Eger - hetilap, 1893
1893-08-15 / 33. szám
260 gam felelni — és nem kérdezem újra attól a szegény embertől mert ő a maga paraszt eszével mégis csak gyanúsításnak venné. De még egyszer csodálom, igen tisztelt barátom, hogy ha már kérdezteti általam azt a „r. vinczellért“, mért nem kérdez- tette azt, „hogy minő megfejtését tudá annak,“ hogy épen több gyöngyösi emberek sorában — különösen az első nyertesében is, száznál több ojtvány is találtatott? — Természetesen a bírálatnál levonatott többlet — és csak a maradványnyal versenyzett — de hát mégis előnyére volt annak az élelmes tévedése, hogy többet ojtott, mert abból több elveszhetett nyom nélkül, s mégis maradt jócskán. Hisz ojtani eleget ojtottak mások is, — volt olyan, kinek már 200-nál több ojtványa megvolt akkor, a mikor még keservesen várnunk kellett az egyik nyertesre is, hogy százát befejezze — de a mit ojtott a százon felül, az számba nem jött — szabály — szabály! Miért siettek hát némelyek nyakra főre? Mert azt hitték, az lesz a nyertes, ki hamarább elvégzi, s nyomban lesz a megjutalmazás; de hogy hetek múlnak a bírálatig, egy sem gondolhatta, mint csakis a tapasztalt versenyzők ... és azok csak Gyöngyösről jöttek — egriek hármat kivéve egyáltalában épen idei tanulók voltak. Az aldebrőiek pedig ahhoz voltak szokva, hogy nyolcz nap alatt az ojtványaikat átvegyék. Különben nem arról akartam beszélni, — az nem a mi bajunk — az azok baja, ki vesztett, az vesztett, ki nyert, annak öröme volt és elmúlt, — minket leginkább érdekel az ilyen buzdító versenyzésekből kivonható következtetés. Azért engedje meg tisztelt barátom, hogy bíráljam magát a versenyt, a zöldojtási versenyt, amennyiben annak épen az a hivatása lenne: sok, a szölőmivelésre fontos kérdést felvilágosítani. De mielőtt abba kezdenék, engedje, hogy bevezetésül kimondjam, hogy én szerintem a győztes Rinkhy Gyula. Rinkhy Gyula a legügyesebb ojtó, — azaz nem hires versenyfutó ló — hanem tisztességes házi állat, milyenre a gazdának, a szőlőmüvelőnek szüksége van. És ezen állításom mellett egyenesen számítok tisztelt barátom őszinte támogatására. Hiszen tisztelt barátomtól még ellensége sem vitathatja el praktikus gondolkodását s különösen kitűnik a gazdasági kérdéseknek épen gazdasági (e r s z é n y i) szempontból való helyes felfogása és talpra-esett bírálata által. Szívesen fogja hát megengedni, hogy mivel a szőlőmivelés is csak gazdasági foglalkozás, első sorban az anyagi haszon dönt; és ha ojtókat fog hivatni saját szőlőjébe dolgozni, nem azt fogja kérdezni a napszámosaitól, hány doktori diplomája van zsebében vagy hányszor nyert aranyat, hanem melyiknek alkalmazása jár nagyobb haszonnal. nos villa épült a vendéglő körül, s most is épül egy pár. ügy látszik, idővel egy igen kies és kellemes nyári teleppé növi ki magát a jégbarlang környéke. Itt van egy szerény, de csinos nyaralója egy dobsinai magánzó : Gömöry urnák is, ki igen kedves és szeretetreméltó, szolgálatkész úri ember, kivált a tájékozatlan és kiváncsi idegen touristák iránt. A vendéglőtől a jégbarlang bejáratához igen jó karban tartott lankás és kényelmes szerpentin-utak vezetnek, árnyas fenyvesek között, csergedező források mellett, melyekben élénk pisztrángok ugrálnak. Reggeli 10 óra körül értem föl, lassan sétálva a barlang szádájához, mely a hegy orma alatt hatalmas sziklaszakadékok közt nyílik, mintegy 590 méternyi magasban a tenger szine fölött. Szomszédjában van egy tágas, nyitott bódé pihenésre, s egy zárt helyiség, a pénztár számára. A jégbarlang pénztárosa ez idő szerint S. M. kisasszony, egy, lengyel származású, de tökéletes magyar, kedves, szeretetreméltó, s igen csinos és kellemes fiatal urhölgy, ki két osztrák forint lefizetése mellett a jégbarlang belépti jegyeit szolgáltatja ki; azontúl, mérsékelt árért, reggeli szeszes italokkal: cognackal, liqueurökkel stb. is szívesen szolgál; azonkívül a jégbarlang érdekesebb pontjairól fotográfiákat, s egyéb emléktárgyakat (poharakat, edényeket, havasi faragványokat stb.) is árul. Fönn közel egy órai időm volt a pihenésre, mely alatt teljesen lehűltem, annál is inkább, mert a barlang szádáján kitóduló üde, hideg levegőből is jócsomót szívtam be — előzetes iz- leltetőül — tüdőmbe., E közben a látogatók vendégkönyvébe is beírtam a nevemet. Én már az idei látogatók közt az ezerötszázasok közt fordultam elő. Ez alatt mintegy 25 — 30 látogató érkezett föl, köztök feles számmal hölgyek is. A férfi-látogatók S most kegyeskedjék gondosan végig nézni a következő kimutatást, melyet a verseny eredményéről összeállitottam. Egy 10 órai munkanapon 'ZÍ ■+» 6Ö -*J el 'k c3 if ifi s O 02 rO «S M OQ B 'CŐ S3 02 P © a A munkás S neve ki pályázott Végzett ojt sok szám Sikerült oj sok számi s a a-g ■S-TS-gJ Jji ©H . ^ c3 cö "*=3 (M > Ö Gyakorlati sorrend 100 meghal t ökére esil került ojtá 1 . Vancsó János, gyöngyösi. 