Eger - hetente kétszer, 1910
1910-12-31 / 53. szám
1910. december 31. EGER. (53. sz.) polát váltakozva négy nagyobb és négy kisebb körcikkelyre osztja nyolc ornamentális, mélyített kockákkal díszített szalag. A szalagok között távolban az ég tiszta azúrja és lehelet- szerű felhői láthatók művészi kivitelben. A négy kisebb körcikkelyben egy-egy díszített hamvveder van a kupola alján, a nagyobb cikkelyekben pedig egy-egy repülő angyal-alak az égi koronával, pálmaággal stb. A távlat, az alakok légies volta megkapó. A kupolazugokban (mivel a szentély hasonló részein a katolikus egyház nyugati első tanítói vannak,) magyar szenteket látunk. Háromszoros életnagyságban készültek e művészi alakok (Szt. Imre, Szt. Gellért, Kapisztrán János és Szt. László); valamennyi mixtion és lakk-aranyra festett. Az egész kupola akadémiai festők munkája és úgy egészében, mint részleteiben művészi alkotás. Kétoldalt a körív-alakú két hatalmas ablakot koncentrikus körvonalak és sugarak osztják apróbb részekre. A festett üvegek színe legnagyobbrészt sárga és kék. Enyhe színek, melyekbe kellemesen helyezkedik el 9—9 angyalfej. A két ablak maga negyedfélezer koronába került. A korinthusi oszlopfejeket kijavították, a hiányzó és töredezett akantusz-leveleket újakkal pótolták, sőt a kupolaöv alatti négy (zöldmárvány) oszlopot és pillért újra festették, mely réven teljes összhangba hozták a főoltár mellett levő hatalmas malachit-oszlopokkal. A két oldalhajó dongaboltozatát 5—5 kazettára osztják a mélyített kockákkal díszített sávok. A falakat, a szentély két falának mintájára, sárga márványszín fedi, mely alapot zöld márványbetétek tagolnak négyzetalakú mezőkre. Uj díszítést kaptak az oltárok is dús aranyozással, valamint most már a gyóntatószékek is harmonikusan illeszkednek be az uj, díszes környezetbe. A Simplicius-oltár (bal mellékhajó) kerete teljes stukkó-márváuyutánzatot kapott, valamint a Lengyel-féle kápolna bejárata mellett levő falazat is. A szentély és a főhajó találkozási pontjain gyönyörű új orgona van, mig a baloldalon remek szószék. Az előbbinek szakszerű leírását legközelebb adjuk, de a szószékről valóban nehéz találóan írni. Azt látni kell; itt tehát csak megkíséreljük a leírását. Alul, három lépcső magasságig csiszolt vörös márványból van, a többi rész lágy tónusú (sárgás-fehér) pu- csiscsei csiszolt márvány, gazdag aranyozással, középütt, a mellvéd alatt, Aranyszájú szent János gyönyörű domborművű mellszobrával. A menyezet és hangvető remekművű tölgyfamunka, melynek díszítései hársfából készültek részint homályosan, részent fényesen aranyozva, szinte csodálatos finomsággal. E nagyon is halvány és tökéletességre számot nem tartó ismertetés után csak röviden jelezzük, hogy a munkálatokra körülbelül 60 ezer koronát áldozott Foltin János prépostkanonok. Ebből — kerekszámokban — a nedvesség elleni biztosítás 5500 korona, állványozás 9000 korona, szobrászmunka harmadfélezer, a szószék 15 ezer, az orgona 6000, a festőmunka 11 ezer, az asztalosmunka 6000 korona volt. ... Az egész mű méltó áldozat az Urnák félszázados kegyelméért. Méltó Ahhoz, akinek szánták és méltó ahhoz is, aki az áldozatot hozta. Nevének maradandóságát, — amelyet egyébként a jászkiséri templom építésével és önálló művészettörténeti tanulmányaival már megalapozott — egyházmegyénk művészettörténetében véglegesen biztosította e tényével. Vajha mielőbb folytatódnék a gyönyörű munka, mellyel magyar művészet, (jórészt egri) magyar kéz és magyar ész diadalmaskodott most is, mint hat évvel ezelőtt! Ha e munkálatok befejeztetnének és az egész főszékesegyház belső díszítése elkészülne: főtemplomunk valóban egyik legnagyszerűbb művészi remeke lenne hazánknak. 1910. — A múlt év története. — I. Tükröt mutatunk be ezúttal olvasóinknak. Eger város közéletének tükrét: a most letűnő évnek történetér. Mert hiszen — mint Kóbor Tamás is írja — az élet tükre sem lehet más, mint minden egyéb tükör. Nem mutathat mást, mint a mindenségből azt a kicsike részletet, mely előtte van. íme, ilyen képet mutat Eger város történetében az 1910-ik év. Mint sötét árnyék, az egészen a drágaság vonul keresztül. Szinte feketévé lesz tőle a kép és alig érvényesülnek egyéb színek. Pedig az elmúlt 1910-dik év több jóravaló eszmét váltott valóra, amelyek Eger város gazdasági és kulturális életére nagy hatást gyakorolnak. Legelsőnek a városi jéggyárat említjük, mely a kifejlesztett villamos teleppel kapcsolatosan működik; azután az érseki fürdő bérletét, mely a gyógyító erejű egri meleg fürdőknek modernné tételéhez és kifejlesztéséhez nagy és elhatározó lépés. A házi szemét kifuvarozására vonatkozó intézmény köztisztaság és közegészségügy szempontjából nagy jelentőségű, bár e tekintetben még