Eger - hetente kétszer, 1911

1911-03-22 / 23. szám

2

EGE LI. (23. az.)

1911. március 22.

lelő megoldásnak. Ellenben hasonló felirattal támogatja Sopron vármegyének a Lajta folyó osztrák részről tervezett elvezetésének ügyében a földmivelésügyi miniszterhez intézett feliratát, Udvarhelyvármegyének azt a feliratát, mellyel a kihágási bünt-déspénzeket a községi szegényalapok javára kivánja átengedni, Ungmegyének a fegyvertartási-jog országos szabályozására vonatkozó feliratát, Győr és Bereg vármegyéknek a gyermekvédelmi törvények módosítására irányuló törekvéseit, Pest és Fejérvármegyéknek, valamint Hódmezővásárhely városnak a hüsdrágaság és a vágómarha behozatala ügyében küldött feliratait.

Eger város ügyeit igy intézte el a vármegye közgyűlése: A rendőri kihágási ügyek megvizsgálására kiküldött bizottságra nézve hozott határozatot Fridi Gyula rendőrkapitány megfelebbezte. A vármegye állandó választmánya a felebbezésnek helyt adva, a város határozatának megsemmisítését javasolta. Alföldi Dávid dr. a város határozatának jóváhagyását kérte, mert a bizottságot nem azért küldötték ki, hogy a rendőri bíráskodást ellenőrizze, hanem azért, hogy a rendőri túlkapásokat, ha csakugyan vannak ilyenek, földerítse és a bajokat orvosolja. A rendőri bíráskodásba nem avatkozik a bizottság, mert hiszen minden egyes esetben alkalma van az illető feleknek esetleges jogorvoslattal élni ez ellen és keresni igazaikat a másod-, vagy harmadfokú hatóságnál. Majzik Viktor alispán elfogadja Alföldi dr. érveit, ámde a város írásba foglalt határozata úgy van megfogalmazva, hogy azt a vármegyének nem lehet jóváhagyni. Ezért közvetítő indítványt tesz : ne semmisítsék meg, hanem egyszerűen oldják fel a város határozatát, és egyben utasítsák újabb megfontolt határozat hozására Eger város közönségét. így azután alkalma lesz Alföldi Dávid dr. városi képviselőnek, akinek indítványára hozták ezt a megfelebbezett határozatot, a város képviselőtestülete előtt kifejteni a határozat helyes intencióit. A közgyűlés az alispán javaslatát fogadta el. — A Madarasi István tulajdonát képező ingatlan rész kisajátítására vonatkozó szerződést jóváhagyták ; ugyancsak jóváhagyták az 1910. évre kiutalt államsegély felosztására vonatkozó határozatot is, Kovács Andrásnak felebbezését pedig, mely az 1909. és 1910. évi államsegélyek maradványainak felosztását kifogásolja, elutasították. — A városnak azt a kérelmét, hogy a katonai laktanyára fordított 1877 kor. 04 fillér túlkiadást térítsék meg, szintén elutasították. Ellenben jóváhagyták a városnak a harmadik orvosi állás szervezésére és az útépítési célokra felveendő 230,000 koronás kölcsönre vonatkozó határozatait.

A közgyűlés közérdekű határozatai közül fölemlítjük még, hogy a vármegye az Országos Közművelődési Tanács megkeresésére a népkönyvtárak részére megrendelte a Vasárnapi Könyveket. Az alispán javaslatára kimondotta a közgyűlés, hogy ezután a vasúti állomásokon feladott bor után vámdíj fizetendő. A vármegye székházának javítási munkálatait Wind István építkezési vállalkozónak adta ki, a villamos felszerelést pedig Rudlof Ignácra bízta a közgyűlés. A tatarozás összesen 13,320 koronába kerül. Balogh Lajos tarnaleleszi, Melicher Gyula abasári és Jelenszky László nagyfügedi községi jegyzők a saját kérelmükre nyugdíjaztalak. Hatvan községnek megengedték, hogy a mezőőröket hosszúcsövű fegyverrel láthassa el. A tiszafüredi járási székház építésére 68,500 korona kölcsön felvételét szavazták meg. A községi kör- és segédjegyzők szabadságideje és helyettesítéséről alkotott megyei

