Eger - hetilap, 1893
1893-03-14 / 11. szám
83 kérdése tehát igen komoly dolgok; nem annyira a játék szubjektív természeténél, mint azon, korunkban sajnos általános jelenségnél fogva, hogy ifjaink manap nem játszanak, mert nem is tudnak. Nem hihetem, hogy ne akarnának, ne szeretnének játszani, mert hisz erre alkalom és buzdítás is szükséges. Bizonyára nem ok nélkül, az elhanyagolt testi nevelésnek tulajdoníthatunk sok oly jelenéger, melyek az ifjúságnál aggodalmat keltő nagy mértékben mutatkoznak. Ilyenek: az ifjúság természetellenes, korai érettsége, a gyermekekhez való szórakozások iránt tanúsított közömbösség, a felnőttek utánzása viselkedésben és foglalkozásokban, úgyszintén a tiltott élvezetek hajhászása a korai érettséggel kapcsolatban. Mit nekünk tornacsarnok s játszóhely? Mi is jártunk iskolába s meg voltunk nélkülük, verekedtünk a tantermekben, folyosókon és az udvaron, háborúskodtunk a tímár-, mészáros- és kovács-segédekkel, s ime megvagyunk! — Mind szép t. uraim, de mit szólnának önök és a gondos szülők ahhoz, ha a gimnazisták és reálisták fényes nappal a nyilvános helyeken csatákat vívnának és a küzdteret véres fejekkel a rendőrök kíséretében hagynák el? . . . Hát nem érzik önök, hogy ma más világot élünk már, melyben nemcsak a formaérzék, udvariasság s kényelem, az igények és szükségletek fejlődtek s gyarapodtak hatalmasan, de azon szellemi követelmények is, melyeket a társadalom minden hasznos tagjától, tehát a jövőre való tekintettel, már tanulóinktól is megkívánunk, mert meg kell kívánni. — Ezen szellemi táplálék fokozása vég nélkül lehetetlen, különben a mérleg felbillen, így sincs meg az egyensúly, adjuk meg tehát inainknak mihamarabb s mielőtt még összeroskadnának. Nincsenek többé gyermekek, tartja egy közhely, tehát legyenek! Ébredjenek minél elébb tudatára annak, hogy az ember nemcsak fejből áll, de lába, keze s melle is van! L’ebig, a híres vegyész, mondá, hogy a nyilvános kertek és sétahelyek a nagy városoknak lélegző szervei. Csáky gr. pedig azt tartja s évek óta hangoztatja, hogy a játszóterek képezik az iskolák tüdejét, a mit én következtetés révén a tanulók s a nemzet tüdejévé általánosítanék. Mindezek után, azt hiszem, nem végezek haszontalan munkát, ha a következőkben kivonatosan közlöm a szóbanforgó miniszteri rendeletet s azt minden szülőnek és minden polgártársnak melegen figyelmébe ajánlom. íme a kivonat: A szellemi erő nagy mértékű igénybe vétele, melyet a jelen kor követelményei az iíjúság iskolai képzésénél szükségessé tesznek, megkövetelik, hogy a fejlődő ifjúság testi nevelésére nagyobb gondot és fokozott figyelmet fordítsanak. Az iskolai törvények értelmében a test gyakorlat ugyan kötelező tantárgy az összes iskolákban, de mind erősebbé válik azon meggyőződés, hogy csupán a tantervszerü tornaoktatás, bármily becses és nélkülözhetetlen, magában véve még sem elegendő arra, hogy ellensúlyozza az ifjúság iskolai szellemi igénybevételét, és biztosítsa a helyes nevelés követelte összhangzó kiképzést. A külföld tapasztalatai sa hivatott szakkörök véleménye szerint a mozgással járó játék azon eszköz, a mely alkalmas arra, hogy az ifjúság lankadtságát eltűntesse, testét és lelkét felfrissítse s felvidítsa és távol tartsa a káros korai érettséget. Elődeink jól ismerték a játék nagy jelentőségét, mely korábbi nemzedékeknek örömét és szórakozását képezte. De a megváltozott életviszonyok a családi életet sem hagyták érintetlenül, nagyobb városokban pedig csaknem lehetetlenné tették az ifjúságra nézve, hogy ezen hasznos élvezetnek hódoljon. Immár az iskolának és a társadalomnak kötelessége a mozgással járó játékot ápolni, gyakorlását lehetővé tenni s előmozdítani. Az első teendő: megfelelő játszó helyeket létesíteni, a hol az ifjúság szabad óráiban üdülést és szórakozást találhasson. Az ideális állapot az volna, hogy minden iskola mellett legyen játszótér. Ezt azonban nagy városokban alig lehet kivinni.!) A játszóhely a tanulók számához mért, terjedelemmel, tiszta levegőjű környezetben, szelek ellen védett helyen, lehetőleg pázsittal borítva és fákkal árnyékolva legyen, s ne feküdjék fél óránál távolabb a gyermekek lakásaitól. Második teendő: a játszó helyeknek kellő módon és mértékben való felhasználása. Kívánatos, hogy a tanárok és tanitók vegyék kezükbe az ügyet2), tanítsák az ifjúságot a játékra s annak tartama alatt gyakorolják a felügyeletet. A tőke, melyet a városok közönségei a játszó helyekbe fektetnek, gazdagon