Eger - hetente kétszer, 1911

1911-05-03 / 35. szám

2 EGER. (35. sz.) 1911. május 3. A rendes évnegyedes jelentésekből tudo­másul vette a közgyűlés, hogy a városi vil­lamos-telep immár teljes fölszereléssel dolgo­zik. A harmadik motor is megérkezett és eb­ben az évben a külső építkezési munkálatokat is befejezik. A füzesabonyi vasúti állomás és a község közvilágítása szintén bevégzett do­log. A bekapcsolást még az idén elvégzik és igy uj jövedelemforrásra tesz szert a város. A vízvezeték ügye kissé eltolódott, mert a reá vonatkozó szabályrendelet-tervezetet átdolgoz­zák. Az építés tervezete és költségvetése azon­ban kész. A műtrágya-gyár helyének kijelölése folyamatban van. Az utcák elnevezését és a házak számozását ellenőriző bizottság is leg­közelebb megkezdi működését. A közadók be­fizetéséről szóló kimutatásokban ugyancsak röp­ködtek az ezresek, de sajnos, nem a közön­ség — zsebébe. Annál kevesebb jókat tartal­maztak a közegészségügy állapotáról és a közrendészeti viszonyokról fölolvasott jelenté­sek. Az egyikben a ragadósbetegségek statisz­tikája, a másikban a büntető-törvénykönyvvel ellentétbe kerülők egyre növekedő száma és a Cifra-külvárosban szinte napirenden levő véres verekedések bejelentése keltettek méltó feltűnést. Ezek persze olyan bajok, amelyeket a közigazgatás szervei egymagukban nem ké­pesek leküzdeni. Szigorítani az ellenőrzést és a felügyeletet lehet, de teljesen megszüntetni a bajokat nem lehet; mert azoknak gyökerei mélyen beléhatoltak a társadalomba és igy csakis a társadalom segítségével lehetne ala­posan gyógyítani a közegészségügyi és a köz­rendészeti fogyatkozásokat. Az első érdemleges tárgy a rendőrség dolga volt. A közgyűlés ugyanis bizottságot küldött ki a rendőrség ügykezelésének meg­vizsgálására. Fridi Gyula rendőrkapitány ezt a határozatot megfölebbezte, a vármegye köz­gyűlése pedig föloldotta és uj határozat hoza­talára utasította a várost, abból az okból, mert a rendőrkapitányi határozatok ellen az érde­kelt felek jogorvoslattal élhetnek, a képvi­selőtestületnek pedig beavatkozási joga nincs a rendőrség bíráskodásába. A közgyűlés új­ból fönntartotta előbbeni határozatát, és hang­súlyozta, hogy nem a rendörkapitányi itélke­nem maga vallja-e meg, hogy ó tulajdonképen Antóniót szeretné eltenni láb alól.“ „Ha 8 nines Velencében, üzérkedhetem, amint tetszik.“ Az ő gonosz szándéka tehát: Antóniót meg­ölni. De mert ő maga gyáva erre; a jog lep­lébe öltözik és a bíróságot akarja rávenni, hogy aljas gyilkosságát szentesíttesse. Porcia na­gyon helyesen alkalmazta azt a törvényt, mely a latrot halállal bünteti, hogy az emberi tár­sadalom testéből kivágja a fekélyt. Itt a bíró­ság nem jogtiprást követett el, hanem ellen­kezőleg, az igazság örök eszméjét juttatta diadalra — egy látszólagos jog fölött. Ihering eszményi magaslatról tekint Shy- lockra, midőn azt mondja, hogy „szavai“, melye­ket a költő adott ajkára, az ő száján époly igazak, mint bárki másén. Az ő beszéde azonos azzal, amint a sértett jogérzet bárhol és bármikor kifejezésre jut; a meggyőződés ereje és szilárd­sága, hogy a jognak minden körülmények kö­zött érvényesülnie kell, az olyan férfi lendülete és pátosza ez, aki tudatában van, hogy a vé­dett ügyben nemcsak az ő személye, hanem a törvény is érdekelve van. „Én jogot kívánok.