szabályrendeletet ellenben Kassa Krislóf megyebizottsági tag indítványára 60 szóval 27 ellenében elvetették. Az alispán azt az előterjesztését, hogy az 1911. év folyamán létesítendő távbeszélő középpontok kiépítésére szükséges hozzájárulási összeg ideiglenes kölcsönből legyen fedezhető, elfogadták. Egercseki községben uj gyógyszertár, Gyöngyösön pedig a negyedik gyógyszertár felállítására vonatkozó kérelmet a közgyűlés pártolóan terjeszti fel a belügyminiszterhez. A pétervásári járásban megüresedett járási mezőgazdasági bizottságba póttagul Neszmélyi Jánost választották meg, Nagybátonyból.

A közgyűlésen elintézett 285 tárgy közül kiemeljük még a mezőtárkányi népház ügyét, melyben a község a szociális intézményeket, nevezetesen a szövetkezetét, a buzaraktárt, az olvasókört stb. óhajtaná elhelyezni. A népház fölépítésére a község a földmivelésügyi kormánytól kér segítséget; az évi szükségletek (világítás, tüzelő, javítás) fedezését pedig a vármegyétől kéri. A közgyűlés a község kérelmét pártolóan terjeszti a miniszterhez, a maga részéről pedig 6 évre évi 300 korona hozzájárulást szavazott meg. A katonai kincstár az Egerben állomásozó 60. gyalogezred géppuska osztagai részére építendő istálló és székéi szin költségeihez nem hajlandó 6% erejéig hozzájárulni. A közgyűlés kimondotta, hogy e föltétel teljesítése nélkül ő sem épít.

Végül a törvényhatósági bizottság kiegészítette a füzesabonyi munkásházak telekvételi ügyében hozott végbatározatot, majd jóváhagyta a füzesabonyi és felsőtárkányi munkás- házak építésére megkötött szerződéseket.

És ezzel a közgyűlés pár perccel déli 12 óra előtt véget ért.

A sárga rém.

— A koleráról. —

Ázsiában a fekete rém pusztít, velünk meg a sárga veszedelem — kacérkodik.

Ez kérem nem szójáték a színekkel. Sőt nem is politika. Azért, hogy feketét és sárgát említek: nem gondolok a fekete-sárgára. Foglalkoznak ezzel eléggé a politikusok. Az a fekete és sárga rém ellenben, amelyekről itt szó esik, — sajnos — mivelünk foglalkozik. Az egyik az ázsiai pestis; a másik pedig a reánk leselkedő — kolera.

Tapasztalati tény, hogy a járványos betegségek, bár ősszel veszítenek erejükből s télire rendszerint megszűnnek, tavasszal ismét jelentkezni szoktak. Ez okból foglalkozott, igen helyesen, Turtsányi Gyula dr. vármegyei tiszti főorvos, a múlt vasárnap tartott ismeretterjesztő előadásában a kolerával s ezért mutatott reá a védekezés módjaira.

Érdemes ezzel a témával foglalkozni, mert sok benne a tanulságos és a megszívlelni való dolog.

Az előadó először visszapillantott az 1873., azután az 1886., majd az 1893. évi kolera- járványra, s annak vármegyénkbe való be- hurcolásáról és lefolyásáról beszélt. Majd ismertette a kolera-betegséget okozó baktériumokat és azoknak életkörülményeit. Rámutatott arra az óriási pusztításra, amelyet azelőtt emberben, vagyonban a koleraveszedelem okozott s amellyel szemben az orvosi tudomány teljesen tanácstalanul állott. És hogy ma már a ke- vésbbé veszedelmes fertőző betegségek közé sorozhatjuk a kolerát, azt koruuk két lángelméjének : a Pasteur és Koch orvosprofesszorok fáradhatatlan kutatásainak köszönhetjük. Ok is- 1 merték fel a kolera bacillusát, megfigyelték

