Eger - hetente kétszer, 1911
1911-05-17 / 39. szám
1911. május 17. EGER. (39. sz.) 3 őrség jelentése szerint kerekszámban 600-an lehetnek. (Javarészt dohánygyári munkásnő.) Hatszáz magyar nő micsoda forgalmat csinálhatna egy-egy városban, ha pénzén a magyar ipart, a magyar kereskedelmet pártolná! Ha azt vásárolná, amit a közöttünk élő becsületes magyar iparos vagy kereskedő eléje tár, megvételre kínál és az eladott portéka jó minőségéért jót áll! . .. De hát a magyarnak, és sajnos, még inkább a magyar nőnek, nem kell a magyar ipar. Párisból hozatja szükségleteit, mert hát Páris — Páris, és nem Magyarország. De hát a közmondás azt tartja: maga kárán tanul a kevésbbé okos. (Mert aki okos, az más kárán tanul.) Ebből az alsószoknya-esetből tehát jó lesz tanulnunk mindnyájunknak. Akik megrendelték, tanuljanak a maguk kái’án; akik nem rendelték meg, okuljanak a megrendelők felsülésén. És ami a fő, olvassák szorgalmasan a újságok komoly cikkeit is, mert a hírrovaton kívül ezekben is van igen sokszor — megszívlelni való. Itt van például ez az alsószoknya-ügy. Egy évvel ezelőtt — amikor még hire sem volt Egerben a Maison Rosset cég turpisságának — már benne volt az egri lapokban a miskolci kereskedelmi és iparkamara értesítése nyomán a következő figyelmeztetés: „A. miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara értesült arról, hogy a Maison Rosset 1 Rue Feydeau Páris, cég az 1884. XVII. t.-c. 51. §-ába ütköző hólabda (lavina) rendszerű árusítás célzatával hirdetményekkel, úgynevezett „boncokkal és szelvényekkel árasztja el a közönséget, melyekkel 40 frankot érő selyem alsószoknya, vagy tetszés szerint választható más tárgy megküldését Ígéri annak, aki egy-egy 2 frank 50 centes szelvényt 4 egyénnek elad s e négy egyén 10—10 frankkal újabb 4—4 szelvényt vesz a cégtől utánvéttel. A cég ily módon akkor küld csak árut, ha 50 frank értékű, 20 szelvényt ad el, viszont a vevő abban az esetben, ha a szelvényeket másoknak eladja, 2 frank 50 cent. áron jut egy állíiólag 40 frankot érő holmihoz, melynek árát mások fizetik ki, tudniillik azok, akik hasonló előnyös áru- beszerzésben bizakodva, szelvények vételébe fektetik be a pénzüket. Az árusításnak ez a módja elnevezéséhez híven, lavinaszerűen szaporítja a vevő-kört, mert minden egyes megrendelő más újabb négyet ugrat be szelvényvételre, akikkel a maga portékáját megfizetteti s akik, hogy pénzükért értéket kapjanak, mindig nagyobb körben terjesztik a szelvényeket, nem törődve azzal, hogy amikor már teljesen el van árasztva a közönség bizonyos köre a szelvényekkel, százan és százan károsulnak azáltal, hogy befektetéseikért értéket nem kapnak, mert a szelvényeiket tovább adni nem tudják, a cég pedig csak akkor küld árut, ha egyenként mindenki újabb 40 frank értékű szelvényre szerez vevőt. A lavina rendszerű árusítást folytató cégek tehát és ezek közt Maison Rosset párisi cég is, — nemcsak azon nyerészkednek, hogy egy 40 franknál többre még a maguk állítása szerint sem becsülhető tárgyat 50 frankért adnak el a közönség ingyenes és lelkiismeretesnek nem mondható ügynökösködése mellett, hanem abból is mérhetetlen hasznot húznak, hogy amikor már a lavina megszakad s a szelvények legjobban el vannak terjedve, ezren és ezren hagyják benn az értéktelen szelvényekben pénzüket, melyért ellenértéket nem kapnak. Az árusításnak ezt a módját ezért a kereskedelemügyi miniszter 70055/1900. számú rendelete a leghatározottabban tilalmazza és elkövetőjük ellen szigorú büntetést állapít meg. A 82268/1900. számú rendelet pedig (1. posta és távirdai rendeletek tára 1900. évf. 70. sz.) kitiltja az ily árusításra vonatkozó szelvényeket, hirdetményeket s más küldeményeket a m. kir. postai szállításból, végül a 34688/1909. sz. rendelet megállapítja annak a lehetőségét is, hogy azok ellen, akik a szelvényeket továbbadják és terjesztik, a tiltott cselekményben való bünrészesség miatt az 1879. évi XL. t.