Eger - hetilap, 1893
1893-09-26 / 39. szám
307 Keményítő-gyártással, nagyobb arányban, megyénk területén csupán a Kánitz Jenő gőz tengeri keményítő- gyára Egerben, foglalkozik. E vállalat elébb a keményítőt búzából gyártotta, csupán a beállott verseny folytán készíti jelenleg kukoriczából. A gyár gőzerőre van berendezve, s naponkint képes 30 mm. gyártmányt előállítani. A keményítőt leginkább Felső-Magyarországon értékesíti, de ezenkívül külföldre, illetve Ausztriába is szállít, nevezetesen Gulicziába, Sziléziába, Csehországba. — A gyár munkásainak száma 25—30 férfi munkás, mindnyájan egriek. Ipar testületek alakítása Hevesmegyében igen lassan halad előre. Egerben még mai napig sincs. Gyöngyösön most van alakulóban. — Ipartestületek állottak fenn az 1892-ik év folyamán : Hatvanban 126, — Pásztón 203, Tisza-Füreden 150 taggal. Országos vásár tartatik Hevesmegye területén, évente, 15 községben összesen 54. Az iparosok összes száma volt Hevesmegyében az 1892-ik év végén 2118. Ezek közt legtöbb volt: csizmadia 406; kovács 332; czipész 216; szabó 218; hentes 157; asztalos 168; mészáros 168. Legkevesebb számmal voltak: fésűs 1; késes 1; — gubás, kosárfonó, kályhás, kutcsináló — a kamara kimutatása szerint — egy se volt (?). — Engedélyhez kötött iparos volt megyénk területén az 1892. évben, összesen 690. Ezek közt legtöbb volt: vendéglős vagy korcsmáros 321; kőműves 157; ács 126. — Egyéb iparágukat űzött 602. Ezek közt legszámosabbak voltak: molnár 157; kerékgyártó 149 ; legkevesebb volt: szitakötő 1; vattaké- szitő 1. — Czukorkakészitő hiányzott (?) Az egri kir. ügyészség felügyelete alatti egri rabdolog- házban az 1892-ik évben szintén asztalos és kosárfonó ipar űzetett, előbbi 26, utóbbi 24 rabmunkás által. Az asztalos-ipar tulnyomólag egyszerű készítésű székeket állított elő, s ezek az ottani országos vásárokon, s a fogházi raktárból értékesíttettek. Az asztalos-ipar bevétele 2292 frt 66 kr. — A kosárfonás gyümölcs-kosarak készítésére szorítkozott; az árú a kecskeméti piaczon s raktái’ból lön értékesítve. Bevétele 995 frt 05 kr. — A kosárfonáshoz szükséges vesszők Dinnyéshát pusztáról, s a siroki határból szereztettek be; a többi anyagokat az egri kereskedők szállították. Füzvessző és gyékényfonássál foglalkoztak az 1892-ik évben Hevesmegye területén: Tisza-Füreden, Egyeken, Tisza-Szőllősön, Karácsondon, Erken, Hasznoson. Különösen nagy kiterjedésben űzik Dorogmán, hol 150 ember, és Tisza-Palkonyán, hol 40—50 család foglalkozik vele, s meglehetős jövedelemre tesznek szert általa. Kívánatos volna e házi ipar meghonosítása Szűcsiben, Tisza-Örvényen, Poroszlón, Pélyen stb. * * Elképedve néztem a különös emberre s igy feleltem: — Nekem úgy tetszik, hogy maga olyan dolgokba avatkozik, amikhez semmi köze. — Ah uram! — felelt ő, — ha vizbefuló embert látok, vájjon veszni hagyjam-e őt? Hallgassa meg történetemet s megfogja érteni, hogy miért merészkedtem megszólítani. * Tavaly volt, ugyanebben az évszakban. Először tudja meg, hogy én hivatalnok vagyok a tengerészeti minisztériumban. Egy napon megláttam az égnek egy kis kék foltját, melyben fecskék repültek. Majdnem tánczra kerekedtem poros aktáim között. Beteget jelentettem s ott hagytam a hivatalt. Ilyen nap volt, mint a mai. A Szajna partján hajóra ültem, hogy Saint-Cloudba menjek. A napfény hatása alatt teljesen kiengesztelődtem. Szerettem az egész világot: ekkor már a szerelem készítette a kelepczét. A Trocaderonál egy ifjú leány szállt be, hóna alatt egy kis csomaggal. Csinos volt az igaz, de csodálatos, a nők mennyivel szebbnek tetszenek szép időben, tavasszal: valami sajátságos báj ömlik ej rajtuk. Eleinte csak néztük „egymást, lopva, titkon, azután nyíltan, végre megszólitottam. 