Eger - hetente kétszer, 1910

1910-10-08 / 29. szám

2 EGE ti. I 29. *z.) 1910. október 8. lősségükre és zsebükre!“ Nem keve­sebb önérzettel vágják ki különben, hogy ezt ők, mint a Sajtóegyesület alapítótagja mondják.*) A Veszprémi Hírlap azt hangsú­lyozza leginkább a „Hibás terv“ kap­csán, hogy a néppártnak mily mérhe­tetlen sokat köszönhet a magyar ka­tolicizmus? De, uraim, hát ki vonta ezt kétségbe? ügy látszik, végkép gyó­gyíthatatlanok vagyunk már ebből a folyton visszatérő fogalomzavarból. Hi­szen a néppárt érdeksérelme nélkül, és korántsem annak romjain, óhajta­nánk mi valahogyan gondoskodni a nem néppárti katolikusoknak katolikus igényeiről. Igazság szerint a néppárt­nak alig is lehet abba beleszólása, hogy a nem néppárti katolikusoknak van-e lapjuk, vagy nincs. Aztán nem a szű- kebb határok túlságosan féltékeny őre érzi igazán, hogy „az erők egyesíté­sére van szükség“, hanem az, aki e szűkebb határon kívül maradiaknak is megnyerésén buzgólkodik. Miért hát mégis a farkas és bárány meséjének örökös ismétlése? A „bizarr eszmét“ különben a „de­rék, és régi katolikus lap“, az Eszter­gom., (most van a 15. évfolyamban, mi pedig a 33-ikat tapossuk), igyekszik porrá zúzni, nemcsak avval, amit cikké­ből az Alkotmány közölt, hanem legin­kább evvel az Alkotmányból gondosan kihagyott mondattal: „Egerből nem ké­rünk irányítást semmiféle katolikus ügy­ben.“ Köszönjük szépen ezt a felebaráti, sőt katolikus szeretetet. Az elfogulatlan­*) Nem tudjuk, hányán pótolták össze a 200 kor. ala­pítói tagdíjat. E sorok szerény írója is (pótoló társak nél­kül) alapító tag ugyan, de ezt igazán szükségtelennek vélte hangoztatni, mert bizony inkább szégyenleni valót talál ab­ban, hogy e téren többre nem vihette. A nagylelkű érsek minden szám után lel­kesedve tapsolt nekünk, a szerény szereplők­nek, jóakarata előadásunkért. Majd azután ő tartott egy mindnyájunkénál szebb, bár rövid előadást. Környezetéhez és a Legényegylet meg­teremtőihez fordulva ezeket mondotta az ő sa­játságos dialektusával: „Sokszor akartatok már kedvemet keresni, de soha nem találtatok úgy, mint ezek a fiuk most. Hát adok nekik négy­ezer forintot. Vegyetek nekik egy házat; hadd legyen nekik egy állandó Legényegylet. . .“ Ezért tapsoltunk mi oly végeszakadatlanul a mi nagylelkű pártfogónknak. Lélekemelőén szép volt a zászlószentelés délelőtt, nagyon szép volt az előadás délután, de legszebb volt a Bartakovics beszéde. A jó lélek minden szereplőt felülmúlt a maga feje­delmi ajánlatával. Mindszenty és Lojkó nagy örömmel üd­vözöltek bennünket: „Maguk művészek! Meg­élnének ebből is. ügy megnyerték Érsek-Atyánk kedvét, hogy 4000 forintot adott az egyletnek!“ (Két társam, aki velem együtt szerepelt a szín­darabban, u. m. Le'óvey József és Kossiczky Vidor csakugyan a színi pályára léptek s utóbbit Budán láttam egy alkalommal.) Négyezer forintunk tehát már volt. Hoz­záláttunk, hogy alkalmas házat keressünk. súgnak e felhőkbe nyúló magaslatára pedig szerényen csak azt üzenjük vá­laszul, hogy mi meg igenis kérünk irányítást, bárhonnan, akár Esztergom­ból is; sőt várva-várjuk azt, — csak okos legyen. A Religiónak Zsörtölődések cím alatt zsörtölődő d betűje ír még egyet- mást, amire nem felelni valóban ud­variatlanság lenne részünkről. — Csak futólag jegyezzük fel, hogy e kis d betű szerint Jósika báró Magyar Ko- korona című lapja „fürge és stilizált“ volt, „sokaknak tetszett is; a világi katolikusok olvashatták volna, mert nem volt papos, csak katolikus! “ (íme, tehát mégis lehetséges ilyenféle lap.) — Nyomosabb azonban a Religiónak az a célzása, hogy „akik ezt, vagy azt mondják, mástól várják, hogy csi­nálja meg. Nálunk mindenki a má­sikra néz, beszél és várja, hogy az a másik hozza le neki az égi mannát.