Eger - hetente kétszer, 1910
1910-07-20 / 6. szám
1910. julius 20. EGER. (6. sz.) 3 életrevaló javaslatot a városi tanács is magáévá tette, azt azonban a közgyűlésen érthetetlenül épen a gazdák szavazták le, kiknek pedig leginkább érdekükben lett volna a gyümölcs- és zöldségkivitelt minél jobban fejleszteni. Azt a másik eszmét, hogy a Máv. a gyümölcs elszállítása végett indítson egy külön- vonatot, a vasút saját érdekében nem tehette magáévá, mivel a gyümölcs még tömeges szállítása mellett sem képvisel olyan súlyt, hogy annak külön vonattal való elszállítása a vasútra nézve gazdaságos lehetne. így a nehézségek megoldásának csak a harmadik és egyedüli módja maradt fenn, tudniillik a személyvonatnak későbbi indítása. Midőn a vasút magát erre elhatározta, első sorban is figyelembe vette azt a kedvező körülményt, hogy f. é. május 1. óta egy Miskolczról induló új személyvonathoz csatlakozása van a tőlünk reggel 6 óra 12 p.-kor indúló vonatnak s evvel a vonattal már d. e. 10 óra 10 p.-kor Budapesten lehetünk. Ez az első gyorsvonatnál elmaradt csatlakozásunkért kárpótol s így leg- kevésbbé se láthatta azt előre, hogy a délelőtti vonat későbbi indítása városunkban oly általános elégedetlenséget kelt majd. Nézzük most közelebbről a délelőtti vonat későbbi indításának hatását a gyümölcs-szállításra. Sajnos, azt kell tapasztalnunk, hogy e téren csak fél- eredményt értünk el: csak a vonatkésések elkerülését; ellenben nem kedvező az újítás a termelőkre, mert a galíciai vásárlók és szállítók csakhamar felismerték a nekik nyújtott előnyt, és kihasználva a vonat későbbi indulását, a vásárlást a piacon húzták-halasztot- ták ameddig csak lehetett, vagyis tőzsdei nyelven beszélve, lanyha vásárlási kedvet színleltek, amivel az árakat tetemesen leszorították. Köviden összegezve az eddigi tapasztalásokat, kimondhatjuk, hogy a későbbi vonatindítás hátrányosabb az utazóközönségre nézve, mintsem az a gyümölcs- szállítás tekintetében előnyös lenne, vagyis teljes megnyugvással visszatérhetünk a régi rendhez. Kimondandó lenne azonban a vásári szabályrendeletben az, hogy kivitelre reggeli 6 óra után sem gyümölcs, sem zöldség nem vásárolható, mely intézkedés a helyi fogyasztók érdekeit is hathatósan előmozdítaná. E kérdéssel kapcsolatosan felmerül még egy másik, városunk utazóközönségét közelebbről érintő kérdés is. Általános és nem minden alap nélküli ugyanis az a panasz, hogy Füzesabonyban sok a várakozás a fővonal csatlakozó vonataira. Nézzük csak közelebbről : nem lehetne-e ezen legalább némikép segíteni. Az innen reggel 6 óra 12 p.-kor induló vonat 6 óra 53 p.-kor érkezik Füzesabonyba és ott 7 óra 35 p.-ig egy irányban sincs csatlakozása. Kérdem tehát: ez a vonat nem lenne-e innét vagy 40 perccel későbben indítható. Ez különösen télen (tekintettel a korai felkelésre) igen kedvező lenne reánk és főleg a vidékről jövőkre nézve. Miért ne lehetne ezen felül a Füzesabony—egri vonalon a személyszállító vonatok menetsebességét egyáltalában fokozni? Ezeket a kérdéseket ajánljuk úgy a törvény- hatóság, mint a városi képviselőtestület szives figyelmébe. „Multis file bonis flebilis oceidit“ ... de senkit sem érintett érzékenyebben az ő elköltözése, mint