Eger - hetilap, 1893
1893-02-14 / 7. szám
55 nyeinek füzetes kiadását, melyből közelebbről a 7-ik fűzet jelent me?, s folytatását képezi a „Nyoma veszett“ ez. érdekfeszitő regénynek. Egyes füzet ára 25 kr. oly jutányos ár, mely még a kevésbbé vagyonos osztály müveit olvasóinak is könnyűvé teszi az ajánlatos és igen kedvelt regények megszerezhetését. — Nyilvános nyugtázás. Az egri kath. legényeglet által f. évi jan. 28-án rendezett mulatság alkalmával a jótékony czélra felülfizettek: Dr. Samassa József egri érsek Öumltsága 25 frtot; Dr. Kozma Károly kanonok 10 frtot; Szele Gábor püspök, Zseu- dovics József, Ludányi Antal és Debreczeni János kanonok urak 5—5 frtot; Fereutzy Imre kanonok, Boknyik Miklós, Kánitz Jenő és Kasziba Flórián 2—2 frtot; Brozicsevics Ferencz és Torjay Károly 1 frt 50 krt; Dr. Pásztor Bertalan, Dr. Glósz Kálmán. Eliássy Ferencz, SzokoPy Lajos, Sztupka János, Nagy Gyula, Devera János, Lang László, Tancsa Lajos, Gallasy József, Farkas Kálmán, Horánszky István, Kronberger Ferencz, Szt. Ferencz-rendház, Dubniczky Mór, Elek Mártonná, Hangay Antal né, Müller Mihályné, özv. Csécsey Sándorné, Szilágyi József, Dr. Mir- tinovics József, Fekete Lajos és Schultz István 1—1 frtot; Heid- rik Jakab és Boldizsár Paine 50 -50 krt. — Összesen: 89 frtot. — Fogadják a nemes szivű adakozók az egyesület leghálásabb köszönetét. — József föherczeg és az egri czigányok. Az Egerben lakó czigányság a napokban fenséges pátronusának tiszteletére ünnepet ült. Balogh Gábor prímás ez alkalomból a körülbelül ötven czigányból álló társasághoz a következő ünnepi szónoklatot intézte: „Roma táj románé dsuvlya! Phandibna kereszke ikras telepergyuven upralodá upruduno baroraj, ako bute bersende perdal bútyázilahi, káj amaro romano cshibjakero vakeribe tesziklyon nacsak upro ungriko them, ando celo szvito. Pindsarde szlyam andi lavuta upro tugyo thema. Adá baro upramende dikhibe sza öle uprodumo József séroherczegoszke saj palyikerasz. Mangasz öle lacshe Devle, te del oleszke upramaro upreikribe dugó dsi- vipe, zór, szseztipe. Te dsivel, dsivel, dsivel!“ Magyarul: Cz gá- nyok és czigányasszonyok! Tartsuk kötelességünknek megemlékezni arról a nagy fenséges úrról, a ki sok esztendőn keresztül dolgozott, hogy a mi czigánynyelvünket tanulják nemcsak Magyarországon, hanem az egész világban. Ismernek bennünket hegedűnkről idegen országokban. Ezt a reánk nézve nagy megtiszteltetést mind a fenséges József foherczegnek köszönjük. Kérjük a jó Istent, hogy adjon neki a mi fentartásunkra hosszú életet, erőt, egészséget. Éljen, éljen, éljen!“ — A falrengető dsivel kiáltásokkal fogadott beszéd után a társaság virradásig mulatott, még pedig ugyancsak fesztelenül mulatott. — A czigány-számlálás eredménye. A magyar kir. belügy- ministerium által elrendelt czigány-számlálást Egerben a rendőrség már befejezte. Egerváros bel- és külterületén van tehát összesen: 210 czigány. Ezek közül 80 a férfi- és 130 a nő— Ez a hat villogó szem mindegyre jobban közeledett felénk. . . A veszély nőttön nőtt. . . Mit tegyünk? . . . Futni? . . Az a kész halál! . . Helyben maradni? . . Mindjobban közeledtek ! . . Ekkor egy mentő gondolat villant át agyamon. — Ali! egy mentő gondolat! — kiáltá a báróné. ... Az élet! . . Ez mentette meg az életemet! — Gyakran hallottam említeni, hogy a farkasok rettegnek a világosságtól. Szerencsénkre egy skatulya gyufát találtam a zsebemben. Előveszem. . . Meggyujtok egy szálat ... a hat villogó szem eltűnik .. a farkasok visszariadtak. . . Mi megindulunk... Öt perczczel később a fenevadak újra visszatérnek, s ránk készülnek rohanni. . Egy uj szál gyufát gyújtok, s ismét eltűnnek. — A Medúza gyufái! — bátorkodik Lansac megjegyezni. — Lépésről-lépésre, gyufáról-gyufára haladunk előre. Közeledünk a kastély felé . . . midőn rémülten veszem észre, hogy a skatulya tartalma, melyet már reggel megkezdtem, ijesztő mérvben kezd fogyni. . És a hátralevő út, a kastélyig, még jó hosszú volt. Egyszerre csak négy, vagy öt szál gyufám maradt. — Csak három! — kiáltott közbe a báróné. — Csak kettő! — Csak egy ! — Igen is, csak egy — erősité Prégilbert . . . egy szál gyufa . . . egyedüli mentő eszközünk! . . Hogy időt nyerjünk, meggyorsítjuk lépteinket. . . A farkasokat egészen közelünkbe engedem . . . lehető közeibe. . . Ekkor egyszerre „Prrszt! . .