Eger - hetente kétszer, 1911
1911-07-22 / 58. szám
2 EGER. (58 sz.) 1911. julius 22. ezen fi etéseket fölvenni és nyugtatványozni. A fölvett pénzek a Hevesmegyei Takarékpénztár r. t.-nak, az alapítandó uj részvénytársaság számlájára adandók át. A további befizetések részletekben lesznek eszközlendők, a részletek összegét és lejártát az Igazgatóság fogja megállapítani. Egyelőre ideiglenes részjegyek bocsájtat- nak ki, az utolsó részlet befizetésekor adatnak ki a részvények, melyek után darabonkint költség és bélyeg fejében 3 korona lesz fizetendő. Az aláírás záróhatárideje 1911. julius hónap 27-ik napjának déli 12 órája. Az alakuló közgyűlés Eger város közházának nagytermében, 1911. évi julius hó 30-ik napján, délelőtt 10 órakor tartatik meg, mit a részvény-aláírók már most tudomásul vesznek azzal, hogy külön meghívót nem igényelnek. Az alakuló közgyűlés napirendjére a keresk. törv. 154. §-ban körülírt tárgyak tűzetnek ki. ,, Az első Igazgatóságnak 3 évre való kinevezését az alapítók önmaguk tartják fenn és pedig olyként, hogy az alapszabályilag megállapítandó létszám egyharmad részét a Heve «megyei Takarékpénztár, egyharmad részét pedig a Gyöngyös-Visontai Bortermelők Szövetkéz te, mint Részvénytársaság, saját kebelükből maguk fogják kinevezni. A 3 év eltelte után az igazgatósági tagokat mindig a közgyűlés fogja választani, de olyként, hogy az alapszabályilag megállapított létszám V* részét a részvények összessége, további V* i'észét a Hevesmegyei Takarék- pénztár által képviselt részvénycsoport, és végre az utolsó részt a Gyöngyös-Visontai Bortermelők Szövetkezete, mint Részvénytársaság által képviselt részvénycsoport fogja jelölni. E végből a különböző csoportbeli részvények különböző betűkkel fognak jelöltetni. Túljegyzés esetére az alapítók a redukciót. fenntartják maguknak és azt saját belátásuk szerint gyakorolhatják. * Semmi aggodalmunk nem lehet az uj intézmény jövőjére nézve; mindamel- let nem tartjuk fölöslegesnek emlékezetbe idézni azt a cikket, amely lapunkban múlt évi augusztus 13-án megjelent e tárgyban Szakember írta; Liptai Albert, a Borászati Lapok társszerkesztője, aki az ügy iránti lelkesedésből szólott akkor az egri bor értékesítésének kérdéséhez. Ajánljuk, hogy az alapítók szívleljék meg a Liptai Albert tanácsát és a vállalat vezetőjének megválasztásában kérjék ki a véleményét Heuduska Rezsőnek, mint aki a gyöngyösi hasonló intézményt fölvirágoztatta. Az élet mélységeiből. — Társadalmi levelek. — A csőd és tönk. Ez egyszer nem én írom ezt a társadalmi levelet, hanem nekem írták abból az alkalomból, hogy lapunkban Skorpiónak a „Változó címtáblák“ című cikke megjelent. Az egész levél az említett cikknek' ehhez a mondatához van fűzve: „A legtöbb cégváltozásnak a rossz üzleti spekuláció és a pazarló életmód az oka“. . . Nagy igazság! És hogy elismerik ezt az igazságot: örvendetes jelenségnek vélem arra, hogy a cikkíró elérte írásával a kívánt hatást; azt a hatást t. i., amelytől a javulási szándék már csak — egy lépés. Persze, az is ott van a levél végén, hogy mit szólok hozzá, és hogy írjak róla valamit „Az élet mélységeiből“ rovatban. Hát én nem „szólok hozzá“ és nem „írok róla“ semmit. Annyira szájam íze szerint való ez a levél, hogy egyszerűen ideiktatom, úgy, ahogyan megíródott. Az üres bolthelyiségek és a változó cégtáblák bizony legtöbbször egy-egy üzleti katasztrófának a fináléját jelentik. Csőd vagy tönk a rugója. De akár az egyik, akár a másik legyen is a rugó, annyi bizonyos, hogy ez is, az is egy-egy kereskedő vagy iparos romlását vonja maga után. Leginkább olyan emberekét, akik a jószerencsére bízták magukat, mikor üzletet nyitottak és nem volt más tőkéjük, mint az a remény, hogy: hátha sikerül. Ámde nem mindig csak ezekét. Vannak közöttük bőven olyanok is, akik szolidabb alapokra fektetik üzletüket és mégis, érdemtelenül, belesorvaduak a szomorú gazdasági válságba. Hanem a legtöbb azért mégis nem annyira a nehéz gazdasági viszonyoknak, miut inkább a saját jóhiszeműségének az áldozata. Azt hiszi, hogy pénz nélkül is boldogulhat az okos kereskedő, és beruházás nélkül is gyarapszik az ügyes iparos. Szó sincs róla, van példa erre is. Csakhogy azok, akik a semmiből, vagy csak igen csekély alaptőkével kezdték pályafutásukat és meggazdagodtak, okos számítással és beosztással tudtak élni. Nem üldözték mohón a szerencsét! Tudtak várni, ha kellett; tudtak éhezni is, ha még nem tellett a jóllakásra. Sőt, amikor már tellett volna, akkor sem lak- mároztak. Több mint bizonyos, hogy szűk, igénytelen, olcsó lakásban laktak; a férj nem járt feketekávéra a kávéházba ebéd után és nem ment kártyázni a szeparéba, a