Eger - hetente kétszer, 1911
1911-05-06 / 36. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre ~ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. —Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 36. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szombat, május 6. A lélek mocsarai. — Lecsapolt férték. — OSb) Bár idehaza is akad elég olyan visszásság, amin elmélkedni, mérgelődni vagy kacagni lehet, de azért jó, ha néha- néha távolabbra is tekintünk. És mi tagadás benne, gyakran nagyon is célszerű elmenni messzibb tájakra — témákért. Tanulhatunk is, okulhatunk is belőlük. Es, ami a fő, nem szidják az embert, nem kötnek belé, nem orrol- nak érte és nem küldenek be helyre- igazítást a lapnak. Sokak szerint legideálisabb újság az, amely nem a helyi dolgokkal foglalkozik. Minek is az itthoni ügyeket bolygatni? Úgyis mindenki ismeri azokat. Sőt némelyek annyira ismerik, hogy készek megharagudni, ha mások szintén ismerni — merészelik. Ezúttal tehát hagyjuk nyugton a mi apróbb és nagyobb bajainkat és nézzünk szét a vidéken. Beregvármegye törvényhatósági bizottsága a vármegyei községi és körjegyzők egyletének kérelme folytán, de mert maga is szükségét látta annak, hogy a lakosság között hova-tovább elharapódzó káromkodásoknak, csend- háborításoknak és közszemérem elleni kihágásoknak eleje vétessék, legutóbb tartott közgyűlésén a következő szabályrendeletet alkotta: 1. §. Kihágást követ el és 100 koronáig terjedhető péuzbüntetéssel, illetve behajthatatlanság esetén megfelelő elzárással, visszaesés esetén pedig ezenfelül még 5 napig terjedhető elzárással büntetendő: 1. aki a közerkölcsiséget és a vallásos érzületet sértő, ocsmány szavakkal kifejezett szitkokkal, vagy felháborító kifejezésekkel másokat megbotránkoztat; 2. aki a városok, vagy községek területén, azok utcáin a közcsendet szándékosan és jogtalanul lármával, dalolással megzavarja, vagy aki az éjjeli nyugalmat háborító zajt idéz elő; 3. aki a nyilvános mulatóhelyek nyitott, vagy zárt helyiségeiben a közrendet, vagy a közönség szórakozását bármiképen háborítja, vagy egyes személyeket közbotrányt okozó módon durván megsért, amennyiben cselekménye súlyosabb beszámítás alá nem esik ; 4. aki a városok, vagy községek közterein, utcáin, sétányain, közkerteiben, köztemetőiben közszemérmet sértő cselekményt végez, vagy az épületekre, kapukra, ajtókra, kerítésekre, közszemérmet sértő rajzokat, vagy felírásokat tesz, végül aki bármely nyilvános helyen közszemérmet sértő kifejezéseket használ. 2. §. A pénzbüntetés az 1901. évi XX. t.-cikk 23. szakaszában megjelölt célokra fordítandó s annak behajthatatlansága esetén az 1879. évi XL. te. 22. szakasza alkalmazandó. 3. §. Az ezen szabályrendeletben felsorolt kihágási esetekben a büntetőbirói hatalmat az 1901. évi-XX. t.-cikk 13., 15. és 16. szakaszai értelmében a következő hatóságok gyakorolják: I. Elsőfokon 1) Kis- és nagyközségekben a főszolgabíró, illetőleg szolgabíró; 2) rendezett tanácsú városokban a rendőrkapitány, illetőleg helyettessé, ezek akadályoztatása esetén a tanács által evvel megbízott tisztviselő. II. Másodfokon: az alispán. III. Harmadfokon: a m. kir. belügyminiszter. Eddig van. De ez éppen elég. Ebben az időben, amikor a szabadkőmi- vesség „felkötötte a kötényt,“ vagyis munkához látott, hogy lerombolja mindazt, amit hosszú századokon át a vallás épített a közerkölcsök megszilárdítása, az indulatok fékezése, a lélek tisztasága, a