-c. 26. §-a, illetőleg az 1878. évi V. t.-c. 69. §-a értelmében iparhatósági büntető eljárás tehető folyamatba, mely 600 koronáig, behajthatatlanság esetén pedig 30 napig terjedhető elzárással járhat, mert aki másoknak áldozatokba való beugratása révén, mások által kifizetendő olcsó portékát kíván beszerezni, bizonyos mértékben rosszhiszeműen jár el s jogosulatlan hasznot keres, mely megtorlást érdemel. Elsősorban tehát a közönség érdekében, másodsorban pedig a magyar ipart és kereskedelmet lelkiismeretlenül károsító külföldi cégek üzelmeinek meg- gátlása érdekében figyelmezteti a miskolczi kereskedelmi és iparkamara a közönségét, hogy a Rosset párisi cég szelvényeit és a bárhonnan, bármily cim alatt érkező hasonló szelvényeket ne vegye meg és ne terjessze, mert a külföldi cégek ily irányú szédelgései a közönség károsítását célozzák és mert a szelvények továbbadása tiltott cselekmény, mely az illetékes hatóságok beavatkozását vonja maga után.“ * Ha ezt elolvasták volna az egri hölgyek, bizonyára nem akadt volna 600 megrendelője a párisi cégnek. fa HÍREK. Eger, 1911. május 16-án. Tájékoztató. Május 17. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 17., 18., 19. Írásbeli érettségi vizsgálatok a főgimnáziumban. „ 17., 18., 19. Írásbeli érettségi vizsgálatok a főreáliskolában. „ 17., 18., 19., 20. Sorozás Hevesen. „ 20. Eger város közgyűlése. „ 20. Jogász-majális. „ 21. A háziezred ünnepe. (Asperni csata, 1809.) „ 21. Országos vásár Gyöngyösön. „ 22., 23., 24. Keresztjáró-napok. „ 22., 23., 24., 26., 27. Sorozás Egerben (a járásra nézve). „ 28. Országos vásár Hatvanban. „ 29. A kápolnai csata emlékünnepe. „ 25. Áldozócsütörtök. „ 28. Országos vásár Poroszlón. „ 29., 30., 31. írásbeli képesítő vizsgálatok a tanítóképzőintézetben. A mezőkövesdi plébános beiktatása. Gyönyörű ünnepség volt vasárnap Mezőkövesden, amikor egyházmegyénk legnagyobb plébániájának uj plébánosát, Nagysitkei Kiss Lászlót, beiktatták hivatalába. Rég nem látott ilyen ünnepet Mezőkövesd, mert nemcsak a virágzó község ünnepelt, hanem bevonultak a szomszédos községek is, továbbá annyi előkelőség gyűlt össze, amennyit a matyók fővárosában csak a királylátogatás alkalmával lehetett látni. Tíz órakor Zábrátzky György esperes, alsó- miskolczi plébános, igtatta be az Ur oltára előtt Kiss Lászlót, az uj plébánost, aki letette az esküt, azután pedig szent misét mondott. Majd a templom előtt megáldotta a most fölállított fehér márványkeresztet és a Szent László szobrát, melyeket az Amerikába szakadt mezőkövesdiek csináltattak s melyeknek megáldási ünnepére haza is jöttek a messze idegenből. Ezután az Isten szabad ege alatt fölállított szószékre lépett az uj lelkipásztor, kinek első beszédét mintegy tízezren hallgatták meghatottam A szép beszéd bevezetése a hála szava volt a főpásztorhoz és a m. kir. kincstárhoz, mint kegyurhoz, azután a kegyeleté, midőn érdemes elődjéről, Vass Imréről szólott. A