Eger - hetente kétszer, 1911
1911-04-01 / 26. szám
2 EGER. (26. sz.) 1911. április 1. Az uj csendőrkaszárnya. Eger város képviselőtestülete csütörtökön délelőtt 11 órakor Jankovics Dezső polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek fontos tárgya az Egerben építendő csendőr-kaszárnya ügye volt. A magy. kir. csendőrség egri szárnyparancsnoksága ugyanis arra kérte a várost, hogy az Egerben állomásozó csendőrség részére állandó laktanyát építtessen, ahol azután az egri őrsön kívül a szakasz-parancsnokság és a szárnyparancsnokság is elhelyezhető lenne, sőt a csendőr-tisztek családi lakását is magában foglalná. Bérösszegül a csendőrség évi 9000 koronát ajánlott föl. A tanács a csendőrség kívánságát figyelembe véve, elkészíttette a csendőr-kaszárnya építési tervét és költségvetését. A hatalmas és díszes uj épület a Vásár-téren épülne föl a kir. törvényházzal szemben, a most parlagon levő üres területen, ahol a régi vásáros bódék állottak. Az épület homlokzata az „Arany-szőlő“ vendéglővel volna egy vonalban, de utca nyilnék közöttük, mely a Szeminárium-közbe torkollanék. Evvel az építkezéssel a Vásár-tér keleti oldala is kiépülne és az Óvoda-utcától az aszfalt gyalogjárót is kiépíthetnék, ami a törvényházhoz való közlekedés kérdését is megoldaná. Az építkezés összes költsége, — beleszámítva az aszfalt gyalogjárót és a villamos világítás berendezését is, — körülbelül 140,000 korona lenne, amely összeget a város 40 évre fölveendő amortizációs kölcsönből fedezne. Az állandó választmány a csendőr-kaszárnya építési tervét és költségvetését helyesnek találta, hanem a bérletre nézve módosítást javasolt. Az évi 9000 korona bérösszeget ugyanis kevesli; mert ez az összeg a kölcsön 6%-át, a biztosítási díjat, majd idővel a javítási költségeket és az adót nem födözné. Ezért a bérösszeget évi 10,000 koronában javasolja megállapítani, úgy, hogy a bérszerződés 25 évre szóljon. A közgyűlésen elsőnek Tóth Csepregi Ferenc szólott a kérdéshez. 0 a 10,000 koronás bérlettel sincs megelégedve és azért az ügy felett napirendre-térést indítványozott. Ha- lászy Caesar dr. a díszes és monumentális épü— Pihenj kissé itt a fotelban, azonnal rendben lesz minden. Eliz kiment, Mira pedig bent maradt Bódog] bácsival, ki szemben ült a szép Mirával s utánzóit fiataloskodással kezdett neki szépeket mondani. Eliz ezalatt a szobalánnyal végzett az előszobában, aki ott állott, nem tudva, hogy mit tegyen ? — Hová vigyem ? — kérdé és a Mira bőröndjére mutatott. — Vigye a kék szobába. Valahogy ga- lyabítson ott össze egy ágyat. Hozza le a padlásról azt az összecsukható holmit. Azután szellőztessen, fűtsön be. . . Szóval: tegyen valamit. A kisasszonynak az lesz a szobája. A szobalány érzéketlenül indult a parancs teljesítésére. Magában pedig azt gondolta: „No, ez se valami kedves vendég!