Eger - hetente kétszer, 1911

1911-07-29 / 60. szám

2

EGER. (60 sz.) •

1911. julius 29.

zik közönyösen ennek a derék városnak a sorsát: mellé fognak állani.

Azonban azzal is számot kell vetni, hogy a sültgalamb-repülés ideje lejárt; a város közönségének is meg kell hozni a maga áldozatát.

De ezt meg is teheti. Hisz ha 100— 200 olyan növendék jönne a kifejlesztendő tápintézetbe, akik most más városban végzik tanulmányaikat: az a város lakosságára nézve anyagilag óriási bevételi forrást jelentene!

A szomszédos vármegyéket és azok községi jegyzői karát a legnagyobb valószínűség szerint maga mellett találná Eger város és ezzel a támogatással, könnyen ügyet nyerhetne.

Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, julius hó 29-én délelőtt 11 órakor és folytatóan délután 3 órakor, a város közháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart, melynek napirendjéből kiemeljük a következő érdekesebb ügyeket: A m. kir. belügyminiszter határozata az egri őrt. izr. templom építésére megszavazott segély tárgyában. A Dobó-szobor bizottság előterjesztése a szobornak felírással leendő ellátása tárgyában. A tanács előterjesztése a Siketnéma-iutézet céljaira átengedendő terület és a női kereskedelmi tanfolyamnak a jövő tanévre leendő felállítása iránt. A rendőrlegénység egyenruházatának szállítása tárgyában megtartott vei senytárgyalás eredménye. Meiszner Imre kérelme az „Egri Zenekonzervatórium“ segélyzése iránt. A „Magyarország városai és községei részére alapítandó központi hitelintézet“ tárgyában benyújtott indítvány. A tanács előterjesztésre a kecskeméti földrengés károsultjai részére, segély megszavazása iránt. A t. főorvos előterjesztése, vegyvizsgáló állomás létesítése iránt. Különféle számadások és köztér-vétel ügyek. A műtrágyagyárra vonatkozó szerződés. Az Arany János-utca elejének aszfalt gyalogjárója. A tanács előterjesztése a mérleghelyiség bérének fölemelése iránt. Szabadságolások és illetőségi ügyek.

Beszélő számok.

(i*a) Végre egy kis bizonyosság!

Abban a nagy tülekedésben, amelyet a magyar közgazdasági viszonyok javítása érdekében az agrár és a merkantilista áramlatok folytatnak egymással a politikai fórumon, állandóan az a kérdés lebeg felsziuen: vájjon miért kerül felülre mindig a földmivelés, az ipar és kereskedelem rovására? És a mérkőzés miért merül ki rendesen ebben az egyetlen mondatban : az a kívánatos, hogy az ipar és kereskedelem felkarolása mellett, a messze jövőt átfogó birtok-politika (telepítés, parcellázás) váljék alapjává a földmivelésnek ?

Azt mondják, azért, mert elsősorban agrárállam vagyunk. Igaz. Ámde az is igaz, hogy másodsorban az ipart és kereskedelmet kell felvirágoztatnunk, mert különben gazdasági viszonyaink föllendülését nem is remélhetjük.

Csakhogy azért még sem jutunk tovább az

— elsősornál. A földmivelésnek teljes bizonyossággal megjelöljük a fejlődés-irányait és elkövetünk mindent azok betartására; az iparral és kereskedelemmel szemben azonban megelégszünk azzal a jámbor óhajtással, hogy: ezeket pártolni, felkarolni és fejleszteni kell! De hogy hogyan és miként? Ezekre a kérdésekre a választ rátestáljuk az utánunk jövő nemzedékre

— problémául.

Eddig talán nem is tehettük másként. Hiszen alig ismertük iparunk és kereskedelmünk bajait. Csak azt láttuk, hogy teng; csak azt tudtuk, hogy sorvad és pusztul.

Most azonban segítségünkre jön a statisztika, és — tiszta bort önt a pohárba. A rideg számok megmutatják, hogy hol van a baj, hol fáj, és hol kell segíteni.

És ez, — miként a betegnél a baj felismerése — már fél siker; fele segítség.

A segítség másik felét talán még sem lesz már olyan nehéz — megtalálni ?!

A miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jegyzékbe szedte és kiadta a kamara területén történt üzem-változásokat. Jól tette. Ebből a kimutatásból ideiktatjuk a bennünket közelebbről, sőt igen közelről érdeklő adatokat.

Jó lesz tanulságnak és alapul szolgáló számításnak, valahányszor iparos vagy kereskedelmi ügyekről lesz szó.

Uj ipar-műhelyek keletkeztek:

oo

:©

bß

a

á

a

tÜJ

>>

©

02

w

CÍ5

<x>

>

N

/. Vasipar.

városokban

<X>

M

00

o

Kovács...........................

—

3

31

34

Drótgyártás, fonás . . .

—

—

1

1

Épület- és műlakatos . .

—

—

1

1

Bádogipar

......................

—

—

1

1

1

3

34

38

II. Gépipar.

Kocsigyártás

..................

1

2

1

2

15

Elektrotechnikai cikk . .

—

2

1

3

Villamostelep..................

—

—

1

1

Órás...............................

—

3

4

7

O

rvosi és egyéb műszergyár...........................

