Eger - hetente kétszer, 1911
1911-04-19 / 31. szám
1911. április 19. EGER. (31. sz.) 3 tételétől — tehát az 5. félévtől kezdve — a végbizonyítvány elnyeréséig a hallgatóknak csak jelentékenyen kisebb része látogatja az előadásokat és fejt ki komoly tudományos munkásságot, ellenben a túlnyomó nagy többség az 5., 6. és 7. illetve 8. félévekben — tehát a jogi tanfolyamnak felén át, — a jogi tárgyakból nem folytatja tanulmányait; a másik pedig az, hogy „a közigazgatási tisztviselők és miniszteri hivatalnokok, akik Ítélkezésié és jogszabályok alkalmazására vannak hivatva, a jelenlegi tanulmányi (és tegyük hozzá: vizsgálati) rend szerint épen a tételes jogi tudományokból nem szereznek alapos ismereteket.“ ügy az elméleti jogi oktatást, valamint a gyakorlati jogászi kiképzést csőddel fenyegető e bajok felismerésének helyességét több évtizedre terjedő tapasztalatunk támogatja. A jogi oktatás ezen leginkább érezhető fogyatkozásainak megbeszélése és a legsürgősebb reform módozatainak meghatározása céljából Nagyméltóságod 1910. december havában tanács- kozmányt hívott egybe, mely f. év január hó első napjaiban tartotta meg üléseit. Az ánkét tárgyalásainak befejezte után egy szükebb körű értekezlet volt, mely az ánkéten elhangzott óhajok, vélemények és indítványok figyelembevételével, a vizsgálati rend reformjára vonatkozóan három módozatot, a tanulmányi rend reformjára vonatkozóan pedig azt az hajt terjesztette Nagyméltóságod elé, hogy a jogbölcsészet, a nemzetközi jog, osztrák magánjog, büntető perjog 5—5 órás, a magyar közjog 6 órás főkollégiumban adassék elő. A Nagy mélt óságod által éles szemmel megfigyelt és helyesen megállapított bajok sürgős orvoslását tartva szem előtt, mi az /. alatti tervezetet tartjuk a leghelyesebbnek. Helyeseljük az előadások szorgalmasabb látogatásának fokozása céljából a harmadik év végén leteendő alapvizsgálatnak intézményét, és helyeseljük a közigazgatási tisztviselők civilisztikus képzettségének megszerzése céljából a harmadik államvizsgálat tárgyainak oly csoportosítását, mely nekik a tényleges jogi tudományok alaposabb elsajátítását lehetővé teszi. Ebből folyólag nézetünk az, hogy: 1. A harmadik alapvizsgálat tárgyai legyenek: a) a dűli kolostortól Versaillesig Párison át visz az út. XIV. Lajost nem elégíté ki e válasz. Csodálatosnak tartotta, hogy Rákóczi éppen a nagyhéten látogatta meg Párisi, mert tudta, hogy a fejedelem sohase szerette ezt a várost. Rákóczi hallgatott. . . Egy pillanat és átfutotta nagy lelkét a kamalduli kolostorban töltött három nap boldog emléke. S midőn a király ismételten kérdé, hogy hol volt, eszébe jutottak a gyóntató atya szavai. . . Jézus nem titkolta el poroszlói előtt, hogy ő az, akit keresnek, bátor lélekkel mondá: „Én vagyok az, akit kerestek !