Eger - hetente kétszer, 1910
1910-09-21 / 24. szám
2 EGER. (24. sz.) 1910. szeptember 21. párti programmot.. . Nem lehet valódi sérelme az Alkotmánynak, a kát. sajtóügynek pedig bizonyára nyereség lenne, ha az Alkotmány által mindeddig meg nem hódított kát. régiók meghódítására lenne valamely más alkalmas hódító orgánumunk. Meg vagyunk győződve, hogy, amilyen tágas látóköre Túri Gyulának van, mindezeknek helyes voltát ő maga is belátná, ha az Alkotmányt nem épen ő szerkesztené, hanem valahol „távol a harc tüzétől“, tehát még egy szemernyivel elfogulatlanabbul, Ítélne ezekről a harcokról s gondolná át a Kát. Sajtóegyesület rendeltetését. Okvetetle- nül belátná, hogy mi igen is az általánosabban értett kát. sajtóügy javáért, de korántsem az Alkotmánnyal szemben, vakmerősködtünk, (vidéki voltunk ellenére is!) egynémely gondolatot papírra vetni. És ha ezt belátná, velünk együtt megmosolyogni lenne kénytelen a pinkavölgyi esperes-kerületnek, — nem mondjuk, hogy összehangolt, hanem — rémlátó megbotránkozását, amely „egy közömbös, lagymatag és megalkuvásra mindig kész, nj katolikus napilap“ ellen már is olyan ádáz elkeseredéssel tiltakozik, mintha abból már mutatványszámot is kapott volna. Aztán meg pazar buzgalmában sajtóklikkről beszél az érdemes kerület, holott klikk alatt józan ésszel mindig valamely egyetemesség körében alakult szűkebb érdekcsoportot kell értenünk ; mi pedig inkább a szűkebb kereteknek épen szélesebbre tágítását merészkedtünk szerényen védelmezni. És ugyan hányszor kell még teljes nyomatékkai hangsúlyoznunk, hogy — áldatlan közállapotaink ismeretében, — nemcsak hogy valamely uj nagy kát. lapnak rövid időn belül lé- tesülhetésében bízni egyáltalán nem tudunk, hanem még az Alkotmánynak valami nagyarányú fellendüléséről sem merünk szépséges álmokat szőni. Végzetes katasztrófának kell előbb megrázkódtatnia hazánk katolikus világát, hogy majd aztán, az elrablóit kenyér miatt felzúduló panasz, eső utáni kö- penyegül, teremni tudjon végre írót, újságot, előfizetőt egyaránt. Bár a más kárán okulnánk pedig, ne a magunkén! Városi ügyek. Közgyűlés. Eger város képviselőtestülete f. hó 17-én Jankovics Dezső polgármester elnökletével ülést tartott. Napirend előtt Kánitz Gyula dr. indítványozza, hogy a Böck János- és a Sich Tamásfelé hagyatékokat vegye át a város. A tiszti ügyész megjegyzi, hogy a Böck-féle hagyaték felebbezés alatt áll, a Sich-féle hagyatékot még adósság terheli, ha majd a hagyatékot terhelő adósság ki lesz fizetve, 1—2 év múlva átveszi a város. Miud a két hagyaték rendezését 3 tagű bizottságra bízták. Tudomásul vették a kereskedelmi miniszternek a harmadik postahivatalra vonatkozó leiratát. A miniszter nem találja elég indokoltnak a Deák Ferenc-űtcaiak kérelmét, azért a harmadik postahivatal létesítését nem engedélyezi. A vasúti állomás újjáépítésére vonatkozóan az állandó választmány javaslatát fogadta el a képviselőtestület. Határozatot nem hoztak ebben az ügyben, mert az államvasutak igazgatóságával a tárgyalások nincsenek befejezve. Az 1909. évi gyámpénztári számadásokkal kapcsolatban a gyámpénztári alapból 2000 koronát utaltak ki szegénysorsú gyermekek segélyezésére. A városi mérnök, tekintettel a hivatalában megszaporodott munkára, egy kisegítő mérnök alkalmazását kérte. A képviselőtestület 6 korona napidíj mellett engedélyezte a kisegítő mérnök alkalmazását. A villamostelep igazgatóságának kérelmére, f. évi december hó 1-ig, díjnoki állást szerveztek a villamostelepen. A Kertész-útca jobb oldalán lakók az útca baloldali részére aszfalt gyalogjárót kértek. Mivel a baloldali útvonal még nincs meghatározva, de meg a jobboldali lakók nem illetékesek, hogy a baloldalon lakóknak járdát kérjenek, a kérelmet nem teljesítették. A lemezárúgyárnak 45 Q öl területet a város évi 1 drb 20 koronás aranyért haszonbérbe adott. Rothschild Oszkár dr. indítványt adott be a patakmeder kitisztítására és a patak vízállásának magasítására vonatkozóan. — Az indítvány első része tárgytalanná vált, mert a patak tisztítása folyamatban van. A patak vízállásának magasítására vonatkozó indítvány fölött napirendre tért a képviselőtestület, mert sok pénzbe kerül. A Káptalan-útcában olyan sok a bérkocsi, hogy nem férnek az ottani állomáson. Mivel a nagy kocsiforgalom veszélyezteti az angol- kisasszonyok intézetébe járó növendékeket, az intézet igazgatósága kérte, hogy egy újabb állomást