szív nemessége és az agy higgadtsága érdekében: igazán figyelemre és megbecsülésre méltó Bereg- vármegyének ez a szabályrendeleti intézkedése. A korcsmák, a vallás-gúnyoló per- fidiák, a szemérmetlen, pornografikus szennyirodalom, az utcai újságok egymást túllicitáló szenzáció-hajhászásai annyit rontottak már a mi népünk közszellemén, hogy igazán elérkezett az ideje annak, hogy ha már másként nem lehet, szigorú megtorló intézkedésekkel védjük meg azoknak a tisz- I tességérzetét, akik az erkölcstelenség Az „EGER44 tárcája. Nocturno... Gyémántszegekkel ékítve az ég, Alszik a fényes tüzorcáju nap; Távol ködében ásít a sötétség; Bú, gond, reménység együtt nyugszanak; Messze, közelben csendes némaság. . . Álmodó szellő sóhajos szavára Édes gyönyörrel rezzen meg az ág. — Ez a tavaszi éj csodás varázsa! . . . S a csöndes éjben — csillagok tüzénél — Halk surranásu holdsugár lebeg, Be-betekintve az ablak sötétjén. . . (Pihennek ott benn most az emberek.) Messze, közelben, merre játszi kedve Magával vonja s szerteszét tekint, Gunnyaszt, miként kőházában a medve, Az élet — a föld nagy halottjaként. Egyszer csak ... hah! — tán angyalok karának Hárfás csoportja szállt a földre le? — Énekes ajkán legszebbik dalának Varázsszavába kezd a fül’mile. Csattogva csendül, olykor meg-megállva, Trilla-futamja messze csengve-zeng. . . Mint kis leányka tündér-mese álma, Vagy ifjú, hogyha — hősökről mereng. . . Mért, hogy a nyugvó éji némaságban, Az árnypalástu halk bokrok között Elhagyva fészkét, egyes-egymagában Virraszt az álmok, az éjjel fölött? . . . S míg minden alszik, gyémánttüzü éjben Felhangzik pici ajkáról az ének. .. Miért? . . A szívem dobban. . . és megértem : 0 rebeg akkor himnuszt Istenének.. . Lorán József. A művészi zene élvezése.*) Zenét, különösen művészi zenét, élvezettel hallgatni, nem éppen könnyű dolog a nagy, a laikus közönség részéről. A hallgatóság egy fajtája híresebb zeneművek előadásánál folyton azt kutatja: mi a mű tartalma, mit akart a zeneköltő kifejezni; azt szeretné, ha a zenetételek alá pontról-pontra oda volna írva a *) Radvdnyi Teofll dr. megnyitó beadódéból, melyet a fögiinn. ifjúság Zenekarának szombati hangversenyén mondott. szöveg, mely a művész gondolatait magyarázza. A zeneszerzők ismerték is a nagy közönségnek ezt az óhaját, azért sokan felvilágosító magyarázatokat vagy legalább mondatokat írtak szerzeményeik alá. Pedig tudták (miként a laikus közönségnek is meg kell értenie), hogy a művészi zene olyan magasabb régiókba ragadja a hallgatót, hová a szó már nem hatolhat; hogy a zene a művész-lélek belső világát tárja elénk, annak oly sejtéseit és érzéseit testesíti meg, melyeknek kifejezésére az emberi szó halvány és elégtelen. Beethoven-től, ki szonátáiba saját életének és szívének történetét öntötte, azt kérdezték egy alkalommal: műveinek mi a tartalma. Azt válaszolta: „Gondoljatok, amit akartok; csak gondoljatok valamit. Én is gondolok, amit akarok.“ íme, a zeneköltők lelke előtt csakugyan határozott eszmék lebegnek műveik szerzésénél, de ezeknek zenei kifejlesztése sokszor önmaguk előtt is titokzatos rejtély. Alkotnak — a bennük élő ihlettség varázslatos hatása alatt. Nem helyes tehát a folytonos kérdés: mit fejez ki a zeneköltő. Mert a zene a sejtelmes- ség és álomszerűség honába, a hangoknak szavakkal nem ecsetelhető, misztikus világába vezet bennünket. A zenei rejtélyek kulcsát saját lelkűnkben kell keresnünk. Az a jóleső vagy
