Eger - hetente kétszer, 1910
1910-11-30 / 44. szám
2 EGER. (44. sz.) 1910. november 30. alispán elnöklésével. Az iskolásgyermekek kedves éneke (a Himnusz) után Majzik Viktor alispán méltatta a Jelenszky Ferenc érdemeit, miközben feltűzte az érdemes jegyző mellére az arany érdem keresztet. Nem állhatjuk meg, hogy a klasszikus tömörségű beszédből ide ne igtassuk a községi jegyzői állás méltatására vonatkozó részt a következőkben: „A községi jegyzői állás ma egyike a legnehezebb, de másrészt, ideális szempontból, a legszebb állásoknak. Nehéz, mert nincs az államkormányzatnak olyan ága, mely az ő tevékenységét kisebb- nagyobb mértékben igénybe ne venné; az ő kezében futnak össze a különböző törvények és rendeletek végrehajtásának utólsó szálai s az ő ügyességétől, buzgalmától, becsületességétől függ az, hogy ezek a törvények és rendeletek az életbe, a nép szívébe átmenjenek, hogy az egész közigazgatási gépezet meg ne álljon, hanem harmonikusan dolgozva, eredményeket mutathasson föl. Tévednek tehát azok, akik a községi jegyzői állás fontosságát eléggé nem értékelik, vagy azt félreismerik. Nekem az a meggyőződésem, hogy a jó közigazgatásnak az intelligens, becsületes, ügybuzgó s hivatását ideálisan felfogó jegyzői kar az alapföltétele. Ilyen gárdával nincs hátramaradás, csak haladás; nincs panasz, csak megelégedés; nincs békétlenség, csak béke és nyugalom. Ha a jegyző nehéz, de fontos hivatását magasztos oldaláról, ideálisan fogja föl; ha a rábízott népnek nemcsak elöljárója, hanem atyja; ha a nép szemében nemcsak a törvény rideg végrehajtója, hanem annak megmagyarázója; ha a nép ügyes-bajos dolgában nemcsak hideg szemlélő, hanem őszinte résztvevő és tanácsadó; ha a nép lelkivilágának és kedélyhangulatának nem közömbös bírálója, hanem megértő és átérző ismerője: akkor boldog és szerencsés az a falu, amely ily jegyzőt mondhat magáénak, de boldog az a jegyző is, aki igy élethivatását— helyesen megoldva — beteljesedve látja. És Jelenszky Ferenc mindig ilyen jegyző volt. . . .“ Az alispán beszéde után Kubicza Lajos plébános a képviselőtestület nevében fejezte ki a község háláját. Szép beszéde kiterjeszkedett, az érdemes köztisztviselő egész életére, áldásos munkásságának minden jelentősebb mozzanatára. E beszéd folyamán leplezték le azt a sikerült arcképet, mellyel a képviselőtestület lepte meg vezetőjét. Mikor azután Jelenszky Ferenc, válaszolva a beszédre, visszaajándékozta a községnek, Detky János, egyszerű földműves tagja a képviselőtestületnek, azt indítványozta, hogy fogadják el a képet köszönettel, egyúttal a község legnagyobb terét nevezzék el Jelenszky Ferenc-térnek. „Hadd lássa minden idevetődő: mennyire megbecsülik itt a munkát, a szeretetből fakadó vezetést.