Eger - hetente kétszer, 1911
1911-08-30 / 69. szám
2 EGER. (69. sz.) 1911. augusztus 30. A szinügyi bizottság tegnap délelőtt ülésezett először ebben az évben. Bayer Henrik előadó bejelentette, hogy a színházban szükséges javítási munkálatok elkészültek, a tüz- rendészeti vizsgálatot megtartották és e tekintetben semmi kifogás nincs. A bizottság kimondotta, hogy ezután minden csütörtökön ülést tart a szezon alatt s ezen bírálja meg a következő heti műsort, amelyet akkorra köteles lesz beterjeszteni az igazgató. Mivel pedig az a vélekedés, hogy Paláéi csak egy hónapos szezont tervez (mert előleges jelentése 30 előadásról szól), a bizottság a szerződésben kikötött hathetes szezon mellett foglalt állást. Bekérik továbbá az igazgatótól a tagok névsorát és a gázsi jegyzékét is, hogy meggyőződjenek : vájjon a szerződésben kikötött színvonalon van-e a társulat. A fürdőügyi bizottság hétfői ülésén foglalkozott az egri fürdők fejlesztésének kérdésével és kimondotta, hogy tervet készíttet a melegforrások egész komplexumának kihasználására vonatkozóan. E tervbe a Melegvíz mint női uszoda, a Kismelegvíz pedig mint népfürdő illeszkednék be. Természetes, hogy a fejlesztéshez a tulajdonos érsekség és főkáptalan hozzájárulását kérik ki első sorban. Szunnyadó ügyek. — Az utcanevek. — A hatósági cselédszerzö intézet. — A piaci szabályrendelet. — (3!h) A mi saját külön Vén palócunk sokszor és sokat zsémbeskedik a Hét rovatában, amiatt, hogy a világ folyása nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Visszásságokat, fogyatékosságokat fedez föl; a meglazult erkölcsöket re- parálgatja és a közügyekben fölmerült folytonossági hiányokat igyekezik gyógyítgatni. Oka és anyaga persze mindig van a zsémbeskedésre. Az ő témája kifogyhatatlan. Ezúttal én is az ő berkeibe tévedek. Néhány szunnyadó ügye van Eger városának; ezeket óhajtanám ébresztgetni. Kár lenne értök, ha közben elaludnának — örökre. A szunnyadó ügyek lajstromában az elsők között a vízvezeték, vagy mondjuk igy: a vizkér- dés megoldásának ügyét, azután a vágóhíd, majd az uj vasúti állomás építésének ügyét találjuk. Ezek — úgy látszik — a mesebeli királykisasszony százesztendős álmára vannak kárhoztatva, és... és... még nem találtuk meg az álmaikat oszlató varázsvesszőt. Ezeket tehát egyelőre hagyjuk még pihenni. Azonban miért alszik olyan feltűnő sokáig a többi szunnyadó ügy: pl. az állapotban volnék ! ... És most ? . . . a szenvedőt szemlélvén, a bánat marcangol. ... De most megmozdul... mindjárt felébred. Veszem az orvosságot. Óvatosan, pontosan egy kávés kanálnyit öntök a pohár vízbe és felkavarom. A poharat leteszem az éjjeli szekrényre, a cukros vízzel telt pohár mellé. Ha felébred, meg kell innia az orvosságot. . . De hátha csuklik majd? . . . Akkor meg kell innia a cukros vizet. . . Oh, bár ne csuklanék, hogy bevehetné az orvosságot, mely visszaadja egészségét. . . . Fölébred. . . rám néz. .. — Jól aludtál, édesem ? Előbb tétovázik, s azután felel: — Jól aludtam. Volt itt az orvos? — Igen, drágám. — Mit rendelt ? — Be kell venned a gyógyszert. Már elkészítettem. Hála Isten hogy