Eger - hetente kétszer, 1911
1911-06-17 / 48. szám
2 EGER. (48 sz.) 1911. junius 17. Müveit társadalmunk és a vallásosság. Érdekli-e a mi müveit társadalmunkat a vallás, vagy nem ? — ez egyike a napról-napra felvetődő kérdéseknek. Már igen sokszor és igen sokan megvitatták, de igen különbözőképen oldották meg. Az egyik rész azon a nézeten van, hogy a vallásos érdeklődés szükségessége a müveit körök legszélesebb rétegeiben is feltalálható; ezek — igazi forró vágyat éreznek magukban a vallás és vallásos irodalom iránt. A másik rész épen az ellenkezőjét állítja és panaszkodik, hogy a müveit laikus világnál nagyon kevés a vallás iránti érdeklődés, hogy nagyon nehéz a müveit embereket a vallás iránt fölmelegíteni. Vájjon kinek van igaza? Talán helyesen cselekszünk, ha különbséget vonunk. A mi modern világunk nem viselkedik teljességgel hidegen és elzárkózottan a vallási alapproblémák iránt; éppen ezért nem lehetséges, hogy a vallás csupán a kedély-hangulat következménye legyen. A különböző vallás elválasztja a szellemeket. „Kutasson bár valaki a babilóniai ékírás után, érdeklődjék a katolikus reformszükségletek, vagy a fejlődés tana, vagy a szociális és politikai küzdelmek iránt-, a vallási elem és a szellemi megindulás, mindig általános érdeket, magasabb stílt és fényesebb pátoszt fog kölcsönözni az érdeklődésnek“, — mondja Maur- bach. Ennek folytán joggal beszélhetünk a vallás kérdésének magasabb érdekéről. Nem hiányzik ugyan némely tekintetben a jámbor elmélkedés, meg a vallásos gondolkodás — mint erre igen jó példa egyik-másik teoszo- fisztikus társulat, melyeknek sok katolikus tagja van, — azouban ettől az igazi vallásos elmélyedésig, a katolikus ortodox vallás gyakorlati tevékenysége tekintetében egy jókora út van. S éppen az utóbbi tekintetben találkozunk a legszélesebb müveit körökben bizonyos elfogultsággal és idegenkedéssel. Nem szabad azonban ezt a tényt olyannak tekinteni, mely megdönthetetlen, de viszont lekicsinyelni sem ajánlatos. A jelen kevéssé alkalmas a vallási ortodoxiára. Az embernek magát a vallásba bele kell filo- zoflálnia s a hitet föl kell oldania a tudásban. Csakhogy a nagy betegség, a nemtörődömség, mindjobban hódít a vallásos szférában. Napról-napra újdonságokkal támadják a modern embert és az egyik hatás elhomályosítja a másikat. A tudományos, a politikai, a szociális, a gazdasági kérdések nyomulnak előtérbe; ne csodáljuk tehát, hogy ezek révén mindjobban veszendőbe megy a vallásos elmélyedés. Miképen tudhatnánk müveit köreinkben az előrehaladott vallási nemtörődömséggel szembeszállni ; hogyan lehetne a vallásos buzgó- ságot fölkarolni és ápolni? Az első tennivaló az, hogy maga a müveit elem működjék közre vallásos előadások tartásával, katolikus akadémikus egyesületek alakításával az ifjúság lelkének intenzívebb ápolásával, felolvasásokkal és vallásos folyóiratok kiadásával. Mindezek az intézmények óriási eredményeket érhetnek el, hacsak nem születtek — halva; ez csupán annak az egyéniségétől függ, ki az intézményeknek életet és létfentartást ad, ki azt szellemével besugározza. Sajnos azonban, nagyon kevés olyan ember akad, aki eltalálja a helyes utat. Ne engedjük magunkat elámítt at ni! Járjunk nyitott szemmelI Ne csupán az érdekeljen bennünket, ami nem katolikus részről kerül elő s ezzel szemben, mihelyt megérezzük, hogy