művésziesen megalkotott, de a népnek szánt, alkalmi beszéd ezután két dologra oktatott: a hitre és hazaszeretetre. Szerencsés kapcsolata az akkor megáldott kereszttel, hitünk szent jelvényével és Szent László szobrával, a hazafiság és vallásosság e történelmi mintaképével: bizonyára maradandó nyomokat hagyott a mezőkövesdi vallásos és hazafias nép szivében. Midőn a színgazdag ünnepi pompába öltözött tömeg szétoszlott, a plébánián már gyülekeztek a tisztelgő küldöttségek, amelyek a következő sorrendben járultak az uj pásztor elé: a politikai és hitközség Morvay János főjegyző, az izr. hitközség Jungreiss Izidor rabbi, a rk. iskolaszék Kalo Jenő jegyző, a rk. tanítótestület Schimmer József igazgató vezetésével. Ezután a mezőkövesdi magánpolg. iskola taoítószemélyzete, egyik ottani bank tisztikara Radvány István dr., a miskolczi Kér. és Iparkamara elnökének vezetésével, az Ipartestület Értelmes Gyula elnöknek, végül pedig a nálunk is jól ismert Mezőkövesdi Dalkör, Gaál István karnagynak vezetésével. A földmivesekből alakított és immár országosan ismert Dalkör, mely az istentisztelet alatt is gyönyörűen énekelt, pompás dallal üdvözölte Kiss Lászlót, kit az elnökségre is fölkért. Az uj plébános minden üdvözlő beszédre meleg szeretettel, találóan válaszolt. Ezután hatvan terítékű díszebéd volt, melyen ott voltak, hogy csak nehány nevet említsünk: Zábrátzky György esperes, Török Kálmán prépost, országgy. képviselő, Bárczy István székesfővárosi polgármester, Kubik Béla, Bor- sodmegye volt főispánja, Beniczky Aladár, Met- czer Géza és Halassy József cs. és kir. kamarások, Brezovay László dr. volt főispán, Tarnay Gyula alispán, Hídvégi Benő kir. tanfelügyelő, Szentmiklóssy Ödön p. ü. tanácsos, Vadnay Tibor dr. vm. főjegyző, Kozma Elek vm. t. főügyész, Nemes Bertalan és Fekete László ügyvédek, volt országgy. képviselők, Zombory Béla esperes, Venczell Ede egri tanítóképző igazgató, Koncz Lajos és Tóth György plébánosok, Bónis Bertalan, Bónis Aladár és Zsóry Lajos főszolgabirák, Morvay János főjegyző, Kalo Jenő jegyző, Schimmer József igazgatótanító, Gaál István kántor, Szomjas Ferenc földbirtokos, Falcsik Gábor gyógyszerész stb. stb. A felköszöntők sorát Szentmiklóssy Ödön nyitotta meg, ki a m. kir. kiucstár, mint kegyur nevében üdvözölte az uj plébánost, mire Kiss László szívből jövő szép beszédben emelt poharat bibornok-érsekünkre, kit ebből az alkalomból üdvöző telegrammban üdvözöltek. Az uj plébánost üdvözölték még: Zábrátzky György, Tarnay Gyula, Venczell Ede, Bárczy István, Koncz Lajos és Bónis Bertalan; Török Kálmán, Bárczy Istvánra, Zombory Béla pedig az uj plébános nővérére, mint háziasszonyra emelt poharat. A beiktatás alkalmából mintegy hanninc üdvözlő telegramul érkezett Kiss Lászlóhoz, amelyek közöl ki kell emelnünk föpásztorunknak meleg hangú válaszát. A miniszter köszöneté. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Kál/ay Zoltán dr. főispánnak, Majzik Viktor alispánnak, Jankovics Dezső egri és Kemény János gyöngyösi polgármestereknek, Török Kálmán gyöngyösi prépost-plébános, országgyűlési képviselőnek és Rátvay Géza dr. jogtanárnak az őszi felvidéki vándor- képkiállítás támogatásáért köszönetét nyilvánította. Kinevezés. Az igazságügyminiszter Csömör Béla hatvani kir. járásbirósági díjnokot a gyöngyösi kir. járásbírósághoz írnokká nevezte ki. Kerti mulatság. Az egri Kér. Iparoskor és a Polgári Dalkör június hó 11-én az Érsek