az egri érseki jogakadémiát, * Szomorodott szívvel vették a tanárkar tagjai a gyászhírt egykori szeretve-tisztelt kartársuk és széniorjuk, Hubert János dr. nyugalmazott jogtanárnak, hosszabb betegeskedés után életének 79. évében f. hó 16-án este 7*11 történt csöndes elhunytáról. Egy — bár küzdelmekben és keserűségekben is, de másrészt sikerekben és érdemekben is gazdag munkás élet zárult le az ő véglehelletével, — mely méltóvá teszi őt arra, hogy emléke kegyelettel őriztessék meg mindvégig mindazok szívében, akiknek alkalmuk volt vele a köz- vagy magánéletben, vagy hivatalos téren érintkezni s összeköttetésben állani. Budapestről mint hírneves fiatal gyakorló ügyvéd, (beregmegyei nemes család sarja,) — került Egerbe jogtanárnak, 1862. szeptember végén, az éppen akkoriban visszaállított és újraszervezett jogakadémiához, s az 1899/1900. isk. év végéig állt ennek kötelékében mint működő tanár, amidőn 38 évi szolgálat után nyugalomba vonúlt. Tantárgyai, melyeket időn- kint előadott: az osztrák magánjog, perrendtartás, bányajog, magyar magánjog, s a váltó- és kereskedelmi jog valának, (a mellék-disz- ciplinákkal: csődjog, telekkönyv sat.). Mint tanár alapos tudásával, mélyreható szakértelmével, könnyed, világos előadásával és szívélyes, előzékeny modorával vívta ki úgy kartársainak, mint hallgatóságának tiszteletét és nagyrabecsülését, valamint azt a renommét, amely nagyhatásúvá és sikerűvé tette tanári működését. Monumentális érdeme a jogakadémia körül a jogászsegélyegyletnek (a mai Jogakadémiai Kör előfutójának) megteremtése, amelynek alapítását is ő kezdeményezte s vitte keresztül az 1866/7. isk. évben. Sok jeles és szeretetreméltó tulajdonával idetelepedése után hamarosan tekintélyes helyet szerzett a város társadalmában; majd fényes szerepléshez jutva, élénk részt vett minden nevezetesebb társas mozgalomban. Nagyértékű és súlyú tevékenységet fejtett ki egyesületi téren, nemkülönben a megye és a város közéletében. Virilistája volt Hevesvármegye bizottságának és Eger városa képviselő- testületének; tagja, sokszor vezért ényezője volt különféle állandó és alkalmi bizottságoknak, küldöttségeknek. Az egri egyházmegyei ájtatos alapítványi hivatalnál nyugalombavonú- lásáig fontos bizalmi állást foglalt el mint jogigazgató. Elnöke volt egykor és egy ideig az „Uj Kaszinódnak, (a mai „Egri Klub“ elődjének,) szintúgy a „Szőlészeti és borászati egyesületinek a „Szőlészeti s kertészeti tanfolyam felügyelő bizottságáénak, a hatvani külvárosi „Katholikus Olvasókör'-nek. Választmányi tagja volt a „Hevesmegyei 1848-as honvédegyesűlet“-nek. (A szabadságharcot középiskolai tanulóból felcsapott honvédtüzéri minőségben küzdötte végig.) Nobile officiumainak nagy részét folytatta még nyugalmi állapotában is; érdeklődését a közügyek iránt és tevékenykedését megtartotta utolsó évéig, midőn a kor terhe alatt rohamosan kezdett már roskadozni. Becsületes törekvés, komoly energia voltak egyéniségének fővonásai, melyek közéleti működését és felvállalt kötelezettségei körül való eljárását jellemezték. Egyszerű, de egyszerűségében is szép és dicsőséges volt a pálya, melyet megfutott, — ámbár ennek is voltak nehéz, rögös részei. Bámulatos