Eger - hetente kétszer, 1911
1911-04-22 / 32. szám
Előfizetési árak: Egész évre- .. 10 korona. Fél évre „ .. „ 5 » Negyed évre .. 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. — - — Kiadőhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 32. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szombat, április 22. Az általános, egyenlő, titkos... — Szederkényi N. politikai tanulmánya. — A választójogi reform hatalmassá nőtt irodalma ismét szaporodott egy füzetkével. A 24 lap terjedelmű fejtegetés egyrészt azért érdemel figyelmet, mert „a magyar ősi alkotmány szempontjából“ tárgyalja a kérdést, de másrészt és minket különösebben azért, mert írója mintegy négy évtized óta szereplő politikus Szederkényi Nándor mint Eger képviselője emelkedett fok- ról-fokra s az ellenzéknek országosan ismert tagja, sőt az egyik csoportnak elnöke is lett. Vezető szerepe éppen arra az időre esik, amidőn a parlamenti ellenzék úgy számarányánál, mint tagjainak erkölcsi fajsulyánál fogva nagy reménnyel tekinthetett a jövőbe. Ez okból tartjuk figyelemreméltónak, fontosnak ezt a tanulmányt s ezért foglalkozunk vele ezen a helyen. Foglalkozunk pedig az ő személye és elvei iránt való teljes tisztelettel, de elfogulatlanul. Nem vitázni akarunk tehát, hanem tényeket állapítunk meg és pedig úgy, hogy lépésről-lépésre haladunk vele a fejtegetésekben. * Az „EGER46 tárcája. Trifolium. Mi vonzza, tartja a nagy Anyagvilágokat ? Mi hoz/a, fűzi össze Az érző lelkeket ? A vonzalom talán csak S rokonszenv ösztöne? Nem, ó nem 1 A barátság, Tartós szövetkezés, Amely egyenlő eszmék-, Elvekből származik, (R kon lelkek megértik Tolmács nélkül hamar.) Ilykép találkozott volt Az élet, utjain, Vagy inkább a magányban Három tollforgató: Mind egyaránt szegények, Igényük oly kevés, Elvük volt gazdaságuk, Eszméjük volt a kincs, Eszményeik: az Egyház És a magyar Haza, S a gondozó nagy Isten Kitűzött, jelszavuk. „Jerünk együtt, barátim!“ Mondotta egyikük, Klió szolgálatában Adatot gyűjteni!“ Szederkényi Nándor nézőpontját nem tartjuk szerencsésnek, mert hiszen ez vállalkozásának legelső lépésénél tévedésbe viszi. Az a következtetése ugyanis, hogy „a magyar ősi alkotmányban az igazi nemzeti demokrácia nyilvánult meg az általános, egyenlő jog érvényesülésével“ — legalább is téves. Az ősi magyar alkotmányra mindeut el lehet mondani, csak azt nem, hogy demokratikus. Hisz' sáncain belül még 1847-ben is csak 800 ezer magyar ember volt, jóllehet kívülről hét millió magyar honos ősi romolta! Igenis egyenlő volt a „Szent Korona testén“ belül, de ez a fogalom meg a XIV. században is csak kis részét ölelte föl a nemzetnek, a jog érvényesülése tehát nem lehetett általános. Nem tette általánossá a politikai jogok gyakorlásit a Szent István alkotmánya se, mert bLzen az idegenek befogadása es igy az alkotmány kereteinek tágítása csak kivételes volt. Éppen nem szerencsés érv tehát az aranybulla fnlemlítése, mert ez már igazán a kiváltságosak mentsvára volt. Hi-zeu az egész aranybullában csak egyszer (XIX. pont) esik szó a népről. Egyébként mindenütt a nemesekről, azok jogairól beszél. Még különösebbnek tetszik az a kijelentés, amelyet szerző erről a (nagyon is konzervatív) törvényről mond a vele egykorú magna chartával párhuzamosam Szerinte az aranybulla sokkal demokratikusabb lenne az angol szabadságlevélnél. Pedig föltétlenül nemzetibb ugyan, de 1222. nyomába se léphet 1215-nek se az általánosítás, se az egyenlősítés szempontjából. „Sovány egy munka volna,“ Felelte másikuk, „Eugem, derűs Parnassus Virányi vonzanak, Ahol bimbók fakadnak; Madársereg dalol; Virgilius, Homeros Jós szelleme lebeg; Hol a föld gőzkörén túl Tisztább a levegő, Eszményibb a valóság, Az Isten is közei’bb!