igen sok a kívánni való. A városi villamos művek berendezkedése ugyan még nincs befejezve, de azért már az eddigi munkálatok is sokban javították az eddigi állapotokat és reményt nyújtanak arra, hogy ez a nagy anyagi befektetéssel járó vállalkozásunk a hozzá fűzött reményeket megvalósítja. Felépült az új plébániaépület is; a kát. legényegylet is új hajlékot kapott, amelyben otthonra talált a keresztény szocialista egyesület is. A székesegyház belső felékesítése szintén jelentékeny lépéssel haladt előre. A szentélyt már néhány évvel ezelőtt kifestették és földíszítették ; most Foltin János prépost-kanonok bőkezűségéből, 60,000 korona költséggel, a szentélytől a kupoláig eső részt gyönyörű figurális freskókkal és ornamentális díszítésekkel látták el. A nagyobb építkezések közé sorozhatjuk még az angol- kisasszonyok leánynevelőintézetének kibővítését. Hatalmas, kétemeletes épületszárnnyal bővült ez az országoshirű kultnrtelep, hogy a folytonosan szaporodó iskolafajok kellő elhelyezését és modern berendezkedését biztosíthassa. Majdnem 100,000 koronába került ez az építkezés. Városrendezési törekvéseink közül ugyan- nem sokat tudtunk beváltani, de azért az egész vonalon történt valami, amivel fejlődő városunk rohamosan növekedő igényeit lekötelezne. Oly boldog lennék, ha fiacskám megjavulna! — Reméljük a legjobbat! — mondotta Gerely úr — és őszinte, meleg kézszorítással váltak el. Gerely tanár úr e napon szokatlanul ideges volt. Hol morózus, hol jókedvű, majd meg ábrándos. Gyakran gondolt a szép özvegy mamára. Ajánlatára csakhamar korrepetitort kapott Iván, és ettől fogva javult valamicskét. ügy két hét múlva a történtek után Gerely Mátyás tanár úr gálába csapta magát s elment „megnézni, mit dolgozik Iván.“ A szép mama fogadta édes anyja, egy kedves, még mindig bájos vonású öregasszony társaságában. ügy elcsevegtek - mindenféléről, hogy mikor Gerely tanár úr az órára pillantott, ijedten vette észre, hogy (ha nem akar az illem ellen véteni) az Iván munkálkodásának megtekintésére csak két perce maradt. Bementek hát a gyerekszobába, hol Iván úrfi a korrepetitor türelmét éppen a latin preparációval tette próbára. A tanár úr méltósággal adott egykét útbaigazítást, kérdezett egyet-mást, azután avval a biztatással távozott, hogy tanulni kell, mert igy lesz a gyerekből valami. Természetesen, a dolog nem maradt eny- nyiben. Gerely tanár úr nem az az ember volt, aki valamely dolgot csak felében csinált meg. Folytatta hát inspekciós látogatásait átlag kéthetenként. Ennek aztán többféle következménye volt. Első, hogy Iván úrfi csodálatos haladást tett tanulmányaiban. Természetes, hogy hálából nem egyszer marasztották ott a tanár urat egy csésze teára, mit hármasban, kellemesen csevegve fogyasztottak el. Az is természetes, hogy a tanár úr viszonzásul egy-egy csokor virággal kedveskedett a szép mamának. S végső következménye az volt, hogy a tanár úr, mikor ilyen teázások alkalmával a házi pongyolában sürgő-forgó szép mamát látta, édes hangját hallotta, kezdte terhesnek, ridegnek találni a legényéletet, amire nézve egy-egy célzást kockáztatott meg. Ezt azonban a szép mama, legalább látszólag, sehogy sem akarta elérteni. így telt el az iskolai év; következtek a vizsgálatok, azután a szünidő, melyet Gerely tanár úr külföldön szándékozott eltölteni. A vizsgálatok tűrhetően ütöttek ki Iván úrfira nézve; ha nem kapott is elsőrendű bizonyítványt, de nem is bukott meg. Az évzáró ünnep után a tanár úr búcsúlátogatásra ment Berkesékhez. Az asszony a szokott szívességgel fogadta, leültette, de valami elfogultság látszott rajta épúgy, mint a tanár úron. . . — Hát elválunk, legalább egy időre — mondta az asszony. — El. De remélem, jövőre ismét látjuk egymást. . . — Valószínűleg. Bár nem lehetetlen, hogy felköltözünk a fővárosba. Bárcsak ott is akadna ilyen önzetlen jóbarátom, aki szegény árva fiamat istápolná! Akkor bizonyára akadály nélkül folytathatná iskoláit. — Tudja mit, Idus — a Gerely Mátyás arca kigyúlladt, hangja megremegett. — Tudnék én egy jó tanácsot. Azt maga is tudja, hogy fia vezetésére férfikéz kell! Azt meg látja, mert látnia kell, hogy én magát szeretem, szerettem az első perctől fogva, hogy megláttam. Hát ha elviselhetőnek tartaná az életet mellettem, legyen a feleségem. . . Én hűséges férje, fiának jó apja leszek. Szóljon, akarja-e ? Az asszony lángbaborult arccal nyújtotta neki két kezét: — Legyen. Bár ilyen öreg asszonynak ez már nem illik, de fiam jövőjéért meghozom ezt az áldozatot. Az a mozdulat azonban, mellyel a Mátyás úr keblére borult, és az a csók, melyet Mátyás úr félig rabolt, félig kapott piros ajkáról: azt sejttette, hogy — nem nagy önmegtagadásába került meghoznia ezt az áldozatot. Simonyi Gyula.