meg fogja hozni kamatait abban, hogy a serdülő ifjúság s a jövő nemzedék erősebb, egészségesebb és erkölcsösebb lesz. A játékkedv, melyet beoltunk az ifjúságba, áldásos hatást fog gyakorolni az egész nemzetre; hozzá fogja szoktatni a serdülő nemzedéket ahhoz, hogy a testi mozgást élet- szükségletnek tekintse és gyakorlását nélkülözhetetlennek érezze. Végűi a miniszter kimondja, hogy teljes bizalommal a város közönségének hazafias áldozatkészségébe, számit arra, hogy a Millennium emlékére létesiteni szándékolt intézmények sorában a játszóhelyeknek is hely fog adatni. Idáig a miniszteri rendelet! Minden további lépés, mondhatnám: a magyar faj egészsége s ereje, attól függ, mekkora visszahatást s positiv eredményt szül e lelkes felhívás azok részéről, kikhez intézve van. Most az ideje tettekkel is bebizonyítani, hogy a törvényhatóságok, városok és a társadalom hangzatos jelszavaknak tekintik-e a testi nevelés ügyét, avagy hajlandók-e anyagi áldozatokra s arra, hogy a kényelmes, de tehetetlen jóakaratot a kényelmetlenebb, de teremtő akarattal helyettesítsék ! Mert e nélkül az állam egyedül, még a fizetésjavitás korszakában sem birja meg az ily mélyreható reform költségeit. Jövő czikkünkbeu ismertetni fogjuk a miniszteri rendelet eddigi eredményeit s el fogjuk mondani azt, mit várunk az egri társadalomtól s Eger város közönségétől — a törvényhatósági jog híján is. __________ *) * ) Egerben tehát lehet! ? — 2) Részemről minden intelligens s az ügyért lelkesedő egyént örömmel üdvözölnék e téren, mert: Viribus Unitié. Az ókorbeli perzsáknál a karvalyorrot fejedelmi szépségnek tartották, s ha két fejedelmi herczeg versenyzett a trónért, az lett a győztes, aki hajlottabb karvalyorral bírt. Némely népeknél az anyák belapitják, betördösik gyermekeik orrát, mig más népeknél az a szokás, hogy az újszülött fejét két deszka közé szorítják mindaddig, mig szögletes alakot nyer, minő például a macskáé. A négernők a vastag, kidudorodott ajkakat, s a széles, lapos majomorrot tartják eszményi szépnek, s a szülők minden ügyeke- zete oda irányúi, hogy gyermek-ik mesterséges nyomorgatások által ilyen ajkakat s orrot kapjanak. A perzsák, újabb időkben, igen undorítónak tartják a vörös hajat; mig a törökök kiváló kedvelői s bámulói a rőt hajnak. Az amerikai vad népeknél esry szépnek tartott nő medve- zsirral szokta magát egészen bebalzsamozni; — mig a szeretett hottentota hölgy az ő udvarias imádójától nem ékszereket vagy csokrokat, — hanem még azon frissen bűzlő állati beleket kap ajándékul, hogy azokkal ékesítse föl karjait s lábszárait. Khinában az apró haránt metszésű szemeket kedvelik, minőket a sertéseknél látunk, miért is a nők, akik tetszeni vágynak, gondosan kitépik szemöldökeiket, hogy szemeik annál kisebbeknek tűnjenek föl. A menyekzői szokások közt a khinaiaknál fordul elő a legtöbb furcsaság. A menyekző napján a vőlegény, gazdagon kiöltözve, a menyasszonyi házhoz megy, s ott arája szüleinek, s közelebbi rokonainak lábai előtt fődre borul. Ez megtörténvén, a menyasszonyt egy palankinba zárják, s a cselédséggel együtt, amely az ara hozományát czipeli, útnak eresztik. Ezt a nászmenetet fáklyások veszik körül, még akkor is, ha ez a dolog fényes nappal megyen végbe. Ezt az ősi szokást azért tartották fon a khinaiak, mert régebb időkben a menyekzők estve köttettek. A nászmenet előtt zenekar lépdel. Ezt követik a családtagok. Utánok jő az a bizalmas szolga, aki a menyasszony palankinjának a kulcsát viszi, melyet csak a vőlegénynek szabad kézbesítenie. Ez óvatosság alkalmasint arra való, nehogy a menyasszonyt útközben — elrabolják. A vőlegény szintén palankinban, többnyire azonban lóháton követi a nászmenetet egy darabig; nemsokára azonban előrehalad, hogy menyasszonyát s nászmenetét saját lakása küszöbénél személyesen fogadhassa. Amint a nászmenet a vőlegény lakása elé ért, ez átveszi a megbízott szolgától a palankin kulcsát, s hirtelen főinyitja azt. Ekkor pillantja meg legelső ízben a menyasszonyát. Gyakran megtörténik, hogy az első megpillantás után, a vőlegény nagy hirtelen újra bezárja a palankint, s visszaküldi a menyasszonyát ennek szüleihez. Nem kér belőle magának. De ha az ara megtetszik a vőlegénynek, akkor ez udvariasan kiemeli a palankinból a menyasszonyát, s az örömszülékkel együtt bevezeti a terembe, melyben az uj pár s az örömszülék, négyrendbeli hála-imát mondanak az egekhez. Ezután az uj házastársak egy különszobába vonulnak, mely*