azonban az a lelki erő és megadás, amellyel ő pályájának ezt a rögös részét — kálváriáját —járta. Életének tragikumára mély megilletődéssel borítja gyászfátyolát a kegyelet... Most már elérte nyugodalmát a szív: béke poraira! * Marienbourgi Hubert János dr. temetése tegnap délután 4 órakor volt igen nagy részvét mellett. A gyászoló családnál (felesége, nővére, két leánya, két veje és hét unokája gyászolja) sokan kondoleáltak személyesen, levélben vagy telegramm útján. HÍREK. Eger, 1910. julius 19-ón. Tájékoztató. Jul. 23. Az Egri Club jubileumi társasestélye. Jul. 25. Országos vásár Verpeléten. Jul. 26. Szt. Anna. Búcsú az irgalmas nővéreknél. Jul. 31. A Kát. Legényegylet mulatsága Felső- tárkányon. Jul. 31. Országos vásár Tiszanánán. Aug. 7. Búcsú a Fájdalmas-temetőben. Aug. 8. Közigazg. bizottsági ülés. Zarándoklat Budapestről Egerbe. A nagyvárosok erkölcsi világa a roppant embertömeg, a nagy gazdagság és nagy nyomor miatt rendszerint sötétebb, mint a kisebb helyeké. Ámde a mocsárban is díszük szép, fehér virág; a kisértések birodalmában is élhet az igazi hit. Ha nem lenne így, kétségbe kellene esnünk. S mert ennek a hithűségnek valóban szép példáját láthattuk vasárnap, még se tekintünk remény-vesztetten a jövőbe. A szervita-atyák budapesti templomából mintegy 140 tagból álló zarándokcsapat indult el az Úr napján, korán reggel. Külön vonattal jöttek és 10 óra tájban érkeztek Egerbe. Az állomásról Mária lobogói alatt, szent énekeket zengedezve vonúltak be a szervita-atyák egri templomába, az országszerte ismert kegyhelyre. Látni kellett hogy előkelő férfiak, asszonyok, a középosztály tagjai és a nép egyszerű fiai mint egyesültek az ajtatosságban, Magyarország Nagyasszonyának tiszteletében! Fölemelő ilyent látni a mai világban, amikor a hit nyílt megvallását szégyennek tartja a „haladó“ és „felvilágosult“ ember. A szervita-templomba érve, Gallorinl Sze- rafin, aki a zarándokokat vezette s aki itt Egerben lett magyar szerzetessé, lélekemelő beszédet mondott, majd az egri ház főnöke, Kazári József megáldoztatta a messze földről jött híveket. Azután nagymise volt szentség- tétellel. Délután 3 órakor körmenetben vonultak föl az egri vár kálváriájára. Hétfőn reggel 8 órakor ismét nagymisén voltak jelen a zarándokok s a délután 3 órakor tartott litániáról ismét lobogók alatt, processzióban vonultak ki az állomáshoz, ahonnét ismét különvonat vitte őket az ország fővárosába, hogy megerősödött lélekkel hirdessék a maguk körében hitünk föuséges eszméit, szent vallásunk megtisztító és fölemelő tanait a modern Babilonban. . . Zichy János gróf az egri mandátumot tartotta meg. Immár hivatalosan is nyilvánossá lett, hogy Zichy János gróf vallás- és közokt. miniszter az egri mandátumot tartotta meg, lemondván a pécsi és szabadbárándi mandátumokról. Ez a hír általános örömet keltett városszerte s nagy nyomástól szabadúltak föl a lelkek, akik az új választás izgalmaitól nem ok nélkül tartottak. Új hittudományi doktor. Kovács Piusz, ciszt. r. főgimáziumi tanárt, kit Vajda Ödön zirci apát a jövő iskolai évre ismét az egri főgimnáziumhoz helyezett át, pénteken avatták a hittudományok doktorává a bécsi cs. és kir. tudományegyetemen.
