Eger - hetente kétszer, 1910
1910-11-19 / 41. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. - 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre _ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 41. szám. XXXIII. ÉVFOLYAM. — Szombat, november 19. Hárompettyes vélemények. Eger, 1910 nov. 18. Eddigelé mindig azt hangoztatták a szabadkőművesek, hogy ők nem politizálnak és vallási ügyekkel se foglalkoznak, mert alapszabályaik tiltják. Nos, úgy látszik, felrúgták az alapszabályokat, mert a X kát. nagygyűlés alkalmából nyíltan hirdetik a harcot. Hirdetik, de nem minden vallás ellen! Csak mi ellenünk. Ha a protestáns egyházkerületek gyűléseznek, vagy a zionisták tartják kongresszusukat: csak tudósítást adnak a történtekről, de a mi nagygyűlésünkkel önálló cikkekben, egyoldalú tudósításokban foglalkozik a szabadkőműves sajtó. Az Est, a Világ, az Uj Korszak mind levetették az álarcot, megfujták a harci ráadót és olyan hangon írnak a kát. nagygyűlésről, amely ellenkezik nemcsak az igazsággal, hanem az újságírói tisztességgel is. Őszintén szólva, nehezünkre esik még az is, hogy idézőjel között adjuk imparlamentáris szavait, piszkolódó kifejezéseit, gúnyos megjegyzéseit: de egyrészt maradandókká kell tennünk, másrészt a mi köreinkben is általánosabban ismertekké ezeket véleményeket. A Világ például vasárnap (amikor minden komoly lap első helyen és a teljes tisztelet hangján foglalkozott a katolikus nagygyűléssel) „Tömjénfüst“ cím alatt vezércikkezik. Szerinte „Püspökök, esperesek, grófok és fullajtárjaik politikai agitációja ez a gyűlés,“ melyekre „eleinte csak azokat sikerűit összeterelni, akiket érdekeik, társadalmi állásuk hozott hozzájuk, továbbá egy csomó atyókát, anyókát és klerikust. . .“ ügy hiszi, hogy „. . . feketéllő tömegek szorongva hallgatják a szónokok olajosán fénylő pátosszal megkent közhelyeit . . .“ s a körmenetben „kis leánykák naiv dalokat énekelnek Szűzmáriáról. . .“ Sok mindenféle megjegyzés után arra a következtetésre jut a cikk, hogy „. . . csak ennek a szentségimádással korteskedő püspök-pártnak a megbuktatásával lehet Magyarországból boldogabb ország, ahol kevesebb a nyomor és több a műveltség. .“ Végre tehát nyíltan is szint vall a magyarországi szabadkőművesség napilapja! Ugyanez a szám mellékletének egy önálló cikkében is megemlékezik rólunk, írván a következőket: „A nagyközönségnek még halvány sejtelme sincs arról, hogy milyen klerikális munka folyik az országban. . .“ Az ifjú nemzedékbe bele nevelik a klerikális fanatizmust, minden katolikus gyermeket kényszerítenek (?) a Mária-kongregációba belépni; imákat, szentképeket, vallási őrjöngéssel telt röpiratokat osztogatnak a gyermekeknek és butítják és elvadítják őket a többi felekezetektől s felébresztik ben- nök a gyűlöletet a másvallásuak iránt. “ Majd azután így folytatja: „Minden más érzelmet kiirtanak a fanatikus papok a gyermekek leikéből és az egyedül üdvözítő katolikus vallás dogmáit, de még sokkal inkább a gyűlöletet oltják be kiirthatatlanul a zsenge gyermektanulók leikébe. Szinte rémes elgondolni, hogy micsoda jövőnek néz elébe ez a szegény ország, Az „EGER46 tárcája. Az európai kultúra fölénye.