annak életmódját és igy ma már ismerjük azokat a körülményeket, amelyek szaporodására kedvezőek, avagy kedvezőtlenek. Ismerjük azokat az óvóintézkedéseket is, amelyekkel szinte feltétlen biztossággal védekezhetünk a koleraveszedelem ellen. Annak igazolására, hogy az orvosok és hatóságok által elrendelt óvóintézkedések pontos megtartása majdnem abszolút biztosságot nyújt a kolera ellen, sőt az a már fertőzött területen is elszigetelhető: ismertette a múlt év őszén Dormándon föllépett kolerajárványt, amelyet a megfelelő óvóintézkedések pontos megtartásával sikerült elszigetelni s pár nap alatt teljesen megsemmisíteni. Behatóan ismertette azokat a higiénikus intézkedéseket, amelyek révén a ma már kevésbbé veszedelmes járványos betegségek közé sorozhatjuk a kolerát. Érdekes, hogy Turtsányi a kolerás betegnek nem ad semmifele fájdalomcsillapító gyógyszert, mert sajnos, köznépünknél még ma is megvan az a téves hiedelem, hogy a kolerát az urak, első sorban az orvosok találták ki a szegény nép kipusztítására. Megerősíti balhitében az a (járvány alkalmával többször előfordult) eset, hogy a fájdalomcsillapító gyógyszert (amely rendszerint mérget tartalmaz) nem a rendelt adagolásban, hanem az eredményesebb hatás reményében egyszerre adták be a betegnek. Természetes, hogy a beteg azounal meghalt. A délvidéken pl. a múlt évben is megtörtént, hogy a falu bölcsei, meg akarván bizonyosodni arról, hogy csakugyan az orvos csinálja a kolerát: a kolerás betegnek rendelt gyógyszert nem a betegnek adták a kívánt adagolásban, hanem az egész mennyiséget kiöntötték a — kutyának, amelytől az nyomban kiszenvedett; a köznép pedig valóságos lázadásban tört ki és fordult az orvos és a hatóság emberei ellen. Csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehetett a szükséges óvóintézkedéseket végrehajtani. — Egerre nézve, a járvány behurcolása esetére, nagy aggodalmai vannak a jó ivóvíz hiánya, illetve a kevés és rossz közkút tarthatatlan állapota miatt, amelyek igen köny- nyen okozói lehetnek a járvány exploziószerű (hirtelen, tömeges megbetegedés) kitörésének. Rámutatott arra a mérhetetlen erkölcsi és anyagi veszteségre, amely a járvány behurcolása által városunkat érné, amellyel szemben elenyészően csekély az a pénzáldozat, amely a megfelelő óvóintézkedések megtételére és keresztülvitelére szükséges és amelyekkel a koleraveszedelem behurcolását is valószínűen, de annak járványszerű föllépését teljes bizonyossággal megakadályozhatjuk.

Ez az* érdekes előadás tehát nemcsak alkalomszerű, hanem nagyon is életbevágó volt. Megtanított mindenekelőtt arra az életbölcseletre, hogy: nekünk, a társadalmat alkotó nagy embertömegnek, nincs más dolgunk a veszedelem idején, csak az, hogy a tudomány és az ennek rendelkezéseit végrehajtó hatóság diktatúrája alá helyezzük magunkat.

Ezzel azonban nem azt mondjuk, hogy Isten segedelmét ne kérjük szorongattatásunk idején és ne imádkozzunk a környékező veszedelemben.

Sőt ellenkezően, az a meggyőződésünk, hogy a hitnek és az Istenbe vetett bizodalom- nak nagy ereje van a betegségek leküzdésére. Ezt a tudomány is elismeri és sokra becsüli, mint ahogy elismeri és hirdeti azt, hogy a rémület és kétségbeesés a legjobb és legbiztosabb terjesztői a betegségeknek. Mert ne feledjük, hogy az igazi tudomány és az igazi vallásosság egymásnak nem ellensége; az áltudósok vélekedéseitől pedig jó óvakodni, akárcsak a babonától.

A bekövetkezhető kolera-veszedelemre való I tekintettel, Majzik Viktor alispán most körren-