Eger - hetente kétszer, 1911
1911-09-27 / 77. szám
2 EGER. (77. sz.) 1911. szeptember 27. iránt. Az állandó választmány hasonló felirat küldését javasolta, Szederkényi Nándor ellenben az átiratoknak a levéltárba helyezését indítványozta. Hosszas és szenvedélyes vitát provokált a két ellentétes indítvány. Szederkényi indítványa mellett Károlyi Mihály gróf, Alföldi Dávid dr., Malatinszky György, Dió- szeghy Mihály és Mayer JáDos szólaltak föl, mig az állandóválasztmány javaslatát Keglevich Gyula gróf, Setét Sándor dr. és Makra Géza támogatták. A hái’om óra hosszáig tartó vita vége az lett, hogy a közgyűlés névszerinti szavazással, 142 szóval 98 ellen, tehát 44 szótöbbséggel az állandó választmány javaslatát fogadta el és fölír az országgyűléshez az obstruk- ció ellen. Ezután nyugodtabban folyt tovább a tárgyalás. Versecz városnak az általános egyenlő és titkos választói jognak törvénybeiktatására vonatkozó átiratát irattárba helyezték; a vármegye 1912. évi költségvetését elfogadták és végül a Budapesten, Tisza Kálmán emlékére emelendő szoborra Alföldi Dávid dr. és Károlyi Mihály gróf ellenző és Keglevich Gyula gróf pártoló hozzászólása után — névszerinti szavazással, 64 szóval 59 ellen, 300 koronát sza- váztak meg. Ekkor már délután fólkettőre járt az idő s az elnöklő főispán a közgyűlés folytatását másnapra halasztotta. Második nap. A második nap tiszteletbeli kinevezésekkel kezdődött. Az elnöklő főispán bejelentette, hogy Lipcsey Tamás és Mártonffy Lajos szol- gabírákat, valamint Papszász Tamás dr. föld- birtokost tiszteletbeli főszolgabírákká, Marti- novichLászló dr. közigazgatási gyakornokot tiszteletbeli szolgabíróvá és Gleichmann Lajos dr. budapesti ügyvédet tiszteletbeli alügyésszé nevezte ki. Ezután gyors tempóban végzett az előző napról elintézetlenül maradt 573 üggyel. Elfogadta a jegyzői és orvosi, valamint a tiszti nyugdíjalap, és az állategészségügyi ebadó-alap költségelőirányzatait; megszavazta a megysi háztartási alapra, a rendelkezési alapra és a katonai beszállásolási alapra kivetendő pótadókat ; az Országos Börtönügyi Múzeumnak két régi hóhér-pallost engedett át, Gachal József festőművész-növendéknek 100 K. ösztöndíjat adományozott; elhatározta, hogy a Társadalmi Múzeumot az alkoholizmus ellen való munkálkodásában támogatja; a Gyöngyösi Forgalmi Bankrészvénytársaságnak a hevesi vasúti állomástól Hevesre vezetendő lóvasút céljaira a szükséges utterületet átengedte és az egri megyei laktanyában a „géppuska-osztag“ részére szükséges épületek fölépítését elrendelte. Az egri ügyek közül a hatósági cseléd- közvetitő-intézet ügyében hozott határozatot pótlások végett visszaadta a közgyűlés a városnak ; a szóda és ásványvíz megadóztatását elutasító városi határozatot jóváhagyta; az utak építésére felveendő 170,000 koronás, valamint a villanygyári víztorony építésére szükséges 10,000 koronás kölcsönt jóváhagyta: az angol aszfalt r.-társaságnak adott kötelezvényt, a Széchenyi-utca aszfaltozási ügyét, a trágyalerakodó helyok kijelölését és az összes köztérvételi és bérleti ügyeket jóváhagyta. Ellenben azt a kérelmét a városnak, hogy a káptalanutcai kőhidat építse át a vármegye, elutasították. Budapest székesfővárosnak a sajtószabadság biztosítása ügyében tett átiratát tudomásul vették és irattárba helyezték. A halálozás, vagy egyéb körülmények miatt megüresedett megyebizottsági tagsági helyek betöltésére a választás határidejét október hó 16-ára tűzték ki. A József főherceg emlékére emelendő szobor költségéhez 50 koronát adományoztak. A községi és körorvosok mellékjárandóságait szabályozták, lakbér-illetményeiket és államsegélyeiket megállapították: a fő- és járásorvosi utiátalányokat fölemelték; a pétervásárai körorvosnak természetbeni lakásról gondoskodtak. Ezután: a vármegyei szakkönyvtár gyarapítására 400 korona államsegélyt kér a közgyűlés; Eger városának a közkutak ügyében hozott határozatát, valamint a trágyagyár, a halászati és hirdetési-jog ügyében kötött szerződéseit jóváhagyta; a jegyzői tápintézet vármegyei alapítványait 20—20 koronával emelte; az Egri Dalkörnek három évre évi 200—200 korona segélyt adott; Navora Kálmán besenyőtelki jegyzőt nyugdíjazta; az állami utak sorába átvett eger-debreceni, gyöngyös-nógrádi s a pásztói közutakat a törvény- hatósági utak sorából törölte és a gyöngyös- parádi utón létesítendő lóvasut céljaira a szükséges területet átengedte. Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, szeptember hó 23-án, délelőtt 11 órakor Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester elnöklete alatt rendes közgyűlést tartott, mely alkalommal a következő ügyeket intézte el: Napirend előtt Tót Csepregi Ferenc városi képviselő szóvátette, hogy a közkutakat, melyeket eddig az érdekelt lakosság zárva tartott, a rendőrség felnyitiatta és most az utcagyerekek köveket, c-erepeket, fadarabokat és egyéb szemetet dobálnak az ivóvizet szolgáltató kutakba. Kérdi: van-e erről tudomása a polgármesternek és ha igen, szándékozik-e ezen az állapoton segíteni ? A polgármester kijelentette, hogy ugyanezt a panaszt, ugyancsak Tót Csepregi Ferenc képviselő írásban is beadta pár nap előtt és miután a panaszt a tanács véleményes jelentéstétel végett áttette a rendőrséghez, kéri, hogy a válasz beérkeztéig ezt az ügyet függőben tartsa. Ebben úgy az interpelláló, mint a közgyűlés megnyugodott. A napirend első tárgya a munkásházak építésének ügye volt. Egyelőre 36 munkásházat építtet a város, amely javaslatnak harmadízben való tárgyalására december hó 16 át tűzték ki. Addig az ideig a tanács a jelentkezőkkel megköti az ideiglenes szerződéseket, versenytárgyalást tart az építkezésre és az igy szerzett tájékozódás alapján javaslatot terjeszt a közgyűlés elé a fölveendő kölcsönre nézve. A város kezelésében levő alapítványok számadásait eddig a közgyűlés a város közpénztári számadásával együtt intézte el. Az alispán külön-külön kívánja a számadást az alapítványokról. A közgyűlés ezt teljesítette és a pénzügyi szakosztály részéről felülvizsgált számadásokat egyenkint jóváhagyta. A Korona-utca aszfaltozása és a Koronavendéglő bejárójáig vezetendő aszfalt gyalogjáró kiépítésének ügye, tudvalévőén, ujraföl- vétel tárgya lett. Az alispán most arról értesítette a várost, hogy az aszfaltmunkálatok ügyének elintézését nem tekintve, a Koronához vezető gyalogjárót az őszi aszfaltmunkákkal egyidejűén építéssé ki. A közgyűlés az erre vonatkozó tervet elfogadta és az építést elrendelte. Az utak kiépítésére Reiner Soma vállalkozóval kötött szerződést is elfogadták és jóváhagyás végett a törvényhatósági bizottsághoz fölterjesztették. No de hát már ez bizony nagyon régen volt. Most a fia: Kese Jóska tölti be a helyét. Az öreg csontjainak bizony már jól esik a pihenés. A ház előtti nagy eperfa alatt szokott ülni az öreg. Gyönyörű egy fa. Két ember sem tudja körülfogni a derekát; — úgy mondják, — megvan már az száz éves is. Annyi bizonyos, hogy jól megveti az árnyékot. Az öreg Péternek egyedüli mulatsága a pipa. Kicsiny, kurtaszárú és a szopókás vége ronggyal van körülcsavarva, ami szintén nem parádéból van úgy, mert bizony régen elhányta már a fogait az öreg Kese Péter. A rongy azért van rajta, hogy könnyebben tarthassa a szájában a pipát, mert hát nem igen esnék jól, ha tartani kellene azokkal a ráncos, reszkető kezekkel. Jó dohánya csak akkor akad, ha a fia juttatott neki. Megteszi néha a krumpiilevél is, meg a sűrű polyva, mert ilyenkor csak addig szívja, mig rágyújt, azután a többi már csak illúzió. így pipálja az öreg az életet és nincs egyébre gondja, mint nézni, hogy milyen az idő. Egyszer, úgy aratás után, hirt kaptak a nagyságos úrtól. Azt üzente ugyanis, hogy megnézi a termést. Nem is csinált mást ezután egy béres, mint a majorság környékét tisztogatta, hogy minden a helyén legyen, amikorra megjön a nagyságos úr. Egy szép őszi délután meg is érkezett. A fia is vele volt, az a szép szál ember, aki a királyt szolgálta. Hát bizony most sem kerülték ki az öreg Kesét. Oda is megy a nagyságos úr az öreghez és megveregeti roskadó vállát. — No Péter, mi az újság? — Jó a termés naccságos úr! Nagyon jó; szeret bennünket az Isten nagyon! — Hát kend mit csinálgat? — Pipálgatok, hazafelé gondókozom, naccságos úr! — No már oda csak együtt megyünk, öreg! Hát volna-e valami kívánsága? — Yóna, vóna, véna nagyjó uram. Régen tartogatom má’ azt, — de soh’se’ mertem mög- mondani. — No! — Vén bolond is vagyok én má’! Tudom ki is nevet érte a naccságos úr. — Csak mondja, öreg — biztatja Zargo- nyay. — — Hát mög is mondom, mert nagyon a szívemön fekszik. Egész életömbe sokat hallottam a pástétomrú’, hogy az urak csak avva’ é’nek ... Szeretném mögkóstóni nagyon. Aztán nem is bánom, ha ki is rántják alúllam a gyíként . . . Zirgonyay nem állotta meg, hogy el ne mosolyodjék az együgyű kívánságon. De teljesítette. Mihelyt hazament, küldött neki egy alapos porció pástétomot, meg néhány pakli dohányt is a javából. A vén eperfa alatt költötte el az öreg az úri eledelt. Maga terített fel magának módosán, urasan. A tanyások is odavetődtek s tudakolták a furcsa eledelt. — Pástétom e’ fiam, pástétom ... De csakhamar otthagyták és másnap már azt suttogták róla, hogy megbolondúlt. Mint minden, ez is a fülébe ment az öregnek. És ez lett a veszte: nem tudta elviselni, hogy bolond ■ hűét költötték a pástétom miatt . . . Napnyugtakor ott hagyta a tanyát és ment egyenesen a nagy víz felé ... Másnap kivetette a szőkevizü Tisza a vén Kese Pétör testét ... A finom dohányból mindössze egy pipával szítt ki, a többi a — Jóska gyerekre maradt. Vén palóc.
