Eger - hetilap, 1893
1893-01-31 / 5. szám
34 hirtelen kiemelkedve s merészen ég felé meredve, mint egy megkövesít „Sursum corda“. Mintha a mindenható Isten, miután a magyarság dicső, de küzdelmes élete pályaköreit kitűzte, távozta- kor saját keze újjaival állította volna fel azokat a határköveket, melyek a nemzeti haladás irányát jelöljek meg. Mintha a távozásnak utolsó pillanatában is lelkére akarta volna kötni a magyar nemzetnek, hogy kitűzött gondviselésszerü pályáján haladjon bátran előre s legyen magához mindenkor hű, küzdje ki nemzeti egységét, vivja ki szabadságát, de ne feledje el, hogy a szabadság az erény jutalma s ú<ja felf-lé tart, s hogy mint az utas, ki a föld gőzköréből a magas hegység tiszta légkörébe vágyva, sziklák és hasadékok közt felfelé tör, nem testi izmai erejében, de inkább a benne működő lelki s erkölcsi tényezők hatalmában bírja a czélhozjutás zálogát: úgy a nemzeti nagyság s a szabadság magas légkörébe is csak az a nép juthat fel, melynek mozgató ereje nem a puszta anyagi élvezet, s melynek lelkét nem az érdek tölti be, de a hit. Ott állnak a sziklaóriások, fenséges nyugalommal meredve az égbe, mint valami természetfölötti jelek, hogy a meddig a magyar nemzet a Gondviselés által szivébe oltott eszményeihez hű marad s hinni fog, mindaddig sziklák és hasadékok közt is haladjon előre s ne essék kétségbe, de reméljen s bizva-bizzék, mert Isten őrködő szelleme virraszt ott fölötte azokon az ormokon. Ott állanak a csodálatos sziklafalak, mint valami ősmagyar hitrege hű nemzetőrei az ország határán, visszarettentve a külső ellenség támadásait, őrszemmel kisérve a kifelé tekintek fondor- kodásait, s mint egykor a szent Sinai hegyről, villámlás és mennydörgés harsona zengésében hangzik fel az Úr parancsolatja: „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely.“ Itt a Tátra bérczei alatt, az egyházhoz és hazához egyaránt hű paptársaim buzgó közreműködése mellett ajánlom fel egyházamnak és hazámnak legjobb erőimet,. Sok dolog van, a mi itt is válaszfalat emel köztünk Uraim. Az ellentétes meggyőződések itt is összeütköznek, az érdekek harczai itt sem pihenhetnek. Keressük hát igazainkat, védjük meg saját jogainkat! a szabadságnak, mindnyájunk lelkiismerti és polgári jogát tisztelnie kell. De a meggyőződések és érdekek leghevesebb ütközeteiben sem fogjuk elfeledni Uraim, hogy mindnyájan magyar hazafiak vagyunk, hogy kevesen vagyunk, s hogy közös kincseinket csak közös erőinkkel oltalmazhatjuk. A tátrai népmonda egy tündöklő fényű drágakő emlékét őrizte meg, mely a Rubinttorony ormáról régi időkben sötét éjszakákon messzire bevilágította a Poprád-völgy vidékeit. Akadt egy vakmerő, a ki a me<nnászhatlan Rubinttornyot megmászta s kezét a drágakő felé kinyújtotta. De e pillanatban hatalmas villám csapott le a Rubinttoronyba s a vakmerő a sziklacsucscsal a Verestó közepébe zuhant. A tündöklő fényű drágakő nem veszett el, köztünk van az most is Uraim. A jogok és szabadságok kölcsönös tisztelete mellett mindnyájunkat egyesitő, mindgyájunk sziveit egybeforrasztó magyar liazafiság, a magyar szivü szepesi föld rajongó szeretete az a drágakő, melynek bűvös fénye messzire bevilágítja nemcsak a Poprád vidékét, de az összes szepesi hegyeket, völgyeket. Ezt a drágakövet meg fogjuk Uraim őrizni, ennek a drágakőnek tündöklő fényét mint saját szemünk fényét szeretettel fogjuk ápolni, ennek a drágakőnek érintésétől a merénylők szentségtörő kezeit távol fogjuk tartani. A szepesi föld anyagi, szellemi és erkölcsi jólétére, haladására emelem poharamat,.“ A falrenget,ö, lelkes „éljen“-ek után, melyek e ragyogó pohárköszöntöt üdvriadallal, követték, — szót emeltek még Csáky Gyula gróf főispán, Engelmayer József, Richnavszky Pal, Fest Aurél, és Demkó Kálmán, lelkes szavakban köszöntve föl a nemes házi gazdát, s tolmácsolva iránta táplált hódoló tiszteletük szere- tetük s ragaszkodásukat. A díszes vendégsereg a késő délutáni órákban vett búcsút a nemes házi gazdától, püspök ő mltságától, — mindnyájan meg- erősbülve a jeles egyházférfiu iránt táplált igaz, őszinte tiszteletük s szeretetök érzelmeivel szivökben. Biztosítás katonai szolgálat esetére. (Xy.) A biztosításoknak hazánkban egy