“ A harmadik felelte: „Barátim, értsetek szót; Nincs harc, vak gyűlölet A múzsák szép honában, Nemes verseny csupán. Igaznak, szépnek, jónak Eszménye ott a cél, S ez főleg a történet Térségein virul 1 Mint szép a régi bronzon A rozsdás zöld szirony, ügy dísz a krónikában A költészet-zománc.“ „Ha így van: Melpoméné S KÍió ka'öltve jái’, Mint jelzik Róma, Hellas írott remekjei. — Holott közös munkájuk A dráma és eposz. — Akkor hozzád szegődöm, S legott, társad leszek.“ A harmadik szólt erre: „Meghódít érvetek. Hogy az egyenlőség és az általános jog- gyakorlat még kétszáz évvel később is mily gyönge lábon állott minálunk, legyen elég fölemlítenünk a Lex Garát, mely csak 1405-ben adta meg az ország összes városi polgárságának azt a jogot, hogy két, mondd két követet küldhetett az országgyűlésre, amelyen pedig minden fő- és köznemes személyesen jelenhetett meg. A városok országreudisegének elismerése, vagyis a polgárság fölvétele a Szent Korona testébe, kései és nagyon pici lépés az egyenlőség és az általánosítás felé. Itt legfeljebb az elv ért sokat, de alapjában az ország összes iparosa és kereskedője (igen érdemes és értékes osztályok) csak kétszer annyit Dyomott a latban, mint akármelyik kurta nemes. Igaz, hogy lassankint sok város kapta meg a követküldési jogot és a XVI., majd a XVII. században panaszkodott is emiatt az országgyűlés, de ne feledjük, hogy az csupán a magyar faj szupremáciájának letörésére, tehát dinasztikus érdekből történt. Midőn szívesen elismeijük, hogy teljesen igaza van szerzőnek a magyar nemzet nagy beolvasztó, fölszívó erejéről mondottakban, meg kell állapítanunk, hogy nálunk az általános és egyenlő választójog kérdésének csak a múlt század második negyedétől van múltja. Ősi alkotmányunkból bizony nem igen lehet kimagyarázni. Igaz, hogy a negyvenes évek küzdelmei megteremtették az egyenlőséget, de az általánosságot nem. Ez utóbbiról nem is lehe'ett szó, mert — valljuk be — az előbbi is váratlanul jött; készületlenül találta a nemzetet és igy nem nagyon vált hasznunkra. Habár nekem más tájon Nyílott a munkakör, De, — mert zátonyi a jutva Hajóm most vesztegel, — Közös munkára én is Hozzatok felcsapok.“ És kézfogás pecsétjét Ütvén az alkura, A társaságot igyen Hárman megalkoták, Megosztva egyetértőn Vállalt munkájukat. Bányába szállt az első Okmánytárnak közé, És gazdagon hozá az Adatok kincseit. Svetonius tollával, Homéros színivel Rajzolta volt a másik Flórát, Urániát, Mosolygó Hellas, büszke Rómának hős korát. A harmadiknak részül A régészet jutott: Az ócskavas-szedőnek Bolygó szerepköre, Pótolni az okmányok Hiányit, hézagát, Miért buzogva járta A hon határait. Me? is indult a munka; Feszült a tetterő. És folyt serényen, hévvel, A nyomdagépnek is Jutott elég belőle.