egy kis katolikus színe is van valaminek, gyakran meggyőződés nélkül is, kevésre becsüljük ! Nem csoda tehát,, ha az akatolikus irodalom különös magas értékelésben részesül, holott a katolikus irodalmi termék előállítását és közkézre bocsájtását hiábavaló pénzkiadásnak minősítik. így történik azután meg az, hogy nagyon sok müveit katolikus csupán az akatolikus újságok kritikáiból ismeri meg a katolikus irodalmi terméket. Ne csodálkozzunk ilymódon azon sem, ha az ilyen katolikus irodalmi termék olvasására szánt időt pocsékolásnak tekintik vagy tartózkodnak attól, hogy esy-egy kiváló katolikus által tartott előadáson megjelenjenek, úgy vélekedvén, hogy „. . . amit mond, azt már úgy is tudjuk!“ Éppen ezért, mert ez a balitélet valóban megvan, kétszeresen szükséges óvatosnak lennünk a személy megválasztásánál, ki hivatott lenne a müveit elemnek vallásos és más hasonló területen való csoportosítására, tanítására és vezetésére. Kétes alakok többet árthatnak, mint használnak és csupán megerősítik elhatározásukban a vallástól távol (vagy éppen annak ellenálló) müveit elemeket. Aki a müveit elemre napjainkban hatni akar, teljesen tisztában kell lennie mindennel, ami „modernu; tisztában kell lennie a modernek gondolkodás módjával, érzésével és érzelmével; be kell bizonyítania, hogy a mai modern problémák állásával teljesen tisztában van, vagyis a maga szellemi világában uralkodni tud amazok képzeleti világa felett is. Enélkül hiábavaló a küzdelme, sőt még saját tekintélye is áldozatul eshetik. A modernség ismerete azonban egymagában még nem elég. A felsőbb iskolát végzett müveit ember ugyanis azonnal észreveszi, hogy az előadó személyében tekintéllyel van-e dolga, vagy pedig csak ad hoc tanulmányozóval. Ezért tehát azok munkájának, — kik a müveit elemet akarják megnyerni, — nem szabad feltűnnie hivatalos kényszer-munkának. Lehetetlen az, hogy valaki hétről-hétre két-három előadást tartson és mindig tudományos alapokon, különböző tárgyakról beszéljen. Az ilyen vándorszónokok inkább a népet tudják megnyerni. Aki azonban a müveit elemnek akar valamit nyújtani, annak el nem engedhető kelléke, hogy előzetesen és behatóan tanulmányozza a tárgyalandó kérdést. Inkább kevesebb előadást! Szerény véleményem szerint Magyarországon talán sokkal többet nyerne a katolikus szociális mozgalom, ha nem egyedül és tisztán külső gyakorlati munkásság által, hauem tudományos alapokon állva igyekeznék eloszlatni a müveit elem körében fölvetődött vallási kétségeket. Népszónokokkal, népies előadásokkal, népies könyvekkel nem tudunk sokat használni a müveit elemek meghódításánál. Aki a modern világot ismeri, annak az ellenvéleményeket is modern alapokon kell kezelnie. És ez fáj! Az örök érvényű dogmáknak modern szabást és ma is elfogadható öltözetet kell adni, szóval a mai modern kor Mester Remek pedig három darab légyen. Az első egy Szarvas Csizma egy varrással tóldás nélkül, sima sarkú, és igyenes talpú légyen; Az második darab egy pár papucs légyen, kit Gyulai papucsnak szoktak nevezni, igen magas sarkú, egy tenyirnyi nagy újával öszve; az harmadik darab egy Sólya, ki belől mind egészlen béllett legyen, és az varrása sehol ki ne tessék ; az meg irt Remek darabokhoz pedig az Mesterek bőrt, és szerszámot adgya- nak, azon Remek darabok az Czéh számára fognak lenni. Qvartó. Mikoron