Eger - hetente kétszer, 1910
1910-09-24 / 25. szám
2 EGER. (25. sz.) 1910. szeptember 24. városban is hasonló, sőt még jobb eredmény kisérje Balogh Bertalan igazgatónak kitartó fáradozását. Megyei ügyek. Vármegyénk közgyűlése. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága e hó 26 ikán tartja meg őszi közgyűlését. A tárgyjegyzékből megemlítjük a következő közérdekű ügyeket: Évnegyedes jelentések. A számonkérőszék jegyzőkönyve. Somogy vármegye átirata a törvényhatósági kórházi orvosok és tisztviselők állásainak rendezése tárgyában. Debreczen sz. kir. város átirata az osztrákmagyar bank által kibocsájtható záloglevelek összegének 500 millió koronában való megállapítása iránt. Versecz törvényhatósági város átirata a borfogyasztási adó eltörlése tárgyában. Szeged város átirata a tűzrendészeti törvény ügyében. A vármegye 1911. évi házi pénztári költségelőirányzata. A megyei árvaszék elnökének előterjesztése Mikus Antal árvaszéki ülnöknek a községi árvatárak rendezése körüli munkásságának jutalmazása iránt. A törvényhatósági bizottságból ez év végén kilépő és elhalt választott tagok helyeinek b - töltése iránti intézkedés. Tolna vármegye átirata a 6 évig szolgált katonai altisztek polgári alkalmazása iránt. Eger város szabályrendelete a napidija- sokról s egyéb ideiglenesen alkalmazottakról. Verpelét község kérelme a hetivásárok határidejének megváltoztatása iránt. Gyöngyössolymos község határozata munkásházak létesítése ügyében. Az egri járás több községének húsvágási szabályzata. A hordójelző hivatalok vezetésére vonatkozó szerződések érvényének meghosszabbítása. Különböző számadások. Hevesvármegye állandó választmánya a közgyűlés tárgyainak elökészíté-e céljából a főispán elnökletével folyó hó 23-án pénteken délelőtt 10 órakor és folyó hó 24-én, szombaton, délután 4 órakor a vármegyeház kistermében ülést tartott, illetve tart. Bünpörök a lapokban. A mai kor bűnvádi pör-rendszere leütötte a zárat az igazság-osztó biró hivatalának ajtajáról. Nyilvánosságot követelt. Nem tűrte, hogy a biró zárt ajtók mögött tárgyalja a bűnpert s ha kell, spanyol csizmával csikarja ki a vádlottból: „Bűnös vagyok, csak ne kínozz!“ A főtárgyalásokat a mai felvilágosodott jogi elme nyilvánossá tette a bűnperekben s ennek korlátozását csak igen fontos okból engedi meg, ha t. i. a közrend vagy a közerkölcs ellenállhatatlan kényszere követeli. Helyes. Évszázadok vívmánya ez; nagy diadala a jogász-bölcseségnek ! Kiszabadította a niég csak vádolt embert a nyomozó bírónak túlzott hatalmi koréból és egyenlő jogú ügyféllé tette bírójával, vádlójával. Támadnak, vádolnak, ember! Védjed hát magad a világ szeme előtt minden jogos eszközzel 1 Fenséges elv ez a nyilvánosság. És mégis.. 1 Mégis elfogja az embert néha az aggódás; rossz vért szül a gondolkodni szeretőkben a bűnperek nyilvánossága. Bizonyítsunk aktualitással! Nemrégiben két országhíres bűnpör került a közérdeklődés gyújtópontjába. Az egyikben egy leány a hős (?), ki legyilkoltatta matróna édesanyját. Legújabban az elmeállapotát figyelik az orvosok a „nagy Mariskának“, hogy az elmemegfigyelés után harmadszor játszódjék le a nagy nyilvánosság előtt e modern bűnözők legna- gyobbjának szinjátéka. A másik szenzáció a szécsényi dráma. Annak az idegbeteg ügyvédnek a tragédiája, ki csapodár feleségének (vélt vagy valódi) udvarlóját oly meggondolatlanul terítette le egy revolverlövéssel. Ezt a két ügyet, főleg a Haverda Boldi- zsárnéét, agyontárgyalták ugyan már a lapok eddig is, azonban a közelgő főtárgyalás lesz e bűnper hisztorikumának legterjengősebb előadója épen úgy, mint a balassagyarmati esküdtszék előtt a múlt héten lefolyt, tárgyalásnál sajnosán tapasztalhattuk e terjengős- séget. Már pedig tudjuk, hogy a tárgyalási terem izzó légköréből a szenzáció a legrészletesebben kerül a lapok hasábjaira. S hogy mily káros az eredménye annak, ha ezeket az ügyeket ily terjedelmesen tárgyalják, azt pár pontban kimutatjuk. 1. A sajtó a bűn körülményeinek minél mezitelenebb leírását adja. Mikor meg az esküdtszék nincs megalakítva az ügyekben, a leendő esküdtekre még nem erőszakolható a silentium. Nyíltan tárgyalhatnak a dologról a sajtóközlemények alapján, S ha az az esküdt nem ítél tárgyilagosan, senki se csudálja. Igaz, hogy a főtárgyalás a bizonyítékfejlesztő, a perdöntő, de az esküdt erre mit se ád. Azzal a meggyőződéssel megy a tárgyalásra: X bűnös, Y nem bűnös! Mert a lapok már ezt beléje beszélték. A nyilvánosság tehát árt az igazságszolgáltatásnak. 