Eger - hetente kétszer, 1910
1910-09-28 / 26. szám
2 EGER. (26. sz.) 1910. szeptember 28. gunk! Helyes tehát a függetlenségi és 48-as párt határozata. Helyes, hogy a józan okosság szavára hallgatva, belemegy a delegációba és ott a maga igazságainak tapintatos védelmére kel. Megyei ügyek. A vármegyei ellenzék szervezkedése. Vármegyénk törvényhatóságának ellenzéki tagjai vasárnap este értekezletet tartottak Szederkényi Nándor volt főispán elnöklése mellett. A gyűlésen kimondották, hogy az ellenzék gyűjtő neve alatt egyesülnek úgy a Justh-, mint a Kossuth- pártiak és a pártonkivüli függetlenségiek. Közösen küzdenek a vármegye gyűléstermében a függetlenségi eszmékért. Legjelentősebb mozzanata volt a gyűlésnek az, hogy Károlyi Mihály grófot, a kápolnai kerület országgyűlési képviselőjét, elnökké választották. A gróf tartalmas, szép beszédben köszönte meg a bizalmat és a komoly, kitartó munka szükségét hangoztatta a jelszavas és pusztán szónokló politizálás helyett. Az értekezlet kimondotta azt is, hogy a kerületekben is szervezeteket állít és azok vezetőit is kiszemelte, kiket már most fölkér a kerületi szervezetek megalakítására. — Az értekezlet után a fehér asztalnál gyülekeztek a jelenlevők, hol természetesen több pohárköszöntőt mondottak. Szederkényi Nándor Károlyi Mihály grófot éltette, ki viszont a nemzeti sovinizmusra ürített poharat; beszéltek még Malatinszky György, Maczki Valér dr., majd ismételten Szederkényi Nándor és Károlyi Mihály gróf, aki V2II tájban automobilon indult visz- sza a fővárosba. Törvényhatósági bizottsági ülés. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 26-án a vármegye székhazának nagytermében Kállay Zoltán dr. főispán elnökletével rendes óvnegyedes gyűlést tartott. A közgyűlés 447 tárgyat intézett el s ezek között több fontos ügyet. Az őfelségéhez intézett hódoló felirat költségeire 400 koronát utalványoztak. Tárgyalták Debrecen sz. kir. város átiratát az Osztrák-Magyar Bank által kibojelesen: tiszta búza 7 frt.—7 fit. 60 — kétszer 5—6 frt. árpa 3 frt. zab 2 frt. tengeri 3 frt.—3 frt. 20. Főzelékek: borsó 9 frt., lencse 9—10 frt., bab 4 frt. 80 kr.—5 írtig; árpa-dara 11—12 frt. — finom 16 frt. köble. Szegedi szappan csak mintegy 100 mázsa lehete kiállítva, mázsája 28—29 írton kelt el. Dió 4 frt. 80 kr. köble, zsír 40 kr. itcze. Hordó meglehetős mennyiségben volt kiállítva, de kevésbbé keresett áruczikk vala. Losonczi (úgynevezett tót) hordó Labroncsos 4 forinton kelt el párja (6 akó) helybeli vas- abroncsos készítmény pedig 6—7. írton párja. Gubics nagy mennyiségben és igen jeles minőségben találtatott, de kelete csekély vala a legjobb fajta gubicsra köblenként 8 írtjával kötöttek szerződéseket. A gyári és műipari czikkek kiállítóit ily lehangolt kedélyállapotban még egy vásár után sem láttuk. Mind a mellett is kapósak valá- nak mindenek felett a nemzeti szabású öltö- zéki és divatáru czikkek, — kiválólag p^-dig a női főékek s e tekintetben meg vagyunk győződve, hogy a pesti Winternőnek a lefolyt vásár ellen a legkisebb panasza sem lehet. — Helybeli polgártársunk Szurmák aranyművesnek arany és ékszeráru raktára is dicséretes csájtható záloglevelek összegének 500 millió korouában való megállapítása iránt. Többen szóltak az átirathoz. Alföldi Dávid dr. hivatkozik a vármegye álláspontjára, mely az önálló bank híve, kéri, hogy az indítvány felett napi- irendre térjenek. Malatinszky György az ország hitele érdekében a készpénzfizetések megkezdését javasolja. Mendl Jeromos az Osztrák-Magyar Bank készpénzfizetési kötelezettsége iránt feliratot indítványoz. A közgyűlés úgy határozott, hogy abban az esetben kéri a készfizetések fölvételének biztesítását, ha az önálló bank nem sikerülne. A főispáni lakás helyreállítási munkálatainak fedezésére, a főispáni lakás fűtésére a belügyminisztertől kérik a költségeket. A távbeszélő alap 10 ezer korona fölöslegéből a hálózatot tovább fejlesztik Hatvan és Poi’oszló községek között. Tudomásul vették Versecz törvényhatósági város átiratát a borfogyasztási adó eltörlése és a borok értékesítése tárgyában. Sárosvármegye Általános Népnevelő Egyesülete a felállítandó Tanítók Házá-ra segélyt kér. Minthogy Hevesvármegye területén hasonló irányú mozgalom van, a kérelmet nem teljesítették. Megszavaztak a tisztviselői nyugdíjalapra 1*1 %-, a jegyzői és orvosi nyugdíjalapra 1*38%-, a háztartási nyugdíjalapra 0'29%-, illetve 0-44%-, és a rendelkezési alapra 0 50% pótadó-kivetést. Elfogadták az 1911—12. évi közúti költségelőirányzatot. A megyei tiszti főorvosnak úti átalányát 400 koronával