“ „A költő e három szóban az objektív és szubjektív jog igaz viszonyát s a jogért való küzdelem jelentőségét oly módon jellemezte, hogy találóbban talán egy jogbölcsész sem jel­zéseket akarja felülvizsgálni, hanem a rend­őrség ügyvezetését, adminisztrációját és a külső szolgálatban követett eljárását; mert főként ez utóbbira nézve merült fel többrendbeli pa­nasz. Ezeket a panaszokat megvizsgálni és or­vosolni pedig a közgyűlésnek — mint a köz­rendért felelős testületnek — nemcsak joga, ha­nem kötelessége is. A szarvaskő—egercsehi—pétervásárai tör­vényhatósági út kiépítési költségeihez az alis­pán 4000 K. megszavazását kéri. A közgyűlés egyízben már megtagadta a hozzájárulást ab­ból az indokból, bogy a város, nem tekintve azt, hogy a városon keresztül húzódó 10 kilométernyi megyei ut fenntartását magára vállalta, a me­gyei utak fenntartásához évenkint 37,000 ko­rona útadóval járul. Ezt a határozatot a köz­gyűlés most is föntartotta, mert a város a vár­megyétől alig kap többet ötödfélezer koronánál a közutak fenntartására. A Korona-vendéglő átalakításakor Busák Mihályné munkásasszonyra ráesett az épület kapuja és munkaképtelenné tette. Ezért a vá­rost, mint tulajdonost, jogerős bírói Ítélettel kártérítésre és rendes évi járadék fizetésére kötelezték. A városi tanács az érdekelttel egyességre lépett olyformán, hogy végkielégí­tést ajánlott fel Busáknénak, amely végkielé­gítési összeg ^/3-át ifj. Wind István fizetné, mint aki viszont a várossal szemben tartozik szavatossággal a szerencsétlenségért, mert ő volt az építkezési vállalkozó. A közgyűlés a tanács jelentését tudomásul vette. A közgyűlés ezután a Sándor-utcai lako­soknak, utcájuk kibővítésére vonatkozó kérvé­nyét figyelembevétel végett kiadta a kövezet- vám-bizottságnak; az uszoda mellett levő köz­ben 5287 korona 68 fillér költséggel beton- csatorna építését rendelte el; a Korona-ven­déglő előtt létesítendő aszfalt-gyalogjáró régóta vajúdó ügyének újra felvételét kéri; ifj. Wind Istvánnal, a régi tövvényszéki épületeknek polgári iskolákká való átalakítására kötött szerződést jóváhagyta és az építkezésnél fel­merülő ügyek intézésére egy bizottságot kül­dött ki. Kimondotta a közgyűlés, hogy a Cifra­kapu-utcai árokterületet nem adja el és a la­lemezhette volna. Milyen hatalmasat, óriásit nő a férfi alakja, ha igy beszél! Nem a fontnyi húsát követelő zsidó, hanem Velence joga zör­geti meg a bíróság sorompóját — mert az ő joga és Velencéé egy; az ő jogában az utóbbi is megdől. És midőn Shylock maga törik meg a bírói ítélet súlya alatt, mely gálád tréfával semmisíti meg jogát s midőn a keserű gúny záporában lehorgasztott fővel, megtörve, remegő inakkal tántorog el, vájjon kiben nem kél az az érzés, hogy vele Velence joga tört meg“. Ihering szavai épen nem alkalmazhatók a shakespearei Shylockra. Az uzsorás nem Ve­lence jogáért küzd, mely Ihering szerint „a bíróság sorompóját zörgeti.“ Shylock joga csak látszólag jog, helyesebben jogtalanság, mely a jog színében jelentkezik. Shylockban nincs meg „a meggyőződésnekaz az ereje és tisztasága, hogy a jognak minden körülmények között érvénye­sülnie kell“, mert nagyon is élénk tudatában van annak, hogy tetteinek rugója csak a gyűlö­let és bosszú. És Shylock sokkal élesebb eszű, semhogy el tudná hitetni magával, hogy „a vé­dett ügyben nemcsak az ő személye, hanem a a törvény is érdekelve van.