Eger - hetente kétszer, 1911
1911-07-22 / 58. szám
1911. julius 22. EGER. (58. sz.) 3 Egy ideig megy is a dolog. Portéka van elég a boltban és hogy fogyjon, „kevés haszon, nagy forgalom“ jelszó alatt igyekeznek minél előbb túladni a készleten. Később az üzleti jelszó némi korrektúrán esik át és igy módosul: „eladni, akárhogy, minden áron; még ha veszteségre is!“. . . Ez már a vég kezdete. A csőd, a tönk szemlátomást közeledik, de még meg lehetne előzni. Csak a háztartást kellene összébbszorítani, csak a divatról s az úri passziókról kellene lemondani. De hát jól élni jó dolog; bolond aki lemond róla, amig nem muszáj. Ezt a „muszáj“-t pedig el lehet tolni, csak ügyesség kell hozzá. És a kereskedő, avagy iparos elkezd — „ügyeskedni.“ Egy darabig sikerül is. Az ismerősök csodálkoznak, hogyan lehet a mai drága világban igy élni. Egyszer azután beüt a krach. A bolt kiürül és beköszönt a csőd, a tönk. A másolat hiteléül. fa Eger iskolái. — Az idei értesitők. — Az 1910—1911-ik iskolai év is a múlté! A szellemi termése azonban nem a múltnak eseményekben gazdag tárházát gazdagítja, hanem — átplántálva az ifjú nemzedék leikébe, — a jövőnek kamatozik. Nekünk, a most élő és küzködő társadalomnak, csak az emléke és a tanulsága marad meg. És ez nagyon is elég. Hadd legyen a múlté az, ami az iskolai év munkájában fáradság volt és legyen a jövőé a munka gyümölcse. Azok a tapasztalatok és tanulságok, amelyek a most bezárult iskolai év történetéből leszürődnek, nemcsak eredménynek, hanem jutalomnak is bőségesek azok részére is, akik a szellemi magvetés és aratás szizifuszi munkáját végezték, tehát a tanároknak; és azok részére is, akik ezt a titánoknak való munkát bámulják, tehát a müveit társadalomnak. Mert a tapasztalatok és tanulságok a jelennek útmutatói. Keréknyomok az élet országúján. Tanácsadó orákulumok arra, hogy mit, miért és hogyan kell tenni. És ebben a tekintetben mi az ókori klasszikussal tartunk: ültessük a fát akkor is, ha tudjuk, hogy a gyümölcséből csak az utódok részesülnek. Az iskola áldásait pedig csakugyan utódaink élvezik majd. Nekünk azonban az is gyönyörűség: hogy tudjuk, hogy élvezik majd — mások. Hanem az a tanulság, amit az egy évig tartó szakadatlan és következetes fáradozásból levonhatunk: a mienk. És következtetéseket, terveket kovácsolhatunk belőle a jövőre. Az iskolák múlt évi működéséről kiadott értesítők, Eger iskoláinak 1910—1911. tanévi történetét foglalják magukban. Érdemesek a lapozgatásra. Kultur-históriánkhoz a fokmérőt tartalmazzák. Ezért sorra ismertetjük őket a következőkben : I. A jogliceum évkönyve. Főiskolánk 1910—1911-dik iskolai évéről 80 oldalas évkönyv számol be. Első közleménye az eéri érseki jogliceum tanári karának véleményes jelentésé-t tartalmazza a jogi oktatásnak a kultuszminiszteri rendelettel tervezett részleges reformja ügyében. Ugyanerről szólott az a hatalmas rektori beszéd is, amelyet Demkó György dr. igazgató mondott az iskolai év ünnepélyes befejezésekor és amely beszéd szintén előkelő fejezetét teszi az évkönyvnek. (Annak idején bőven foglalkoztunk mindkét dologgal és igy olvasóinknak bizonyára élénk emlékezetében van mind a kettő.) Az évkönyv ezután