Eger - hetente kétszer, 1910
1910-11-26 / 43. szám
2 EGER. (43. sz.i 1910. november 26. A közönség tanulni-vágyásának szolgálatában alapos, tudományos előadásokat hallottunk az elmúlt decennium alatt: az esztétika, az egyetemes és hazai történelem, az irodalomtörténet, költészettan, lélektan, művészettörténet, néprajz, a fiziológia, a természettudomány, a zene köréből és a technika újabb viv- mányairól. Nem utolsó érdeme azonban a ciszterciták előadásainak az, hogy más intézményeket, testületeket is hasonló munkásságra serkentettek példájukkal. Elannyira, hogy ma már a téli vasárnapokra mindig esik Egerben 2—3 ilyen ismeretterjesztő előadás. E megemlékezéssel kapcsolatban csak egy sajnálatos tényt állapítunk meg, azt t. i., hogy ezek az előadások elhangzottak, de a hallgató és tanulni vágyó közönségnek legnagyobbrészt nem volt módjában, hogy nyomtatásban megszerezhesse és akkor olvashassa, ismételhesse, amikor akarja. Ha ezen a hiányon segíteni lehetne, sokszorosan nagyobbnak tűnnék föl a szolgálat, melyet a ciszt. rend tudós tanári kara tesz a tudománynak és az egri közönségnek, egyszersmind pedig maradandóbb lenne a siker is. Alispánunk jelentése az 1909. évről. 9 XI. Elemi Iskolák. Talán ez a legérdekesebb fejezet a jelentésben. Kultur-ügyünk ez alapvető szerve oly fontos nemzet-társadalmunkban, hogy ha erről van szó, minden, csak kevéssé is hozzáértő, érdekkel figyel. Az alispáni jelentés számolni látszik e közérdeklődéssel és művészi tollal ismerteti az elemi iskolák múlt évi életét. Összesen 34.985 mindennapi és 13.015 ismétlő tanköteles volt. Sajátságos, hogy 1900. évi népszámlálásunk a mai, összesen 48 ezer tankötelessel szemben 51.898-at mutatott ki, vagyis 3898 lenne a csökkenés. Azonban ennek az az oka, hogy jelenleg az adatok, az összeírás módja megbízhatatlanok. A tanköl elesek közül 3450 gyermek úgy tűnik fel, mintha ezek nem jártak volna iskolába. Azonban ezek jó része az eleminél magasabb tanintézetbe járt s alig 450 tankötelest lehet venni, kik nem részesültek az iskola áldásaiban. Azonban e pompás eredmény csak fiktiv, mert tanköteleseinknek még circa 8%-a nem részesülhet iskoláztatásban, amiben gazdálkodásunk és iskoláink túlzsúfoltsága a hibás. Azonban az 1907. évi XXVII. t.-c. nagyot javított és javít e téren, a bőven adott államsegély által. Alispánunk éles látással ecseteli tanügyünknek azt a nehéz helyzetét, hogy a szorgalmi időt sok helyen milyen nehéz megtartani. Nehezíti előrehaladásunkat a sok iskolai mulasztás, a felszerelésekben és eszközökben való hiány. Természetesen ez csak kevés iskolára vonatkozik, de mégis elég baj. Vármegyénknek mind a 117 községében van iskola. Pusztai iskolánk azonban csak 24 van. Érdekesnek tartjuk még megemlíteni, hogy 194 elemi iskolánk volt; 169-ben mind a hat, 12-ben csak négy osztály volt, 12 pedig csonka. Ezenfelül 173 iskolánál még ismétlő tanfolyam is vau. Az elemi iskolásokat 447 tanterem fogadja be. Iskoláink egy csekély töredékénél a fölszerelés, valamint az egészségügy tekintetében bizony még igen siralmasak az állapotok. De ez a töredék is egyre kisebb lesz. Az 1908—1909. iskolai évben 449 tanító — 315 férfi és 134 nő — működött elemi iskoláinknál. Az osztott iskolák tanítói mindenütt tantestületté alakultak, amelyek üléseiken valójában értékes munkát végeztek nevelés-oktatásügyi tekintetben. Vármegyénk több tanítója, illetve tanítónője elismerében részesült buzgalmáért felettes hatóságától. A nevelésügy rovatában szép sorok szólnak az Egri Napközi Gyermekotthon dicséretes munkájáról, melyet részletesen csak azért nem ismertetünk, mert ez az egriek előtt igazán fölösleges. Ismerni illik, ismerni kell ezt mindenkinek. A gyöngyösiek Gyermekbarát Egyesületét és a Hatvani Jótékony Asztaltársaságot, valamint a gyenge tehetségű gyermekek kisegítő iskoláját is itt kell megemlítenünk elismerés hangján. Végül említést érdemel az a gigászi munka, melyet a közigazgatási bizottság és a tanfelügyelőség az 1907. évi XXVI. és XXVII. törvénycikkek végrehajtása körül, a tanítói fizetések rendezése tárgyában végeztek. A községi és felekezeti elemi iskolai tanítók és tanítónők összesen 183.440 K államsegélyt kaptak; egy-egy tanító átlag 520 koronát. 