“ Az indítvány lelkes elfogadása, illetve a díszközgyűlés bezárása után az áll. isk. gondnokság és tantestület tisztelgett az ünnepelt előtt s Matiz János igazgató-tanító átnyújtotta ajándékukat (egy ezüst serleget) a szeretett elnöknek. Az iskolás gyermekek nevében egy kis leányka, a tűzoltók nevében Szedmák István, végre a kartársak nevében Goics Endre, a Hevesm. Jegyző-egylet elnöke mondottak szép üdvözlő beszédeket. A beszédekre külön-külön, változatosan, elevenen és tartalmasán felelt az üunepelt s a meghatott lélek nyilvánulása minden lélekben meghatottságot keltett. Midőn az iskolás gyermekek szép záró-éneke után oszlott a társaság, mindenkinek az volt a véleménye, hogy bensőségesebb és közvetetlenebb ünneplésen még nem vett részt. Az ünnepség utáni társasebéden száznál többen voltak. Az első pohárköszöntöben Majzik Viktor alispán a királyt éltette; Jelenszky Ferenci'e emeltek poharat: az alispán, Már- tonffy Lajos szolgabiró, Kemény Jáuos gyöngyösi polgármester a gyöngyösiek, Sikorszky József plébános az adác-iak, Goics Endre a jegyzők és Kassuba Domokos a ciszt. r. egri konventje nevében; a családtagokat éltették: Kubicza Lajos és Nagy László ezredes; Kürti Menyhért dr. pedig szinte abszolút tökéletességű beszédben éltette az alispán családját és a vendégeket. Valkó Sándor dr. gyöngyösi ügyvéd Kállay Zoltán dr. főispánt éltette, kit indítványára telegrammban üdvözöltek. A szép ünnepségre összejött vendégek 3 órakor kezdettek oszolni a boldog községből a szélrózsa minden irányában, magukkal vivén egy szép nap fölemelő emlékezetét. Befejezésül csak ennyit: sokáig viseljék a király keresztjét, kik másoknak könnyebbé tették az élet keresztjének viselését. Alispánunk jelentése az 1909. évről. 10 XIII. 6. A felnőttek oktatása terén a helybeli analfabéta-katonaság képzése nevezetes, mely a minisztérium érdeklődését is fölkeltette. Több önálló tanfolyam ez irányban ugyan nincs, de egyre gyakoribbak falvakban-városokban a nép tanítására törekvő egyes ismeretterjesztő előadások. 7. A siketnémák 1901-ben megnyílt intézete 1909-ben ismét arról tanúskodott, hogy a társadalomra tehernek Ígérkező siketnémákból munkabíró polgárokat nevel. Az intézet 49 növendéke közül 36 benn lakott az intézeti internátusbán. Elmondhatjuk: Isten áldása kiséri a derék tanerők munkáját. Az egy egri és két gyöngyösi árvaház életében most is, mint minden évben, csak azt lehet kiemelni, hogy humánus misszióját lángoló lelkesedéssel végezte. Az angolkisasszonyok felsőbb leányiskolájának, valamint a közép- és felsőiskoláknak élete az évvégi értesítőkből közismert. Az al- ispáni jelentésből mindössze a középiskolák életéből említünk föl két jelentősebb momentumot. Az egyik, hogy még mindig elég sok gyermek kap két vagy több tantárgyból elégtelen jegyet. Ebből a jelentés azt a következtetést vonja le, hogy — részben a polgári iskolák hiánya miatt — az iskolák falai közt sok a nem középiskolába, hanem a gyakorlati pályára való növendék. Ezt a következtetést nem oszthatjuk egészen. Ez ugyanis egyértelmű lenne avval, hogy aki rossz diák, az menjen iparosnak, kereskedőnek. Annyit azonban mégis el kell fogadnunk, hogy ha több lenne a gyakorlati irányú polgári iskola, középiskoláink valóban megszabadulnának azoktól a nö- veodékektől, kikben nincs meg az érzék a lateiner pályák iránt, de kénytelenek más iskola hián a reáliskolát, gimnáziumot látogatni, ha az eleminél magasabb oktatásra vágynak. Másik mozzanat a katonai céllövés és fegyverkezés meghonosítása az egri középiskolák két utolsó, VII. és VIII., valamint a tanítóképző III. és IV. osztályában. Ezt