Eger - hetente kétszer, 1910

1910-08-06 / 11. szám

1910. augusztus 6. EGER. (11. sz.j 8 Megyei és városi ügyek. Közigazgatási bizottsági ülés. Hevesvár­megye közigazg. bizottsága hétfőn, f. hónap 8-án, d. e. 10 órakor rendes havi ülést tart a vármegyeház kistermében. Szabályrendelet a községi bírósági letétek és pénzkezelésről. Eger város, a múltban elő­fordult szabálytalanság miatt, jövőre nézve új szabályrendeletet alkotott a községi bírósági letétekről és a pénzkezelésről. Ezen szabályrendeletben említett törvény alatt az 1877: XXII. t.-c. értendő. 2. Községi bíráskodás alá tartozó ügyekben letéti keze­lésnek csakis a törvény 77. szakaszában meg­írt esetben van helye. A községi bíróság lé­tétéit az ideiglenes letétek módjára, de külön napló szerint a közpénztár kezeli. Az utalvá­nyozás a községi bíró joga és kötelessége. 3. A törvény 77. §-ában megírt esetén kívül pénzt vagy értéket a községi bíróság letétül el nem fogadhat, be nem utalhat, sem pedig a községi bíró a peres felek bármelyikét illető pénzt vagy értéket kézbesítés (közvetítés) végett át nem vehet. 4. A községi bíróság címére postán érkezett pénz- és értékküldeményeket a köz­pénztár veszi át s arról a községi bírót az utalvány szelvényének vagy a kísérő írásnak áttételével értesíti. Ha postán érkezett ilyen küldeményt hatóság tette át, a községi bíró a megkeresés értelmében intézkedik. Ha pedig a pénzküldemény magánféltől és a törvény 71. §-ban említett „bírói kézhez letétel cél­jából“ érkezett, a küldeményt a községi bíró az illetékes kir. járásbírósághoz átteszi, más­különben a beküldőnek egyszerűen vissza­utalja. Mikor a fél a bírói kézhez letétel végett (71. §.) személyesen jelentkezik, er­ről a községi bíró jegyzőkönyvet vesz fel, a pénzt ideiglenesen a közpénztárban helyezi el s onnét utalja át az illetékes kir. járás- bírósághoz. 5. A törvény 70. és 82. szaka­szaiban megírt esetekben az árverés fogana­tosítására kiküldött a vétel árát, illetve annak feleslegét az eljárás befejezése után a köz­pénztárba nyomban beszolgáltatni s erről a ! községi bíróságunk jelentést tenni köteles. A községi bíró az ekként beszállított összeget 48 óra alatt illetékes rendes bírósághoz át­utalni tartozik. 6. Ha a végrehajtó az árveré­sen befolyt követelését távolléte vagy halála okából fel nem vehetné, az árverés foganato­sítására kiküldött tartozik a végrehajtatót il­lető összeget az eljárás befejezésével a köz­pénztárba nyomban beszállítani s arról a köz­ségi bíróságnak jelentést tenni. A községi bíró a befolyt összeget az esetnek megfelelően vagy a végrehajtató részére utalja ki, vagy az el­halt végrehajtó hagyatéki bíróságához teszi át. 7. A közpénztár készpénzletétek után ka­matot nem fizet. Értékpapírok és drágaságok után az árértékekre meghatározott őrzési dí­jak fizetendők. A Samassa-alapítvány intéző-bizottsága a beérkezett segélykérvények elbírálása végett Egerben, e hó 8-án (a közig, bizottsági ülés napján) délelőtt 9 órakor az alispáni hivatalos helyiségben ülést tart. Egri bortermelők r.-t. A boraink érdekében kidolgozott programm újra előtérbe állította azt a kérdést: mit te­gyünk, hogy azok legyünk, akik 1890. előtt voltunk, mikor még Egert Dobóról, Dobó Ka­ticáról, meg a bikavérről ismerték ? Az utóbbi hírességünk elpárolgott. Sőt az egri bor egye­nesen gyanús lett. Ami nem csuda. Csak gon­doljunk vissza a Weisz-féle borhamisításra. Ma is a szemünk előtt van : hogyan öntögette ki a rendőrség a sok hamis bort a kacsaparti pincéknél. Szinte karminvörös lett az egri pa­tak vize a sok hamis bortól. A kereskedő-világ meg igen óvatos. Ahol egyszer becsapták, nem igen hajlandó újból vevőnek lenni. így szoktak el a kereskedők Pécstől Engel miatt, Egertől Weisz miatt. Ezért kell a régi hírnevet minél arra- valóbb eszközökkel visszaszerezni. Végtelen helyes eszme a részvénytársaság. Ezen az ala­pon, a terhek, a kockázatok aránylagos meg­osztása által nagy sikerre lehet reményünk. Nagy próbálkozás lesz, az igaz. De van egy igen nagy előnyünk: nem kell sötétben tapogatódznuuk. Nem az első lépést fogjuk tenni. S mivel az alakítandó részvénytársaság ter­vét remélhetően nem szalmaláng, hanem fér­fias, komoly, tettrekész elhatározás teremtette meg, ennélfogva lapunk is érdemesnek tartja hozzászólni ehez a kérdéshez. Az eszme iránt érdeklődőknek lapunk hasábjait szívesen en­gedjük át, ha az eszmének híveket, pártfogó­kat akarnak szerezni. Ebben a cikkünkben a részvénytársaság összehozását kontemplálóknak akarunk egy megszívlelendő eszmét adni. Ily nagy fon­tosságú mnnkánál, mint a megalakítandó „Egri bortermelők r.