létesítsen a város. A kérelmet nem teljesítették, mert a városban két bérkocsi állomás is van. Felhívják a rendőrkapitányt, hogy a meglevő két helyen helyezze el a bérkocsikat. Ebben az évben, tekintettel a sok esőre, a szüret megkezdésére nem tűznek ki határnapot. A jövőre nézve, ha majd a szabályrendeletet jóváhagyja a miniszter, a szüret kezdetét szeptember 28-ra állapítja meg a hegyrendészeti bizottság. Krassószörény megye árvízkárosultainak segélyezésére gyűjtött adományokat a város 50 koronával egészíti ki. A bor- és húsfogyasztási adók megváltása tárgyában jelenti a tanács, hogy a bérletet az eddig 85 ezer koronáért 3 évre biztosította. A jövő zenéje. E hangzatos cím után ne méltóztassanak holmi zeueesztetikai fejtegetést várni, mely azzal foglalkozik : a harmónia, a dallam, az ütem uralkodik-e majd a XXI. század zenéjében; a táncmuzsikát avagy az oratóriumi műfajt művelik-e majd inkább; a hangszerelésnél mely instrumentumok részesülnek majdan meglehetős, nagy, nagyobb és legnagyobb figyelemben ? Nem erről írok. A fenti cím csupán egy erővel kínálkozó szójáték. Hogy miért: azt a következőkben bátorkodom elmondani. Az Eger ismételten megírta, hogy Dobó városában zenekonzervatórium lesz, sőt már a beíratások is megkezdődtek. . . Nem tudom, hogy milyen hatással volt e hír a hevesi metropolis lakóira, de azt őszintén mondhatom, hogy a közlemény olvasásakor nagyon megörültem. Megvallom ugyanis, hogy nemcsak akkor vagyok boldog, ha zenét hallok, hanem akkor is, ha a zenéről hallok valamit. Fölöslegesnek tartom azt a hatást csak meg is említeni (leírni: egyenesen képtelen volnék), melyet a muzsika az emberre gyakorol. Mindenki hallott róla (ha maga nem vett benne részt), hogy a trombita csengő, harsogó szavára milyen önfeledten, milyen szilaj tűzzel robog a sereg az ellenség felé. . . Mindenki hallotta az anya édes altató dalát, mely színes álmok ragyogó szivárványát vonta gyermekálmaink egére s mindnyájunknak szívébe markolt Beethoven komor, fenséges gyászindulója, mely az élet küzdelmeiben kifáradt embertársunk porhüvelyét kiséri temetői nyugalmának helyére. . . S ha a holdas nyári éjtszakán, fölhangzik a fülemüle epedő csattogása: nem kapja-e meg valami kimondhatatlan, kifejezhetetlen, fölemelő érzés a leg- sivárabb keblű embert is ? . . Ha tikkasztó nyári nap, vagy ijesztő némaságu éjjel meg- kondul a vészharang, nem hat-e rémítő kon- gása a szív legmélyére? . . . Ha esküvőn, hol harsogva, hol elhalóan, lágy suttogással megszólal a nászinduló : milyen boldogság ragyog föl az ifjú pár szemében s milyen jóleső érzés rezdül át a jelenlevők szívén. . . Amint a hangszerek királyának szavától kisérve, égfelé szárnyal a könyörgő ének: nem vonja-e mindenki szívét a tiszta, magasabb régiókba az áhitat? Ha fölcsendűlnek a mi nemzeti imánknak, a Himnusznak hatalmas akkordjai, a Rákóczi-indulónak vérforraló melódiái: nem jelenik-e meg lelki szemeink előtt ezer évnek vésze-szenvedése; nem érezzük-e, hogy magyarok vagyunk és hogy milyen drága nekünk ez a véráztatta része a nagy világnak, melyen kívül, nincsen számunkra hely ?! . . . Ha a festőművészet színekben és vonalakban nyilatkozó költészet, a zene ennél még sokkal általánosabb, könnyebben felfogható és sokkal inkább magával ragadó hangbeli poézis. Eger város közönsége eddig is fogékony volt és most is az, a művészet minden faja iránt. Ha művészet-szeretete azt kívánta tőle, hogy zsebébe nyúljon: az anyagi hozzájárulástól, sőt áldozattól se riadt vissza. (Épp a minapában írta Balogh Bertalan, hogy az első képzőművészeti vándorkiállítás anyagi szempontból is Eger városában sikerűit a legfényesebben.) Tud lelkesedni Eger népe a zenéért is. És ezt az érzelmet ugyancsak módjában áll kimutatni. Hiszen az egri érsekség székhelye nemcsak iskola-város, hanem zenei élete is van. Ez különben egész természetes is, mert — mint nagyon jól tudjuk — az egyház mindig pártfogolta a művészeteket. A „soktornyu Egerben“ igazán szépen fejlődött a muzsika. A nagytemplomi ének- és zenekar, a koszorús Dalkör, a Polgári Dalkör, a színház, a katonazenekar, a ciszterciták templomában szerepelni szokott ifjúsági énekkar, a szemináriumi, a zárdái, a tanítóképzői énekkarok stb. mind hivatott művelői a zenének. Csak még egy komoly, hivatása magaslatán álló zeneiskola hiányzott . . . régtől fogva és nagyon. . . E hiányon akar segíteni a most megnyílt zenekonzervatórium.
