásos érzelmeket az elmékből és szivekből kiirtani, a királyi trónt lerombolni, a haza szeretetét nevetségessé tenni erőlködnek. Nép- és egyéb gyűléseken szóval, hírlapok, különféle füzetek, könyvek útján ölő betűkkel küzdenek, ágaskodnak Isten és vallás, különösen pedig a katolikus vallás ellen. Az emberi szívbe oltott Isten-eszme ellen elvakultságukban (vagy inkább elvadultságukban) szembe szállanak. Szeretnék, ha Isten nem volna; mert bűnfenvítő Ítéletétől borzad az ő érzé- kiségbe sülyedt életök. S ördögi szelleműktől izgatva, szeretnék az egész világot a saját bomlott agyuk gondolkodásának és romlott szívük aljas érzelmeinek megnyerni. Különösen erőlködnek pedig az önálló és helyes gondolkodásra képtelen tömegre hatni, elveiknek megnyerni és rajtok — Isten helyett uralkodni. A kát. egyház parancsolja, hogy a királyt tisztelni kell. Már maga ez a parancs, mert vallásos természetű, elég volna a vallás ellenségeinek, hogy a király ellen törjenek s trónja felforgatásán erőlködjenek. Ez eljárásukban azonban vigyázatosabbak és nem annyira nyíltan, mint aknaszerüleg dolgoznak, mert tartanak a törvények szigorától. De incselkedésök mindig elárulja, hogy alattomban tróndöntők szeretnének lenni. r Es a hazaszeretet ? Nemzetközieknek, világpolgároknak hirdetik magukat, a minek semmi köze a külön magyar haza szeretetéhez. A széplelkű Kölcsey Ferencz igen szépen mondja Paraine- sisében: „Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen föltétele. Az emberiség egésze nem egyéb számtalan háznépekre oszlott nagy nemzetségnél, melynek mindegyik tagja rokonunk s szeretetünkre és szolgálatainkra egyformán számot tart. Azonban jól megértsd! az ember véges állat, hatása csak bizonyos meghatározott körben munkálhat. Ázért ne hidd, mintha Isten bennünket arra alkotott volna, hogy a föld minden gyermekeinek egyforma testvérük s a föld minden tartományának egyforma polgárai legyünk. ... Hol az ember, ki magát a föld minden országainak szentelni akarván, forró szenvedelmet hordozhatna irántok keblében? Leonidas csak egy Spártáért, Regulus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg... Szeresd a hazát!“ Úgynevezett szabadgondolkodóink, vagyis vallástalan hangadóink, szeretnék kiirtani a nép szivéből az isten, király és haza iránti szeretet és hűség érzelmeit; sivárrá tenni az emberek szívét, melyben többé semmi nemes érzelem ne honoljon, hanem csak az állatias érzékiség gerjedelmei tanyázzanak; s ez által egész életök nyugalmát, vigasztalását tönkre téve, a hirdetett boldogság helyett a boldogtalanság örvényébe taszítják. És ők emberszeretetnek nevezik ezt, ami pedig az elképzelhető legnagyobb, legkegyetlenebb embertelenség. Szivünk nemes érzelmei követelik, hogy embertársainkat az ilyen ragadozó vadak karmai közül kiragadni törekedjünk. Ellenségeink legerősebb fegyvere a szabadsajtó, melynek lelket ölő fegyvereivel minden kunyhóba betörni erőlködnek. Ezek ellenében mi is csak a szabadsajté lélekmentő fegyvereivel küzdhetünk és kell küzdenünk. Ellenségeink gonosz sajtójukkal már igen nagy tárt foglaltak el és mérhetetlen károkat okoztak a lelkekben, — leginkább a mi közönyösségünk, vagy csekély érdeklődésünk miatt és csekély — áldozatkészségünk következtében. Amit a XVIII. század végén fiatalon elhunyt, de komoly gondolkodású Kármán József irt Sonnenfels után, mai napság fokozottabb mérvben igaznak | bizonyul: „Az olvasás és írásnak igen nagy szabadsága, amely minden különbség nélkül mindennek mindent olvasni megenged, anyja a hitetlenségnek és a zűrzavarnak és a legrútabb feslettségnek. “ Az ilyen gonosz sajtóval szernbe- szállani minden nemes érzelmű, kivált katolikus embernek szigorú lelkiismereti kötelessége. Küzdenünk kell Vörösmarty szerint: „Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. “ E cél elérésére táborra, nagy, erős, katolikus táborra van szükségünk, mely bátran, a siker reményével szállhasson szembe az ellenséges törekvésekkel. Vannak ügy an már a szent ügynek bátor harcosai, de nem elég számmal, sem kellő fegyverzettel fölszerelve. A harcosok számának növeléséről és kellő fölszereléséről azoknak kötelessége gondoskodni, kiknek az Isten, király és haza szent ügye szívükön fekszik. Ez áldozattal jár. De áldozatot hozni a nemes célért minden igaz katolikusnak és magyarnak lelkiismereti kötelessége. Támogatnunk kell a katolikus magyar sajtót, részint lapjaiban, milyenek az Alkotmány és Ujlap napilapok, ezek megrendelésével, részint a vidéki katolikus sajtóorgánumok segítésével és a Kát. Sajtóegyesületnek juttatott külön adományainkkal. Ez utóbbi célra Magyarország főpásztorai egyházmegyéikben évenkint megtartandó sajtó vasárnapot rendeltek el, mely napon a hívek, lelkipásztoraik által felhíva, adományaikkal járulnak a kát. sajtó támogatására. Bíboros-érsek főpásztorunk is 1909. évi XIV. körlevelében, egyházmegyénk részére, a pünkösd utáni XVIII. vasárnapot (mely ez évben az október 8- ára eső Magyarok Nagyasszonya ünnepe) jelölte ki sajtó vasárnapúi. Á főpásztori buzdító szózatnak engedve, de saját nemesebb érzelmeink sugallatát is követve, hozzuk meg mindannyian, ' kik katolikus és magyar nevünket nem szégyeneljük, tehetségünkhez mért áldozatunkat a kát. sajtó támogatására, emelésére, s ezzel a jó erkölcsök védelmére.
