Eger - hetente kétszer, 1910

1910-10-26 / 34. szám

Előfizetési árak: Egész évre- .. 10 korona. Fél évre .......... 5 » N egyed évre ~ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - intézendők. ■ ■ = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1910. — 34. szám. XXXIII. ÉVFOLYAM. Szerda, október 26. Üdvözlet a tanítóknak. Eger, 1910. október 25. Eger-főegyházmegyei róni. kát. Ta­nítóegyesület holnapután tartja XIV. képviseleti közgyűlését Ez az összejö­vetel és ez a tanácskozás az egyház­megye székhelyén nem csekély fontos­ságú, mert hiszen az egri főegyház­megyének majdnem 900 rk, tanítója van, akik mintegy 70 ezer minden­napi és pár száz hián 20 ezer is­métlő tankötelelest tanítanak, majdnem kilencszáz iskolateremben. Ha tehát pusztán csak a számokat tekintjük is, az Egerbe összegyülekező mandatáriu- sok nem csekély súllyal esnek a mér­legbe ott, ahol a tanítói közvélemény kifejezéséről van szó. Sokkal fontosabb azonban e számok súlyánál az az erkölcsi érték, melyet az egyházmegye tanítósága a jövő Magyarország szempontjából képvisel. Fontos ez az erkölcsi érték, mert hi­szen olyan elemi tanítókról van szó, akik a nevelést talán még lényegesebb­nek tartják, mint pusztán a tanítást és olyanokról, akik valamennyien meg van­nak győződve: csak vallásos alapon le­het derék, becsületes embereket nevelni. Nagyon meg kell gondolni ezt a pedagógiai igazságot akkor: amidőn annyi ország nyugalma forog veszély­ben; amikor sok nemzet táncol vul­kánon ; amikor a közrend és a nyu­galom csak látszatra van meg a leg­több országban. A politikai szélcsend, a mozdulatlan levegő a legtöbb he­lyen csak a közelgő vihar előjele, „a társadalomból ugyanis lassankint ki­hal az igazi keresztény szellem, mely egyedül képes föntartani a közrend és nyugalom alapját.“ Az akarat fé- kezője fölmondja a szolgálatot, mert elkallódott az erkölcs és a lelkekben nincs vallásos alap. Ilyen körülmények között óriási szolgálatot tesznek a nemzetnek a róm. kát. tanítók „a kis káté tanain nyugvó oktatással.“ E szolgálat annál értéke­sebb, mert hiszen a népet tanítják. Azt a népet, mely nagy számánál fogva egyik főtámasza a nemzetnek; azt a népet, amely igen könnyen esik áldozatul a csábításoknak. Már pedig akkor a nemzet főtámaszából, a nem­zet legnagyobb ellensége lesz és „a rombolásnak válhatik eszközévé — mondja főpásztorunk — ha elméje a hit­igazságokra vezető oktatás által felvi­lágosítva, lelke az isteni félelem és az erények által felvértezve nincs “ Az önhitt és a külsőségekből Ítélő ember talán lekicsinyelve mosolyog, mert hiszen „a tanító jutalma sokszor a szegények hálátlansága és a gaz­dagok lenézése “ De a mélyen gon­dolkodó elme megérti és átérzi csön­des és szerény munkájuknak végtelen nagy értékét. Az iskoláknak békés szigeteknek kell lenDiök az élet zajgó tengerében; a jó tanító iskolája egyúttal biztos sziget is, mely dacol minden viharral, mert zajtalan és folytonos koráll-munka eredménye. Percek, órák, napok, he­tek, hónapok, évek fáradságos mun­kája után alakul ki az ember, a hon­polgár, mely a nemzet életében ténye­zővé lesz. Az elemi iskola alkot em­bert „a kétlábú tollatlan állatból.“ De milyen munka által'?! E munka nem­csak fáradságos, nemcsak folytonos, hanem gyakran lélekölő is. A felnőtt ember lelkének nem nyújt további munkára serkentő táplálékokat, s ér­deklődését az újsággal nem kötheti le. Egyedüli ösztönzője a hivatásszeretet s a fejlődő gyermeki lélek szárnyai­nak kibontakozásán érzett öröm. Ju­Az „EGER“ tárcája. Emlékezés Szaicz Leóról. Hová a méla ősznek kezdetén Áhítattal jő a bucsü-sereg, S a Fájdalmas Anyának kegyhelyén Sóhaj között sok szemből könny pereg, — Szerény kolostor, jámbor zárdalak! Ma a dicsőség hint rád sugarat. Ott a magasban küzdött hős Dobó, Midőn Egerre züdult a török. . . Ah! mint süvölt az öldöklő golyó, Az ágyú bömböl, a sebzett hörög. . . De győztes zászló leng a vár fokán, Kiadva fut az elhízott pogány. S midőn a dölyfös ész s vak szenvedély Villáma sisteregve csapdosott, S a szentegybáz, az „angyalvár“ felé Intézett alvilági ostromot: — Ki volt a bátor villámhárító? E zárdának lakója, Szaicz Leó. Itt lelkesíté Pázmány szelleme, Ne hagyja védtelen a szent hitet, S ha vakmerőén törnek ellene, Gyulasszon lángra minden hű szivet: Legyőzni a gáládul támadót, Megszégyenítni a szidalmazót. Szűk cella volt a hámor, műhelye, A szablya itt készült, a buzogány S hatalmas sok félelmes fegyvere, Melyektől porba hullt az új pogány. Őrt álla híven mint gondos vezér, Készen találta őt a zord veszély. Ti szent falak! kőtábla hirdeti Dicső lakótok fényes nagy nevét ; Egy hű sereg márvánnyal tiszteli A szervita barát sok érdemét: Oroszlán szivre s névre Szaicz Leó, Hitért s hazáért egyként lángoló. *) Szacsvay Sándor. **) Legfőbb hitvédő müve öt kötetben. Ezen kívül magyar, latin, német nyelven még körülbelül 24 müve jelent meg részint saját, részint Mdriaffy István és Kala- pátsics György álnevek alatt. Jeles nap ez, Kapisztrán ünnepe, Két hős barát neve ölelkezik, Itt lengedez mindkettő szelleme, Szívünkbe jelszavúl ezt szögezik: Szeresd hited s hazádat, óh magyar! Amely kegyével s hantjával takar. S ha fennlobog e kettős Vesztaláng A honfi szív szentelt oltárkövén, Szilárdan áll szentegyházunk s hazánk, Alapja szikla, s nem silány fövény; S bár ezredévek hömpölygnek tova, Virulni főé Árpád s István hona. (Tiszabábolna.) Babik József. Elől-járó beszéd*) Szaicz Leó „Igaz Magyar“-jának II. részéhez, mely 1788-ban jelent meg s melyben a kát. újságírás úttörője az I. rész bírálóinak válaszol. I. Miuémű okok serkengettenek légyen ezen Igaz Magyaromnak írására, már az I. Részben elég magyarán ki-jelentettem. Ugyan azon indító okok, (és sok igaz Magyarok min­denfelől hozzám botsátott leveleikben) erősen *) Emlékezés okáért közöljük ezt a nyelvi tekintetben is érdekes bevezetőt, mely élénken világítja meg a jeles író gondolkodásmódját. Szerény barát, kis Dávid vala ő, Ellenfele a büszke Góliát,*) — Repült suhogva a parittyakő, S lesújtva im! ki ellene kiállt; Letörve a bősz, csattogó azyar, Ujong felette az ,Jéaz Magyar."**)

Next

/
Thumbnails
Contents