Eger - hetente kétszer, 1910
1910-07-30 / 9. szám
Előfizetési árak: Egész évre----10 korona. F él évre____ 5 » N egyed évre „ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ■ intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 9. szám. XXXIII. ÉVFOLYAM. Szombat, julius 30. Az egri új pályaudvar kérdéséhez. Eger, 1910. julius 29. Ismét tanácskozásra ültek össze a Máv. képviselői és a város megbízottai az új pályaudvar ügyében. A tanácskozások már öt év óta folynak s az eddigi tapasztalások után, sajnos, annak az aggodalmunknak kell kifejezést adnunk: a sok tárgyalás ismét csak arra való, hogy ennek az — úgy városunkra, mint a Máv.-ra nézve — elsőrangú , kérdésnek megoldását évekre elhalasszák. Tudomásunk szerint az új pályaudvar terve már régebben elkészült, az építés helyét már kijelölték és így csak a körül forog a tanácskozás, hogy a várostól mennyi hozzájárulást lehetne kisajtolni az építési költségekhez. Éppen ez a momentum az, mi bennünket komolyan gondolkozóba ejt. Tulajdonképen kinek van szüksége az új vasúti állomásra: a vas- útnak-e, vagy pedig a városnak? Minden habozás nélkül kimondhatjuk, hogy mindkettőnek. Ámde igen eltérők az érdekek, melyek e két részről az új pályaudvarhoz fűződnek. Szüksége van arra első sorban és a város érdekének figyelme.! kívül hagyásával is a Máv.-nak mint szállítási vállalatnak, hogy szállítási kötelezettségeinek akadálytalanul megfelelhessen és bevételeit fokozhassa, tehát első sorban saját anyagi érdekében. Nemcsak a laikus közönség látja és a szállítók érzik azt, hogy a régi állomáson még a mostani forgalmat is lehetetlen lebonyolítani úgy a szállító felek, mint a Máv. anyagi károsodása nélkül. E tekintetben a sok közül csak a gyümölcsszállításra hivatkozunk, melynek gyors és akadálytalan lebonyolításához okvetetlen szükség lenne egy külön gyümölcs-felvételi helyiségre. Ennek hiányát a teherárúk szállítói igen érzékenyen tapasztalják Mert mi történik ez idő szerint? A gyümölcsszállítás idejében, mig a gyümölcsszállító vonat el nem ment, vagyis délelőtti 10 óráig a vasút AAerárúkat elszállításra egyáltalában nem vesz át a felektől. A szükséges hely hiányában ugyanis azokat át sem veheti, mivel ebben az időben a rendelkezésre álló összes raktárhelyiségek gyümölccsel vannak elfoglalva. Kérdjük már most: az Üzlet- szabályzatnak melyik paragrafusa biztosítja a Máv.-nak azt a jogot, hogy a teherárúkat délelőtt 10 óráig fel ne vegye és ezzel érzékenyen megkárosítsa a szállítófeleket, kiknek fuvarjai ebben az időben órákig vesztegelnek hasztalanul az állomáson? Nem akarunk kiterjeszkedni azokra a köztudomású nehézségekre, melyek a forgalom sikeres lebonyolítása körül már évek óta fennállanak és melyek a legközelebbi jövőben, a putnoki vonal ipartelepeinek intenzívebb üzeme következtében ijesztően szaporodni fognak; hiszen ezeket a Máv.-nak mint legközelebbi érdekeltnek legjobban kell ismernie. Különös szakismeret nélkül is állíthatjuk azt, hogy nagyobb forgalmat gazdaságosan vagyis gyümöl- csöztetően nem lehet lebonyolítani fejállomáson. Ezekből is láthatjuk, hogy az új állomás létesítése első sorban üzleti érdeke a Máv.