melegen emlékezik meg Hubert János dr. nyugalmazott jogtanárról, aki 79 éves korában, 1910. julius 16-án halt meg; majd Udvardy László dr. jogakadémiai nyilvános rendes tanár érdemeit méltatja, akit őfelsége kir. tanácsossá nevezett ki. A jog- és államtudományi kar testületé 11 tagból állott, u. m.: Demkó György dr. prépost-kanonok, igazgató, Udvardy László dr. kir. tanácsos, Csutorás László dr. és Rátvay Géza dr. nyilvános rendes tanárokból, Huttkay Lipót dr., Molnár Kálmán dr., Módly László dr., Dambrovszky Imre dr. és Maxincsák Gyula dr. nyilvános rendkívüli tanárokból, végre Maczki Valér dr. és Turtsányi Gyula dr. kir. tanácsos magántanárokból. A jog- és államtudományi karral összekapcsolt vizsgálati bizottságok és a tantárgyak átnézete után, a joghallgatók névjegyzékét közli az évkönyv. A kari könyvtár 139 művel 269 kötetben és 98 füzetben gyarapodott s igy a könyvtár állománya most 4993 mű 4604 kötet és 4899 füzetben. A könyvtárt az idén újra rendezték és 280 alkalommal használták. Az irodalmi pályaverseny eredménye igen gyönge volt. A kar négy pályakérdésére mindössze két pályamunkát adtak be. A pályadíjat Kovács Kálmán hittanhallgatónak adták, aki az egyházjogi pályakérdést fejtette ki. Jutalmazásban öt joghallgató részesült. A Rajner- féle szorgalmi aranyakat Jecs Gyula, Pataky István, Schmöltz József és Erdős Pál joghallgatók kapták, mig a Szmida-féle jutalmat Pre- hoífer István joghallgató nyerte el. A tanév történetéből Bozóky Géza dr. jogtanárnak a pécsi jogliceumra való távozása és helyére Maxintsák Gyula dr. budapesti ügyvédnek kinevezése emelkedik ki. A joghallgatók valláserkölcsi életét Huttkay Lipót dr. jogakadémiai lelkész és hitszónok prédikációi és konferencia-beszédei ápolták. A főiskola az idén fönnállásának 171-ik évét töltötte be. A beírt joghallgatók száma az I. félévben 110 (17-tel kevesebb, mint az előző tanév első felében); a II. félévben az I. félévről 90 és 7 uj, összesen 97 (21-gyel kevesebb mint az előző tanév második felében). Akadémiai jellegökre nézve a hallgatók, két vendéghallgató kivételével, mind nyilvános hallgatók voltak. A múlt tanévben is itt tanult közülük 83; más tanintézetben járt 34. Lakóhely szerint: Eger város 45, Hevesvármegye 11, a többi vármegye 53 és Amerika 1 hallgatóval volt képviselve a jogliceumon. Vallásukra nézve a joghallgatók közül 71 róm. kát., 3 gör. kát., 8 gör kel., 3 ág. ev., 5 ref. és 20 izraelita. Anyanyelvre nézve, a 8 szerb kivételével, valamennyien magyarok voltak. Ösztöndíjban 18 hallgató részesült. Összesen 4601 koronát élveztek. Végbizonyítványt az I. félévben 4, a második félévben 9 hallgató kapott. Az első alapvizsgára 31-en jelentkeztek (megbukott 1), a második alapvizsgára 50-en (megbukott 9), az államtudományi államvizsgálatra 25-en (megbukott 1) és a jogtudományi államvizsgára 1. Kitüntetéssel vizsgáztak : az első alapvizsgálaton: Bariska Mihály, Eötvös József, Jecs Gyula és Zbiskó Géza; a második alapvizsgán: Berkes Dezső, Eötvös József, Frankl Ignác, Halász Ernő, Heller Ignác, Lux Gusztáv, Nagy József, Pataky István, Prehoffer István és Szabó Andor; az államtudományi államvizsgán: Fränkl Ignác, Kiszely Béla és