Eger - hetilap, 1893
1893-02-07 / 6. szám
42 méknek nincsenek bősei, csak kalandorai, mert az áramlatok szerint változó közszellemmel együtt változik az eszmék hirdetőinek felfogása is. Bánk nem az újság, hanem az igazság hatásával vannak az egri érsek nézetei. Magunk is elmondtuk már nem egyszer szomorú meggyőződésünket a közszellem hanyatló ere jéről, meg arról is, hogy az eszmékben uralkodó zűrzavar forrása abban a szerencsétlen kormányzati rendszerben rejlik, mely mindig csak alkuszik az áramlatokkal, a helyett, hogy képes lenne teremteni és vezetni azokat. Ez az örökös alkuvás és megalkuvás rontotta meg a magyar társadalmi és politikai életet; ez tette bizalmatlanná az embereket minden felülről jövő jelentékenyebb kezdeményezés iránt; ez idézte elő a fohatalomnak azt a meggyöngülését s mindazt, a miről Eger érseke azt mondja, hogy nem felel meg az alkotmányos társadalom rendes állapotának. A kormányzati rendszer most is a régi mederben folyik. Most is az áramlatokkal való megalkuvás sajnálatos jelenségét látjuk a politikai élet zűrzavarában, mely csak egy dologról tesz kétségtelen tanúságot, arról, hogy az eszmékhez és elvekhez való szilárd ragaszkodás, az erős meggyőződéssel járó erkölcsi bátorság hiányzik a kormány férfiúiban, s ennek hatása tovább rombolja a különben is gyönge és beteges közszellemet. Mi is azt tartjuk, a mit Eger érseke mond, hogy ma már nem elég abstrakt igazságokat felállítani. „Nem tépelödésre, habozásra s tapsokra sem, de gyors elhatározásra és erómegfeszitésre van ma szükség.“ De a mi politikai életünket, a mi kormányzatunk rendszerét csak az örökös habozás jellemzi. A kitűzött feladatok erélyes megvalósításához nincsen meg benne az erős elhatározás, meg az áramlatokkal való megküzdéshez kívánatos erkölcsi bátorság. Csak a hatalom fóntartása az a jelszó, mely alatt a mi kormányzati rendszerünk dolgait végzi. A hatalom föntar- tása a czélja, a helyett, hogy a hatalmat üdvös intézmények gyors megalkotására fordítaná. És a hatalom kizárólagos birtoklásának önző vágya szolgál akadályul annak is, a minek szükségességét Samassa érsek oly bölcsen hirdeti: „az összes szabad erők és önkéntes áldozatok nemes szövetkezésének.“ A legutóbbi napok eseményei azt bizonyítják, hogy ez a „szövetkezés“, mely csakugyan kívánatos lenne a parlamenti helyzet tisztázódása és a törvényhozási működés áldatlan meddőségének megszüntetése érdekében. aligha létrejöhet egyhamar. Útjában áll egyrészről az eszmék zűrzavara, másrészről a kormány szükkeblüsége. Eger érsekében az áldatlan viszonyok által teremtett pesz- szimizmus fölolvadt a hit által támasztott jóságos optimizmusban. Bennünk erősebb a kétkedés, mint a bizalom. Hanem azért örömmel látjuk az ő nemes apostolkodását a közszellem megjavítása érdekében. Az ő eszméinek talán ha'ása lehet a magyar közéletre, mert eszméiben igazság van. Az igazság pedig előbb vagy utóbb, de érvényesül. _________ A múlt dicsőség félisten-korából Maradt a por, mely utczahosszat tánczol. A maradéknak elfásult szivében Nagy emlékednél uyy lüktet a vér, Hogy szinte kedve jön reményt, szerelmet, Éltet, ha kell, áldozni a honér1 . . Ah, úgy hevülök én is, hogyha mászom Órákat adni, nem siklón, de m ász ón, Ámbár nem ép miattad, Buda vára, Hanem mert nincs meg, Sajnos, de hidd meg, A gőzsiklónak négy garasnyi ára. A nyil. — Nem annyira kriminális, mint inkább fatális história. — Ha a tárczairó a nyájas olvasót, ki soha életében még a legegyszerűbb rendőri kinagást sem követte el, — egy rendőr- biztos hivatal-szobájába vezeti, minden olvasó azt várja, hogy az iró legalább is egy rendkívül érdekes, hajmeresztő kriminális históriával álljon elő. A nyájas olvasó e várakozásában rettentőn csalódni fog a következőkben elbeszelendő históriám által, daczára annak, hogy ez esemény szintén rendőrbiztosi hivatalban folyt, le. A dolog egészen igénytelen történet, melyben koránsem egy hírhedt, rettegett betörő, hanem egy tarka csillogó nyil, egy igéző asszonyka kedvencz hajtűje viszi a főszerepet. A hivatalszoba, hová a nyájas olvadót ezennel bevezetem, Az egri ügyvédi kamara közgyűlése. Az egri ügyvédi kamara f. é. febr. hó 2-án tartotta évi rendes közgyűlését, Imre Miklós kamarai elnök vezetése, s aránylag csekély számú tagok részvéte