Eger - hetente kétszer, 1911
1911-01-21 / 6. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. .. 10 korona. Fél évre „ .. „ 5 » Negyed évre .. 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ■ = intézendők. — = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 6. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szombat, január 21. A gyermek. Eger, 1911. jan. 20. r Általánosan ismert mondás szerint a gyermek Isten áldása. Áldás, akit meg kell becsülni; védeni, gondozni, ápolni, nevelni, tanítani minden szülőnek szent kötelessége. Olyan kötelesség ez, amelyet a Gondviselés oltott az ember leikébe, de amelyet, sajnos, kezd kiirtani az önzés, vagy legalább csökkenteni a modern felfogás. Nem is szólva a most hírhedtté és folyton időszerűvé lett egykéről, csak arra mutatunk, hogy mily kevéssé törődik gyermekével a magyar nép. Népszámláló biztosok beszélik, a népiskolai tanítók meg már régen tudják, hogy a legtöbb földművesnél csak hírből ismerik a tisztaságot. Nem azért nem tiszták, mert nem bírnának azok lenni, hanem azért, mert nem akarnak. Az iskola legjobb akaratú munkája, kitartó törekvése mind hiába való. A szülők nem veszik be és mitse törődnek gyermekeik testi tisztaságával, hanem tűrik, hogy a piszokban seny- vedjenek és csenevészedjenek el. Ámde ha nem törődnek gyermekeik testi tisztaságával, még kevésbbé ügyelnek a lélekre, az ember értékesebb részére. A mi népünk legtöbbnyire megelégszik avval, ha jól-rosszul táplálja a gyermekét s ott is inkább a korcsmára áldoz első sorban; de arra már igazán semmi gondja, hogy a fejlődő lélek himporát védelmezze az élet szennyétől. Legtöbbnyire még maga a szülő is segít az utcának, a rossz társaságnak; ha máskép nem, legalább közvetett módon, a nemtörődömségével. A legtöbb egri földműves teljesen magára hagyja gyermekét bűzös levegőjű, bezárt szobában. Az apa kimegy a hegyre, az anya a dohánygyárba, vagy a piacra. Utóbbi esetben valami nagyon csekély haszonért órákat tölt házon kivül s addig a gyermekek magukra hagyva romlanak testben, lélekben egyaránt. Az intelligens osztály, a hatóságok vajmi keveset tudnak erről a szomorú dologról. Legfeljebb akkor jajdulnak föl az emberbarátok, mikor — mint legutóbb is Egerben — megég egykét gyermek, vagy más módon tesz kárt magában Ezt észreveszik, mert a rendőrség ügykörébe tartozik De ki venné észre azt, hogy hány gyermeki lelket öl meg a szülői őrizet hiánya; hány lelket tompítanak el a magára- I hagyottan, zárt szobában töltött szomorú napok ! Ez a tűrhetetlen helyzet már a gyerAz „EGER“ tárcája. Búcsusok. Vonultak. Hömpölygő, bukdácsoló menetük mint valami bizarr, tarka kígyó, végig vonag- lott lomhán a nagyvárosias színű, de forgalmat- lan úton. Rikító vörös és kék színfoltok mozogtak a tömegben; a fehér csipkekendők fölföl bukkantak, meg el-eltiintek. Aranyos, tarka zászlók vezették a csapatot. Néha összetorlódtak. Ilyenkor halkabb lett az ének, az egymás közelébe jutott emberek fészkelődtek és elhalgattak. Meg-megszünt a csizmák bántó, tompa kopogása; az összedör- zsölődő ruhák suhogtak. Aztán újra nekiindultak a közönyös, bámész nagyvárosnak, nagyot lélekzettek és énekbe fogtak ismét. Arcukat pirosra csípte a hideg, szemükből néha kicsordult a köny, de ók föl se vették. Ballagtak egymás mellet, egymás után. A szélsők kényelmetlen, feszes arccal nézegettek szét a bámész városi népre. A térdük meg-megroggyant, a bokájuk kibicsaklott. Énekeltek. Néha-néha végig törülték a kezökfejé- vel könnyes arcukat és összébb bújtak. Meglátszott rajtuk, mennyire kényelmetlenül érzik magukat. A ragyogó kirakatok előtt a finomruhás