Eger - hetente kétszer, 1911
1911-01-11 / 3. szám
2 EGER. (3. sz.) 1911. január 11. ként pedig a szerzetesek és szerzetesnők — erényeit.) Mi lesz még ezután ? Hová vezet az a lelkiismeretlen perfidia, mellyel most a tisztességes családi otthonokba is befurakodó, úgynevezett „komoly“ újságok hasábos „elmefuttatások“-at hoznak a homoszekszualitásról, sőt mint Szász Zoltán (a „Világ“ 1910 szept. 24-diki száma) azt egyenesen „klasszikus barátság“-nak nevezik? A művelt nyugat — melyet egyébként nagy szeretettel szoktunk utánozni — már régen észrevette a pokol lélekgyilkos manővereit az erkölcs ellen, mely pedig Berzsenyi szerint „minden ország támasza, talpköve“. És védekezik ellene. Németország törvényhozással rekesztette ki a pornográfia termékeit a sajtótörvény védelme alól. Franciaországnak két év óta van a titkos árusítást, valamint a pornografikus tárgyak bármi módon történő nyilvános hirdetését sújtó törvénye. Nálunk szabadon tenyésznek a mocsárvirágok nemcsak a hatóságilag engedélyezett újságokban, hanem a nyilt utcákon is: a kirakatokban, falragaszokon stb., és — nem teszünk ellene semmit. Hát ez nem jól van igy. A művészetnek igenis adassák tisztelet, mert ez közkincs, isteni szikra, amelyet hozzá- méltó megbecsülésben kell részesítenünk. A pornográfia azonban nem művészet, hanem gyalázatos ipar, amely az érzékiségre spekulál és amelynek éppen a művészet érdekében kell a nyakát szegnünk. Miért nem veszünk példát e tekintetben is a művelt nyugattól? Mert a sajtószabadságot féltjük? Hát akkor miért tesszük ártalmatlanná a tolvajt, a betörőt, a gyujtogatót, a rablógyila járás nagyja: Császár (Király, főszolgabíró), s vagy hatvan kámzsás s kámzsátlan barát az anyaház napján. Nagyban szállá az áldás a máslás fajára, s Nagysádnak mágnás hajlamban páratlan állagára. — Gyakran lármázták: „Magaslat adja a hatalmas máslást, a lapály csak zagyvát áraszt.“ Bárcsak szárnyam támadna, ma látná Nagysád arcámat házánál: ámbár a szántás, rá a gabna talajba hányása manapság javában járja. — Ha hamarjában barát akadna, átrán- tatnám magamat a vaspályán. Az atya, nálam kaláccsal tápláltatva, András káptalantag máslásának maradványán, akár dallva tanyázhatna, ha várasában a fránya barna, aranysárga vagy más tarka anyahalra alantabb arányban mászkálna. Gabnámnak tavaly maradt százhatvan mázsás garmadáját nagyban hajhásszák: Jakab, Nátán s Ábrahám; átadnám ha magasabb árat szánnának rá. Takarmány, hármas kazalban bambán strázsálja tanyámat. Majd akad tán rá vásár, ha nagy csapat marhám azt magába falja, az az árát tán gazdagabban rakja. — Gabnát, takarmányt, s aztán rá máslást látva, — hála a magasság javakban apadkost? Ezeket is ép’ oly joggal megvédhetné az egyéni szabadság, ami talán van olyan nagyfontosságű emberi jog, mint a sajtószabadság, amelynek védőszárnyai alá csempészték magukat az erkölcstelenség szállítói, a pornográfusok! . . . Ámde menjünk tovább. ügy tudjuk, hogy a pornográfia garázdálkodásai ellen vannak nemzetközi megállapodások, amelyeket csak éppenhogy be kellene cikkelyeznie az államok törvényhozásainak, hogy az egész vonalon törvény legyen belőlük és igy a nemzetek sikerrel védekezhessenek a társadalmat rontó métely ellen. Ezeket a nemzetközi megállapodásokat az idei tavaszon Párisban hozták a hatalmak képviselői. Tizenhat nemzet kormánya — köztük Magyar- országé is — képviseltette magát azon a nemzetközi konferencián, amely a francia kormány kezdeményezésére ült össze és egyhangúlag kimondotta, hogy: a pornográfia nemzetközi veszély, amelynek kiirtására szükséges, hogy az összes államok a pornográfia termékeivel való kereskedést egyetértőén nyomják el. Hogy pedig ez keresztülvihető legyen, a következő határozatokban állapodtak meg: Bűncselekményt követ el, aki trágár iratokat, nyomtatványokat, rajzokat, fotográfiákat, vagy más fajtalan tárgyakat gyárt, előállít, vagy terjesztés céljából raktáron