2. Mindkét perben van egy-egy nő, ki igen csúnya szerepet visz. A hitvány emberekben megvan az általánosítás szeretete. Ennélfogva azokat a hibákat, mit a sajtó hirdet arról a két nőről, általánosítják a női nemre. Tehát kárát látja a nötisztelet. 3. Panaszolják, hogy manap a házasságok tisztaságát beszennyezi a modern erkölcsi felfogás térhódítása, mely felfogás épen nem hirdeti, hogy a férj és feleség egymás kizárólagos tulajdonosai, hogy a feleséghez nincs joga idegen férfinak, a férjre más asszony szemet ne vessen. Most már e modern morál követői mit látnak a szécsényi drámából? Hogy nemcsak Garamkistarajoson, hanem Szécsényben is felszarvazzák a férjeket. S ezt megtanulja az a leányka is, ki holnap már asszony lesz, az a férfi is, ki hagyta, hogy más vigye oltárhoz egykori ideálját. Bezzeg, ezekre az ily hírek nem lesznek javító hatással. Tehát a nyilvánosság árt a házasság moráljának. 4. Úri bűnösökről van szó. De ezek bűuét olvassa a nép is a „Nap“ és a „Friss Újság“ stb. cikkeiben, cifrán kiszínezve. A nép meg igen tanulékony a — rosszban. Még az urak is ölnek?! Hát akkor ne csudálják, ha gyilkol a paraszt! Tessék kihallgatni a külvárosok lakóit: nem így gondolkodnak-e? Tehát ez a nyilvánosság rontja a nép erkölcseit. 5. Haverda Mariska lelövette anyját, mert gyűlölte! Ezt olvassa a mai kor gyermeke, hozzá. Feljogosítja erre az eltöltött hét esztendő sivársága, a rajongó szerelem, az Ígéret, az eskü. Igeu, elmegy és megtudja, hogyan él azóta, gondol-e reá... mi lett belőle? Jussa van hozzá, mert hét keserves esztendőnek száz meg száz átsírt éjjele köti hozzá. Kinyitotta a szekrényt és sorba próbálgatta a ruháit. — Fölveszem a rózsaszín selyem blúzom. (A rózsaszín volt a Lajos kedvenc színe.) És a fekete kosztümöm. A kalapom is jó még. Belenézett a tükörbe és meg volt elégedve önmagával. Szeme fénylett, ragyogott, a haja megbámult egy árnyalattal, az arca egy kicsit meghalványult, de ránc még nincs rajta. Behivta Kata nénit. — Kata néni, holnap reggel elutazom egykét napra. Addig a gyerekeket küldje haza és maga is pihenjen. Most pedig keressen kocsit az állomáshoz. ' . . . Rettenetes rossz leánynak érezte magát Eta, mikor kocsira ült. Önmaga előtt is pirult, ha rágondolt útjának céljára. — De meg kell lenni — gondolá — tovább nem élhetek ilyen bizonytalanságban. Az állomáson benyitott a váróterembe és... a szívverése is elállóit, amikor Lajoshoz hasonló férfi állott előtte. Úgy néztek egymásra, mint az élő nézne a hazajáró lélekre. A leánynak apródonkiut minden csepp vére az arcába szökött, a férfinak pedig arcából a szívére tódult. — Ugy-e, nem várt, Lajos? Nem hitte, hogy megérzem a közellétét? A leány egy lépést tett előbbre, de a férfi sóbálványként állott. Eta most egész mellé állott, karjába fűzte kezét és tovább beszélt: — Milyen szótlan! Hát persze... Hogy is gondolhatta, hogy nem maga lep meg engem, hanem én magát. A kocsi még itt van, mindjárt otthon leszünk. . . Lajos, oh mily régen várok erre a napra! Majd kikap otthon, amiért három évig nem hallatott magáról. De nem baj, csak hogy itt van. . . De mégis miért nem írt? — Nagyon sok a dolgom — felelt tompán a férfi; — meg egy év óta. . . megnősültem. . . A leány kipirult arca halvánnyá vált, karja leesett a férfiéről. — És a lelkiismereti? . . . A férfi idegesen rágta ajkait. — És a szerelem ?. . . a szíve ?. . . — Más képe van benne. .. A leánynak kicsordult a könnye és szó nélkül fordult az ajtó felé............ — Lekéstem, Kata néni —mondá Eta — és most már el se utazom. Rögtön leült levelet írni: Édes Olga néni! Bocsásson meg, hogy tegnap és már any- nyiszor megkeserítettem. Beismerem, hogy esztelen leány voltam, hogy meddő álomért áldoztam föl ifjúságomat. De már túl vagyok rajta. Meg akarok változni és ki akarom pótolni, amit elmulasztottam. Mondja meg, édes Olga néném, annak a kasznárnak, hogy már így, ismeretlenül is, odaigérem a kezemet neki. Nem baj, ha csúnya, ha lump, ha öreg. Nem baj, ha mást szeret, csak az a fő, hogy feleségül vegyen és megnyugodjam mellette. Semmi se baj. Ha őneki már nem kellek, ajánljon másnak, édes Olga néném. És ne sokára, mert félek, hogy mostani kedvem elmúlik, s megint „önfejűsködöm“. . . Szerető húga: Eta. Ezt a levelet elküldötte Kata nénivel, ő pedig leült a zongorája mellé és sikoltva dalolta : „Panaszkodás soha se volt kenyerem...“ Lygia.
