Eger - hetente kétszer, 1910
1910-08-27 / 17. szám
1910. augusztus 27. EGER. (17. sz.) 3 ily gyűjteménye van a középiskoláknak is. A néprajzi tárat rendkívüli érdekessége mellett sem ajánlanám, mert a miskolezi múzeumnak is ez a lő szakmája. Egert múltjának és meglevő j kész gyűjteményeinek arra kell ösztönözniük, hogy múzeumát csupán ré- giség- és történelmi tárra, képző- és iparművészeti tárra s végül könyvtárra rendezze be. Ezen három osztállyal hivatást tölthet be az egri múzeum, mert már most meglevő gyűjteményeivel az ország nagy területén vele egyetlen egy múzeum sem veheti föl a versenyt. Természetes tehát, hogy a közfigyelemnek, a munkának és rendelkezésre álló anyagi eszközöknek ezekre kell irányulniok. Vagy miért van, hogy például a miskolezi múzeum legtöbb pénzét és idejét az etnográfiára fordítja? Azért, mert egész Felsőmagyar- országon nincs számottevő ily gyűjtemény. A tervezett egri kulturegyesület tehát, ha valóban hasznára akar lenni nemzeti közművelődésünknek, markoljon keveset, hogy sokat foghasson. írja zászlajára az általános tudás fejlesztését, a zenei képzést és meglevő múzeumi gyűjteményeinek gyarapítását. Ha ezekért a célokért kitartóan küzd, nagy eredményeket érhet el, komoly törekvéseit minden oldalról elismeréssel illetik majd s a férfiak, kik a szent célokért küzdeni fognak, nemcsak saját lelkiismeretükben találnak a jól teljesített kötelességek révén megnyugvást, hanem az utókor hálájára is méltán számíthatnak. Tegye lehetővé az ösmeretek gyarapítását úgy az intelligencia, mint a nép részére. A társadalomtudományok kérdéseinek beláthatatlan tömege például a legszebb feladatok elé állítaná a város tudós férfiait: megmenteni Eger és Hevesmegye magyar népét a lelketlen izgatok haza- és erkölcsellenes tanításainak mérgétől és — az intelligenciát felvilágosítani szociális kötelességeiről. Mert tudnunk kell: a műveltség súlyosan kötelez a kevésbbé műveltek irányában. Balogh Bertalan, a vándorkiállítás igazgatója, a Boreod- miskolezi Eözm. és Múzeum-egylet osztályelnöke. A pálinka és korcsma ellen. Lapunk egyik régibb száma a „Vidám esetekének kacajkeltő rovatában emlékezett meg a vízapostolról, Dömötör György tiszalöki, majd kisvárdai plébánosról. Ha a humor hangján szólottunk is róla, azért a legnagyobb elismerésre méltó az a mozgalom, minek ez a rokonszenves plébános az apostola. Teljes erejével küzd a szesz ellen. Egész életét ennek szenteli, percre se feledkezik meg róla. így pár nappal az ez évi junius 27-iki zempléni nagy jégverés után átutazott Tokajban. Az állomáson ép ott volt Kicsinko, a tokaji szőlőkirály. A vízapostol menten leszól a híres bortermelőhöz : — Látja barátom! a jó Isten is megmutatta, hogy sokallja a borfogyasztást! Majd tovább robog a vonat. Szerencsen át kell szállni. Ott vár unalmában egy fővárosi komikus színész is nagyot hűz egy literes üvegből. Dömötör pater szemrehányóan néz rá. A művész észreveszi ezt s mentegetőzve szól: — Csak egy kis szíverősítő, Főtisztelendő Atyám ! De Dömötör György hamar legyőzi, hogy ép nagyon is szívgyöngítő ez a veszett alkohol. És állandóan így hirdeti a józanság eszméit vidékről-vidékre. Lesznek sokan, kik lemosolyogják ezt a szép missziót. Ezeknek szolgáljon felvilágosításul, hogy az alkoholizmus voltakép nemzeti veszedelem, mely különösen a nép körében pusztít. Az értelmiség körében nem uralkodik oly erősen. Az intelligens ember öntudatosan issza a szeszt, jóllehet: tudja annak mérgező voltát. Ezek között persze a vízapostolság nem érhet fényes sikereket. A népnél máskép van. Az a napszámos nem tudja, hogy méreg az ital, nincs tisztában a szesz romboló hatásával. Sőt, tévesen, testerősítőnek tartja. Ezért issza módfelett s így satnyul vidékenkint a mi földműves népünk. Ennek igazságát még a nem absztinens úri emberek is belátják. Ezért kell vízapostolokat küldeni a nép közé. Hogy észbekapjanak, belássák, hogy milyen nagy vétket követnek el Isten és az emberiség ellen, ha rontják testüket s ezáltal még leszármazó utódaikat is a büzhödt pálinkával. Csak olvassuk el a vasárnap utáni