mellett. Olvastatott a kamara lefolyt évi jelentése. Eszerint az 1892-ik évben beérkezett fegyelmi ügy 113 db. folyó ügy 797 db. Valamennyi elintéztetett. — Az ügyek 3 közgyűlésen, 28 választmány , s 13 fegyelmi ülésen nyertek elintézést. — Fegyelmi panasz 1891-ik évről folyamatban maradt 6 db. 1892-ben 13 ügyvéd ellen 16 panasz érkezett, még pedig magánféltől 9, bíróságtól 4, a pénzügyigazgaióságtól 2; az árvaszáktől 1. Elintéztetett 16; folyamatban van 6. Az elintézett 16 panaszos ügy közöl az 1 ügyvéd maga igazolására 13 ügyben volt felszólítva; 3 ügyben fölhívni nem volt szükség. — Fegyelmi eljárást rendelő határozat ellen 1892-ik évben 1 fölebbezés adatott be, és a kir. kúriától 2 érkezett vissza. 1891. évről folyamatban maradt 3 vizsgálat, 1892-ben elrendeltetett 1. 1892-ben befejeztetett 3; folyamatban maradt 1. — Vadinditványt a kamarai ügyész 2-őt adott be. A fegyelmi bíróság 3 vádhatározatot hozott, s .jelesen egy panaszos ügyben a kamara ügyészének az elévülésre alapított indítványát félretéve, hozott vádhatározatot. — Vadhatározat ellen 2 fölebbezés adatott be, s mindkettő helybenhagyva érkezett j vissza. — Végtárgyalás 4 ügyvéd ellen tariatott, s egyben a vizsgálat folytatását rendelte el a fegyelmi bíróság. Háromban a vétkességet mondotta ki, és kettőben a panaszlott ügyvédet pénzbírságra, egyben az ügyvédségtől elmozdításra Ítélte. — Ez utóbbi ítélet ellen adatott be fölebbezés, s az Ítéletet a kir. kúria is helybenhagyta. Megjegyeztetik, hogy a most említett ügyben a ténválladékot az képezi, hogy panaszlott ügyvéd székbe- j lyéröl bejelentés nélkül távozott el s hírlapi felhívás daczára oda nemcsak vissza nem tért, de még életjelt sem adott magáról. Egy ügyvédjelölt ellen, illetlen magaviselet miatt a kamarai ügyész emelt hivatalból panaszt, minek panaszlott meghallgatása után eredménye az lett, hogy az ügyvédjelöltet a fegyelmi bíróság megintette. Az 1891. év végén a kamarának volt 105 tagja. 1892-ben bejegyeztetett 3; az év folyamán volt tehát összesen 108 tagja a kamarának, kik közül öuként lemondott 1; fegyelmiig elmoz- | ditfatott 1; bíróvá kineveztetett 2; meghalt 6; más kamara területébe ment 1. Töröltetett tehát összesen 11 ; 1892. decz. 3l-én J tagja van a kamarának 97. Szegény ügyfelek részére pártfogóul 6; irodagondnokul 4 ügyvédet rendelt ki a választmány, és 4 ügyvédi könyvet j hitelesített. Az 1891. év végén bejegyezve volt ügyvédjelölt 25, 1892- ben bejegyeztetett 4; más kamara területéről jött 2. Az évfolyamán volt 31 ügyvédjelölt. Ezek közöl töröltettek a kamara teugyancsak oly barátságtalan, „poros akták halmazával telt,“ mint a regényekben, s novellákban leirt rendőri hivatalszobák mind- I egyike; — borús helyiségében azonban egy fiatal tisztviselő foglalatoskodik, kinek gondosan ápolt külseje, s élénkpiros arezvo- i násai egyátalán nem hangzanak össze a kilenczedik rangosztályba tartozó nagy inkvizitor tip'kus alakjával. A törvények fiatal őre, ez idő szerint az úgynevezett „elve- i szett jószágok“ hivatalának főnöke, épen a korán reggel be- j érkezett hivatalos jelentések átvizsgálásával foglalatoskodik, s ; konstatálja, hogy ezek se különböznek a mindennapi szokott je- I leütésektől, melyek „ott feledett legyezőkről, operai látcsövekről, ] elveszett tárczákról“ stb. szólnak. Egyszerre belép Kratochwill, az ezüst-éremmel földiszitett | érdemes hivatalszolga, s átnyújtja főnökének W. ur, egy tisztes j korú bankár névjegyét, ki fiatal, szép feleségének apró különcz- i ködöseiről városzerte ismeretes. W. ur a hivatalszobába lép, s a fiatal rendőrtisztviselő üd- ^ vözlő frázisait csakhamar félbeszakasztja bőbeszédűségével, mi- 4 közben fontos személyisége egész tekintélyével helyezkedik el az } eléje tolt zsöllyeszékben. — Egészen nevetséges dolog, amelylyel háborgatom. . . 1 Hanem hát, tudja, kedves biztos úr ... a hölgyeknek szolgála- i tára állani, mindenek fölött való! A feleségem repnap egy ékszert vesztett el . . . egv csekélységet . . . teljesen értéktelent . . . j de mégis magán kívül van, mert az ékszer igen kedves jószága volt . . . a viselését már egészen megszokta. . . Nézzen utána, kedves biztos ur, hogy megkaphassuk. — Szabad kérnem, minő ékszerről. . . — Szóra sem méltó . . . egy régi nyil; pierres de strass,