“ — Mindjárt hazajön Margitka is, szólt a visszatérő Eliz. Gróf Holvayéknál van. Nagyon szeretik. Dóri komtesznek legjobb barátnéja. Majd mindennap ott kell neki lennie. Nem tudja Dóri nélkülözni, annyira ragaszkodik hozzá. Ezalatt Eliz arca ragyogott a dicsekedóstől és szavainak hatását kémlelte Mira arcán. Mira azonban egykedvűen hallgatta: vagy az utazástól való bágyadtsága miatt, vagy mert nagyon természetesnek találta azt, ha Dóri komtesznek Malmos Margit a legkedvesebb barátnéja. Hisz’ otthon, boldogult szülei, nagyon gyakran emlegették Bódog bácsi előkelő rangletet jobb szeretné a dohánygyár elé építtetni, a törvényház mellé, és igy a javaslatot nem szavazza meg. Csepreghy Gyula az állandó választmány javaslatát pártolja, Károly János és Rotschild Oszkár dr. pedig ellenezték az építkezés keresztülvitelét. Hanák Gyula városi főjegyző felvilágosításul röviden megjegyezte, hogy a város részéről kért 10,000 koronás évi bérösszeget kérdés, hogy a belügyminiszter jóváhagyja-e? Ha nem hagyja jóvá, akkor az egész építkezési ügy magától elesik; ha pedig jóváhagyja, akkor a város 40 év múlva teljesen ingyen jut egy jól jövedelmező impozáns épülethez. Ami az épület helyét illeti, az jól van megválasztva. Mert mig egyrészt a vásártartást nem akadályozza, másrészt a teljesen hasznavehetetlen és dísztelen, puszta telket jövedelmezően értékesíti. Hangsúlyozta végül azt is, hogy az elhatározással sietni kell, mert a csendőrség jelenlegi bérlete lejár és 1912. augusztus 1-én már vagy az uj kaszárnyában óhajt elhelyezkedni, vagy pedig más bérlet után néz. A képviselőtestület többsége (23-an voltak mindössze!) az állandó választmány javaslatát fogadta el. Még egy ügy volt napirenden. Kiss Nándor egri állami főreáliskolai tornatanár a város kötelékébe való fölvételét kérte. A közgyűlés teljesítette kérelmét. És ezzel a közgyűlés féltizenkét órakor véget ért. Szalonkázás. — Szezón-levél. — Másolatban kiadjuk ezt a hozzánk — nem indiszkrét utón — érkezett levelet. * Aki nem ismeri azt az érzést, melyet a vadászat élvezete szerez a puskával bánni tudó embernek, az csodálkozni fog azon, hogy van olyan vadász, aki nyolc éven keresztül állhatatosan, mindig ugyanegy helyre jár szalonka-lesre, de eddig még sohase volt szerencséje; azaz jobban mondva, soha se jött szalonka „lövésre“ a cső elé. Pedig van ilyen ját, társadalmi előkelőségét, roppant gazdagságát. Talán az se tűnt volna különösnek Mira előtt, ha Margitka valami hercegnővel barátkozik. Eliz kissé felbiggyesztette az ajkát. No lám, ez a liba nem csapja össze kezét, ha előtte grófnét emlegetnek. Milyen is az elhanyagolt nevelés ?! Margitka csakhamar megérkezett. Tagadhatatlanul előkelő választékossággal volt öltözve a barna fürtű lányka. Bármely divatterem kirakatába beállhatott volna reklám-babának. Oly divatos, oly fényes volt a toalettje és oly szűk alj volt rajta, hogy Mira nem is csodálkozott, ha nem repült karjai közé, mert a szűk szoknya könnyen elrepedhetett volna. De azért meleg volt a találkozás, ameny- nyire két szép lánytól kitelik. Mert bizony két szép lányka akkor sem hunyja le szemét, mikor csókolódzik; hanem azt mérlegeli: „Mennyivel vagyok én szebb ?