vidéki lapszámokat! Mind vérrel íródott. A vérengzés oka: az ital. S a vérengzők nem az intelligencia soraiból kerülnek ki, hanem a nép fiaiból, kik a hét hat napján romlatlanok, de vasár- s ünnepnap Belzebubok lesznek, mert részegek. Nincs előttük Isten, kit pedig józan hétköznapjaikon áhítattal imádnak; nincs felebarát, kit pedig szeszmentes fővel szépen megbecsülnek. Hála Istennek, hovatovább szaporodik azoknak a száma, akik az alkohol ellen küzdenek. Ámbár Dömötör Györgyök, az egyedül apos- tolkodók, még mindig kevesen vannak, de épen a napokban intézett feliratot e tárgyban a vallás- és közokt. miniszterhez az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület. Ez a tekintélyes egyesület országos nép- védő és népmentő munkájában egyik legfontosabbnak tartja a korcsmák ellen való küzdelmet. A korcsma elfogja a híveket a templomtól, elbutítja a lelket, elszoktatja a dologtól az akaratot, pangásba viszi a gazdaságot, meghozza a családba a szegénységet s ezzel a veszekedést, a boldog otthon földulását: vagyis anyagilag elzülleszti, erkölcsileg lesülyeszti a falu népét. E mellett a korcsma födött vára a néprontó izgatók állam- és társadalomellenes aknamunkájának, országszerte főhadiszállása a szociáldemokrácia bujtogató apostolainak s tanyája a közrendre veszedelmes szenvedelmeknek és kivált az országgyűlölet fölkeltésének. A magyarországi alkoholizmusnak ez a főjellemvonása s egyben ez a fő veszedelme is: a korcsma. Vagyis amaz antiszociális fekélyek összesége a falusi nép testén, miknek együttes diagnózisát e gyűjtőfogalomban lehet legtalálóbban kifejezni: korcsma. A korcsmának, a falusi nép e közveszedelmének megrendszabályozását tartja az Omge a magyarországi antialkoholizmus legsürgősebb s jó ideig egyetlen célravezető teendőjének. E tekintetben is mindenekelőtt a legintenzivebb akció indítását arra nézve, hogy a nép pálinkától elkábult értelmét minden hivatott népjóléti tényező siessen fölvilágosítani a korcs- mázásban rejlő veszedelmek felől, oktassa ki az alkoholizmusnak, kivált a pálinkázásnak testet, lelket, vagyont rontó átkos szenvedelméről s egyben magyarázza is meg neki a romboló kór leküzdésére alkalmas eszközöket, meg azok használatát. E cél elérésében nagy segítséget vár az Omge éppen a kultuszminisztertől, őt kéri föl ily országos akció bevezetésére abban az irányban, hogy a fölügyelete alatt álló népoktatás tényező! a falusi népet ne csak az alkoholizmus veszedelmére, hanem a leküzdésére szolgáló eszközökről is kioktassák és azok használatára buzdítsák, A magyar néptanítói kar, hál’ Istennek, mindmáig az ország legtöbb helyén hivatása magaslatán áll, azt lelkiismeretesen és hazafiasán betölti, szívét megnyitja a népszeretet előtt s így vezére is, szívesen meghallgatott tanácsadója a népnek. E pozíciójukban a hazafias magyar tanitók valóban megbecsülhetetlen szolgálatot tehetnének népünk védelmében a korcsmázás és pálinkázás veszedelme ellen is, még pedig különös sikerrel akkor, ha a népnek az alkoholizmus ellen való kioktatását már a népiskolákban megkezdenék. Egyszóval, sok olyan népnevelőre lenne szükségünk, mint amilyen Dömötör György és több olyan népvédelmező, a nép javáért küzdő intézményre, mint az OMGE. (pl.) Iskolai év kezdete. Az 1910—1911. tanévre a beíratások az egri intézetekben a következő napokon lesznek: Az angolkisasszonyok intézetének összes iskoláiban (elemi, polgári, felsőbbleáuyiskola, elemi tanítónőképző) a beíratásokat szeptember 1. 2. és 3-án végzik, naponként délelőtt 8—12-ig, délután 3 —5-ig. Szeptember 15-én javító- és különbözeti vizsgálatok; 16-án írásbeli-, 17-én szóbeli maN emény testvérek SAVÓ Y:: nagyszálloda : j BUDAPEST, József-körút 16. Telefon 154—08. A főváros legújabb és legmodernebb szállodája a város központjában. — 120 vendégszoba. — Olvasó- és társalgó-termek. — Központi gőzfűtés. — Fürdőszobák. — Lift. — Vacuum-Cleaner. — Minden szobában hideg és meleg vízvezeték. — Villamos vasút- közlekedés az összes pályaudvarokkal. — Mérsékelt árak. — ■■ ..... A legfigyelmesebb kiszolgálás.....................