“ . . . S Rákóczi, akit a krisztusi szenvedések mindig meghatottak, nem tudta tovább rejteni titkát, a királyhoz hajolva, alig hallhatóan súgá: — A kamalduli kolostorban! . . . * Rákóczi, a kamaldu'i atyák áldásával hagyta el Franciaországot. . . A hála örökre megmaradt szivében. Hogy ennek kifejezést adjon, Mikes leveleiből tudjuk, végrendeletében „a szivét Franciaországba hagyta, hogy küldjük“... A grosboisi kama'duliak kolostorának ma már csak a romjai vannak meg. Szent romok!... A kamalduli kolostor temető-kertjében porladt el II. Rákóczi Ferencnek szive. . . És most a — kolostorfalak porladnak utána. . . S. I. magyar magánjog; b) a büntető jog; c) a büntető p-rjog; d) a polgári törvénykezés; ebből azonban csak az igazságügyi szervezetre, bírói ill-tékességre és hatáskörre, valamint a bizonyításra vonatkozó rész. 2. E harmadik alapvizsgálat a hatodik bjszámít ható félév végén tehető, de a következő, vagyis a hetedik félév kezdetén okvetlenül leteendő, különben a hetedik félév s az ezentúl annak sikeres kiállása nélkül eltöltött tanidő a rendes kvadrienniumba be nem számítható. 3. Ennek megfelelőleg a tanulmányi rend módosítandó és pedig akként, hogy a magyar magánjog a II évről a III évre viendő át, a bűnvádi eljárás pedig 5 órás főkollégiummá emelendő.“ (Befejezése következik.) HÍREK. Eger, 1911. április 18-áu. Tájékoztató. Apr. 19., 20., 21. Sorozás Pétervásárán. „ 20. A hevesi föszolgabiró tárgyalási napja Tarnamérán. „ 23. Szinielöedás és táncmulatság a Kát. Legényegyletben. „ 24., 25 , 26. Sorozás Gyöngyösön. „ 24. Országos vásár Verpeléten. „ 24., 25. Országos vásár Hatvanban. „ ' 25. Szent Márk napja. Buzaszentelés. „ 27., 28., 29. Sorozás a gyöngyösi járásban. „ 29. Egerváros közgyűlése. „ 29. A főgimn. zenekar hangversenye. „ 30. Országos vásár Tiszanánán. Május 1. Szini szezon ke'.de te Egerben. „ 1. Országos vásár Kápolnán. „ 1. Országos vást.r Tiszaörsön. „ 1. Hónapos állatvásár Egerbea. „ 1., 2. Sorozás Gyöngyösön. „ 2. A hatvani föszolgabiró tárgyalási napja Bózsaszentmártonban. Kakukszó. Meleg és fényes idő van. Április. A határban minden gőzölög, párolog, csepeg. Titkos fuvalmak és lázas remegések reszkettetik az erdőt. Nedv kering, életerő duzzad, vágyak szőkéinek a háncsokban, rügyekben, gallyakban. Napsugár tépdesi a kéklő hegyekre ráfekvő páratömegeket. Sármányok, seregélyek, verebek, pintyek ugrándoznak őrülten a csupasz ágakon. A száraz avar közt csilingel a hóvirág, kéklik a kökörcsin, illatozik az ibolya. A határban vígan folyik a munka. Szántanak, vetnek. A szőlődombokon tréfálva, nevetve kapálnak legények, leányok. A gyermekek a gyümölcsfákat hernyózzák. A garád szélében pufókképü, tömzsi, kék- szemü fiúcska játszik. Boglárkát szed és üres csigahéjakkal gurigázik. Egyszer csak figyelni kezd. A berek felől szabályos időközökben kakukszó hallatszik. Eleinte tompa, zagyva kife- jezhetetlen „koavaván“, aztán csengő „u-guh, u-guh.“ A kis fiú eldobja a csigahéjakat és a bozótos felé szalad. A liget szélén borzas, gubancos borókák között vén, korhatag tölgy terpeszkedik ; ennek egyik ágán bókolgat, forog, mókázik alácsüngesztett szárnyakkal a kakuk. — Kakuk madár, hány esztendeig élek még? És számolgatja ujjain: egy. . . kettő. . . három. . . Öreg összeaszott anyóka halad el a bohó gyermek mellett. Kosarat visz; benne zöldséget. A kakuk szóra egy pillanatig ő is megáll, aztán odaszól a kis fiúnak: — Jobb felöl kakukol. Egészséges leszel a nyáron. Ha balról szólna, megbetegednél. A kakuk, a csigahéjakkal játszadozó fiúcska és az öreg asszony, ki a jóslatot mondja, érdekelni kezdett. Arra