Eger - hetente kétszer, 1910
1910-07-23 / 7. szám
Előfizetési árak: Egész évre----10 korona. F él évre_____ 5 » N egyed évre .. 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26*ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. * 1910. — 7. szám. XXXIII. ÉVFOLYAM. Szombat, julius 23. Iskoláink és a városfejlesztés. Eger, 1910. ju'ius 22. (b) Bár a nyomdász-sztrájk miatt egy kissé megkésve, jobbára előttünk vannak Eger iskoláinak múlt évi Értesítői. Egész halom könyv, tele névvel, számmal, táblázattal. Mindenik hűségesen beszámol a maga tanítóiról, tanulóiról általában és különösen, szavakkal és számokban, egyenkint és csoportosítva, statisztikai táblázatokban. Nagyon sok ember, vajmi keveset lát e számokból, de a hozzáértő roppant sokat tud kiolvasni a sorok közül is. Minden érdemjegy kisebb-na- gyobb munkának, fáradságnak és ve- sződségnek eredménye tanító és tanuló részéről egyaránt. Gyakran alig mérlegelhető munkát takar egy-egy kalkulus-sorozat, melyet pedig a felületesen gondolkodó ember csak egymás mellé, vagy egymás alá rakott számsornak néz. Mennyi tudás, türelem, lelkesedés, munka beszél e füzetekből: azt csak a komolyan gondolkodó fő tudja méltányolni. Egervárosának iskoláiban aránytalanul több a tanuló, mint az ilyen lélekszámú városokban lenni szokott. Elemi iskoláiban körülbelül ötven tanító faragja az eszes élőlényt, mintegy kétezerötszáz kétlábú tollatlan állatból. A kereskedő- és iparostanonc-iskolában félezernél többen tanulnak. Négyszáznál több gyermeket nevel és tanít Eger legrégibb és legérdemesebb iskolája, a ciszt. rend kát. főgimnáziuma; háromszáznál több tanulója van az áll. főreáliskolának. A tanítóképzőnek, teológiának és jog akadémiának majdnem háromszáz hallgatója van; az áll. polg. leányiskolában is többen tanulnak száznál. Az angolkisasszonyok nagyhírű intézetében pedig, amit legelőször kellett volna említenünk, mintegy negyvenen fáradoznak azon, hogy hétszáznál több magyar leányt tegyenek képessé nemes hivatásának betöltésére. Hol vannak azután a különféle tanfolyamok, kurzusok, amelyek mind arra törekszenek, hogy hallgatóiknak kenyeret adjanak, illetve előtanulmányokat nyújtsanak a megélhetéshez? Egyszóval iskolaváros vagyunk. Nem olyanok, mint a világhírű angol iskolavárosok, mert nálunk másak az életviszonyok. Más a felfogásunk, a vérmérsékletünk; mások a megélhetési tényezőink, más az iparunk, a kereskedelmünk, sőt tanítási rendszerünk is merőben más, mint az angoloké. Nem tartozik most ide az, hogy melyik a jobb, helyesebb, a célravezetőbb: az övék-e, vagy a miénk. A körülmények figyelembevétele, alapos mérlegelése nélkül úgy se lehetne igazságos bírálatot alkotni. Egyébként azonban figyelemreméltó következtetést vonhatunk le sok jó, nagyon jó, vagy épen hírneves iskolánk értesítőjének olvasásából, valamint városunk életföltételeinek vizsgálatából. E következtetések eredménye az, hogy Egernek meg kell tartania iskola- városi minőségét is. A vasúti fővonaltól elestünk; kimaradtunk • a közgazdasági élet vérkeringéséből. Iparkodtunk ugyan javítani helyzetünkön, de bizony csak félsikerrel, vagy még annál is kevesebb eredménnyel. Természetes, hogy közgazdasági fejlődésünkre ezután is a lehető legnagyobb gondot kell fordítanunk, de emellett minden lehető módon arra kell törekednünk, hogy ezután is minél több és minél többfajta iskolánk és ha lehet, nevelőintézetünk (internátusunk) legyen, hogy minél több tanulót csalogasson hozzánk a sok jó iskola és nevelőintézet. É téren maga a kát. egyház jár Az „EGER46 tárcája. A Balaton költészete. Irta: Madarász Flóris dr. ? Az „aranyember,“ a kétéletű Tímár Mihály, rettentő gyötrelmeivel balatonparti kastélyába menekül, hol nagy örömmel fogadja hűséges embere, az öreg Galambos halászmester. Épen másnap akarnak hozzáfogni a téli halászathoz; az úr megérkezése jó jel. Remélhető, hogy zsákmányul esik a fogas-király is, amely pedig eddigelé még mindig kiszabadult a hálóból. A tépettlelkű Tímár, aki előtt szinte gúnynak hangzik, hogy még ő is hozhat valakinek szerencsét, nézi a befagyott Balatont. A nagy ezüstös tükör csillog a holdfényben. Semmi törés rajta; egy darabból van öntve. A tihanyi hegyfok kettős tornyával úgy látszik benne, lefelé fordítva, mint maga a valóság. Még holdfény mellett kezdődik a halászat. Zsoltárénekléssel kezdik s az ének két mértföldnyire elhallik a sima jégen; a parti visszhang meg úgy visszazengi. Egyszerre virradni kezd: „A hold elsápad 8 az ég egész hosszában rózsaszínű kezd lenni, mire az óriási jégtükör csudálatosán színt változtat. Mintha élesen kétfelé volna osztva: az egyik része violaszín és rézvörös színt vesz fel, míg a napkelet felé eső, tehát a rózsaszín, éggel érintkező fele azúrkék marad. A tünemény pompája növekedik, amíg az ég világosul. A skarlát, az arany megkétszereződik az égen a tiszta tükörben s mikor a téli nap fénytelen, izzó gömbje feljön a látókör violabarna ködei közül, tüzszínü páráktól körülragyogva s letekint a ragyogó jéglapra: ilyen varázsképet semmiféle tenger sem mutat, semmi mozgó hullámtükör, mert ez olyan, mintha két igazi nap kelne fel két igazi égen.“ Egyszerre szétlövelli sugarait a nap és az öreg halász figyelmezteti Timárt, hogy mindjárt fognak valamit hallani, ne ijedjen meg. Igen, mert mikor a beállott Balaton jegére legelőször rásüt a nap, valami csudálatos zengés támad a jégben: „Az egész jéglap szól, beszél, zeng az ember lábai alatt. Mennydörgés és eiterapengés összekeverve, — közben egy-egy ágyúdörgés, mely mért- földekre elhangzik. Ám egyszerre olyan rettenetes dördülés hangzik, mintha száz ágyút sütöttek volna el egyszerre, vagy mintha földalatti tüzaknát vettettek volna föl. Az egész jégtábla megrendül, összerázkódik. S a dördülés munkája iszonyú: a füredi parttól egész Tihanyi g 3000 lépés hosszúságban végigrepedt a jégtábla s a kétfelé nyilt tömeg között egy ölnyi széles, tátongó nyilas maradt.“ Ez a „rianás.“ Másutt ismeretlen szó, csak a balatonparti nép használja annak a természeti tüneménynek megjelölésére, mikor a fokozódó hidegség összehúzó ereje a jégtömeget ketté hasítja. A téli halászat leírása is tele van költészettel. Nincs terünk, hogy hosszasabban időzzünk nála; csak még egyet adunk: egy balatoni vihar mesteri leírását. — A zalai hegyek felöl, mikor legcsöndesebb a lég, minden előjel nélkül, szinte észrevétlenül zúdul fel egy sajátszerű orkán. A halászoknak, akik a fák zúgását meghallják, alig van annyi idejök, hogy visszasiessenek a partra. „A hegyek mögül rohanó zivatar egy hófelhőt korbácsol előre. Abból élesen, mint a tü hegye, vág alá a hókristály. A felhő maga nem nagyobb, mint hogy a nagy panoráma felét eltakarja, sötétségbe burkolva a tihanyi tájképet sziklafokos félszigetével, komor templomával, — míg a keleti agyagpartok tündökölnek a holdfényben.“ Míg a fentebbi leírásban a kápráztató színpompa, itt a világítás ellentéte: a fénynek és árnyéknak keverése ragad meg bennünket. Valóban Rembrandt mesteri ecsetére méltó kép! És micsoda élettel tölti meg ezt a képet a költő fantáziája! „A vihar harsogva üvölt alá az aráesi völgy ős fáinak sudarai között s mikor vógigsöpri a