nép kiváncsi, kicsit csodálkozó, kicsit gúnyos pillantással nézte őket. Egy fehérbajuszos öreg zavartan forgatta a süvegét, köhécselt, el-elakadt, az éneklésben. Megkisérlette a tömegbe vegyülni, de mindig a szélekre tolták vissza Egyszer-egyszer összeszedte magát és kétségbeesett elszántsággal nézett a bámulok csapatja felé, a szája elé kapkodta a kezét és úgy énekelt, a szeműidéit is vonogatta, később a bajuszát is pödörte. Hol ő taposott az előtte menők sarkára, hol az övére tapostak az utána jövők. A képe nagyon haragos volt. A lányoknak tetszett ez a menetelés. Lopva átsandítottak a kendőjük mellől a járkáló úrinépre és énekeltek véknyan, reszketősen, ahogy hozzájuk illett. Lesték a nézők arcának kifejezését és magukban találgatták: mit gondolnak most. Azt hitték, hogy a csodálkozó pillantásokba irigység is vegyül ; csodálatos, naiv büszkeséggel lépegettek csapatukban a férfiak után s áhitatos szemmel gyönyörködtek a messze, elül lobogó tarka templomi zászlóban. Az öreg asszonyok a félvállukra eresztették a fejőket és szinte a szájuk szögletéből ereinek korban züllésbe kergeti az embert és előre is nagyon kétes értékűvé teszi a jövő nemzedéket. A szülők közönyösségükkel, meggondolatlanságukkal maguk is hozzájárulnak ahhoz, hogy az Lten áldásából — az emberiség átka legyen. . . Nálunk nagyon sok a korcsma; nagyon kevés a gyermek-menedékház. így különösen a földműves-osztály körében fehér holló az olyan ifjú, aki testben- lélekben ép, egészséges. i" 1 ................. ~ ■■■!■!■■■■■■■■■ H evesvármegye tűzrendészen szabályrendelete mégis csak leérkezett a belügyminisztériumból. Igaz, hogy most is csak a tűzrendészed költségek fedezésére vonatkozó részt hagyta jóvá a belügyminiszter. — Érdekes, hogy vármegyénk törvényhatósági bizottsága 1905. dec. 18-án fogadta el és terjesztette föl e szabályrendelet-tervezetet, az 1908. márciusában tartott közgyűlés pedig a miniszter kívánságára módosította, mig végre most — csekély hatodfél év után megjött egy kis részének szankciója. Igazán elmondhatjuk, hogy — nem valami gyorsan járt. A vármegyei Tűzoltószövetség egyébként rendkivüli közgyűlést tart ez ügyben a jövő vasárnap. A „fertálymester“ választások. A régi, hagyományos szokáshoz híven az idén is megtartják Egerben a „fertálymester“ választásokat. A város mind a tizenkét negyede választ egy-egy fertálymestert, aki azután egy évig viseli ezt a tisztet — és a „feltételekor is, gették az éles, vékony hangokat. Alattomosan figyeltek nézőikre, meg az előttök mendegélő lányokra; irigy, kutató féltékenységgel lesték csipkeRendőik rezdülését. Okét zavarta leg- kevésbbé a föltünéskeltés idegesítő, zavaró tudata. Kopott, fekete kendőikből sápadt, csontos arcok kandikáltak, vékony ráncos ajkkal és hegyes állal, megijesztő, szúrós szemekkel. Valamennyien kicsik voltak, összetöpörödöttek, mindenben annyira egyformák, annyira megegyezők, mintha édes testvérek volnának. Sokat könnyeztek és sokat fújták az orrukat, járás- közben ide-oda lógtak, döcögtek, és minden lélekzetvétel után sipító, bántó sóhajtással kezdték az éneket. A városi nép egyre nagyobb csoportokba verődött össze. Éles hideg volt; nem nyúlt egyikök sem a kalapjához, mélyen a kabátjok zsebébe dugták a kezűket. Néhányan hangosan nevettek. A tovább vonuló búcsumenetből pár fiatal legény megbotránkozó, szemrehányó pillantással fordult a viháncolók felé és megcsóválta a fejét. Amazok ezt szerfölött mulatságosnak találták és elindultak velők párhuzamosan a gyalogjárón. A legények dühösen, zavartan nézegettek követőikre; összeütődtek egymással, mormogtak éneklés közben és össze-