nem csuklottál, mert akkor csak a cukros vizet kellene meginnod ----íme, drágám, itt az orvosság, idd meg. u tcanevek rendezése, a hatósági cselédszerzö intézet, és a kofák elövásárolásának korlátozására vonatkozó szabályrendelet? Ezeknek az álmát talán csak nem őrizik szintén mesebeli sárkányok, amelyekkel előbb meg kell birkózni, hogy ártalmatlanok legyenek ? Vagy igen ? Vegyük sorra őket. Az utcanevek rendezésére bizottságot küldött ki a város képviselőtestülete. A feladata ez: Eger város utcáinak helyesebb elnevezéséről és a lakóházak számozásáról készítsen javaslatot. Szó sincs róla, elég komoly és alapos megfontolást kívánó munka ennek a javaslatnak az elkészítése, de nem lehetetlen. Elvégre is nem lakunk annyira keleten, hogy egzotikus utcanevek kieszelése miatt hónapokon át kelljen törnie a fejét egy egész bizottságnak. Kina fővárosában, Pekingben például ilyen neveket lehet olvasni az utcasarkokon: „A boldog verebek utcája,“ „Az örök nyugalom utcája,“ „Tér a kőtigrishez,“ „Az örök bűn kapuja,“ „Barbárok utcája,“ „Engedelmesség utcája,“ „Holt utca,“ stb. Ilyen vagy hasonló elnevezésekre nálunk nincsen szükség. Sőt, a most meglevő utcanevek nagyrészétől éppen azért akarunk megszabadulni, mert veszedelmesen keleties a — hangzásuk. A bizottság tehát azon fáradozik, hogy ezeknek az utcáknak és tereknek javasoljon uj nevet: Agyagos-utca, Árnyékszala-utca, Bérc- utca, Cifrakapu-utca, Cifra-tér, Darvas-utca, Diófakut-utca, Érsek-utca, Folyás-utca, Görögutca, Hadnagy-utca, Hold-utca, Homok-utca, Honvéd-utca, Hal-tér,. Hus-piac, Irgalmas-utca, Karéj-utca, Kapás-utca, Koszoru-utca, Könyök- ütca, Király-utca, Kaszárnya-utca, Kisasszonyutca, Kötő-utca, Kertész-utca, Lejtő-utca, Malom-utca, Mély-utca, Nap-utca. Nyár-utca, Nyil- utca, Orom-utca, Orgonás-köz, Ovoda-utca, Pacsirta-utca, Pázsit-utca, Piac-utca, Remény-utca, Rózsa-utca, Ráchegy-utca, Sertekapu-utca, Sán- dor-utca, Szél-utca, Szunyog-köz, Szűz-utca, Szarvas-tér, Sas-utca, Szalapart-utca, Tetemvárutca, Tavasz-utca, Tél-utca, Tót-utca, Tévesztőköz, Torony-utca, Törökfő-utca, Tüzér-utca, Tündérpart, Újvilág-utca, Újsor-utca, Vállós-ut, Vöröskut-utca, Virág-utca, Verőszala-utca, Vásár-tér, Zöldkoszoi u-utca, Zseb-köz. Az utca-keresztelés persze nem könnyű dolog. Sok kritikának van alávetve. Hanem hát szerencsére van annyi nagy emberünk, hogy a neveikről — a már eddig meglévőkön kívül — akár az összes utcáinkat és tereinket elnevezhetjük. Oda nyújtottam a poharat. Bágyadtan, lassan itta ki, mint az elgyengült betegek szokták. Azután elaludt. De álma most csendes pihentető álom volt. Bizonyosan az orvosság hatása folytán. Ideges csöngetés... Ki jöhet ?.. Jön, rohan az orvos kikelt arccal, lihegve a sietéstől. — Bevette-e?., kérdé sápadtan. — Be. Hála istennek, nem csuklóit! — Óh, végem van!.. sóhajt az orvos megsemmisülve __ Azu tán gyorsan beszél; — Véletlenül bementem a gyógyszertárba. Nagy zavar, ijedtség... Mi az ?.. Elcserélődött két orvosság... Hogyan?.. Az egyik helyről már visszahozták ... És a másik ? Nem tudjuk, talán Kövesyékhez küldtük... Megdermedve hallgattam az