-nak, vagyis annak immár elkerülhetlen s majdan jól jövedelmező üzleti befektetése. Nem tartjuk tehát helyesnek azt, hogy az építés csakis a város minél nagyobb anyagi hozzáj árúlásától tétessék függővé akkor, midőn az új pályaudvar a városnak inkább csak erkölcsi érdeke. Az „EGER“ tárcája. A Balaton költészete. Irta: Madarász Flóris dr. 9 VIII. Endrődi Sándor. Ábrányi Emil. A Balaton szívet-lelket megigéző varázsát nagyon meg tudja éreztetni velünk a kuruc- dalok jeles költője, Endrödi Sándor is. Neki, aki a Balatontól nem messze született, nagyon sokat mond a magyar tenger. Ha ragyogó, kék vízét nézi: merengő, csendes, szomorú lesz. És meg is mondja az okát: Mi már csak emlék, életem javát E partokon, e vízen éltem át. Itt játsztam a gyermekjátékokat, Hallgatva: hullám, szél mit zsonganak? S a partok szürke fövenyére dűlve, Magamba mélyen, hosszan elmerülve Itt álmodám az első álmokat. . . És minden, minden, amit a partokon meg a tavon lát, ezekre az álmokra emlékezteti, melyek már köddé váltak. Nem csuda, ha fáj a lelke, mert hiszen az álmokért, amelyekből kifosztogatta s így koldussá tette, olyan keveset adott cserébe az élet. Azonban nemcsak emlékeit siratja Endrődi a Balaton partján. Megénekli, még pedig a hálás gyermek szere- tetével énekli meg, szépségeit is. Szép az a Balaton csendes alkonyattal, Mikor a szálló nap halvány sugarakkal Elönti, befolyja; mikor kék vízébe Belenevet az ég minden csillagfénye. Aztán a nagy csendben egyszerre, keletnek, Ahol rózsaszínű fellegek lebegnek, Felküzdi magát a teli hold világa S vándorútra kél a néma éjszakába! Aki mindezt láthatja, annak lelkét áthatja a bűbáj és: Erez mély fájdalmat, amely mégis édes, Örömöt is, melytől a szíve nehéz lesz. Endrődinek is van elmesélnivalója a Balaton partjáról. Tárgyát azonban nem a regék világából, nem is a rég letűnt időkből, hanem a népéletből veszi. Elmondja Tihany virág- szálának, a szép Bedegi Klárának meg Gyöngyösi Jancsinak történetét. A leány esküvel fogad hűséget a legénynek, azonban a somogyi parton, a tóközi csárdában azt mesélik, hogy nem áll esküjének. Jancsi nagy haragra lobban, de mielőtt bármit is cselekednék, meg akar győződni, hogy igaz-e, amit a hir beszél S lobogó haraggal, mint a vészes felleg, Dobogó lépéssel, hogy a szoba rengett, Kirohant a legény a Balaton-partra, Heverő csónakkal rögtön át Tihanyba! Vesztére ment. Saját szemeivel kellett meggyőződnie, hogy szíve választottja többé már nem az övé. Elkeseredve tér vissza a csárdába, hogy bánatát borba fojtsa. — Néhány nap múlva „neki bodrosodik“ a haragos Balaton, pedig épen rosszkor, mert a kompon sokan akarnak átkelni. A másik parton, Halason, búcsú van. Jancsi is ott van a kompon szorongó, lármázó nép között. Egyszerre csak, épen az indulás pillanatában, kiugrik a partra, mert látja, hogy sietve jön Klára. Mivel lekésett a kompról, Jancsit kéri, hogy vigye át csónakján. Jancsi vállalkozik. Beevez vele a nagy vízbe, ahol körülöttük már csak hab és sötétség van; akkor azután abba hagyja az evezést, átengedi a csónakot a hullámok játékának. Klára megrémül. A legény szemére veti hűtlenségét; most sem igaz, hogy gyolcsért küldte az anyja Halasra, találkozóra akart menni. Csakhogy ezen a csónakon nem ér el Halasra. Megmondjam, hova mégy? Oda fel, az égbe! Az irgalmas Isten trónusa elébe! Én küldelek oda, sűrű habok árján, Zivataros felhők vad, fekete szárnyán! Erre megragadja a sikoltozó leányt és messze kilöki a hullámok közé. Szörnyű cselekedetéért azonban megbünhödik. Sötétség borul elméjére s késő vénségéig, mint félkegyelmű koldus bontogatja, meg kötözgeti a hálókat a tihanyi révészház mellett. Ha köréje gyűlnek a falubeli lányok, mesélget nekik a tündérről, aki a Balaton fenekén lakik s éjtszakánként fellátogat, hogy megrontsa, akit hálójába keríthet.