gondoltam, mily szoros kapcsolat vau a természet s az egyszerű, naiv néplélek között! Mennyire megértik egymást! És eszembe jutott a görög költészet atyja: Homérosz. Ö figyelhette, ő vizsgálhatta eny- nyire a természetet! Képei, amelyeket a tomboló harc festésénél használ, mind-mind a természettől vannak kölcsönözve. Hasonlatait az illatos rétről sarlózta. A csengő-bongó verssorokból lépten-nyomon kirí a szabad természet végtelen szeretető. És Homérosz tanítványai megtanulták mesterüktől a hamisítatlan, egyszerű, mesterkéletlen szép művelését; megalkották a természet után a habokból kiszálló Afrodnét; a felleg torlasztó Zeüsz fölséges fejét, borongó gonddal homlokán; az Akropolisz nagyszerű oszlopcsarnokait, s a lágyan, finoman gördülő klasszikus versformákat. Ám idők múltán mellőzött lön a természet vizsgálata, sokan a régi mesterek műveit sem látták és mégis másolták. Ekkép minden nemzedék egy fokkal távozott az eredetitől. Mint Taine mondja, „a művésznek nem voltak többé saját gondolatai és érzelmei; most már csak egyszerű másológép vala.“ És létrejöttek a ravennai művészet merev, vérszegény alakjai, sovány, kiaszott lábakkal s idomtalan, szögletes fejjel. „A művészet sorvadásban lévő beteghez hasonlított: „Elszenderűlt, meghalt.“ Valóban, nem hiába hangoztatta Rousseau: „Vissza a természethez!“ A magyar nép, a szabad természet ölén nevelkedve, még ért a madarak és virágok nyelvén. Lám, a kakukszóból kiolvassa, hogy ahányat szól a kakuk, annyi évet él még. Ha faluba téved a kakuk, tudja, hogy meghal valaki. Ha meg késó estén is szól, állandó szép idő várható. (Kandra.) Közmondások is vannak róla: „Rút, há- ládatlan, mint a kakuk ;“ „Megnyerte a kakuk;“ „Nehezen ér az több kakukszót“ (beteg ember); „Sokszor hallott már kakukszót“ (vén leány); „Ritka, mint a kakuk a mezőn.“ Sőt népdalaiba is beleszövi. Midőn a bujdosó betyárról, a hűtlen szeretőről és az emberek csalfaságáról esik szó, meg nem állhatja, hogy a kikelet madarát ne szerepeltetné a tarlón fakadt, mezőn támadt, vadvirágos népdalokban. Erdő mélyén kakukmadár búsan szól, Elbúcsúzik a nefelejcs bokortól. En is, én is elbujdosom, Elmegyek a világnak, Vagy elmegyek az Alföldre, Ott beállók betyárnak. Vagy Kakukmadár azt tanítja fiának, Nézzen fészket ott, ahol tud, magának; Te is keress, szebbet, jobbat nálamnál, Akkor tudd meg, mi volt, akit elhagytál. Tompa Mihálynak és több költőnknek dalaiban nem egyszer szerepel a kakuk. ügy él a köztudatban, mint hálátlan, csapodár, szeleverdi, madár. Midőn a csalogány elvesztett boldogságát siratja, a csélcsap Kakuk igy: családot emleget; Nekem, igaz, nincs, hanem még lehet. (A csalogány és a sas.) De a kakuk megbízhatatlanságáról legtalálóbb a következő népdal: Sötét erdő sűrűjéből kakukmadár hallszik, Hallatára a szivembe úgy belenyilallik. Megkérdeztem, mikor még a gyöngyvirág virágzott: Kakukmadár mondd meg nekem, hány évig él a kedvesem? Kakukmadár százat is kiáltott. Kakukmadár, kakukmadár, hamis a te hangod, Nem hallod-e a faluból a lélekharangot? Száz évig él a kedvesem, azt mondtad te róla; Ma délután temették el, a száz évből nem múlt még el, Nem múlt még el száz nap sem azóta. Kolacskovszky Lajos.