körbe vagy a barátjához reggelig. Az asszony pedig nem erőszakolt ki magának két-háromszáz koronás toaletteket és száz koronás kalapokat. Azután a nyarat itthon töltötték a boltban, vagy a műhelyben és a zöldet legfeljebb vasárnap, vagy csak akkor élvezték, mikor kelkáposztát ebédeltek felsárral, vagy zöldpaprikát vacsoráztak füstölt szalonnával. Igaz, nincs semmi bizonyíték arra, hogy ilyen életmód mellett okvetetlenül milliomos lesz az emberből, ámde arra már van elég bizonyíték, hogy nem lesz belőle milliomos, sőt előbb-utóbb koldusbotra jut, ha nem igy él. Mert a kereskedőre és iparosra nézve semmi sem olyan veszedelmes, mint a szerény anyagi erőket és viszonyokat meghaladó életmód. Persze, akik nem tudnak, vagyis inkább nem akarnak a szegénységhez hozzátörődni, rendszerint azzal áltatják magukat, hogy az üzlet érdeke kívánja az úri életet, a jómód és gazdagság látszatát; különben a hitelezőknek, ha nem látják, hogy „van,“ — elvész a bizalma. Ezen az alapon azután berendezkednek nábobi vagyonhoz illő háztartásokba. Nagy lakást, cselédséget, bonnt, nevelőnőt tartanak, zsúrokat adnak, fürdőbe utaznak! . . . Pásztorcsillag. Hozzád emelem szemeimet, alkonyok csillaga, hajnalok gyémántja! Hozzád emelem, hogy meghalld ajkaim dicsőítő énekét! Hesperus, Phosphorus, Lucifer, Dilbat, Isz- tár csillaga, illatos hajnalok éke, májusi alkonyok csillaga, halld meg imádód szavait! Fényed vakít, mint a hókorona a bércek ormain; csillogásod hideg, mint a megfagyott nő fehér arca. Egyedül, fényesen, titkosan, remegve állsz őrt az égi erősségek acélkék párkányán. Borzongsz, mint a holdsugaras tó, ha fázós északi szél fodrozza tükrét. Vénus csillaga, egek bús vándora, esthajnalok titkos értelmű planétája, figyelmezz reám! Szép vagy, midőn hajnalhasadáskor gyémántkönnyeket sírsz erdőre, mezőre; szép vagy, midőn sápadozni, elhalni és lehunyni látlak a napkirály aranyos sugarai előtt! Tiéd az esthajnali pírban remegő fák búcsú- sóhaja! Tiéd a laugy szél elhaló susogása, mely a leáldozó nap lelkét veszi szárnyaira! Tiéd a csalogány szerelmi éneke, mely szívtépően olvad a lombzugás, a csermelymormolás, a pász- tortilinkó és az esti harangszó fönséges harmóniájába! Tiéd a rózsák, a gyöngyvirágok, s a nefelejcsek bimbó-feslésének zaja! Tiéd a gerlebúgás édesbús zenéje! Tiéd a szentjánosbogárkák dongása, amint élő drágakövekként libegnek az erdei tisztások felett! Tiéd az ifjú párok elfojtott, szakadozott és tördelt szerelmi vallomása! Tiéd a szív romantikája! Tiéd a májusi éjszakák összes bája és költészete! Szelíden, titkosan, vágyón, epedve szikrázol az egek boltozatán! Rózsafelhők vonnak könnyed fátyolt gyémántszemeid elé és nyájaik mellől pásztorok tekintete csügg rajt! Szép vagy, egek ékessége! A bájak, a szépségek mind téged illetnek! Napoleon téged választott csillagának, midőn a Tuileriák ablakából a párisi ég csillagseregeit szemlélte; a te misztikus, sejtelmes csillogásodnál ölelte meg az egyiptomi ifjú Nílushoz siető kedvesét; temiattad szórt átkot a próféta az áldozó zsidókra; az Elveszett paradicsomban te pompázol az ég boltozatán, mig Rafael arkangyal ősszülőinknek a föld keletkezéséről regél; a végtelen Hortobágy pásztortüzei a te megjelenésedkor lobbannak fel; Midas a te szelíd ragyogásod mellett vezette el Silenust a lydiai mezőkre. És Catullusnál az ifjak kara tehozzád intézi a nászi éneket: Esti csillag, kedvességben nincs az égen párod, Sugáriddal a szerelmi kötést ha megáldod, Kit násznagyok és a szülök együtt fogadának, De meg addig nem kötöttek, mig téged nem láttak. Irigyellek, egek vándora, ékes pásztorcsillag ! Irigylem ezüst sugaraidat, melyek lágyan szövődnek az alkony árnyaiba! Irigylem a látványt, mit hegycsúcsaidnak nyújt az azúrkék égen méltóságosan tovagördülő földgolyó! Irigyellek vágyak, sejtelmek és édes emlékezések szimbóluma! Irigyellek, Chasca, inkák csillaga! Irigylem az áldozati füstöt, mely pirkadatkor az inkák ligeteiből feléd emelkedett! ... De ugyan érdekel is téged a sok hiábavaló fecsegés! Van-e előtted értéke Napoleon vonzalmának, ifjak szerelmének, inkák áldozatának, csalogány dalának? Azt tartod... mindez úgyis elmúlik. A föld múltja előtted pillanatnyi álom. Ősi emlékezéseidet nem zavarják az emberiség történetének rövid századai. Az örökkévalóság előtt ugyauis minden korszak egykorú. És midőn bolygónkon utólsót fog lobbanni az élet, midőn nem lesz gyík, mely a homokba temetett piramisok csúcsára másszék sütkérezni, midőn nem lesz élőlény, mely az utolsó emberek csontjait eltakarítsa, te akkor is pompázni fogsz az egek erősségén, szerelmesek csillaga, alkonyok ékessége! Kolacskovszky Lajos.
