Eger - hetilap, 1893

1893-01-03 / 1. szám

Írónő „Nyoma veszett“ ez. érdek feszítő regényének. A csinos képekkel illustrált egyes füzet ára 25 kr. Beniczkyné Bajza Lenke írói neve sokkal ismertebb, semhogy bővebb ajánlásra szorulna e füzetes kiadások megszerzése, melyet a különösen jutányos ár, még a kevésbbé vagyonos olvasó közönség számára is könnyen hozzáférhetővé teszen.

— 1893. Az imént beköszöntött 1893-ik év közönséges esztendő lesz 365 nappal. Kezdődik vasárnapon, s ugyancsak vasárnappal fog végződni, s így ez évnek összesen 53 vasárnapja lesz. Miután húshagyó kedd vagyis farsang utolsó napja az idén febr. 14-ére esik, a farsang 39 napig, vagyis öt hétig és 4 napig fog tartani. — Husvét vasárnapja april 2-ára, Pünkösd vasárnapja május 21-ére, Szent-István király ünnepe, az országos munkaszünet, aug. 20-án szintén vasárnapra esik. Napfogyatkozás kettő lesz az idén, egy teljes, apr. 16-án, s egy gyűrűs, okt. 9-én, melyek közöl csak az első lesz hazánkban látható. Uralkodó bolygó az idén Merkúr, a mythologia szerint a kereskedők és a tolvajok istene. Az ő auspiciuma alatt jő tehát forgalomba az osztrák és a magyar birodalmakban az uj aranyvaluta: a korona-érték. Falb, a hírhedt időjós ez évre a következő kritikus napokat jelöli meg: I. rendűek: febr. 16; márcz. 18; apr. 16; máj. 15; szept. 25; okt. 25; nov. 23. — II. rendűek: jan. 2; febr. 1; márcz. 2; apr. 1; jun. 14; jul. 13; aug. 11, 27; okt. 9; nov. 8; decz. 23; — III. rendűek: jan. 18; máj. 1, 30; jun. 29; jul. 28; decz. 8. — Falb tehát körülbelül minden második héten egyegy veszedelmes nappal fenyeget bennünket.

— Magas elismerés. Hogy a magyar ipar napról-napra több teret hódit, és ifjú kora daczára már a világiparnak is tekintélyes tényezőjévé küzdötte fel magát, örömmel konstatálja minden hazafi. Különösen felemlitésre méltó azonban gróf Esterházy Géza angyalföldi cognacgyárának törekvése, mehet Esterházy Géza grófhoz intézett elismerő levelében maga Bismarck herczeg is méltatott. A levél szó szerint a következő: „Tisztelt gróf! A cognacot, melyet szives volt Kissingenbe utánam küldeni, megkaptam és megizlelvén tényleg oly kitűnőnek találtam, hogy azt tökéletesnek mondhatom. Fogadja Méltóságod a szives utánküldé- sért, valamint lekötelező soraiért tiszteletteljes köszönetemet. Varzin, 1892. aug. 30. v. Bismarck.“ Tehát még Bismarck herczeg is kénytelen elismerni a magyar ipar életrevalóságát.

— Műtrágyázás'! pályázat. A „Hungária“ műtrágya-, kénsav- és vegyi-ipar részvény-társaság (Budapest, váczi-körút 21.), a tavaszi árpa termelését és műtrágyázását megfelelő adatok gyűjtése által elősegítendő, ezennel két ezer arany korona pályadijat tűz ki, melyet az erre felkért országos magyar gazdasági egyesület a beküldött hiteles adatok alapján azon gazdának oszt ki, a ki az 1893. évi termelési évadban a nevezett gyártól beszerezen szükségletnek teljesen megfelelőnek találtatott a talp alá illeszteni valamely kemény tárgyat, mit az ókorbeli saruk is tanúsítanak.

Nemsokára azonban egyrészt a kényelem, másrészt a fényűzés oda utalták az embert, hogy a láb többi részeit is megóvja és befödje. így már a zsidóknál is az ó-testamentomban kétféle saruról olvasunk: hétköznapiról és ünnepek alkalmával haszná- landóról. Ez utóbbiak arany nyal, gyöngygyei és drágakövekkel voltak ékítve, illatos balzsammal szagositva és apró csengetyük- kel beaggatva, sőt annyira ment e részben a fényűzés, hogy a tehetősebbek kedveseiknek nevét, sőt arczképét is belevésték a saru talpába, hogy minden lépésnél az imádottnak nyoma a homokban meglássék.

A görögöknél, hol a rabszolgáknak nem volt szabad sarut viselni, maradtak fenn igen kemény bőrből is saruk, és a láb feje nagyobbrészt szíjakkal volt befödve.

A görök nők szintén sarukat viseltek; de rossz erkölcsű némbereknek csak papucsban volt szabad járni.

A rómaiaknál a lábbeli mutatta a viselő állást. Piros bőr- czipőt csak tisztviselőnek volt szabad viselni, és ennek is csak ünnepélyes alkalommal.

A tanácsos a felső végén félholddal díszített félcsizmát, a katona vastag talpat viselt, mely szíjakkal volt a lábhoz erősítve. A szegény ember faczipőt viselt, mely már akkor, mint most Francziaországban, utczai verekedésnél alkalmas fegyvernemül szolgált.