*) Midőn az 0. M. Képzőművészeti Társulat vándorkiállításának igazgatósága részéről azt a megtisztelő felszólítást vettem, hogy a kiállítás ideje alatt tartsak egy előadást, egyszersmind azon utasítást is kaptam, hogy az előadás ne foglalkozzék a festményekkel, különösen kerülje azok bírálását, hogy hadd beszéljenek a képek maguk helyett s a kritika ne befolyásolja a szemlélőket a megítélésben. így határozám el, hogy általános művelődéstörténeti keretben fogok beszélni. S most, midőn előadásomhoz kezdek, magamat egy hegycsúcson állani képzelem; az európai művelődés csúcsán t. i., hová, hála Istennek, mi magyarok is felküzdöttük immár magunkat, — legalább a festőművészet terén. Hisz’ ép az imént vettük azon ismeretes hírt, hogy az itt kiállított képek szerzői közül két művészünk, Szlnnyei Merse Pál és Benczúr Gyula most vették át a porosz uralkodó kezéből Berlinben az arany-érmeket. E képzeleti hegycsúcsról végig tekintve a világ művelődésén, azt látjuk, hogy az európai kultúra uralkodik a többi világrész kultu*) Ez a cikk tulajdonkénen előadás volt az egri vándor- kiállításon 1910. szeptemberében s a tudós előadó osak többek óhajtására foglalta írásba. rája fölött, hogy hovatovább az európai műveltség nyomja rá bélyegét a többi világrész művelődésbeli arculatára is. Pedig azok a többi, Európán kívül fejlett kultúrák,Jépen nem megvetendő, sőt nagyon is jelentékeny fokot mutatnak úgy a múltban, pl. az ázsiai és a Nilus- völgyi műveltség, mint a jelenben is, nevezetesen Amerika kultúrája. Ha már most keressük annak okát, miért uralkodik Európa kultúrája a többi világrész minden kultúrája fölött, s lehámozzuk európai kultúránk rétegeit, mint a vöröshagymáról a leveleket, hogy eljussunk annak székéhez: akkor az találjuk, hogy az ó-görög műveltség az alapja minden műveltségünknek. Európa műveltsége a görög műveltségen nyugszik, azon épült föl, s annak talapzatán állva tartja kezében az uralkodó pálcát. S ha tovább keressük: miben rejlik annak titka, hogy az ó-görög műveltség ily hatalmassá tudta fejleszteni az európai kultúrát, akkor azon meggyőződésre jutunk, hogy annak nem más a titka, mint az a mérték, melynél fogva a szellem uralkodni bír az anyagon. A görög szellem találta meg ugyanis a helyes mértéket, mely formába önti a mérhetetlen anyaghalmazt, s így áttekinthetővé teszi a tömeget, gyakorlatilag hasznosítani tudja a művészi alkotások eredményeit, és hozzáférhetővé teszi a művészeti eredmények élvezését mindenki számára. — A görög kultúra talajától külön fejlett minden műveltség túlnyomóan, sőt majdnem kizárólag a tömeghatások által törekedett kifejezni ideáit; a görög szellem ugyanazon, sőt gazdagabb változatú hatásokat a forma által érte el aránylag kevesebb, köny- nyen bánható tömeggel. Ám vessünk egy futólagos pillantást azokra a kultúrákra. Ami az ősi, ázsiai s egyiptomi kultúra alkotásait illeti, mindenütt a mérhetetlen, szertelen tömeghatások jelenségeivel találkozunk. Nem szólva a régi kinai termékekről, az ind, perzsa, méd és asszír alkotások mind azt mutatják irodalomban, költésben, építkezésekben, szóval minden ismert alkotásukban. Már az indiai Védák elseje, a Rig-Veda, mintegy 30.000 versből áll. Meggondolva, hogy négy Veda van, s ezek többé-kevésbbé egyenlő terjedelműek, elképzelhető, mily roppant verstömegre mennek ezek összesen. A szanszkrit korszak alkotásai: a Mahá-Bhárata majdnem 220.000 verssor a Ramajána pedig 48.000 versből áll. A perzsa Sah-name mintegy 120.000 verssor. Valóban, ezekhez képest a görög Iliász és Odisszeia csak apró románckák. — De hasonló szertelenségbe menő bőkezűséggel számítják történeti korszakaikat is. Indiában a régi emberek életkora 80.000 év volt, sőt a szentek 100.000 évig éltek. Nehány költőjük félmillió évet élt. De legnevezetesebb egy ősi királyuk alakja, aki egyszersmind szent is volt. E derék férfiú épen két millió éves volt, midőn trónra került, 6,300.000 évig uralkodott, s mi-
