Eger - hetente kétszer, 1911
1911-08-12 / 64. szám
4 EGER. (64. sz.) 1911. augusztus 12. gondolja, vájjon merjen-e ilyet mondani: Ön gazember! Tessék csak a tegeződést a folyosón hagyni, vagy általában elhagyni s akkor majd nem röpködnek a magyar képviselőházban ilyen enyel- gések: ' — Te köpőcsésze! * A nyári színházak csődje. Fővárosi és vidéki lapokban egyre-másra olvassuk, hogy a színigazgatók nyári szezonja alig sikerül valahol. Persze, manapság akinek pénze van, az megszökik otthonról; akinek pedig nincs pénze, az nem járhat színházba. Sőt többet mondunk: még akkor se menne, ha volna pénze, mert — nagyon meleg van. Ezért játszanak üres ház előtt szegény színészek a legtöbb városban. * Gazdag szegénység. Nagy jégverés volt az egri határban vasárnap délután. Bizony, sok szőlősgazda emlegeti ezt a napot keservesen. A 25 százalékos jégkár még a kedvezőbbek közül való, mert néhol 50—60—75% kárt is csinált. Még szerencse, hogy a csapás nem általános, mert a jégverés szalagszerüen vágott keresztül Eger határán. Egy szellemességéről ismert, házatlan és birtoknélküli zsellér úriember, csöndes humorral jegyezte meg a szárazság és a jég miatti sopánkodások hallatára: — Nem adom ezer koronáért, hogy — semmim sincs. HÍREK. Eger, 1911. augusztus 11-én. Tájékoztató. Aug. 14. Kendkivüli megyegyülés. „ 14. A közigazgatási bizottság ülése. „ 14. A pétervásári főszolgabíró tárgyalási napja Párádon. „ 15. Nagy-Boldogasszony ünnepe. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Kápolnán. „ 15. A gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Gyöngyöspüspökiben. „ 16. A hevesi főszolgabíró tárgy, napja Kiskörén. „ 19. Eger város közgyűlése. „ 20. Szent István király ünnepe. „ 20. Az Egri Dalkör népünnepélye. „ 20., 21. Országos vásár Gyöngyösön. „ 21. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 23. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 27. Országos vásár Poroszlón. „ 28., 29. Országos vásár Hatvanban. A romok városából. Révész István, kecskeméti prépost-plébános, a következő kérelemmel fordul a könyörületes, érző szivekhez: Testvérek, segítsetek! A julius 8-iki földrengés óriási és évekig gyógyuló sebeket ütött Kecskemét városán, de senkin és semmi intézményen nem ütött olyan mélyet, olyan fájdalmasat, mint a kecskeméti róm. kát. egyházon. Az az egyház, mely eddig ősrégi autono- mikus szervezetével ideális kulturmissziót teljesített ötvenezer hivő között, mely egyház — dacára éppen a katolikus hívők gyengébb vagyoni helyzetének — az utóbbi évek alatt hatalmas virágzásnak indult, néhány másodperc alatt a tönk szélére jutott. Egyházunk anyagi fennállását biztosító és még néhány százezer korona kölcsönnel terhelt három bérházunk lakhatatlanná vált. Főgimnáziumunk majdnem teljesen tönkretett épületét csak nagy áldozatok árán hozhatjuk helyre. Több kisebb kápolnánk romokban hever. Szent Erzsébet templomunk már alig lesz javítható, hanem egészen újra építendő. Plébániai és lelkészi épületeink lakhatatlanok. Ami legjobban fáj, ami majdnem kétségbe ejt, az, hogy hazánk büszkesége, az Alföld drága kincse, félszázezer hívő gyönyöre és boldogsága: a mi öreg templomunk minden részében, itt-ott gyógyíthatatlanul meg van sebesülve. A városi tanács által felkért, műegyetemi tanárokbői álló bizottság, a párját ritkító csodaszép tornyot lebontandónak véleményezte. Mind a négy katolikus templom hatóságilag be van zárva. A 160 ezer hold területen szétszórt hívek vigaszára már nem kondulhat meg a kecskeméti öreg templom nagy harangja. Kénytelenek vagyunk künn, a várostól elég távol eső Szentháromság-temetőben misézni, prédikálni, Isten szabad ege alatt gyóntatni és áldoztatni. Szívetrázó jelenet, mikor úgy vasárnaponkint 10—15 ezer szinmagyar hivő apáinak, sírján égre emelt könnyes szemmel zengi Boldogasszony Anyánkhoz: „A földrengéstől, rémes veszélytől Szabadíts meg minket gyötrő rettegéstől.