Eger - hetilap, 1893
1893-02-28 / 9. szám
67 Rom. kath. káptalani birtok 21.953 rí 1220 Apátsági s prépostsági birtok 587 5? 163 Rom. kath. szerzetesi birtok 107 1240 Rom. kath. egyházközségi birtok 3851 89 „ „ „ lelkév/i » • 4366 5? 482 Gör. kel. egyházközségi birtok 2 rí 1383 Evang. helv. hitv. egyházközségi birtok 638 11 30 „ „ „ lelkészi birtok 391 364 Mózes-hitv. egyházközségi birtok 28 11 83 Rom. kath. nevelési birtok . 486 11 1297 Helv. hitv. „ „ ... . 279 11 61 Mózes hitv. „ „ . . . . — 11 296 A korlátolt forgalmú birtokok összesítése Hevesmegyében, művelési ágak szerint: kát. hold □ öl Szántóföld.......................................................... 54.480 11 1124 Keit.................................................................... 663 778 Rét ........ 17.214 404 Legelő .......................................................... 6 0.331 1532 Nádas.................................................................... 565 rí 1391 Szőlő.................................................................... 324 11 1379 Erdő ........ 68.412 993 Terméketlen ................................................ 2 0.787 11 898 Összesen 222.781 rí 499 vagyis az összes megyei terület 34.19°/0-éka. A szabad forgalmú birtokok összesítése Hevesmegyében, művelési ágak szerint: kát. hold □ öl Szántóföld.......................................................... 263.460 871 Kert ........ 6.890 93 Rét.................................................................... 40.690 1533 Legelő ........ 40.593 10 Nádas ........ 938 rí 1231 Szőlő.................................................................... 14.428 49 Erdő ........ 51.591 1264 Terméketlen.......................................................... 10.267 rí 850 Összesen . 428.860 rí 1101 vagyis a megye összes területének 65.81%-éka. Egybehasonlitva a korlátolt forgalmú vagyis a szabadon el nem adható birtokok mennyiségét, a szabad forgalmú, vagyis a tetszés szerint eladható birtokok területével, kitűnik, bogy Heves vármegyében a szabad forgalmú birtokok terület-összesége 206.079 kataszteri holddal haladja meg a korlátolt forgalmú birtokok terület-összeségét. A füzet bevezető részében igen érdekesen és tanulságosan hasonlítja egybe hazai birtokviszonyainkat Európa némely nevezetesebb államainak birtokviszonyaival, melyeknek idevonatkozó statistikai adatai rendelkezésre állottak. Ez egybevetésből kitűnik, hogy a mi agrárius viszonyaink más előkelő államokéval szemben, kétségbevonhatlanul kedvezőknek mondhatók. Különfélék. — Samassa József dr. egri érsek ő exja, a múlt szombaton, f. febr. hó 25-én Budapestről székvárosába érkezett. — Leo-ünnep az egri papnövelö-intézetben. Elkésve kaptuk a tudósítást, hogy Xlli. Leo pápa ő Szentsége püspökké szen- teltetésének ötven éves évfordulóját f. febr. hó 20-án az egri érsekegyházmegyei papnövelő intézet növendékei is méltó kegyelettel ünnepelték meg. Az ünnepség az intézet egyik szépen föl- diszitett termében, a következő érdekes és változatos műsorral folyt le: 1. „Pápa-hymnus“ Zs. E.-től, előadja az intézeti énekés zenekar. 2. Megnyitó-beszéd, mondja Szepessy Sándor 1Y. é. hit. 3. „Isten szeretete“ Zsasskovszky Károlytól, előadja az énekkar. 4. „Óda XIII. Leó pápához“ Rosty K.-tól szavalja Dömötör György II. é. hh. 5. „Ave Maria“ (Bariton-solo) Wolf J.-től, zene- kisérettel énekli Matuszka Mihály végezett hh. 6. „A Vatikán" Pály E.-től, szavalja Halászy Caesar IV. é. hh. 7. „Hegedű-kettős“. Előadják Pethes Kálmán III. é. és Deér Gyula II. é. hh. harmónium-kisérettel. 8. „Conditor coeli . .“ Zs. F.-től, előadja az énekkar. 9. „Lumen de coelo“, alakalmi óda Deér Gy. II. é. hh.-tól; szavalja Dostál Károly I. é. hh. 10. „Intermezzo“ operarészlet Mascagnitól; előadja harmónium-kisérettel a zenekar. 