“ Az ő fennhéjázó szava, melyet a velencei dozséhoz intéz, aki benne a szánalom és könyörület érzését törek­szik fölkelteni, „Ha ellenáll ön, érje a veszély Államszabadság- s alkotmányunkat,“ kosságot az árok tisztántartására kötelezte. A Nyár-utcai lakosok az utca kiszélesítését és csatornázását kérték, de a költségekhez hoz­zájárulni nem akarnak.' A közgyűlés elutasí­totta a kérelmüket. Ezután az állandó választ­mány javaslatához képest napirendre tért Jász- nagykunszolnok vármegyének a Duna—Tisza- csatorna ügyében tett átirata felett; majd Nagy Istvánnak köztérvételi ügyét, harmadízben való tárgyalás végett, a május hó 20-án tartandó közgyűlés napirendjére tűzte ki. Az egri érseki uradalom a Deák Ferenc- uton levő gazdasági udvar telkét házhelyekké parcellázva eladni akarja. A közgyűlés a sza­bályrendelet értelmében a parcellázási tervek megvizsgálására és a város érdekeinek meg­óvása végett bizottságot küldött ki, melynek tagjai: Babocsay Sándor, Kánitz Gyula dr., Csutorás László dr. és Alföldi Dávid dr. Jankovics Dezső polgármester javaslatára a közgyűlés felír a földmivelésügyi miniszter­hez, hogy Egerben is állítson fel borközrak­tárt. (A szőlőbirtokosok inkább borértékesítő szövetkezet összehozását óhajtanák!) Ezután a szemétszállítási szabályrendeletet módosí­totta a közgyűlés és pedig úgy, hogy a ház- tulajdonosokat arra kötelezi, hogy minden lakó­változást pontosan jelentsenek be a hatóság­nak. Az Arany János-utca elejének aszfaltozá­sára nézve azt határozta a közgyűlés, hogy a közigazgatási bizottság feloldó határozatá­nak Grósz Józsefre vonatkozó részét, (akinek a háza még nincs felépítve), tudomásul veszi, a katonai kincstárra vonatkozó részét pedig megfölebbezi. A belügyminiszter megsürgette a várost, hogy az elhagyottá nyilvánított, egri illetőségű 7 éven felüli gyermekek gondozásá­ért a múltra nézve hátralékban levő 36,000, illetve most már 42,000 koronát a rimaszom­bati gyermek-menhelynek fizesse ki. A köz­gyűlés a pénzügyi és jogügyi szakosztály ja­vaslatára elhatározta, hogy a tartozás egy évi részletét befizeti, a többit pedig elengedni kéri, annál inkább is, mert a város sem az államtól, sem a vármegyétől nem kapott a gyermektartásra megfelelő segélyt. Özv. Szepessy Sándorné budapesti gyáros ajánlatot tett a városnak, hogy a forgalmasabb semmi egyéb, mint porhintés a biróság sze­mébe, hogy jobb színt kölcsönözzön ügyének. Aki ily szavakkal akar hatni a biróság tisz­tességtudására, az nem lehet tudatában annak, hogy Velence jogáért küzd. Ha Shylock való­ban annak tudatában volt, hogy Velence jo­gáért küzd, miért nem dobta oda személyét áldozatul a magasztos eszmének, Velence jo­gának? Az utókor dicsőítette volna őt, mint a jog megmentőjét. Ámde ő ezt nem teszi, mert jól tudja, hogy Velence joga — csak úgy mint „népének“, „nemzetének“ érdeke — neki Hekuba, mert ő Velence jogát csak esz­közül akarná felhasználni arra, hogy nyomo­rult célját elérje: Antóniót „tisztességes“ mó­don láb alól eltenni! Shylock nem „a bírói ítélet súlya alatt törik meg, midőn a keserű gúny záporában, lehorgasztott fővel, megtörve, remegő inakkal tántorog el“, hanem a lelkiismeret szavának súlya alatt roskad össze, mert a bíró szava — mint Kohler helyesen mondja — az uzso­rás szivét, aki mégis csak ember, a legsebez­hetőbb ponton érte, és ekként nagy fárad­sággal és hideg logikával kieszelt egész ter­vét rombadöntötte. Shylock nak van joga, de nincs igazsága.

Next

/
Thumbnails
Contents