“ Keresztény testvérek! A magyar nép nemesen büszke, kérni nem szeret. De büszkeségénél is nagyobb az Isten és egyháza iránti szeretete. Épp’ azért magyar önérzetünk megalázásával kérünk titeket, segítsetek. Mi bízunk a testvéri szeretetben, biztat az a tudat is, hogy boldogabb napjainkban mi is siettünk szenvedő testvéreink könnyeit letörölni. A megrendült földről rendíthetetlen hittel, a romok közül romlatlan szívvel kiált felétek 50 ezer kát. magyar: Testvérek segítsetek! Lapunk legközelebbi száma — a keddi ünnep miatt — csak szerdán délben jelenik meg. Személyi hír. Kállay Zoltán dr. főispán, v. b. t. tanácsos, eddigi megállapodások szerint, holnap (szombaton) este érkezik haza Marienbadból. Kinevezés. A. m. kir. földművelésügyi miniszter Perlaky Elemér, fizetésiden gazdasági segédfelügyelőt, a X. fiz. osztályba gazdasági segédfelügyelővé nevezte ki. Változások a minoritarendben. Lakatos Ottó dr. tartományi főnök Egerből Korom P. Antalt és Bagáry Norbertét Nyírbátorba helyezte s helyökre jön Novák Mihály Aradról. Faix L. Benedek, az egri ház eddigi főnöke, Pancsovára megy nyugalomba. Anyakönyvi kinevezés. Hevesvármegye főispánja a nagybátonyi anyakönyvi kerületbe Búdé János oklev. segédjegyzőt, a gyöngyöstar- jáni anyakönyvi kerületbe pedig Herédy Béla oklev. segédjegyzőt anyakönyvvezető-helyetessé nevezte ki. Szerenádok a főispán tiszteletére. Abból az alkalomból, hogy őfelsége valóságos belső titkos tanácsosává nevezte ki a főispánt, vasárnap este az Egri Dalkör, majd utánna a Polgári Dalkör szerenádot szándékozik ’adni Kállay Zoltán dr. tiszteletére a föispáni lak előtt. — ügy halljuk különben, hogy a hivatalok, testületek, egyesületek nagy száma fogja üdvözölni a főispánt kitüntetése alkalmából. Lovasított csendőrőrsök. A belügyminiszter, mint annakidején jelentettük, a hevesi, pélyi és tiszaörsi gyalogos csendőrőrsöknek lo- vasítását rendelte el a múlt évben. Az őrsöknek ilyen módon való átszervezése azóta megtörtént és az uj lovas csendőrőrsök julius végén megkezdették működésüket. kóló halacska a csüggeteg madárkából. A két vén gonosz keserű lemondással konstatálta: — Itt nincs többé számunkra hely. — Mert hát a szerelmet bajos titkolni. Rövidesen még azt is látta, hogy itt nem a filozófus, hanem az asszogyka van megfogva, akit vaksággal vert meg az Isten. Bizony, Ba- loghnénak a szivébe került az a győzelemittas kijelentése, melyet a távozók fülébe suttogott: — Győztünk. Visszaszív mindent a második kiadásban. Beadta a derekát a csúfság! Hát csakugyan megjelent „A szerelem pszichológiájáénak második kiadása, melyet oly türelmetlenül vártak már. De, Uram Isten! nem volt köszönet benne. Az élesebb részleteken enyhített valamit a szerző, sőt a szerelem definiálásában is volt valami újítás, amennyiben az ostoba illúzió helyét valami esztétikai érzéssel pótolta, de a lényeg megmaradt: szerelem nincs. Baloghnét teljesen lesújtotta ez a kudarc, ez a kettős kudarc. Az a világgyülölő nem vont vissza a lényegből semmit, holott ő arra vállalkozott, hogy visszaszívatja vele hamis tanait. Igen, az a fiatal, délceg ember újra kimondja, hogy nincs szerelem, pedig Baloghné kimondhatatlanul, őrülten szereti. Nem törődött többé semmivel, még a világ Ítéletével sem. Elment Gulyáshoz. Vagy győz, vagy meghal. Gulyástól nem fog távozni, csak mint menyasszonya, vagy a halál arája. Mérget is vitt magával. A fiatal tudóst íróasztalánál találta. Iszonyú zavarában még arra sem ért rá szegény, hogy azt az arképet elrejtse, melyre az imént oly szerelmesen, oly áhítattal bámult. Baloghné majdnem fúriaként kapta el a képet. . . Bizonyosan annak a veszedelmes fruskának a képe. . . Hadd lássa, mielőtt meghal, a rablót, aki boldogságától megfosztotta. Rátekintett... a felhők elsimultak homlokáról, a pusztító láng kihunyt szeméből és sírva térdelt le a meglepett férfi elé, hogy bocsánatáért esdekeljen. A kép saját arcképe volt. Valaki ellopta egyszer tőle, de megtörtént az máskor is. . . Ha tudta volna! A férfi fölemelte, letörülte könnyeit és soha nem hallott lágy hangon suttogá: — Hát szeret? — Kimondhatatlanul.. . — Miért akar hát játékot űzni velem? Bohém ember nem tud titkot tartani. Még aznap megtudtam a hadi-cselt, amelyen elhatározta. . . És azért nem is mertem remélni . . . sőt most is félek.. . — Bocsásson meg. A harcot én vesztettem el . . . Szeretem. — Édes világom, legyőzött győztesem. . . Az asszonyka arca ismét elborult, szemében újra könny csillant meg. Péter aggódva tekintett rá. — Az Istenért, mi baja? — Félek, nagyon félek. . . Ön most csak bosszút áll rajtam. Szemet szemért. — E gyanúsítást nem érdemiem meg. Mivel szolgáltam rá? — Mivel? Hát nem irta meg nagy művének második kiadásában is, hogy nincs szerelem ? — Ezt kellett Írnom, hogy nevetségessé ne tegyem magam társaságunk előtt. De most, tudom, érzem, hogy szeretsz. . . — Ugy-e, a harmadik kiadásban már visz- szavonja. Ugy-e vissza. . . — Nem várok addig. Nézd angyalom, verset írtam, verset; szerelmes verset rólad, neked. Arcképed nézve, te voltál a múzsám. A fiók is tele van verssel; mind rólad, rólunk... Ezeket adom ki most ésráirjuk címül: „A szerelem pszichológiája.“ III. kiadás.