emelték. A törvényhatósági bizottságból ez év végén kilépő és elhalt választott tagok helyének betöltése, illetve választása november 17-én lesz. Jóváhagyták Eger város szabályrendeletét a napidíjasok s egyéb ideiglenesen alkalmazottakra vonatkozóan. Verpelét községnek azt a kérelmét, hogy a hetivásárt csütörtökön tarthassa, pártolóan terjesztik föl a kereskedelmi miniszterhez. Az Egyetemek Kórházi Egyletének 200 koronát utalványoztak. Heves községnek a II. gyógyszertár felmegemlítést érdemel, mind választékosságra, mind pedig a kiállított tárgyak csinos és műbecses készítésére nézve; s tudjuk is, hogy a közönség részvétében örvendetes mértékben részesült. A külső vagyis baromvásárra nézve az adók és vevők aránya a belső vásáréhoz képest egészen megfordított vala: mig az utóbbin ugyanis az eladók száma aránylag meg- haladá a vevőket, addig a külső vásáron a nagy vételi kedvet tanúsító s tömött zsebekkel megjelent vevők képezék az eladók számához képest az aránylagos többséget; s csak a fentebb említett pénzviszonyokban találhatja megfejtését azon körülmény, hogy a baromvásáron a kiállított, aránylag csekély számú szarvas marhák és lovak tulajdonosai a nagy számú és jó kedvű vevők irányában, daczára a szokottnál magasb árnak, nem épen nagy, vagy semmi eladási kedvet nem tanusitának.“ .... Csak ötven év múlt el azóta. És ez 50 év alatt milyen óriásit emelkedtek a termény-árak és mennyire megdrágultak az ipari termékek. Pedig hát a mostani állaudó piac, a verseny nagysága, a kínálat megsokasodása még mindig mérsékli az árakat, melyekre ré- gente még a közlekedési nehézségek is kedvezőtlenül hatottak. H—s. állítása iránti kérelmét pártolóan terjesztik fel a belügyminiszterhez. Engedélyt adtak Füzesabony és Sírok községekben a munkásházak létesítésének előmunkálataira. Csépány Géza felebbezését a hatvani községház építési ügyében hosszú és heves vita után elutasították. Elfogadták a Hevesmegyei Siketnéma-in- tézet 1910—11-ik évre szóló költségvetését. Eger város képviselőtestületének az országos vásár helyének áthelyezése tárgyában hozott határozata ellen Valent Mihály és társai felebbezést adtak be, a törvényhatóság e fö- lebbezést elutasította. A megyei úthálózatba fölvették Egercsehi és Pétervására között húzódó útvonalat, s elhatározták annak kiépítését. A kéményseprő-iparra vonatkozó szabályrendeletet újból felterjesztik a belügyminiszterhez. A jövő évnegyedes közgyűlést december hó 12-re tűzték ki. Népünk és a kolera-hírek. A magyar ember általában véve nem valami ijedős természetű, nem igen hátrál meg a maga árnyékától. Régi íróink és más nemzetbeli tudósítók is egyértelműen azt állítják, hogy a magyar mindig bátor, sőt vakmerő volt a harcban. Más dolog persze a bátorság kérdése manapság, mikor elszoktunk az öldöklő csatáktól 8 a magyar köznép legfeljebb korcsmái verekedésekben ontja egymás vérét. Minden falunak megvannak a maga halált-megvető és egyúttal halált osztó korcsma-hősei, akiket bizonyos tisztelet környékez. . . Más dolog ismét az a bátorság, melyet lappangó veszedelem fenyegető volta csökkent közönnyé, vagy épen gyávasággá. Ilyen gyávaság az, amelyet némely vidéken a kolera-vész hírére tanúsít a magyar köznép. A gyávaság, vagy félelem magában véve még nem lenne nagy baj, mert a közmondás szerint is „jobb félni, mint megijedni.“ Talán még használ is ilyen esetben, mert legalább ovakodásra ösztönzi a népet. Mi azt hisszük, hogy így van. De a valóság képe, kivált némely vidéken, más. Félnek a kolerától, de nem hajtják végre a tanácsolt, vagy elrendelt óvóintézkedéseket, hanem ehelyett a kolera okát kutatják tudatlan fővel, homályos aggyal, sötétben tapogatózva. Itt azután a józan ésszel homlokegyenest ellenkező eredményre bukkannak: a művelt osztály munkájának tekintik a kolerát, akárcsak a Jókai „Szomorú napok“ című regényében. A mohácsi bíró például felszólalt az ottani járvány-bizottságban, hogy miért csak a szegény emberek halnak el a kolerában, az urak pedig nem ? Kérdés ugyan, de azért elárulja a lappangó gyanút, melyet — úgy látszik — gonosz kezek szítanak szándékosan, tervszerűen, mindenütt, ahol lehet. Hogy valóban így van, egy hevesmegyei plébános leveléből közöljük a következő részt: „Rettenetes helyzetben vagyunk itt a vidéken a fenyegető kolera miatt. A paraszt nép az óvóintézkedések szigorú végrehajtása miatt teljesen meg van rémülve s butaságában azt állítja, hogy a papok s az urak szórják a kolerát. Hiábavaló minden felvilágosítás, magyarázat — a hangulatot és bahéieményt megingatni nem lehet. A kedélyek annyira izgatot-