—

1

—

1

1

8

18

27

III. Kö- és földipar.

Kavicsbánya

..................

—

—

1

1

C

ement- és gipszáru . .

—

1

—

1

Kőfejtés...........................

—

—

1

1

K

őfaragó......................

—

—

■

1

1

Téglagyártás..................

1

1

2

4

Ü

veggyártás..................

—

—

1

1

1

2

6

9

IV. Fa- és csontipar.

Hordógyártás

..................

3

—

2

5

A

sztalos.......................

2

1

23

26

Esztergályos..................

—

—

1

1

K

osárfonó......................

—

—

1

1

5

1

27

33

V. Fonó- és szövőipar,

Kötött és kötszöv. áruk .

—

—

3

3

—

—

3

3

VI. Ruházat.

Szabó ...........................

4

1

0

10

24

Szűcs ...........................

—

1

—

1

N

ői divatáru..................

I

—

—

1

K

alapos...........................

—

—

2

2

C

ipész és csizmadia . .

3

7

33

43

Ruhatisztító..................

1

—

—

1

M

osó és vasaló ....

1

—

—

1

Borbély...........................

—

2

7

9

P

apucsos ......................

1

—

—

1

11

20

52

83

VII. Élelmezés.

Sütő

...............................

1

2

8

1

1

Cukrász...........................

1

—

—

1

H

entes...........................

4

—

1

5

19

rül. . . De ne komolyodjék úgy el, édes Ilonka! Látja, nem vagyok hízelgő, megmondom az igazat; hiszen maga késztetett, hogy tisztázzam magam a hízelgés vádja alól.

— Szép tisztázás! A vád alól úgy akar menekülni, hogy másokat vádol! Talán bizony féltékeny udvarlóimra, hogy úgy befeketíti őket előttem ? . . . Mást nem gondolhatok.

— Mi jogon volnék féltékeny ? .. . Azt hiszem, maga még nem vette észre, hogy én is hivatásos udvarló volnék maga mellett? Én egyszerűen, mint régi ismerős teszem tiszteletemet maguknál. És már a köztünk lévő korkülönbség sem engedi, hogy maga rám, mint netaláni jövendőbelijére gondoljon.

— Hagyja a korkülönbséget! Jól tudjuk, hogy bizonyos esetekben az nem jön számításba. Maradjunk amellett, mit ön mondott, hogy nekem nem udvarlóm. Pedig látja, ha én akarnám, azt is mondhatnám: megkivánom minden férfitól, ki velem érintkezik, hogy nekem udvaroljon. Mert tudja, udvarlás alatt nem éppen csak azt értjük, hogy valaki szerelmes is az illető leányba, hanem egyáltalán minden udvarias magaviseletét a nők irányában, amit a a nőknek joguk is van kívánni. Ilyen értelemben tehát és ezennel magát is — udvarlóim közé sorozom.

— Köszönöm a kinevezést!... Most már mint kinevezett udvarló nem fogok megállni a legalsó fokon, hanem igyekezem majd feljebb haldni; oda, ahol maga a kiválasztottakat tartja, a — szivébe! Nos, mit szól ehhez?

— Mit? . . Egyelőre azt: lássuk az igyekezetét !

Ilonka pirult; bájos, hamiskás mosolyával hiába’ igyekezett elpalástolni a pirűlást, én észrevettem. . . Istenem! Talán-talán ... jó helyen kopogtatnék ? Hátha, óh, ez a drága angyal érez irányomban valami jó indúlatot ? . . . Megkábúltam ettől az édes gondolattól. . . Fölemelkedtem, hogy rögtön lábainál valljam be azt a bennem zakatoló forró érzést . Már elindultam, hogy megrövidítsem a köztünk lévő három lépésnyi távolságot ... és akkor behallatszott a toronyóra, mely hatot ütött. . . Hirtelen eszembe jutott, hogy hat órára ígérkeztem a kaszinóba, hol rég nem látott barátom vár.

— Kezét csókolom, Ilonka!

— Már megy?.. Ilyen hamar?., szólt ! szemrehányó hangon.

Ismét megkábúltam egy pillanatra. És mintha valaki húzott volna, hogy forduljak vissza, maradjak ott, ragadjam meg azt a kis kezet és . . . vallják be mindent!

... De nem; csak mentem kifelé, mi közben erőltetett közönyös hangon mondtam:

— Bocsásson meg, várnak a kaszinóban.

— És ott jobb magának? — szólt fátyolo- zottan.

— Bocsánat, megígértem. . .

Óh én szerencsétlen! Miért nem nyilatkoztam azonnal ? Miért nem fordúltam vissza ?...

Nem tudok szabadulni a kedves lányka hatása alól. Megyek, repülök vissza! . . Lábaihoz borulva vallók be mindent, mindent, . . . amit érzek, ami után vágyódom álmatlan éjeimnek ébren álmodásaiban. . . Megyek!! . . .

De hová? ... Az a jelenet, ami úgy él emlékemben, mintha most lett volna . . . húsz évvel ezelőtt történt!!

Az egyszer elszalasztott alkalom soha sem jön vissza. Életünkben csak egyszer tartjuk kezünkben sorsunk vezető fonalát. És ha akkor kiejtjük markunkból, soha, soha se tudjuk azt ismét hatalmunkba keríteni!

Szokolay János.