valamely Mr az Remeket bé mutattya, tartozik akkor három tisztességes tál étekkel és bárom pint borral az akkori szabad Korcsmáról az eöreg Mestereknek, kiknek bé mutattya. Qvintó. Az következendő Mesterek először az Czéhet föl kövessék, kiknek az Mesterek is föl adgyák, az mikor pedig az ollyatin Mesterek Czéhet követnék, tartoznak az Czéh ládájában két forintot be tenni, két pint bort az Mestereknek adni, két font viaszt az Sz. Mihály Templomára, ezek után ha az Mester darabokat meg csinállya, tartozik egy tisztességes Mester asztallal két asztalbúi állóval, mindenik asztalra hat hat tál étek, és két pecsenye légyen egy tél Salátával, ahoz elegendő Czipó, ezen ebédre tartozik az Iffiú Mester az akkori Szabad Korcsmárul hat köböl bort hordatni. A hatodik és hetedik pont a földesül' iránti szolgálatokra és illetve a városi hatóság iránt való köteles engedelmességre vonatkozik a következőkben: Sextó. Tartozni fognak Czéhestül Számúnkra minden Sz. György napján Mesterségekbül álló böcsülletes ajándékkal kedveskedni, az mint más Czéhekben is ezen jó rendet el követik; Azomban Udvari Cselédink számára is magúnk azok Számára ki adandó eszközökből tartoznak csizmákat Szabni, és varrani, kiknek az varrásától fizetések fog lenni harmincz pénz, ha peniglen bőrt, vagy talpat fognak afféle Csizmákhoz adni, az nékik meg fizettetik. Septimó. Városunk Birájának és Tanácsának az Várassy közönséges jókban engedelmeskedni fognak, és az Várassál egyet értők lésznek. A nyolcadik „articulusban“ a céhmesterek minősítéséről és kötelességeiről intézkedik. Kimondja továbbá, hogy a mesterek és legények tőle függenek céhbeli dolgokban, de főbenjáró büntetéseket a püspök tudta nélkül ki nem szabhatnak. Ez a pont igy szól: Octavó. Az Czéh Mesterek Pápisták, és ezen Czéhbéli Articulusokra hitessek legyenek, hogy azokat mindenekben igazán meg tartyák. Ugyan azon Czéh Mesterek két öreg túdós mestereket magok mellé vivén, az mivet meg látogassák es vizsgállyák és ha valaki azt roszúl csinállná, az ollyanokat érdemek szerint megbüntessék. Az több Mesterek az Céh Mestert meg böcsűllyék és az Céhbéli dolgokban tőle fűgjönek, s halgassanak. Ha valamely Mr ollyat vét, ki miatt az Céhben nem lehetne, vagy Mesterségét le kőllene tenni, az hírünk, avagy arra rendelt Tisztüuk hire nélkül meg ne lehessen. Az Mester Legények minden iidvösséges rendtartásokban az Czéhtűl fognak fügni. Egyik legérdekesebb rész a kilencedik pont, mely a vásárokról s az idegenből jött csizmadiák rossz áruiról szól a következőkben: Nonó. Hogy ha sokadalmokon kivűl valamely Czéhes Csizmadiák, vagy hümplér Csizmadiák hoznak ide egri Városunkban munkát, az itt való Tisztünk hírével ezen Czéh contrabontál- hattya, melynek két része magunké, egy része az Czéhé, az negyedik része pedig Sz. Mihály Templomáé lészen. Az sokadalmok ideén pedig ha mely mivet béhoznak akár Czéhes akár hümplér Csizmaziák, azt nézzék meg, ha jóé, vagy nem ? kinek mindenike hely pénzel tizenkét pénzel fog tartozni, az kik pedig leg elsőben fognak ide jönni a sokadalomban, az hely pénzen kívül mindenike keresztelő pénzel fog tartozni semel pro semper egy forintal, kinek Me az Czéhé, fele az Sz. Mihály Templomáé lészen. Az Görögöknek Várasunkban Szattyán Csizmával nem lészen Szabad kereskedni az Országos Sokadalmokon kívül. (Folytatjuk.)