0 felelt. Természetesen kedves volt. Biztosítom, hogy megrészegített. Saint-Cloudban leszállt. Követtem. Elvégezte küldetését, s mire visszatért, a hajó már elment. Mellette gyalogoltam s a levegő édessége mély sóhajokat csalt ki mindkettőnk kebléből. — Jó hüs lehet az erdő — mondám. — Lehet — feleié. A Szalmafonás megyénk területén elhanyatlott. A sep- rőkészités még virágzik Karácsondon, és Erken. Piaczuk legfő- képen Gyöngyös. Kender- és szöszfonással, valamint vászonkötéssel foglalkoztak az 1892-ik év folyamán megyénk területén: Aldebrő, Felső-Nána, Szűcsi, Bakta, Tarna-Bod, Boczonád, Tar, Ecséd, Szurdok-Püspöki lakosai. Ez iparágat azonban a gyáripar teljesen elnyomje, s igy az évről-évre hanyatlik. Faiparral megyénkben, jelentékenyebb mértékben csak Sólymos község lakosai foglalkoznak. Itt az iparág számos embernek nyújt keresetet; de az utóbbi időben itt is hanyatlásnak indult, miután a szerszámkészitést az egri érsek-uradalom is kul- tiválja, erős versenynyel. „Hogyan óvakodjunk a tüdövésztöl ?“ (Vége.) IV. Ha valaki tüdővészben elhal, mindent el kell követni arra, hogy betegségének ragadós mérge, mely őt megölte, megsemmi- síttessék, ha lehet, vele együtt eltemettessék. Az elhaltnak minden olyan holmiját, mely testével szoros érientkezében volt és nem valami nagy becsű, mint pl. rongyos ruhanemű, szalmazsák és másefféle, el kell égetni. Nagyon helyes volna úgy járni, el, mint a nagy költő mondja: „Nem volna-e jobb, mint szokás, halottal Elásni a köntöst, melyet viselt, — Megsemmisitni hajlékát legottan, S utánna nem hagyni fenn semmi jelt.“ Bizony ez volna legjobb. A meghaltnak mindenére tapadhatott fertőző méreg. És csak akkor „virulhat az uj nemzedék frissen, nyugodtan“, ha bizonyos a felől, hogy a halott betegségének minden csiráját magával vitte. Hanem azt természetesen senkitől, kivált pedig szegény embertől nem lehet kívánni, hogy becses, értékes tárgyakat meg- semisítsen. Ennélfogva ezeket a betegség mérgével megfertézetett tárgyakat, mielőtt használnék, fertőzetlenekké kell tenni. E czélból a beteg által használt apróbb eszközöket, szerszámokat kárbolos vízzel (5 rész kárbolt véve 100 rész vízbe) jól megkell mosni. Fehérneműit, mosható ruháit erős, forró lúgban ki kell főzni. Nem mosható ruhái, bundája, derekallja, matrácza kéngőzzel erősen megfüstöltessenek, még pedig úgy, hogy a kéngőz négy-öt óra hosszat járja őket a keresztül-kasul bezárt szobában. — Ha tán sétálnánk ott egyet, kisasszony. Gyors pillantással végig mért s aztán elfogadta ajánlatomat. Egymás mellett haladtunk a susogó fák alatt. A be-belopódzó napsugár játszadozott a földön s apró bogarak zümmögtek. Mindenfelé csattogtak a madarak. A leányban a tavasz; hullámzásba hozta a vért, megittasodva szaladgálni kezdett. Én mindenütt utána. Uram! néha olyan nagy bolond az ember. Azután énekelt: opera-áriákat és Musette dalait! Musette dalait! Ah, mennyire tetszett nekem ez a dal. . . Majdnem sírtam: az ilyen kicsiségek teszik bolonddá az embert. Uram, ne higyjen az olyan asszonynak, aki szabadban énekel, főkép,ha Musette dalait énekli! Csakhamar elfáradt és leültünk a fűbe. Megragadtam a kezeit, ezeket a kis kezeket, melyek a tűszurások nyomait viselték. Láttukra meghatottság fogott el s magamban mondám: „íme a munka megszentelt nyomai!“ Ó, uram, tudja mit jelentenek a munka megszentelt nyomai? Jelentik a műhely mostoha pletykáit, erkölcstelen rugdosásait, az elvesztett ártatlanságot, a sza- badszáju történetek által beszennyezett lelket, a mindennapi élet nyomorúságait, a népnek eszmeszegénységét: ilyen környezetben nő föl az, aki a munka megszentelt nyomait viseli a kezén. Hosszan tekintettünk egymás szemeibe. Oh, az asszonyi szem, minő hatalom ez! Mennyire megzavar, meghódít, uralkodik! Tele van mélységgel, Ígéretekkel, végtelenséggel. Meg akartam ölelni, ráütött a kezemre. Ekkor eléje térdepeltem s kitártam eléje a szivemet, gyöngéd vallomások alakjában. Magaviseletem e hirtelen változása meglepni látszott őt. Féloldalt nézett rám, mintha mondaná: Tehát ezzel lehet rajtad uralkodni ? No jó, majd meg látjuk. *