-t.“ arra kell ügyelni, hogy mi­nél simábban essünk át a kezdet nehézségein. Tehát — ha csak lehet — minta után kell néznünk. Az pedig van. Jobbakat kívánni se lehetne. Tanulmányozzák a gyöngyösi hasonló célú intézményt. Ha pedig talán a Nemo pro- pheta. . . elvénél fogva, szívesebben mennének idegenbe, arra is van javaslatunk. Tessék el­menni Tokajba! A tokaji bortermelők r.-t. ilyen intézmény. Vagy öt éve alakult. Büszkén mon­dották e sorok írójának, hogy erős fejlődésben vannak, hírök, nevük terjed. A tokaji postán majdnem minden nap 50—60 kosár bort ad­nak fel; de nemcsak hazánkba, vagy a szom­szédos országokba, hanem Amerikába is. Üzemük, üzleti körük egyre bővül, pincésze­tük mintaszerű. A nemrégiben ott járt angol, majd francia vendégek nem győzték eléggé magasztalni. (Már t. i. ameddig forgott a nyel­vük, mert huncut volt ám az a tokaji!) Tessék tehát innen venni a mintát, hogy el ne hamarkodjunk valamit a berendezés­nél, az alapításnál! Karniseh János plébános, a tokaji bortermelők r.-r. igazgatósági tagja igen előzékeny úriember. Szívesen ad szakszerű, alapos útbaigazítást. A fő, hogy komoly legyen a terv és az egri hegyek drága levét ne hagyjuk továbbra is értéktelenül elkótyavetyélni. Mert mégis csak szomorú fényt vet ránk, hogyha potom áron nem akar a termelő túladni a borán, nyakán marad éveknek termése. — Ö valóban atyai jó barátunk volt! — mondtuk mindnyájan. Lehet képzelni, hogy ilyen kedélyálla­potban nem igen ment a dolog. Mindig csak az öreg forgott eszünkben; minden mozdúlata, szava, olyan kedvesnek tűnt fel előttünk s ki nem fogytunk azok elsősorolásából. Nem igaz, hogy e durva, anyagias kor­szakban kiveszett az önzetlen baráti szeretet érzete. Mindnyájunk szíve ettől duzzadt. Bármi áldozatra készek lettünk volna, hogy megvál­toztassuk a súlyos végzetet és életre hozzuk kedves Pista bátyánkat. Úgy tíz óra után mégis csak ráfanyalodtunk a dologra. Halottas házhoz illően szomorú csendben sercegtek az írótollak. ... A folyosó felől csoszogó léptek zaja hal­latszott. Bizonyosan valami ügyes-bajos ember! De Bárdos felfülelt, mint az ideges ló, s tollát felemelte a papírról. — Min tha az öreg lenne, szólt kissé vidáman. — Ugyan, — feddette őt Kovács, — ilyen alkalomkor is jókedvű tudsz lenni! — No, fogadjunk! kiáltott Bárdos — és felállott. Bízott éles fülében, hogy nem csalódik: — Óriási vivát, fiúk! adta ki a jelszót. Mindnyájan megfeszítettük figyelmünket... És csakugyan olyan ismerősnek tetszett a cso- szogás. . . Az ajtó kinyílt, — és belépett az öreg! — Yivát, éljen! ordítoztuk torokszakadtából. Kovács oldalba lökött, és fülembe súgott: — Hát csakugyan nem vitte el az ördög! Pista bácsi meglepődött. Valami csínytől tartott és haragosan ráncolta homlokát. — Mi bajotok, — talán megbolondúlta- tok ? Úgy ordítoztok, mint a szibériai sakálok! — Ejnye, hát ez a köszönet, vén sala- bakter, hogy itt elsírattuk? — Sirassátok az anyátokat, dologkerülők! — Nem úgy, Pista bácsi! szóltam, hanem fogadja szíves jó kívánatunkat, hogy megsza- badúlt a veszélytől. — Micsoda? . . — Hát a villamos baleset a körúton! — Mi közöm nekem a villamoshoz? — Azt hittük, Pista bácsi, hogy magát gázolta el a villamos és már meggyászoltuk... Azért örülünk a viszontlátásnak. — Óh, majd én ácsorgók ott a villa­mosok előtt! Sokkal több eszem van nekem, mint nektek mindnyájatoknak! — Hogy sértegeti az embert! pattant fel Bárdos. Kikérjük magunknak! ... Az egész nap hangúlata tönkre volt téve. Pista bácsi dörmögve rántotta le széké­rőt a fekete lepelt; a veres tintáért káromko­dott; pipájával iszonyú füstöt csinált. . . Egész idő alatt szidott mindnyájunkat, és épen olyan kiállhatatlan vén mulya volt, mint máskor. Mikor a hivatalból kifelé mentünk, Kovács bizalmasan mondta nekem: — No látod: érdemes volt ezért a jeges­medvéért búsúlni ? Úgy megharagudtam rá, hogy képes volnék saját kezemmel a villamos kocsik közé lökni a . . . vén orangutángot! Szokolay János. Nemény OJ Jk **** *\T testvérek jf ^ WM X X nagyszálloda x X BUDAPEST, Józseí-körút 16. Telefon 154—08. A főváros legújabb és legmodernebb szállodája a város központ­jában. — 120 vendégszoba. — Olvasó- és társalgó-termek. — Központi gőzfűtés. — Fürdőszobák. — Lift. — Vacuum-Cleaner. — Minden szobában hideg és meleg vízvezeték. — Villamos vasút- közlekedés az összes pályaudvarokkal. — Mérsékelt árak. — ■■■■"' A legfigyelmesebb kiszolgálás. ——

Next

/
Thumbnails
Contents