213 227 224 448 8 105 2. Tóth Bertalan, gyöngyösi. 237 297 285 570 2 120 3. Zilay Ferencz, gyöngyösi. 224 190 172 344 13 76 4. Boldog Mihály, gyöngyösi. 337 281 266 532 3 77 5. Kelemen Antal, egri . . 183 191 168 336 14 91 6. Rinkhy Gyula, egri . . 229 359 301 602 1 131 7. Bokros János, gyöngyösi. 255 294 246 492 4 96 8. Király Sándor, gyöngyösi. 191 218 180 360 10 94 9. Soós Sándor, gyöngyösi . 234 215 176 352 12 70 10. Csiba József, gyöngyösi . 245 206 168 336 15 68 11. Rúsz József, aldebrői . 223 188 151 302 16 67 12. Biró János, egri . . 294 307 245 490 5 83 13. Gyulay Ferencz, egri . 278 320 233 466 6 83 14. Trencsényi F., gyöngyösi. 304 317 228 456 7 75 15. Brázovics Ferencz, egri . 385 324 194 388 9 50 16. Vargha András, egri . 228 Márton György, aldebrői. 198 322 180 360 II 78 17. 245 115 230 18 58 18. Merczel Imre . . .321 331 148 296 17 46 19. Biró Ignácz, . . .417 222 100 200 19 23 Ezen táblázatban egyszerűen ki van tüntetve a versenyzők munkaeredménye eltekintve a jutalmazandó volt perczentektől; hanem tényleges eredménye után Ítélve, átszámítva a végzett dolgokat egy 10 órai munkanapra. És — bocsánatot kérek — én ezt tartom helyesnek. Voltam egyszer szerencsés egy nagy gyűlésben részt venni, hol roppant sokat beszéltek pro és contra épen a zöld ojtásról, és egy kedvelt iró-szakember nagyon kardoskodott a mellett, hogy neki száz perczentje megeredt a zöld- ojtásban, és ezt szabályul akarta feltüntetni. Egyszerre eszébe jutott dr. Horvát Gézának megkérdezni, hogy hányat ojtott hát a tisztelt szóló. Felelet: hármat! Tableau. Ha tehát gyakorlati szempontból nézzük az eredményt, azt vesszük észre, hogy ugyan Tót Bertalan kiállotta a sarat ilyké- pen is Biró Ignáczczal, és ha megengedik, Huszka Pállal is, de a többi összevissza rukkolt a lépcsőn. De akár hogy forgatjuk a dolgot, mégis a Rinkhy sorában találjuk a legkedvezőbb számokat. (Ez pedig autodidakt.) Az első a 8-ik, a harmadik, ki a per- czentekkel egészen Tót Berczihez merészelt tolakodni, pláne 13-ik közt volt egy előhaladottabb korú úri ember is, Indiából, ki egy társával Berlinből érkezett a barlang megtekintésére. Jól beszélt németül. A table d’ hotenál kérdezte tőlünk, mi az a „pörkölt“ ? Megmagyaráztuk neki. Mindjárt rendelt is belőle, s úgy látszott, hatalmasan Ízlett neki, mert nem győzte eléggé dicsérni. Pont 11 órakor jelt adtak a vezetők a mintegy száz méternyivel mélyebben a hegy oldalban elhelyezett villamos telepnek, mely a jégbarlang villamos világításán kívül, mint electromotor, fűrész-hajtásra is alkalmaztatik. A barlangban a villamos világítás azonnal kigyult, s mi5 touristák, kisebb (6—8 személyből) álló csapatokra osztva, egy. egy vezető kalauzolása mellett indultunk a világhírű jégbarlangba. A barlang szádáját, közvetlenül a hegyorom alatt, egy óriási vulkánikus sziklarepedés képezi, hosszan elnyúló, tátongó öblével, melyből fagyasztó hideg légáram özönlik ki. A barlang mélyébe meredek faíépcsőkön ereszkedünk le, vastag jéggel burkolt sziklafalak közt, melyek többnyire magasan emelkednek fejünk fölött, de egy pár helyen oly alacsonyak, hogy kalapjainkat súrolják, s csak meghajolva haladhatunk tovább alattok. A lépcsőket petróleum-lámpák világítják, mig a barlang egyes kiválóbb részleteit villamvilágitás tárja elénk, tündéri, csillogó fényben. E közben egymást érik a csudálatra méltó fantasztikus jégképződmények. A jéggé fagyott Niagara-zuhatag; a kis terem, csillogó jégkristály-képződményeivel, melyek mint művészi alabastromfa- ragványok emelkednek ki a jégmező közepéből; a „pokol“, hajmeresztő szikla-omladványaival, melyeket állítólag egy hatalmas földrengés sülyesztett a barlang fenekére. Az „oltár“, egy óriási jégoszlop, mely mintegy 2—3 méternyi átmérőjű vastagságával impozánsul emelkedik a magasba s furakodik be a sziklaboltozatba. A „nagyterem,“ egy az oltárhoz hasonló, hatalmas jégkolosszu-
