Eger - hetente kétszer, 1911
1911-05-06 / 36. szám
1911. május 6. EGER. (36. sz.) 3 A Zsasskovszkyak emlékezete. Nemzeti szempontból mindig nagyon fontosnak, jelentősnek kell tartanunk, ha a magyar név hírét, a magyar faj tehetségét a mi határainkon túl is hangoztatják, elismerik. Nemzeti önállóságunk kivívásának egyik hatalmas fegyvere az, mely által szellemi és erkölcsi vonatkozásokban sok fény hárul reánk. Ez okból tartjuk mi emlékezetre méltónak a Zsasskovszkyak működését, mert hiszen nincs művelt nép a világon, ahol nem ismernék, nem használnák az ő kiadványaikat. Amerikából ép’ úgy rendelik, mint a legnyugotibb Európából, Afrikából éppen úgy, mint Ausztráliából. . . Nem tűnt és nem tűnik tehát el nyomtalanul az ő munkásságuk, de azért mégis jól esik az a tudat, hogy itthon is megemlékeznek róluk. Itthon, ahol Tárkányival együtt alkotott É.nektár-wV.\>ó\ vett énekekkel dicsérjük, kérjük a magyarok Istenét. — Námesztó község, ahol a Zsasskovszky-testvérek gyermekéveiket töltötték, emléktáblával jelölte meg volt lakóházukat. Ennek leleplezése a múlt vasárnap volt s az ünnepségről következőkben számol be az Alsókubinban megjelenő „Árvamegyei Hírlap11: „ . . . Már a reggeli órákban, nemzeti szinü zászlók jelezték, hogy ünnepre készül Námesztó közönsége. Ugyanis e napra déli 12 órára volt kitűzve a Zsasskovszky Endre volt némesztói kántortanító, egyházi zeneköltő és fiai emlékére állított tábla leleplezése. Már az előzőnapon, megérkeztek volt Zsasskovszky Endre leánya: Dr. Fekete Károlyné sz. Zsasskovszky Mária, Zsasskovszky Ferenc fiai: Károly, képezdei tanár, Ferenc bányatársulati pénztárnok és Dr. Glósz Kálmánné Mártouffy Margit, egri főorvos neje. Az istenitisztelet után az egész közönség, Námesztó és környékének intelligenciája, a községháza előtt, az ott beillesztett emléktáblával szemközt, gyűlt össze s miután a község képviselőtestülete a családtagokat az ünnepélyre küldöttségileg meghívta, a Himnusz eléneklésé- vel megkezdődött a leleplezési ünnepély. Majd az emelvényre lépett Murin János ná- mesztói plébános, aki magas szárnyalásu beszédében előbb magyar, majd tót nyelven ismertette az elhúnytakiiak és az emléktábla áltönöket, de viszont átkos rombolást vihet véghez a hallgató szívének világában izgató, ideg- bódító, mámoros zenével. A nagy zenekarnak annyi különféle hangszere áll célja szolgálatában. És e hangszerek mindegyikében mennyi változat, hányféle csengés, mennyi színezet! Hallgassuk meg a hegedűt, a hangszerek királynőjét. Mily csengő, beszédes, behízelgő a hangja! A zenei gondolat, az uralkodó dallam vezetője. Majd előtérben szerepel, mint a zenekari együttesnek hangos szóvivője; majd meg simulékony kísérője más előnyomuló hangszereknek. Több húrjának egy időben való megszólaltatásakor meglepő összhang-hatások keletkeznek. Minden húrja külön hangulatot festhet. Szent komolyság árad a mély G húrból, misztikus szellemvilág szólal meg a magas É-n. A hangfogóval tompított hangszer beszéde bűvös-bájos rege-országról mesél, pengetett hangjai pedig hamiskásak és humorosak. A mély hegedű teljesebb, mélabús hangjában bánat, megadás, álmodozás van. A gordonka és a nagybőgő a zenei festménynek impozáns hátterei és alapjai. Az előbbiből