Eger - hetente kétszer, 1911
1911-01-28 / 8. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. ~ 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre ~ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. . = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 8. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szombat, január 28. Titulus sine vitulo. Eger, 1911. jan. 28. Ez a szállóige jó magyar fordításban annyit jelent: fenn az ernyő, nincsen kas. Más szóval: cím, de vagyon nélkül. Hogy pedig nem mai keletű, a nyelve bizonyítja, mert bizony még a régi latinos világból maradt reánk. Kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a címkórság nem csupán modern betegsége a magyarnak, hanem régi és sok káros eredményt magában hordozó hibája, bűne. Sajnos, nálunk Magyarországon fejlődött ki talán legjobban, leszámítva a nagyzási hóbortban szenvedő déli népeket: az olaszokat, spanyolokat, poi- tugallokat. Nálunk olyan mértékben pusztít, hogy szinte csodálatos, ha valaki egy fokkal feljebb nem tituláltatja magát. Megszoktuk ugyanis, hogy akinek a tekintetes cím járna ki, az legalább is nagyságos címet vár; a valódi nagyságos kevesli ezt a megszólítást és legalább a cselédjeivel hívatja magát méltóságosnak. Hát hiszen jól van. Magában véve ártatlan dolog, ha valaki azt parancsolja a szobaleányának, hogy őt kegyelmes úrnak titulálja, vagy azt követeli az inasától, hogy tévessze őt öszsze a dalai lámával. Tulajdonképen joga ; van hozzá. Ezredesi egyenruhát is csináltathat a közember és viselheti úgy, hogy senki se lássa; sőt boldog egyedüllétben akár koronát is tehet az ember saját fejére és király lehet önmagában. (Nem önmagának királya, mert ez gyönyörű dolog.) De azt kérdjük tisztelettel: mi értelme van ennek? Semmi. Mit használ X-nek az, ha őt egy fokkal feljebb taksálja az inasa, a szoba- leánya, a szakácsnéja, akit úgy fogadott föl és úgy fizet meg? Semmit! Mégis igy tesz a legtöbb ember. Tetszeleg önmagának avval, hogy ő legalább otthon nagyobb ur, mint aminő valójában. A szolgalelkek azután, kihasználva ezt a beteges hajlamot, szívesen élnek vele. A pincéreknek minden jól öltözött ember — doktor ur, az orvos — főorvos, a biró — főbíró, sőt, hor- rendum dictu, a tanár — főtanár. . . Eddig rendben van a dolog A megkétszerezett borravaló biztosítja és állandósítja ezt a címet, ezt a megszólítást; pár korona bértöbblettel otthon is megszerezhetjük ezt az előléptetést, ezt a rangemelést. Csakhogy ennek egyéb következményei is vannak. Ha már a címben tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig j a takarónk ér: egyebekben is tovább kell mennünk ügy vagyunk vele, mint az oktalan asszony, aki az uj függönyök kedvéért uj bútorzatot hizeleg ki az urától; az uj bútorok uj, nagyobb lakást kívánnak; ez viszont nagyobb cselédséget stb stb. . . . A legsmucigabb nagyságos urnák is drágább az élete, mint a gavallér tekintetesé. És jaj annak a méltóságos urnák, akinek e címhez nincs elég jövedelme! . . . A francia köztársasági elnöknek megszólítása csak ennyi: Elnök ur! Nálunk meg az olyan egyetemi tanár, aki véletlenül már udvari tanácsos, a világért se engedné el a méltóságos címet. Sőt annyira megy, hogy ha valamelyik hallgatója zavarában nagyságosnak címezi, még figyelmezteti is reá — meglehetős méltóságtalanul. . . . Kicsiny dolog ez a címkérdés, de nagyon fontos, ha nemzetünk erkölcsi mérlegét akarjuk összeállítani. Azt jelenti ugyanis, hogy kapkodunk a külsőségek után, de nem sokra becsüljük a belső értéket, a tartalmat. Kapaszkodunk, de csak olcsó áron. Nem verejtékes munkával akarunk emelkedni, haneni kényelmesen, olcsó szerrel. És nem gondoljuk meg, hogy a legtöbb esetben nagyon is ráfizetünk. Az „EGER“ tárcája. Gondolatok Goethe müveiből. Bármilyen visszavonultan éljünk, mégis mihamar észrevesszük, hogy vagy adósokká, — vagy hitelezőkké lettünk. * Ha olyan valakivel találkozunk, ki hálával tartozik nekünk, ez azonnal eszünkbe jut. És hányszor találkozunk olyannal, kinek mi tartozunk hálával, amely azonban nem jut eszünkbe! * Valamit közölni valakivel: természetes dolog; de amit mások velünk közölnek, azt úgy fölfogni, ahogy ők értették: műveltség. * Senki sem beszélne sokat a társaságban, ha tudná: mily sokszor értik félre a többiek. * Aki sokat beszél másokról úgy, hogy a hallgatóságnak nem hizeleg, undort kelt. * l Ellenmondás és hízelgés: mindkettő rossz társalgást teremt. * A legkellemesebb társaságok azok, amelyeknek tagjai szertartásosság nélkül tanúsítanak egymás iránt tiszteletet. * Semmi által sem mutatják ki jellemüket az emberek annyira, mint az által, hogy mit találnak nevetségesnek. * Az okos majdnem mindent nevetségesnek talál, az értelmes pedig úgyszólván semmit * Eltűrjük, hogy hibáinkat szemünkre hányják ; a büntetést is türelemmel elszenvedjük hibáink miatt, sőt a kellemetlenséget is. De türelmetlenek leszünk, ha hibáinkat el kellene hagynunk. * A szenvedélyek hibák vagy erények, csakhogy fokozottak. * Szenvedélyeink valóságos főnixek. Mihelyt elégett a régi, az uj azonnal életre kel a hamuból. * A hatalmas szenvedélyek reménynélküli betegségek. Amivel meggyógyíthatnók, avval még veszedelmesebbekké tesszük őket. * Az embereket nem ismerjük ki, ha hozzánk jönnek; hozzájok kell mennünk, hogy megítélhessük: hányadán vagyunk velők. * Az által, amit mi jó magaviseletnek és jó erkölcsnek hívunk, azt akarjuk elérni, amit enélkül csak erőszakkal, vagy még erőszak utján sem lehet megszerezni. * A nőkkel való társalgás út a jó modorhoz. * A bizalmasság nevetséges ott, ahol tisztelet helyett jelentkezik. * Nincs az udvariasságnak olyan külső jele, melynek nem volna meg a mély erkölcsi alapja. Az igazi nevelés az volna, mely ezt a jelt és és ezt az alapot együttesen plántálná át az emberek leikébe. * A magaviselet olyan tükör, melyben mindenki megmutatja — magát, * Önkéntes alárendeltség a legszebb állapot. És hogy volna ez lehetséges szeretet nélkül ?! * Sohasem vagyunk távolabb kívánságainktól,