“ Margitka bizonyosan ezt gondolta az ölelkezés alatt. És Mira? Valószínű, hogy ő is. Miért lenne ő kivétel ? Mira a gazdag esteli után szobájába vonult. Kissé feltűnt annak egyszerűsége, ami nem volt összhangzásban a lakás többi részének drága berendezésével. A szükséges dolgok mégis megvoltak s igy nem érzett hiányt, sőt megindulva, nedves pillákkal tartott futó szemlét. Hisz’ ez lesz most már az otthona; itt kell magát jól találnia. ember. íme, bemutatom: én vagyok. Most is a „standra“ készülök, ahogy ezt a levelet írom. Nyolc év óta nyolcadszor kezdem újra és élűiről a szerencse kergetését. Egyszer talán mégis csak megfogom. Azonban addig is nagy az örömem, mert amidőn megjön az első lágymeleg szellő, és leolvasztja a föld kérgéről a tél fehér leplét; amidőn az erdő lombtalan sűrűjében először szólal meg a rigó: akkor a vadász-embernek is megjön az öröme, a — szalonkázás. Micsoda derű és vidámság lakozik ilyenkor a vadászok körében! A szalonkázás? No igen. A szalonka madár, amelyre vadászni szokás. Snepfnek hívják — magyarul. így mindenki ismeri. Szlavóniából húzódik mifelénk; a nászutjuk ez, és csak éppen a mézesheteket töltik nálunk, azután tovább vonulnak a hegyek közé. A szalonka húsa ízletes és ritkaságánál fogva meglehetős drága. A vadász-ember azonban nem a húsáért vadássza, hanem azért, mert a szalonka-vadászat az a vadászok életében, ami a földmivesnek az aratás. Munkának munka, de csupa élvezet, öröm és gyönyörűség. A szalonka-vadászat egyébként kétféle. A nagyobb erdőségek mellett levő fiatal, sürü vágásokban hajtókkal zavarják fel az ovatos szárnyast, hanem az elejtése — sebes röpülé- sénél fogva — igy is nehéz; és gyakorlott vadász legyen, aki „terítékre“ hozza. A másik módja a szalonka-vadászatnak a les, az úgynevezett „stand." Itt nem az izgalom, hanem a várakozás gyönyörűsége nyújtja az élvezetet a vadásznak. Mielőtt a nap bucsusugarait bocsájtaná a földre, a vadász siet ki a „stand“-jára, hogy elfoglalja kiszemelt helyét a szálaserdő szélén, a mélyebb fekvésű, nedves vágásokban. És vár. A nap letűnik. Az erdő ezernyi ezer lakója, mintha csak hálát zengene a természet nagy alkotójának, mind megszólal. De ez a fönséges koncert nem tart sokáig. A rigó kedves füty- tye, az apró csízek, tengelicék, pintyek bájos csicsergése, a baglyok furcsa huhogása, a varjak károgása lassan-lassan megszűnik és a A hevenyészett ágyon pihenve, szemére nem jött mindjárt álom; de megszállta érzékeny lelkét a szüleinek elvesztésén érzett bánat. Szülei jó módban éltek egy távoli megye kis városkájában. Félezer holdnyi földbirtokuk jövedelmét élvezték, amelyből mindenre telt. De beütött a katasztrófa! A jó barátok váltói, meg egy-két rossz esztendő elvittek mindent. Apja, anyja átmeneti bajnak gondolták e csapásokat és eszük ágában sem volt, hogy háztartásukat szükebbre kellene szabni. A kiadások a régiek maradtak akkor is, midőn már alaposan megcsappant a jövedelem. Mire azután észretértek, későn volt minden. Az anyját hamarosan elvitte a bánat; de az apa harcolni akart a lehetetlenséggel. És e harcban ő maradt vesztes. Az árverést nem bírta túlélni; összetörve, agyonbusulva lézengett régi dicsősége múltán, mig végre őt is megszánta a halál. Szerencsére ott volt testvére, Bódog, a dúsgazdag méltóságos úr, kivel a legideálisabb testvéri szeretetben éltek, — habár a két család igen ritkán találkozott. Vagy talán éppen azért volt oly nagy a szeretet ? Leánya jövője felől tehát nem igen aggódott, mert bizonyos volt benne, hogy testvéreinél megtalálja azt a meleg otthont, melyet itt elveszthet. Maga Mira is ebben a hiszemben volt, mikor magára maradt és szülei sírjától elbúcsúzva, neki indult a fővárosnak. Atyjának volt még egy másik testvére is,