A XI. és XII. században úgynevezett hegyesorru czipőket viseltek, melyeknek csengetyükkel beaggatott orra 1—2 lábnyira nyúlt s finom láncz segélyével volt a térdhez csatolva.

A XIV. században egész tompaorrú. úgynevezett medvetalpat viseltek. Ezek azután oly szélesek voltak, hogy ki kellett tömni,

zendő „Hungária“ árpa-trágyának tavaszi alkalmazása után legkevesebb húsz kataszteri hold (á 1600 Q öl) területen (a melyből az összehasonlitás végett tiz műtrágyával látandó el, tiz hold pedig trágyázatlan marad) tavaszi kétsoros sörárpával a legnagyobb eredményt mutatja föl. Az adatok összegyűjtését, azok megbirálását és a díj megítélését és kiadását az országos magyar gazdasági egyesület vállalta magára. Az egyöntetű eljárás végett az országos magyar gazdasági egyesület külön utasítást dolgozott ki, a melyet a kísérletre vállalkozók szorosan betartani kötelesek, ellenkező esetben a pályadijra igényüket vesztik. Ezen utasítást kívánatra az orsz. magyar gazdasági egyesület titkári hivatala, vagy a „Hungária“ műtrágya, kénsav és vegyi-ipar részvény-társaság ingyen és bérmentve küldi meg.

— Robinson Crusoe története. Átdolgozta Radó Vilmos. Mióta Rousseau rámutatott De Foe e remekművének nevelési jelességeire, azóta a Robinson, mint ifjúsági irat, kiváló becsben áll minden művelt nemzet előtt. A magyar nyelven eddig megjelent Robinsonok leginkább fordításai voltak a Campe-féle átdolgozásnak, a mely e remek elbeszélés hatását gyengítette áradozó beszélgetések, idétlen erkölcsi elmélkedések és állítólag didaktikai tekintetből tett módosítások által. Ezen Robinson nem Campe, hanem eredeti szerzője, De Foe után készült, a hős élete folyása úgy van elbeszélve, oly gyermekded naiv módon, a hogy megkedvelte az egész világ s hogy gyönyörűsége lett az ifjúságnak. A könyv számos művészi kivitelű rajzokkal van díszítve. Ára színes képes papirkötésben 1 frt 20 kr. — Díszes angol vászonkötésben 1 frt 80 kr.

— Rendőri hírek. Tűz. Múlt hó 27-én este 8—9 óra közt, Merczel Imre egri lakos földmives Vitkovits utcza 6. népsorszám alatt lévő háza, még eddig ismeretlen okból kigyuladt és a tetőzete teljesen leégett. Sajnálattal értesültünk azonban, hogy a tűznek ez alkalommal áldozata is lett. A ház tulajdonosa ugyanis, midőn a tűz kiütését észrevette, ruhaneműi megmentése végett a kamarába futott. Itt egy csomó zsup-szalma már lángolva égett, s Merczelnek ezen keresztül kellett az udvarra visszarohanni. De futás közben megbotlott s a felkarolt ruhával együtt arczczal az égő zsúpba esett, még pedig oly szerencsétlenül, hogy arczán és kezein igen súlyos égési sebeket szenvedett. A boldogtalan embernek csaknem élete árán sükerült feketére égett arczczal a kamarából kimenekülni. A rendőrség a kórházba szállíttatta, hol máig is élethalál közt lebeg, az orvosok azonban felgyógyulásához reményt táplálnak.

Felelős szerkesztő: SzaToÓ IgTláCZ.

és ha valaki egyszer végigment bennük a mezőn, valóságos kis mesgye maradt lábnyomai után.

Csak a XVII. században vergődött érvényre az arany középút.

Hogy a lábbeliek az 1595—1603-as években mibe kerültek, világosan kitűnik a szászeisenachi János Ernő herczeg jövedelemkezelő hivatalának különféle számlájából, mely 1790-ben a „Divat és fényűzés“ lapjában megjelent.

Egy pár kis csizma a herczeg számára 1 frt 3 kr. Egy pár hosszú csizma 1 frt, 15 kr. Egy másik pár 2 frt 6 kr. Egy pár magas vadászcsizma 2 frt 10 kr., és egy pár Bécsben vett czipő 24 kr. Egy pár papucs 30 kr., és egy duplatalpú, kent bőrből készült czipő ugyanannyi.

Vannak még ezenkívül igen mulatságosan hangzó számlák, például:

A herczeg számára egy pár rongyos czipő foltozása 6 kr., a herczegnő számára egy pár új talpalás 12 kr. Dicktus a bolond számára egy pár czipő 8 garasért, egy pár piros csizma szintén Dicktus számára 2 frt 14 garas.

Egy 1669-ben Lipót császár alatt kiadott rendszabályban meg van határozva, hogy egy pár czipő ára férfiak számára 1 frt — 1 frt 30 kr., nők számára 21 krtól egész 48 krig legyen.

Németországban nem volt megengedve, hogy a parasztok kivágott czipőt, szolgáló- és parasztlányok pedig fűzött czipőt készíttessenek, ellenkező esetben pénzbírságra ítéltettek. Főkellék volt, hogy aki czipészmesterségre adta magát, tisztességes szülők gyermeke legyen.

Nem lehetett czipész például törvény- vagy városi szolga fia, ép oly kevéssé templomőr, sirásó, éjjeli őr, borbély, pásztor, molnár, adóhivatalnok, városi muzsikus, sem pedig hóhér fia.

(„B-s. u.“)