“ Az utolsó gyufa lobbot vet. . Az éj megvilágosodik. . . A farkasok vonítva hátrálnak. . Mi őrült futásnak eredünk. . Itt az országút. . . Itt a park-rács! . . a kastély . . . Mentve vagyunk! nemhez tartozik. Foglalkozásukra nézve a férfiak közül van : 45 zenész, 11 szegverő kovács, napszámos és koldus 10, tizenkét éven alóli gyermek pedig 14. A nők közül meszelőkötéssel és madzag-méréssel foglalkozik 32; kizárólag háztartással 14, koldulással, kártyavetéssel és kuruzslással 21, napszám-kereséssel 12, tizenkét éven alóli gyermek pedig van 51. — Elitéit kir. ügyész. Posztóczki Kálmán volt egri kir. alügyész 1889. év január 20-tól február 22-ig, mig a kir. ügyész beteg volt, mint rangidősebb, az ügyészség teendőit vezette s ily minőségben rabtartási és egyéb pénzeket vett át. Az ideiglenesen viselt tisztség átadásánál 226 frt 46 kr hiány merült fel, melyről Po^ztóczky számolni nem tudott, s azt se be nem iktatta, sem a nyilvántartási jegyzékbe be nem vezette. Az egri kir. törvényszék a múlt évi május 20-án hivatali sikkasztás büntette (462. §.) miatt, a 92-ik szakasz alkalmazása mellett 6 hónapi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre, valamint a hiányzó pénzösz- szeg megtérítésére Ítélte az alügyészt, a ki a tárgyalás folyamán ártatlannak vallotta magát, de hát az átvételi könyvek és több tanú is ellene bizonyítottak. A budaposti kir. tábla büntetését 1 évre emelte fel; mig a kir. kúria II. büntető tanácsa, Cse- meghy elnöklete alatt, Szeyffert biró előadása alapján, a 92. §. mellőzésével, a magáról megfeledkezett Posztóczky Kálmánt, a ki nős és három gyermek atyja, 2 évi börtönbüntetésre Ítélte. — Tavaszi katonai lóvásárok Hevesmegyében. Megyénkben az idei tavaszi katonai lóvásárok a következő időkben s községekben fognak megtartatni: Hevesen f. é. márcz. 14-én ; Hatvanban márcz. 17-én, Füzes-Abonyban marcz. 18-án. A szomszédban Jász-Apárin márcz. 15-én, Mező-Kövesden márcz. 19-én, Miskol- c/.on márcz. 21-én, Tornaiján nárcz. 23-án lesznek katonai lóvásárok. — Hevesről írja r. levelezőnk: A hevesi ref. hitközség saját pénztára javára f. hó 9-én igen sükerült és látogatott tánezvi- galmat rendezett, mely folyton növekvő élénk kedv mellett a kora hajnalig tartott. A tánezoló hölgyek sorából a következő urhölgyeket említi: Ardai Ilonka, Adler Sarolta, Braun Ilona, Btlla Lidiké és Mariska, Batki Mariska, Ducit Jolánka, Gecseő Lidiké, Gacsó Zsófia, Hering Mariska, Lipovniczky Jolánka Má- der Giziké és Matilda, Mikola Margit, Molnár-nővérek, Németh Gizella, Szabó Mariska, Remenyik Leona. Úrnők: Bazsó Tivadarné, Czingel Lászlóné, Fehér Béláné, Lipovniczky Kálmánné, Kőmives Istvánná, Kőmives Antalné, Máder Miksáné, Marssó Gáborné, Maczki Emilué, Mikola Károlyné, Mlinkó Zsigmondné, Németh Albertné, Simon Jánosné, Renkerné, Répás Mihályné, Vratarics Lajosné stb. Kr ... a. — Nyilvános nyugtázás, kik a hevesi reform, hitközség táncz- mulatsága alkalmából fölülfizetni szívesek voltak: Bereczky Ferencz 10 frt, Básthy Ignácz 10 frt, Puchlin Kázmér 9 frt Máder Miksa 8 frt, Hajdú Zsigmond 8 frt, Stand Miklós, Strausz Ede, Gyulai Pálné, Éodor Juliska, Hellebronth Béla, Pethő László, — Igen! . . mentve! — kiáltá a báróné. Hála Istennek! Az egész társaság szerencsét kíván szabadulásukhoz. A hölgyek körülfogják a kis bárónét: „Ah, drágánk! . . Szegény barátnőnk!“ Az urak pedig Prégilbertet halmozzák el magasztalásaikkal páratlan lélekjelenléteért. Csak a báró nem szól egy szót se. Hallgatag közeledik az asztalhoz, melyre Prégilbert a kiürített gyufaskatulát dobta; fölveszi s figyelmesen nézegeti azt. . . Egyszerre, mint valami váratlan ötlettől megkapva, odalép Pré- gilberthez. — Ez az a gyufaskatulya? — Igen, kedves báróm! — S ön azt állítja, hogy az e skatulyában volt gyufák meggyuladtak? — No, igen természetes. . . E nélkül . . . A báró a fiatal ember orra elé tolta a gyufa-skatulyát. — Ön hazudik! . . . Mert ebben a skatulyában kincstári gyufák voltak! * Másnap reggel Prégilbert megverekedett a báróval, akitől egy takaros vítörszurást kapott a mellébe, melyből csak négy hó múlva tudott nagy nehezen fölépülni. Ez idő alatt pedig a kis háróné teljesen elfeledkezett róla.