orvost. Hang nem jött a számra, mozdulni >em tudtam... Én tehát az elcserélt orvosságot adtam be!! — Hol az üveg ? kérdé az orvos. íme a jelentősebb egri írók és költők névsora, akikről még nincsen utca elnevezve: Aszalay József, Áldor Imre, Bródi Sándor, Bar- talos Gyula, Danielik János, Györgyényi Ignác, Gvadányi József, Gárdonyi Géza, Ihász Gábor, Ipolyi Arnold, Krassy Félix, Kandra Kabos, Kalocsay Alán, Kiss József, Kapácsy Dezső, Csillag Mór, Lipcsey Ádám, Lengyel Miklós, Luga László, Mindszenty Gedeon, Montedegói Albert Ferenc, Mihályi Ákos, Négyessy László, Orosz Ádám, Pájer Antal, Pánthy Endre, Párvy Sándor, Roskoványi Ágoston, Szaitz Leó, Szarvas Gábor, Szemere Pál, Szederkényi Nándor, Tár- kányi Béla József, Timon Ákos, Tóvölgyi Titusz, Trefort Ágoston, Turk Frigyes, Vértesi Arnold, Verhovay Gyula, Vida József, Werner Gyula, Zalár József és a Zsasskovszky testvérek. A történelmi nevű egri püspökök közül ezeket említjük föl: Telegdy, Szécsényi, Lu- dányi Tamás, Rozgonyi Péter és Simon, Szécsy Dénes, Héderváry László, Bakács Tamás, Fran- gepán Ferenc, Oláh Miklós, Erdődy János és Gábor, Barkóczy Ferenc és a jótékony szívű Bartakovics Béla érsek. Azután az egri püspökséget alapító és az első templomot építő szent Isván királyról sincsen utcánk elnevezve és közéletünknek még a következő nagyjai is számbavehetők: Rottenstein János, a híres városbíró, Horánszky Nándor, Imre Miklós, Vavrik Béla, stb. stb. Válogathatunk közülök. Ha a még élő nagyságokat — érthető okokból — mellőznénk, még akkor is bőven telik a megmaradottakból. A fő azonban az, hogy az ügyet ne hagyjuk sokáig aludni. Ami a hatósági cselédszerzö-intézet fölállítását illeti, kár, hogy még mindig a szunnyadó ügyek közé tartozik. A közönségnek elsőreudű szociális érdekei fűződnek hozzá és a szabály- rendelet még most is csak aktacsomag valamelyik hivatalos helyiség Íróasztalán. Pedig hát azért csinálta meg Tó'h Sándor rendőral- kapitány és fogadta el a képviselőtestület, hogy végre-valahára Egerben is rendbejőjjön a cselédkérdés. Mert már nagyon is itt az ideje, hogy radikálisan fogjunk hozzá a cselédszegőd- tetésnél fölmerült bajoknak orvoslásához és elhárításához úgy a szolgálatot adók érdekében a cselédfogadás, mint a cselédeknek a besze- gődés körülményeinek megkönnyítése szempontjából. A magánvállalatban űzött helyszerzés csak a nap-napután fölmerült cselédközvetítést bonyolítja le (ha tudja!), azzal nem törődik, hogy a cselédek létszámában a jelentkezők Odamutattam. Nesztelenül ment oda, az üveget felnyitotta, még jobban elsápadt. — Vége van ! mondá és lerogyott a székbe. Én félig meghaltam __ . ... Ah, a beteg fölébred. Szemei nem tévedeznek, határozottan néz rám, az orvost még nem veszi észre, aki tenyerébe temette sápadt arcát. — Kérlek, adj még abból az orvosságból! Nagyon jó, édes volt. Ez bizonyosan használni fog. Az orvos felpattan. — Édes volt? . .. Igen, nagyon jó. — Oh, hála Istennek, akkor a cukros vizet itta meg! . . . Nincs semmi baj! És az én drágám betegsége megfordult és pár nap múlva tökéletesen jobban lett. . . a cukros víztől. Szokolay János.
