Eger - hetilap, 1893
1893-09-26 / 39. szám
311 Eóla beszélik, hogy a minap, mikor Nancyban férjnél levő leányához utazott látogatóba, csak nagy nehezen tudták egy kupéba begyömöszölni. Néhány heti ott tartózkodás után azonban a konduktorok és nehány jó lélek minden fáradozása hiábavalónak bizonyult, mikor a hazautazásra be akarták a kupéba tolni. A csöndes vidéki élet annyira jól esett neki, hogy az állomási főnök podgyászkocsiban volt kénytelen a derék úrnő tovább-szállitásá- ról gondoskodni. — Megbocsájtott hűtlenség. A fiatal ügyvéd, a ki csak néhány hónapja nős, egy házon kivűl töltött éjszaka után reggel haza, érkezik csatakosan, lucskosan, sárosán és tenyerébe temetve arczát a falnak dőlve megáll az ajtó mellett. Az ilyenekhez nem szokott fiatal menyecske rémülten összecsapja kezeit: — Mi lelt téged ember! Nehezen mozgó nyelvvel dadogja az: — Ah, az az . . . Eszter ... oh az az . . . Eszter. . . Oh az a drága jó Eszter ................... — Micsoda Eszter? — vágott hirtelen haraggal dadogó férje szavába a megsértett asszony. — Tehát Esztered van neked ? Hát a gyűrűd, hát az órád hol van ? — Ne busulj asszony. Ott, ott vannak, a hol azt a jó Eszter................ — Hol van az az Eszter? kérdezte izgatottan és könnyes szemekkel a fiatal asszony. — Ott van Dani bácsinál — nyögte ki végre a támogatásra szoruló férj — a hol azt a drága jó Ester . . . házy cogna- cot ittuk. — Vagy úgy! — s azzal örömmel karolta át támolygó férjét az asszonyka. — Jer és aludd ki magad drága férjecském, mert ezt az Esztert megbocsátom. És a családi béke ismét helyre állt. Apróságok. A régi jóidök emlékeiből. Bernát Gazsi leveleiből. — Közli: Milesz Béla. — Néhai; élénk emlékezetben élő humonistánknak, Bernát Gazsinak, Tiszafüred szülöttjének, hátrahagyott kézirataiból, az elhunyt rokonai szívességéből közlöm az alábbi levelet. E levelet Bernát Gazsi testvéréhez, BernátLilla asszonyhoz irta, azon szomorú alkalommal, midőn az kis leányát elvesztette. E kéziratban Bernát Gazsi kedélye, amaz örökifjú humoros kedély, mely élte végnapjáig üdén s lankadatlanul maradt keblében, bús hangulatot vesz fel s a csapongó élez és jó kedv helyett a gyászoló, szerető testvérrel együtt érző szív húrjain a részvét és vigasztalás hangjai zendűlnek meg. Közlöm szóról-szóra e levelet, hogy alkalmat adjak az olvasónak ez oldalról is bepillanthatni a magyar humorista és fres- kóiró kedélyvilágába. Pest, 24. febr. 1842. Kedvesem! Fájdalmamról nem irok, mert tiedhez, ki mint lelkes anya vesztéd el bájos gyermekedet, az hasonlithatlan. Vigasztaló szavakban nem áradozok, mert bánatod orvosául — mint már többször tévé — most is és mindig az idő lépend föl. Mint kevés öröminket megosztok: úgy osztom keservidet is. A sírból, mely kebledre inditá a fájdalmak legnagyobbikát, ismét bús Nemtő repül küzdelmeinkhez, bogy ne csüggedjünk; mert értem, hogy becsületem, boldogulásom s mindenem úgy enyim: mint tied, kedves egyetlenem. Szived és lelked mindenéért, a jobb életre költözött kedves ártatlanért keress kárpótlást, kedvesem, női kötelességeidben; még erősebb hittel imádva Mindenhatót! vigasztaljon kedves jó anyánk részvétele, testvérink hű bánat-osztása s a remény és megnyugvás sorsunk felett. Sirversért szólitál fel kedves halottad fölé! Bánatos örömmel teljesíteném kérelmedet, — hiszen mi volna, mit éretted az legvalódibb készséggel cselekedném, Bár szálna meg e pillanatban a költői Istenség oly szelleme, hogy keservedre feledtető soro- kas írhatnék. Ily alkalomra s ép ezen nemesül és józanul haladó időszakaszban verset nem látok az emlékkőre szükségesnek, mert a hosszas alkalmatlan, a rövid érteden s különben sincs a költőtestvérnek oly egy tárgyra vihető eszmevirága, mint lehetett volna; mert a sir kettőt fedez. Ha tehát helyesnek találandod, metszesd az emlékkőre a következő sorokat, az itt leirt renddel: Sok kebel — fájdalmat s két angyal-szelid kisdedet képvisel e siremlék: Sárközy Imrét és Adorján Erzsébetet. 1842. Isten veled, kedves Lillám! — Kebled szent hitének véd- angyala, bár bánatodat örökre hiszed, megadja mégis reá balzsamát; e védangyal: a jóságos ég s az idő. Mi még fogunk együtt vidám napokat tölteni. Férjedet csókolom s ölellek ezerszer hű testvéred Bernát Gáspár. Rudak sodronyból. Vékony és könnyű rudakat, melyek különösen szivattyúra- dákul használhatók, Koetz günnigfeldi ezég oly módon állít elő sodronyokból, hogy ez utóbbiak megolvasztott czinnel, ólommal vagy czinkkel itatva lesznek, úgy, hogy az egyes sodronyok közti hézagok a fémmel kitöltetnek, miáltal az oszlopok elvesztik hajlékonyságukat. Felelős szerkesztő : SzaToó ZEg'n.áCZ. ad. 6981. 1893. Hirdetmény. \ \ Egerváros képviselőtestületének folyó évi 6981. számú határozatához képest közhírré tétetik, hogy a város tulajdonához tartozó, az egri belső 820 számú telekjegyzőkönyvben 3724 hrszám alatt feltüntetett s a város 2-ik negyedében almagyar úteza 1/349. szám alatt lévő czédulaház eladására vonatkozó tanácsi előterjesztés, az 1886-ik évi XXII-ik t. ez. 110-ik §-a értelmében, folyó év Október hó 2-án, tartandó képviselőtestületi ülésben fog 3-ad ízben tárgyalás alá vételni. Eger, 1893. szeptember 18. Grónay Sándor, (190) 1* polgármester. 7595 / j Q93— Hirdetmény! Közhírré tétetik, hogy a módosított bérkocsi szabályrendelet 6691/893 számú határozata folytán, az 1886. évi XXII-ik t. ez. 27-ik §-ákoz képest a közigazgatási irodában 30 napi közszemlére kitéve van, hol azt hivatalos órák alatt bárki megtekintheti, s észrevételeit írásban ugyanott beadhatja. Kelt Eger város tanácsának 1893. szeptember 23. tartott üléséből. Grónay Sándor, | (192) í* polgármester. ad 6971. 1893. Hirdetmény. Eger város képviselő testületének f. évi 6971. sz. határozatához képest közhírré tétetik hogy a központi villám te lep czéljaira sziikséglendő 3200 □ öl földterület megvételére vonatkozó tanácsi előterjesztés az 1886-ik évi XXII-ik t. ez. 110. §-a értelmében 1893-ik év Október hó 2-án tartandó képviselőtestületi ülésben fog 3-ad Ízben tárgyalás alá vétetni. Eger, 1893. szeptember hó 18-án. / Grónay Sándor, (189) 1* polgármester. /