tart; aki a felsorolt tárgyak valamelyikét más országba beviszi vagy beviteti; vagy aki azokat bármi módon forgalomba hozza; aki ezekkel kereskedik, ha nem is nyíltan, hanem dugva; aki trágár tárgyakat bármily módon eladásra hirdet és végül: a törvény ellen vétő annak az államnak terühatatlan nagy Gazdájának — a krajcárfajták aránytalansága dacára, a zavar csak madártávlatban járand gyászszárnyakkal a láthatárban, s az átalag kártalan állásban tartása s haza-adása aszfalt gyanánt tapasztva maradhat agyamban. Sajnálnám, ha Nagysád abban aggályt látna, s a máslás szakadatlan vásárlása akadályra találna. Talán már alkalmatlanná váltam a csacs- kaság által? Nam sat vana ac mala tracta- bam. Fatal! Man sagt manchmal das Scandal als Spass. A halhatatlanság Atyja tartsa Nagysádat! Magam markával Nagysád markába csapva, hajlammal maradtam, Jászladány alatt a határfánál, (Beseny- szögön), Arkangyal havában, Rabváltság anyja napján. Ádáz nyárs (1) kartácsra kartács (8) kasza (7) s farkasszám (5). (1875.) Hálás drabantja, sátánharcban nagygyá vált arkangyal, hajdan a gaztalanság karában (azaz jogakadémiai) tanár, ma parasztpap.“ így volt ez valaha régen, amikor még jobbkedvűek voltak az emberek. . . létén áll törvényt, ahol tetten érték, de ott is perbefogható, amely államnak polgára az illető, még akkor is, ha a bűncselekményt idegen országban követte volna el. Amint tehát látjuk, becsületes, jó munkát végzett a pornografia-ellenes nemzetközi konferencia. A hozott határozat alkalmas arra, hogy ha azt be- cikkelyezik az államok, egységessé váljék a pornográfia ellen való eljárás világszerte. De hát miért késik a becikkelyezés? Kinek, vagy kiknek érdeke a ha- lasztgatás, a huza-vona, hogy ez a gyalázatos, ezreket meg ezreket szégyenbe, romlásba döntő szenny-ipar minél tovább virágozzék? És főként miért félti a magyar sajtó a sajtótörvényt a pornográfia kiirtásától? Ugyan miért? A szenny, a piszok, a förtelem, mely a lelkeket gyilkolja és a közerkölcsöt megmételyezi, állítólag senkinek sem kell. Még a szabagondol- kodóknak sem, — bár nem igen tiltakoznak ellene. A társadalom azonban lassan-lassan, de következetesen, szinte matematikai pontossággal demoralizá- lódik. Az erkölcsök pusztulnak, a lélek tisztasága züllőfélben, a tisztesség, az erény, a szemérem kihalnak. Ha ez nem tervszerű munka, ha ezt nem a páholyok intézik igy, akkor Honoré de Balzacnak van igaza, amidőn igy ír: „A természetben nincsen ostoba; ezt a kultúrának köszönhetjük.“ Rendkívüli megyegyülós. Eger, 1911. jan. 9. Nemcsak hivatalos címénél fogva, hanem lefolyását és különösen eredményét tekintve is rendkívüli volt Hevesvármegye törvényhatóságának mai közgyűlése. Tény ugyanis az, hogy ilyen nagy számmal (holmi ünnepi gyűlést nem tekintve) évtizedek óta nem jelentek meg a bizottsági tagok; a másik nasryfontosságú tény pedig az, hogy a nemzeti munkapárt győzött a választásoknál. A kormánypárt diadala pedig (nem számítva a koalíciós uralom idejét) egyszerűen páratlannak mondható vármegyénkben. Már a vasárnap esti pártértekezletek és utánna a pártvacsorák mutatták, hogy igen erős lesz a küzdelem és hogy annak a pártnak, amely győzni akar, körülbelül 160 szavazóval kell fölvonulnia. Az ellenzék gyűlése a Kaszinóban sokkal népesebb volt a Szederkényi Nándor elnöklésével. A munkapárt, bár kisebb számban gyülekezett a Széchenyi-szálló- ban, a Keglevich Gyula gróf elnöklete mellett tartott 10 perces gyűlésen, hozzászólás nélkül fogadta el az előkészítő bizottság javaslatait. Amott Malatinszky Györgyöt bízták meg a névsorok beterjesztésével, mig a nemzeti munkapárt lisztáinak előterjesztésére Keglevich Gyula grófot kérték föl. A pártvacsorákon persze lelkesítő pohárköszöntők hangzottak el az összetartásra. * A vármegyeház szinfiltig megtelt tanácskozási termében pontban 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést Kállay Zoltán dr. főispán.