“ Az Esztergom fentebb idézett mon­datának erre a választékosabb, illem- szerűbb szövegezésére ez a válaszunk. A kát. sajtót más módon is lehet támogatni, mint épen csak a Kát. Sajtóegyesület útján. Minthogy pedig, az Alkotmány okoskodása szerint, a Sajtóegyesület legfőbb feladata a köz­ponti sajtó támogatása, a központi sajtó pedig annyira kizárólag egymaga az Alkotmány, hogy több soha nem is lehet, — ergo, a Sajtóegylet pénz­tárába hulló pénz tulajdonkép a nép­párt lapjának javára esik; — így hát érthető, hogy addig, mig a Sajtóegye­sület általánosabban nem teljesíti hi­vatását, a sajtóügyre szánt áldozatok esetleg más úton segítik előbbre az ügyet. Evek során át és ekként egy- egy, nem okvetetlenül néppárti, kát. Találtunk is egyet, az ,,Aranyszolga“ vendéglő- épületét, de anuak 7000 forint volt az ára. Szerencsére Eger másik jótevője, a főkáptalan volt az épület gazdája. így azután megkap­hattuk az épületet a fele áron. Micsoda boldogság volt az, mikor a saját hajlékunkba költözhettünk és micsoda öröm, megelégedés nekünk, hogy mi is hozzájárul­tunk megszerzéséhez! . . . írnék még többet is, de beteg jobbomból így is sokszor kiesett a toll, mig ezt a keveset meg­írhattam. Nehezemre esett ennyit írni is, de kötelességem parancsolta. Hálámat akartam kifejezni azok iránt, akiknek szellemi megúj­hodásomat köszönhettem. Ha valaki többre emlékeznék, ne sajnálja a fáradságot, bővítse ki az itt leírtakat a mai tagok okulására, mert: O és az új fog itt kezet, Erről szól az emlékezet! Még a fiatalokhoz, a mostani tagokhoz van egy pár atyai szavam, jó tanácsom, mely­nek adására feljogosít korom és régi tagságom. Használják ki a Legényegylet által nyitottakat saját javukra, hogy azután mint értelmes iparosok kamatoztathassák a közjó érdekében. A köz­jónak minden polgár munkájára szüksége van s igazat mond a költő e sora: Hass, alkoss, gyarapíts, s a Haza fényre derül. lapra költött jelentékeny összegek ta­lán nagyobb summára kerekednek ki, mint más, nyomtatott dicsérettel kisért adományok; de, a zajtalan jócseleke­detek sorsa szerint, csak kézzel írott bizalmas levelek a nyugtatványaik. Nem csak az a jótékony tett, amely­ről a verebek is csiripelnek, hanem az is, — és esetleg nagyobb, neme­sebb, — amelyről alig tud más, mint aki tette és akivel tették. Aztán aki gondolkozva olvas, bizo­nyára megértette a mi törekvésünket, hogy hiszen épen az egységes cselekvés akadályainak elhárításán fáradoztunk. Mindent összevéve: igen sajnáljuk, hogy a fentebb tisztelt hozzászólások nem tudták megváltoztatni nézeteinket, amelyekért „stréberek“, „kalandorok“ és „holmi sajtóklikkek“ is készégesen vagyunk, minthogy az igazoló tények hiányában üresen kongó s nem reánk, de meggondolatlan hangoztatóikra igaz világot vető kifejezésekkel szemben, jó lelkiismeretünk szerfelett megnyugtató. Aki haragszik, annak a közmondás szerint sincs igaza. Erdemök szerint becsüljük egyéb­ként a pinkavölgyi, középliptói, adonyi, kapornaki, marcali, szendrői stb. kerü­letek szíves hozzászólásait; hanem azért Zichy János grófról sem mondhatják, talán még e derék kerületek sem, hogy falusi toronyból nézi a világ fo­lyását. Ő pedig tavaly a szegedi kát. nagygyűlésen többek közt ezeket mon­dotta: „A mi céljaink és törekvéseink sokkal általánosabbak és magasabbak, sem hogy bele akarnék és bele tud- nók illeszteni egyik vagy másik poli­tikai párttörekvésnek aránylag mindig szűk kereteibe. De őszintén szólva ez nem is volna célszerű, . . . mert a napi politika rendszerint válaszfalakat emel és önkénytelenül nem az egyesítő, ha­nem az elválasztó momentumokat ke­resi. — Az tehát, ki katolikus cím alatt bármely irányban elszigetelésre törekszik, vagy a katolikusokat kate­góriákra osztja és speciális célok ér­dekében tőlünk elválva, saját útjain jár, az, bárminő jó szándék vezesse is, nézetem szerint nemcsak hogy nem tesz szolgálatot ügyünknek, hanem ha­tározottan árt neki.“ Majd egyenesen a hirlapirodalomra térve át, így nyilatkozik a nemes gróf: „Nem követelhető senkitől, aki intelli­gens, hogy csak azért olvasson újsá­got, mert az katolikus irányú. A ka­tolikus lapnak modernnek, érdekesnek, élénknek s ami fő, elfogulatlannak kell lenni.“ — „Szükségünk van önálló, nagy, de univerzális irányú katolikus sajtóorgánumodra, melyek nem vesz­nek el a napi politika labirintusában, melyek nem merülnek ki politikai párt­szolgálatban, melyek nemcsak egyes

Next

/
Thumbnails
Contents