Würth Gábor. A jogliceum kebelében fennálló „Egri Jogakadémiai Kör“ igen nagy tevékenységet fejtett ki úgy a nemzeti emlékünnepeken, mint az irodalom terén. Különösen ez az utóbbi működése érdemel külön elismerést. Egy matinét, egy vitaestélyt, egy felolvasó estélyt és két irodalmi estélyt rendezett. Ezek közül a matiné és a két irodalmi estély nyilvános volt és az intelligens közönség osztatlan tetszését vivta ki. Irodalmi pályázatot is hirdetett a kör 70 korona jutalommal, melynek nyertese Kolacs- kovszky Lajos II. éves joghallgató. A pályakérdés ez volt: „Fejtessenek ki nemzeti küzdelmeink erkölcsi okai, tekintettel I. Rákóczi György és II. Rákóczi Ferenc, illetve Deák Ferenc és Kossuth Lajos történeti szereplésére.“ — A Jogakadémiai Kör ez évben segítő-könyvtárt is alapított, valamint egy ifjúsági „Szűz- Máriás zászló“ beszerzését határozta el, melynek fölszentelése a jövő évben lesz. Az egyesületnek az I. félévben 82, all. félévben 66 tagja volt. Bevétele 4125 K 11 fill., kiadása 3667 K 23 fill. Az alaptőkéje az év végén 20,607 K 15 fill.; fölszerelési alapja 1372 K 96 fillér; pénztárkészlete 274 K 73 fillér. A „Menza Akadémika“ bevétele 5144 K 76 fillér, kiadása 3845 K 40 fillér volt a lefolyt évben. Az alaptőkéje most 1600 korona. —szky. A hét. A szombati müvészestélynek, melyet Pintér Imre rendezett, csodálatosképen volt közönsége. Az ilyen átutazó, egynapos művészek föllépésére ugyanis rendszerint nem szokott kiváncsi lenni az egri ember. És ezt természetesnek is tartjuk, ha meggondoljuk, hogy nagyon sokszor becsapták már az egrieket az ilyen vándorló müvészcsapatok. Nagy reklámmal hirdetik, hogy ilyen meg olyan nagyságok, ezt meg azt adják. Mikor azután a közönség összesereglik, kapja az Ígért műélvezeteknek felét — harmadát. Hisz’ legutóbb még a Fráter Lóránt impresszáriója is megcse- lekedte az ilyen kis tréfát. Az ilyen esték pedig — becsületes alapokon, mint ahogy Pintér Imre csinálta — a közönségre is hasznosak, meg a művészekre is. A közönség több erővel ismerkedik meg, a művészet pedig anyagi támogatásban részesül. Igen ám, de ehhez a közönség bizalma kell, amelyet pedig éppen a vándor-művészek ingattak meg. * A gyöngyösi atléták virtusa. Egyik fővárosi lapban a következőket olvastuk tegnapelőtt a sport-rovatban: „Furcsa mérkőzés. A nemrégen alakult Gyöngyösi Atlétikai Klub szombaton barátságos mérkőzést tartott az ott időző budapesti diákokkal. A mérkőzés azonban nem maradt meg barátságosnak, mivel a második félidő elejéD, az eddig 5:0 eredményt elérő diákcsapatot a Gy. A. C. tagjai sértegetni, majd ütlegelni kezdték, elannyira, hogy kénytelenek voltak futásban keresni menedéket.“ ügy látszik, hogy a gyöngyösi fiatalok nem rúgják a labdát — keztyüs kézzel. * A szirénás kerékpár újabban kezd divatba jönni Egerben is. Az ilyen kerékpárosok nem csengővel, vagy trombitával figyelmeztetnek, hanem holmi ideghasogató szirénával, melynek bántó és éles hangja szinte a velőkig hat. Mivel erre igazán nincs szükség, (mert hiszen a csengő, vagy a tülkölés is megfelel) nem ártana, hogyha a hatóság gondolna a szenvedő emberekre és megtiltaná a kerékpárosoknak a szirénával való figyelmeztetést. *