meleg, előkelő és áhítatot gerjesztő hangok fakadhatnak, az utóbbinak hatalmas szava ellensúlyozza a többi instrumentum hangtömegét. tál megörökitendőknek, az egyházi zene és ének terén szerzett érdemeit. Kiemelte, hogy az ünnepeltek zeneszerzeményei, magasztos dalaik, az ország majdnem minden keresztény templomában elhangzanak, zengve Isten dicsőségét. Majd üdvözölte a megjelent családtagokat, ezek élén a Námesztón született ősz Dr. Feketénét; végre az emléktáblát a község gondozásába átadta. Az éljenzés lecsillapultával, Bugán Ferenc községi jegyző, az emléktáblát a község gondozásába átvette, hangsúlyozva, hogy az érdem ilyen méltatása lelkesítő példa legyen az utókorra. A lepel mozsárdörgés, és a közönség éljenzése között hullott le. Zsasskovszky Károly egri képezdei tanár a meghatottságtól remegő hangon köszönte meg Námesztó közönségének, őseinek e lélekemelő megtiszteltetését, valamint azt az áldozatkészséget, melyet a község az emléktábla készíttetésével tanúsított. Ezután a Meskó Elemér áll. elemi isk. igazgató vezetésével kivonult iskolásgyermekek és a közönség elénekelték a Szózatot, mellyel az ünnepély véget ért. D. u. 2 órakor negyven terítékű díszebéd volt az uradalmi szállodában, melyen az idegenből érkezett vendégek is íésztvettek. A harmadik fogásnál felállott Murin János plébános és éltette dr. Fekete Károlynét, Námesztó szülöttjét, bejelentvén, hogy e nemes szívű hölgy e nap emlékére 15,000 koronányi alapítványt tett, melyből alsókubiní, zsaskói és námesztói ifjak ösztöndijban fognak részesülni, ha az egri érseki tanítóképezdét fogják látogatni. A szónok úgy a vármegye, mint a közelebbről érdekelt községek nevében hálás köszönettel adózott a nagylelkű és hazafias alapítványért. Ezután Langfelder Ármin dr. ügyvéd emelkedett szólásra, aki poharát a megjelent vendégekre emelte, hangsúlyozván, hogy a művészet nem ismer sem nemzetiségi, sem felekezeti különbséget. A művész alkotása az egész emberiség tulajdona. E szerint, bár a Zsasskovszkyak az egyházi zene terén tűntek ki, szerzeményeiket vallás- és nemzetiségi különbség nélkül becsülik és csodálják. Ezután megköszönte Murin János plébánosnak, mint a rendező bizottság köztiszteletben és közbecsülésben álló elnökének, ügybuzgalmát és az ünnepség renA fúvóhangszereknek egész serege ismét más érzelmeket ébreszt a hallgató lelkében. A fuvola gyors futamai, merész ugrásai, trillái, ábrándos, édes hangjai a könnyed kedélynek, — az oboa az idillikus hangulatnak, — az öblös és magasabb klarinét a pásztor-élet lelkületűnek kifejezői, míg a mély fagott a nagybőgő társául szegődik. A különféle trombiták, kürtök, harsonák a vadászat, a harc, az ünnepiesség, a kitörő öröm, a tüzes lelkesedés, a győzelmi mámor hangos hirdetői. Az üst- és más dobok tompa dobbanásai a titokzatos mélység és démoni gondolatok hatását keltik, melybe a cintányérok harsány csat- tanásai, mint vészesen fénylő villámok cikáznak bele. Velük ellentétben a triangulum ezüstös csilingelőse derűs tavaszi hangulatot jelent. És ki tudná röviden elmondani a harmó- nium sípjaiban és a zongora húrozatában rejlő ezernyi változatú hangulatokat? ... íme, e pár halvány szó is megértetheti velünk, hogyan férkőzhetnek szivünkhöz a zene