11. Záródal, Mitterertől; előadja az énekkar. A műsor minden egyes száma kitünően stikerűlt, s a hálás kis közönség élvezettel hallgatta. A megnyitó beszéden és szavalatokon kívül gyönyörű volt főleg Matuszka M. éneke s Mascagni „Intermezzo“-je, melyet a zenekar kiváló preczizitással adott elő. Az ünnepélyt ngs. Deb- reczeni János kanonok, rektor hosszú beszéde zárta be. melyben lelkes szavakkal buzdította fiait, hogy az egyház zászlajához híven és törhetetlenül ragaszkodjanak. Jelenvoltak az elöljáróságon kívül többen a fókáptalan tagjai közöl is. — Zsendovics József, prépost-kanok ur, a múlt hét folyamán súlyos beteg volt. Most azonban örömmel értesültünk, hogy kezelő orvosai határozott javulást constatáltak. Dr. Kétly Károly kétszer látogatta meg a beteget. Adja Isten, hogy mielőbb felgyógyuljon ! lányaim mellé tánczmesterül megnyerni. Kérdezze meg tőle, kérem, adhatna-e leánykáimnak hetenkint két órai oktatást? Szívesen vállalkoztam a delikát megbízás teljesítésére. Másnap este az operába mentem, s úgy tiz óra felé fölnéztem a színpadra, hogy Morin urat fölkeressem. Csakhamar bemutattak neki, s megkérdeztem tőle, nem volna-e hajlandó egy előkelő családnál két kis leánykának tánczoktatást adni. Morin lelkesedve fogadta az ajánlatot. Mindjárt meg is mondta a tiszteletdijat: tiz frank egy óráért. — Igen, ur«m, — mondá, — én tánczmester vagyok. Az aristokrata és a magas pénzvilág családjaiban igen sok tanitvá- nyom van. Nincs okom panaszra . . . s mégis be kell vallanom, hogy régebben jobban ment a dolog. A táncz kezdi magát lejárni, uram, igen, erősen kezd hanyatlani. — Lehetetlen! — Pedig úgy van, ahogy szerencsém volt önnek mondani. A hölgyek még csak tanulnak tánczolni, de a fiatal uracsok már nem tanulnak, uram; egyátalán nem tanulnak. A kártya, a futtatás, a kis színésznők, ezek azok, a mikkel mostanság foglalkoznak. S ennek nagy részben a kormány az oka. — Hogyhogy? — ügy, hogy az iskolákban, valamint az egyetemeken is minden kigondolható tantárgyat kötelezővé tettek; például az élő nyelveket. . . Én e miatt nem kárhoztatom épen a kormányt; mert a modern nyelvek tanulásának is megvan a maga haszna; de a táncz, uram, a tánczért semmit se tesznek . . . pedig épen a táncztanitást kellene mindenekfölött kötelezővé tenni. Minden gymnásiumban alkalmazni kellene egy táncztanárt, sőt a táncz- tanifására egy normáliskolát is föl kellene állítani, pályadijakat kitűzni stb. Be kellene hozni a tánczvizsgákat, és a tánczfeladvá- nyokat épen úgy, amint latin és görög feladványok vannak. Mert a táncz maga is egy nyelv, még pedig olyan nyelv, amelyen minden jó nevelésű embernek kellene beszélni tudnia. . . S tudja ön mi történik manapság? ... Az történik, hogy még a diplomá- cziában is alkalmaznak oly egyéneket, akiket egy franczia négyes figurái is zavarba hoznak, s akik képtelenek egy keringőt két perczig is tánczolni. Ezek az urak magok érzik legjobban, hogy növelésük tökélletlen volt, . . Csak nem rég is egy fiatal ember keresett föl, egy különben nagy érdemekkel bíró fiatal ember, aki azonban, úgy látszék, táncz dolgában teljesen tudatlan volt. Ez a fiatal ember attaché volt egyik külföldi követségünknél anélkül, hogy valaha tánczolt, volna. . . Érti ön, mit jelent ez? Ez a fiatal ember még soha, de soha se, tánczolt! . Alig hihető, s mégis úgy volt ... ez a szegény ifjú azt se tudta, mi egy quadrille. . . Ilyen embereket alkalmaz a kormány külföldi képviselőiül ! . . Azt mondtam ennek a fiatal embernek: Majd megpróbáljuk; de hát kemény munka lesz. Az ember nem kezdheti el a táncztanulást 28 éves korában bünhődés nélkül. Valahogyan azonban mégis csak kifaragtam úgy nagyjából, habár e czélra csak 14 nap állt rendelkezésemre. Figyelmeztettem, hogy utazását halassza el, s kérjen még vagy két-három havi szabadságot. Ez alatt kétségkívül faraghattam volna belőle valamit; de hát elutazott anélkül, hogy valamit tanult volna. Gyakran gondolok rá. Hogyan képviselheti ez az ember a külföldön Francziaorszá- got? Elképzelheti ön, minő botrány származhatik ebből. Hazájára semmi esetre se hoz becsületet. Képzelje ön, ez a fiatal ember oly helyzetbe jön, hogy egy udvari bálon esetleg egy herczegnő- vel quadrillet kell tánczolnia! ... No! ez ugyancsak szép dolog lenne! . . . Valóban elszomorító állapot! ... Én republikánus vagyok, uram, testestől lelkestől republikánus, a régi jó fajtából, s valóban fájdalmasan esik arra gondolnom, hogy a franczia köztársaságot oly diplomaták képviselik, akik egy polkát nem tudnak megkülönböztetni egy keringőtől. Ott aztán, annál a külföldi udvarnál azt mondják rólunk: Valóban különös, miféle vadállato-
