Eger - hetilap, 1893

1893-08-15 / 33. szám

258 Nem úgy magyar társadalom! Te még szabad vagy, téged még le nem nyűgözött a hízelgő szolgaság, a gyáva meghunyász- kodás, követeld emelt fővel és hangosan nyelvedet, tanító és pap­tól, katonától és polgártól, kereskedőtől, iparostól és hivatalno­kaidtól, mert különben még egy ezred év után már nem létezik, — ha nem nyelvében él — a magyar! ___________ Dr. Székely Albert. Borkészítés ribizliböl és pöszmétéből A filloxera által kipusztitott szőlők pótlására nagyon előnyö­sen használható a ribizli és pöszméte. S olyan helyekre, a hol az újra beszőlőzés a viszonyoknál fogva nem mutatkoznék czélszerü- nek, ott ha, a talaj máskülönben alkalmas’rá, nagyon jó sükerrel ültethetjük bortermelési czélokra is az említett két növényt. Mert úgy a ribizli, mint a pöszméte, egészen jó, kedves izü, sőt mondhatni, értékes bort ad, melynek nyugaton már most piacza van. A mi természetesen nem zárja ki azt, hogy ha a termés mint bogyó jobban értékesíthető lenne, úgy adassék el. A ribizli bora világos piros, a pöszmétéjé pedig arany-sár­gába játszik; mindegyik kellemes, üdítő ital s kivált az első na­gyon emlékeztet a bordeauxi borra. Lássuk azonban, hogy mikép kell az említett bogyókból bort készíteni, hogy az fokozottabb igényeknek is megfeleljen. Tudvalevőleg a szőlő mustja egyebek közt czukrot, savakat» csersavat és fejérjét tartalmaz, ezen anyagok jelenléte teszi le­hetővé első sorban a borképződést. A czukor forrás közben részben átváltozik alkohollá, a sav kellemessé s szomjoltóvá teszi a bort, a csersavnak az eltartha­tóságra van nagy befolyása, mig a fejérje mint a forrást okozó gombák tápanyaga múlhatatlan szükséges a mustban. Szükséges tehát, hogy a mustban említett anyagok mind képviselve legyenek és pedig a kellő arányban, különben jó bor nem állhat elő. A szőlő-must, — eltekintve egyes körülményektől — általá­ban a kellő arányban bírja magában ez anyagokat, mig a ribiz- liről és pöszmétéről ez nem mondható el. Itt tehát az embernek kell közbe jönni. Mert a ribizli és pöszméte legtöbbször nagyon is gazdag sa­vakban, mig ellenben czukortartalomra nézve szegény. Ezen te­hát segíteni kell, s a túlságos savtartalmat kiegyenlíteni, mig a hiányzó czukortalmat pótolni szükséges. A szóban forgó bogyók sav és czukortartalma különben általában ez szokott lenni közepes minőségnél: __ Az „EGER“ tárczája.________ A Tátra vidékén. — Dobsina. A sztraczenói völgy. A dobsinai jégbarlang. — Mintegy két hét előtt még erősen vertük a mellünket, vagy tizen, megcsináltuk az érdekes úti tervet, tele lármáztuk a vá­rost, hogy mily világra szóló kirándulást rendezünk; verbuvál­tunk rá boldogot boldogtalant, — sőt megvásároltuk már a son­kát és egyéb komedencziákat is; s a mi fő: itallatról is bőven gondoskodtunk, nehogy útközben valami baj essék közöttünk éhségnek és szomjúságnak miá. — Az úti terv valóban érdekes, és ami szintén nagy fontosságú dolog: igen jutányos is vala egyszersmind. Egertől kocsikon az ózdi vasgyár megtekintésé­vel, Agtelekig. Az agteleki csepkő-barlang tüzetes megtekintése után, kocsin Putnokig, innét vasúton Dobsináig; Dobsinától ismét kocsin, a páratlan szépségű sztraczenói völgyön át a dobsinai jégbarlangig, s ennek megtekintése. Ez vala a kirándulási terv végső czélpontja, melynek összes költségei, a direkt visszatérő utat is beleszámítva, alig rúgtak volna többre 20—22 írtnál. Akik azonban e kirándulást még kiterjeszteni óhajtották, a dobsinai jégbarlangtól kocsin rövid pár óra alatt eljuthattak volna Poprád-Felkára, s onnét a csorbái tóhoz, a tátrafüredi nyaralókba, s mindama pompás kiránduló helyekre, melyek e vidéken kínálkoznak. Mikor azonban kenyértörésre került a dolog, vagyis magya­rán mondva: arról volt szó, hogy másnap korán reggel indulunk, — azt vettem észre, hogy egyedül maaradtam; a többiek egy­másután csinálták a rückwürts-concentrirungs-bewegungot, szó­val: megretiráltak. közepes savtartalom közepes czukortartalom