3. Iparos és kereskedő-tanonciskola 8 működött: 6 iparos, 2 kereskedő. Az iparosiskolákra 26 ezer koronát fordítottak, melynek 3/4 része a tanítói fizetésekre esik, Egerben az iparostanonciskola mellett fa-, fém- és építőipari továbbképző tanfolyam is volt 34 hallgatóval. Itt kell megemlékeznünk a „Tanonc Otthon“ kulturmunkájáról, mely ritka nemesítő erővel hat műveltséget, lelki finomodást eredményező munkája által. Maecenása ez intézménynek nemcsak az állam a maga 400 kor. segélyével, hanem Csekó Gábor prépost kanonok is, ki fenkölt gondolkodásának e nagyfontosságu kultur-szerv anyagi támogatásával is szép tanújelét adja. Megemlítésre érdemes még az egri dohánygyári és a hatvani cukorgyári munkások ismétlő iskolája is, mely a helyes szocializmus gondolatának megtestesítője. Kereskedelmi iskola kettő volt a vármegyében ; mindkettő alsófoku. Egyik Egerben 3, másik Gyöngyösön 2 osztállyal. XII. 4. Polgáriiskola 6 működött a vármegyében : négy leány, kettő pedig fiúnövendékek részére. Négy állami; egy az angolkisasszonyok vezetése alatt működik, a hatvani pedig engedélyezett magániskola. Komikus, hogy a török újságnak a legutóbbi trónváltozásig nem volt szabad megemlíteni a tücsök nevét. Ennek a bölcs cenzori intézménynek az a magyarázata, hogy a tücsköt törökül augusztusi rovarnak hívják. Már pedig Abdul Hamid szultán augusztusban lépett a trónra és így attól lehetett tartani, hogy valaki az augusztusi rovar révén (a gondolat- társítás törvényei szerint) felségsértést követ el. Ettől pedig Allah óvjon meg minden igazhitű muzulmánt! Az első örmény újságot vagy száz évvel ezelőtt alapították Indiában. De csak ötven év múlva fejlődött ki valamelyest az örmény újságírás a Kaukázuson túl. Szmirnában, Konstantinápolyban, Moszkvában örmény lapok keletkeztek, melyek részben nemzeti, részben pedig vallási célt szolgáltak, de hatásuk sohasem volt valami nagyon jelentékeny. Sokkal eredetibbek a sajtóviszonyok Perzsiában, ahol a sajtó még csak most éli gyermekkorát. Csak néhány évvel ezelőtt alapította meg egy pár Európában tanult perzsa fiatal ember az első perzsa újságot, az „Iran"-1 melynek még egy heti melléklete is volt, az „Isilla.“ Csakhogy az „Iran“ egészen színtelen újság, amelynek csak referálnia szabad és a sah beszédeit közölni. Amikor egy másik lap, a „Luhhocs,“ arra merészkedett, hogy az uralkodó állami rend hibáit fejtegette és a helyzet javítását követelte, a sah parancsára csakhamar meg kellett szűnnie. Ráadásul persze a szerkesztőt fogságba vetették és nyilvánosan megkorbácsollák. Az arab és indus újságok még alacsonyabb színvonalon állanak. Tartalmuk úgyszólván — semmi és csak nagyon korlátolt számban jelennek meg. Ép’ ilyen szomorú a kínai sajtó helyzete is, bár ez a világ legrégibb sajtója. A négyszázmillió lakosú országnak mindössze csak 100 lapja van, amelyeket semmiféle törvény sem véd. Természetes tehát, hogy a mandarinok úgy járnak el a lapokkal, ahogy nekik jól esik: bezáratják a nyomdákat, ha az illető lapnak valamelyik cikke nem tetszik nekik és barbár módon büntetik meg a szerkesztőt, akinek a lapja megsértette a hatalmas mandarint. Egészen másképp festenek a japáni sajtóviszonyok. De az is igaz, hogy csak vagy húsz év óta. Hiszen a japániak óriási haladása minden téren nagyon fiatal keletű. A japáni lapok európai minták szerint vannak berendezve és külföldi híreiket általában angol lapokból szedik. Japánban is kétféleképen írnak és beszélnek. Van egy magasabb irodalmi nyelv, amely még közel áll a kínaihoz és amelyen a műveltek számára írnak; van azután egy népies japáni nyelv, amelyen a nép számára írnak. A japán betűk sokfélesége miatt az újságok nyomtatása igen nehéz. Az irodalmi japán nyelv nyomtatásához nem kevesebb, mint 50 ezer betű kell, amelyeken kívül még 94 szójel van használatban. A japán nyomda nagy terem, melyben a fal mellett számos szekrény van elhelyezve a betűkkel. Csakhogy a szedő minden egyes betűért nem mehet el a szekrényhez, mert ez sok időbe telnék. Úgy segítettek tehát ezen a dolgon, hogy a nyomdában egész sereg fiatal gyermek van alkalmazva, akik nagy sietséggel szaladnak a szekrényhez, ahol a kívánt betű van s a betű hangját útközben, (hogy az illető szót el ne felejtsék), éneklő hangon ismételgetik, míg oda nem adják a szedőnek. Ha azonban a szedéssel elkészülnek, az újságot a legmodernebb rotációs gépekkel nyomtatják és reggelre már a birodalom minden részébe elszállítja postájuk a példányokat. Megjegyzendő, hogy japánnak több napilapja van, melyek mind az európai sajtó színvonalán állanak. így már szinte nem is lehet őket a különös keleti sajtóhoz számítani, amelyről ezt a kis áttekintést adtuk. Sz N.