új, a maga nemében igen eredeti, s a gyakorlati életben nagy horderovel biró ága honosíttatott meg legközelebb a katonai szolgálat esetére való biztosításban. Hogy mily praktikus e biztosítás, azt a következőkből lehet nagyon könnyen megérteni: Ma nap az általános védkötelezettség korában nagyon kevés fiúgyermek kerüli ki a hadállományhoz való besoroztatást, s kivált az intelligens osztály az, melynél a fiúgyermekek természetesen a gondosabb és czélirányosabb nevelés, és helyesebb életrendszer folytán majdnem kivétel nélkül a hadsereghez vagy honvédséghez kerülnek. Ezen biztosításnak pedig czélja a serdülő ifjak szülőinek vagy gyámjainak lehetővé tenni, hogy aránylag csekély dij fizetése ellenében, fiaik illetőleg gyámfiaiknak tényleges katonai szolgálatuk idejére segélyezést biztosítsanak, vagy egyszeri tőke fizetés, vagy havi, esetleg évnegyedi járadé- kokalakjában. Már pedig a tapasztalatból ismeretes, hogy mily költséges pl. az egyévi önkéntesek fölszerelése, vagy mily nehéz a fiúgyermekek katonáskodási ideje alatt való segélyezése, kiválólag szegényebb viszonyok között élő szülőknek. A biztosítás ezen nemének igénybe vétele által azonban úgyszólván a legkisebb megerőltetés nélkül, alig észrevéve általuk, összehozhatják fiaik részére, az esetleges besorozás alkalmára kívánt segélyösszeget. A szövetkezet, mely e biztositással foglalkozik, „Első b i zművész nem ismert technikai nehézséget! A legjárszhatatlanabb- nak tartott, s a hires virtuózokat is megpróbáló darabokat sorra vette, s egész könnyűséggel, mosolyogva játszotta le, úgy, ,hogy én jobban belefáradtam a hallgatásba, mint ő a játékba. És az igy töltött időt soha életemben sem fogom elfeledni. Vártam, nem hallok-e valamit a kis Földesiről, e valódi csodagyermekről, kinek a tapasztaltak alapján jogosítva voltam a legszebb jövőt jósolni. És ime, nem rég a lapokban olvasám: „Fényes estély volt a napokban Kornis Károly gr. budai palotájában s a számos előkelő vendég közt ott volt: Csáky Albin gr. és Fejér- váry Géza br. miniszterek, Batthyány József gr. Bethlen Aladár gr. Korniss Emil gr. Wenckheim Frigyes gr. Fejérváry Géza kamarás. Feltűnt a zene-előadások alatt Föld esi Arnold, 9 éves fiú, gordonka-játéka, aki kifogástalan készültséggel játszotta a legnehezebb hangverseny-dara bo kat. (M. U. jan. 23.) A többi lapok még dicsérőbben Írtak róla, ez úgyszólván a legszerényebb. Azért csak ezt közlöm ezúttal t. olvasóimmal. Mert rögtön föltettem magamban, hogy ha csak lehet, alkalmat szerzek az egri művelt közönségnek is ezen, a magyar égen feltűnt, fényes csillag ragyogásának élvezetére. Fölkértem tehát Földesi urat, hogy hozzá és kis fiához legyen szerencsénk a dalkör legközelebbi hangversenyére, — s ő szives készséggel irta, hogy részéről mindent el fog követni, hogy a lejövetel sikerüljön s megküldé az előadandó darabok jegyzékét is, amint azt falragaszainkon láthatja is a t. olvasó. Mondhatom, ritka élvezetben fog részesülni, a ki a kis gordonka-művészt meghallgatja. Adja Isten, hogy valamint azok, kik a 4 éves kis Mozart zongora-játékát, s kik a 9 éves Liszt Ferencz előadását hallották egykoron, nem hiába jósoltak nekik nagy jövőt: úgy mi se legyünk rosszabb próféták a kis Földesivei szemben ! . . . Dr. Maczki Valér. Tilosban. — Kaszárnya-história. — „Elemér“, az altiszt paripája, egyike volt a legjámborabb állatoknak a föld kerekén ; ezért engedte meg Fingál kapitány, hogy az ő „Sarah“ lova mellett a díszhelyet elfoglalhassa. Évek hosszú során állott az istállóban a két ló a legjobb egyetértésben egymás mellett, mig egy éjjel, mind máig kifürkészhetetlen okból, összemarakodtak, s mielőtt az istálló-in-pekczió, s az őrök megakadályozhatták volna, Elemér hatalmasan oldalba rúgta Saraht nemcsak, hanem egy jókora csomót ki is tépett a sörényéből. Midőn Fingal százados, ki lovát reggelenkint rendszerint meg szokta vizsgálni, a bajt észrevette, oly éktelen fájdalomkiáltásban tört ki, mintha a legkedvesebb rokona vett volna búcsút az árnyékvilágtól; Elemért rögtön elparancsolta eddigi helyéről, s Láng káplár, aki azon éjjel istállóinspekcziós altiszt volt, gondatlan fölügyelet miatt tizennégy napi kaszárnya-áris- tomot kapott.