Ribizlinél 2.0 % 6.0% Ebből világos, hogy mindkét bogyónál a czukortartalmat czukor hozzáadásával növelni kell. Ez azonban még igy nem elég. Mert czukor hozzáadásásával nyerhetünk ugyan erős bort, de az savanyu marad. Szükséges tehát a savtartalmat is csök- kentenünk, ez pedig a mustnak vízzel való felhígítása által történik. Általában, ha teljesen érett bogyókkal rendelkezünk, hogy jó bort nyerhessünk, következő mennyiségű viz és czukor-pótlé- kot kell 1 kilogramm bogyóra számítani. Vizet Czukrot Ribizlinél 2-7 litert 5—600 grammot Pöszméténél l-6 „ 3—400 „ Ha erősebb, pecsenye-bort szándékozunk előállítani, akkor 1 kiló ribizlire adunk 8—900 gramm czukrot, pöszméténél pedig 5—700-at. Különben lehetőleg érett bogyókat kell használnunk, me­lyeknél már nemcsak a lehető magas czukortartalom ki van fejlődve, hanem a sajátságos aroma is megvan. A borkészítéshez lehetőleg mindjárt a gyümölcsök leszedése után fogjunk hozzá, mert ha a bogyókat huzamosabb ideig le­szedve hagyjuk, könnyen megecztesednek. Ha a bogyó túlérett, részben rothadt, akkor a nyerendő bornak rossz mellékize lesz, nemkülönben a tisztátalan kezelés is nagyon hátrányosan hat a bor minőségére. Ha a bogyók kisajtolása nem következhetik be hamarjában, s egy ideig még tartanunk kell a leszedett gyümölcsöt, akkor úgy járjunk el, hogy zuzzuk össze a bogyókat, hintsük be czu- korral, s a levegő behatásától lehetőleg óvjuk. A bogyó mustját egyébiránt kétfélekép nyerhetjük. Az egyik mód kisajtolás, a másik a kiáztatás. A sajtolás közönséges szőlő-sajtó segélyével is megtörtén­hetik, csak arra kell vigyázni, hogy egyszerre ne vastag réteg bogyót tegyünk be, továbbá hogy a bogyók sajtolás előtt jól összezuzassanak. így jön aztán egyik réteg a másikra. Midőn a bogyók jól ki vannak sajtolva, akkor a törkölyt fellazítjuk, vízzel leöntjük, s igy hagyva állni fedett edényben néhány óráig: ismét kisajtoljuk. Ez az eljárás pedig háromszor- négyszer is ismétlendő. Az édesitésre szükséges czukor, porrá törve, s vízben fel­oldva, a nyert musthoz öntetik. Másik módja a mustnyerésnek a kiáztatás. Ehhez egy fél­fenekű hordót használunk, melynek alja lyukkal van ellátva, hogy ott a must kifolyhasson, még pedig, hogy az eldugulásnak elejét De ha már felhúztam az úti sarut, én nem retiráltam meg, hanem elindultam egymagám, Miskolcz felé, a gömöri vasúton Bánrévéig, hol szives házi gazdám vár várt reám, s pompás fo­gaton röpített Bejébe, a gömöri Szentmiklóssyak egyik ősi fész­kébe. Pár napi időzés után a Bánréve-Dobsinai vonalon utaztam tovább, s alkonyaikor értem Dobsinára, hol megháltam. Ezt azért Írom le, hogy tájékozzam azon tisztelt egri barátaimat, kik­nek utólag, komolyabb megfontolás után még is csak kedvök ke­rekedik, az eredeti úti terv megvalósítására. Miután az agteleki Baradlát már én többször bejártam, s úgyszólván annak minden zegét-zugát ismerem, — most mellőz­tem annak megtekintését, hanem másnap reggeli 8 óra kö­rül kényelmes bérkocsira ültem, s megindultam a sztraczenai völgy felé. A dobsinai jégbarlang megtekintése, az újabb berendezés szerint, egy teljes napot vészén igénybe. Ezt tájékozódásul irom. Én valami 9—10 év előtt Poprád-Felkáról kerestem fel a jégbar­langot, s akkor nem volt alkalmam a gyönyörű sztraczenói völgy megtekintésére. Az út Dobsináról folyvást emelkedik, s valami másfél óráig szakadatlanul fölfelé halad a kocsi, elég jó karban tartott kí­gyózó hegyi utón, a közvetlenül Dobsina fölött emelkedő magas­latra, melynek még legfelső ormáról is mindig közvetlenül alat­tunk látjuk Dobsinát, ezt a pár ezer lakossal biró kis várost, melyet legnagyobb részt bányászok s tisztviselők laknak. Figye­lemre méltóbb épülete alig van, — az újabban épült városhá­zán kívül, mely jó Ízléssel készült igen csinos modern épület, elegáns külsővel, s igen szép belső berendezéssel. Nagyon csi­nos, villaszerű épület a jégbarlang igazgatójának a la­kása is, gyönyörű park közepén. Kár, hogy el van dugva. Van

Next

/
Thumbnails
Contents