különösen a testedzés és a fegyelemfejlesztés terén tartjuk nevezetesnek. XIV. Az alispáni jelentés eddig letárgyalt fejezetei élénk színekkel festik vármegyénk óriási munkáját. Az eddig ismertetett fejezetek azonban még mindig nem számolnak be a teljes munkáról, mit a vármegye végzett. Hisz’ a földmivelésügy körében a mezőgazdaság, állat- tenyésztés, állategészségügy, munkásügyek, a gazdasági egyesület működése; az erdészet, vadászat, halászat, vízügyek, gazdasági munkásházak kérdése, továbbá a katonai közigazgatás mind oly munkakör, hol a vármegyének hálás, de fáradságos, sokoldalú tevékenységre nyílott alkalma 1909 ben is. Azonban e fejezetek bő, kimerítő ismertetését — sajnos — laptechnikai okok nem engedik. Vigasztalódunk mégis avval, hogy e rovatok szakszerűsége annyira szembeötlő, hogy azoknak dióhéjba foglalt ismertetése az érdeklődő szakembernek igen kevés lenne; másrészt az is menti, hogy e részek ismertetését elhagyjuk, mert az eddig adott ismertetés eléggé bevilágít Hevesvármegye közigazgatási műhelyébe. S ha talán szürke, száraz is az ismertetés, esetleg nehézkes egyik-másik része, azt mentse, hogy igen nehéz ily százágú tevékenységet megvilágítani. * * * Mielőtt letennénk a tollat, befejeznénk cikksorozatunkat, a magunk részéről nem mulaszthatjuk el, hogy a legnagyobb lelki gyönyörű-jégnek ne adjunk kifejezést, újból átgondolva : mit dolgozott a megye! Ez a munka, ez a tevékenység az előretörés, a haladás műve, amelyet nem egy ember, hanem csak egy hivatása legmagasabb fokán álló vármegyei tisztikar képes kifejteni, de ez se egymagára hagyatva, hanem rátermett vezetőnek szaktudású irányítása mellett. Vagyis más szóval ez annyit tesz: az a munka, mit Hevesvármegye 1909-ben végzett és végez évről-évre, azért oly kiváló, mert a kiváló vármegyei tisztikar élén a széles látókörű Majzik Viktor alispán áll. Két ily erő lelkes munkája valóban nem eredményezhet mást, mint arany-bei ükkel megirt alispáni jelentést. így méltán zárhatjuk ismertetésünket a kiindúlással: Hevesvármegyében a közigazgatás államosítása mellett nem lehet , azzal érvelni, hogy a vármegyei élet mai szervezete korhadt, reformra szorul, mert zsirjábt fulad a megye, elseuyveszti az atyafiaskodás, a tulságba vitt patriarchalitás. Nálunk igen is erős a közigazgatás, mert a megye eleven életet él, állandóan forrásban van; dolgozik mindenki, aki szolgálatában áll. (Vége) Adományok a Szvorényi-alapra. X. közlés. Okt. 31 Szobek Loránd (Tósokberénd) 50 K; Ba- rosy Gyula dr. (Rimaszombat) 20 K; Andrási Lajos (Zombor), Kolossy Zoltán (Homokte- renye), Mahalcsik Bonaventura (Szilágysomlyó), Máhr Dezső (Ábrány), Venczell Ede (Eger) 10 — 10 K; Póts Endre (Miskolcz), Kiss János (Kőtelek), Kóczián Gyula (Balassagyarmat), Lukovszky János (Pusztamonostor). Petheö Miklós (Budapest), Petrovits Gyula (Nyíregyháza), Polereczky Ferenc (Tahitótfalu), Varga Sándor (Jászalsószentgyörgy) 5—5 K; Szoboszlay Béla (Miskolcz) 4 K; Kótán János (Gyöngyöshalász), Pigay István (Tar) 3—3 K; Papp Gyula (Tiszáról!), Párvy Endre (Znióváralja), Sallay Izor (Székesfehérvár) 2—2 K; Kubicza Lajos (Vá- mosgyörk), Szegedy József (Ernőd) 1 — 1 K.