mesterei, ha avatott és merész kézzel nyúlnak bele a zöngék kincses házába. E rövid jellemzésből is sejthetjük, mily kiaknázhatatlan a hangok óriási birodalma. dezése körül kifejtett tevékenységét. A felkö- szöntók sorát Bugán Ferenc, Námesztó község agilis jegyzője zárta be, ki az eszme megpen- dítőjét: Párvy Sándor dr. püspököt, a közbejött akadályok folytán meg nem jelent vármegyei alispánt, Zmeskal Györgyöt, és az egészségének helyreállítása miatt elutazott Szmetanay János járási főszolgabírót éltette, majd felolvasta Párvy Sándor szepesi püspök és az egri képezde tanári karának üdvözlő táviratait. Námesztó és az összegyűlt ünneplő közönség sajnálatára Zmeskal György, a vármegye alispánja és a vármegye főtisztviselői, kik megjelenésüket bejelentették volt, a Szontagh- és Zmeskal-család közbejött részvétteljes gyászesete miatt, meg nem jelenhettek. Az emléktábla sötét márványból készült, a következő felírással: „Zsasskovszky Endre 1831—1844. námesztói kántortanító és fiai: József kanonok, Ferenc, Endre, egri karnagyok, egyházi zene és énekszerzők emlékének, kegyelettel Námesztó közönsége.“ A község és a család a márványtáblára gyönyörű koszorú tett, melynek közepe virágokból készült líra. Az ünnepély a képzelhető legmóltóságtel- jesebben folyt le, amely körülmény ismételten igazolta, hogy Námesztó elsőrendű szerepet vívott ki magának Árvamegye kulturális életében.“ Párvy Sándor püspök telegrammjának szövege a következő: „Holnapi kegyeletes ünnepen főpásztori örömmel, köszönetemmel, áldásommal lélekben jelen leszek. Sándor, püspök. Az egri rk. érseki tanítóképző nevében a következőket telegrafálta Venczell Ede igazgató: Hálás szívvel üdvözöljük Námesztó nagyközség nagyérdemű közönségét abból az alkalomból, hogy az egri érseki r. kát. tanítóképzőintézettel egybeforrt Zsasskovszkyak áldott emlékének megörökítésére nagy lelkűén állított emléktáblát a mai napon ünnepélyesen leleplezi s az utókornak átadja.. Minthogy a lélekemelő ünnepélyen a rendezőbizottság szives meghívása ellenére, legnagyobb sajnálatunkra, személyesen meg nem jelenhetünk: ez utón adunk kifejezést kegyeletes érzelmeinknek, melyeket állandóan táplálunk szivünkben Zsasskovszky Ferenc és Zsasskovszky Endre iránt, akik évtizedeken át voltak intézetünknek nagytudásu ének- és zenetanárai, s akik az egyházi zenei irodalom és kántorképzés terén szerzett kiváló érdemeiknél fogva emlékünkben is díszei maradnak intézetünknek, de tisztelettel őrizzük Zsasskovszky József emlékét is, aki életében és halálában intézetünk nemes- szivü jótevőjének bizonyult. Az egri érseki r. kát. tanítóképzőintézet nevében Venczell Ede, igazgató. Námesztón tehát már van emléke az egri Zsasskovszkyaknak. . . A hét. Május 1. Borongós reggel; hűvös szellő rezegteti a vadgesztenyefák csomós leveleit, az égboltozat azúrkékje helyett szürke felhők úszkálnak fölöttünk. Nem ily napot vártunk, hanem napsütésest, ragyogót, meleget. Ilyen illett volna a természet pompás ruhájához, amelynek szűzi fehérsége megragadja szemünket, lelkünket uton-utfélen. . . Az ablakokban nyíló virágok, szirmát még ki nem bontott orgona, itt egy pár korai rózsa, ott egy csomó illatos gyöngyvirág. . . A hóstyákon a „májfa,“ a legény hűségé-
