Eger - hetilap, 1893
1893-08-08 / 32. szám
250 des Kindbettfiebers) a magyar tudományos Akadémiának küldte meg. A levél így hangzik: „T. Akadémia! A „gyermekágyi láz“ nevezete alatt már ős idők óta ismeretes betegség e század folyama alatt mindig növekedő mérvben és hevességgel rohanta meg Európa szülészeti intézeteit és népességét, s ezerekre megy évenkénti száma azon anyáknak és gyermekeknek, kiket áldozatul magával ragadott. „A Gondviselés kegyelméből sikerült nekem tisztelettel alól- irtnak ezen irtózatos, eddigelé járványosnak hitt kór valódi természetét felfedezni s e felfedezés nyomán egyszersmind (mi a fódolog) a betegség nagyobb mérvbeni fellépését oly mértékben meggátolni, hogy mialatt előbb pl. a bécsi szülészeti intézetnél néha 31 °/o-nyi is volt a gyermekágyi láz okozta halálozás, addig ott, hol az általam javasolt elővigyázati rendszabályok megtartatnak, a halandóság l%-°t sem érhet el. „Sorsom úgy hozta magával, hogy midőn e felfedezést (1847-ik évben) tettem, mint a bécsi szülészeti intézet segédorvosa hazám határain kívül tartózkodjam. így történt, hogy felfedezésem legelőször is a német szakközönségnek lön bemutatva. „Hazámba visszatértem után a magyar szakértő közönségnek is előadtam tapasztalataimat s elméletemet a gyermekágyi láz körül az itt megjelenő „Orvosi hetilapéban. „Mialatt azonban tanom nálunk nem talált ellenőrzőre, több rendbeli részint megtámadásoknak, részint elferdítéseknek volt az kitéve Németországban. „Az emberiség iránti kötelesség parancsolta most már elméletemet még egyszer kifejteni, s az ellene felhozott védvek semmisségét kimutatni, mit az itt felmutatott, s tekintve a közönséget, melyre hatnom kelletett, szükségkép németül irt munkában teljesítek. „Fogadja a tekintetes Akadémia könyvtára számára munkámat, mint legőszintébb tiszteletem jelét. Semmelweis Ignácz, egyetemi tanár. Gyümölcstermelésünk és forgalmunk. Legutóbbi tudósításomban, mely augusztus 1-én lett közölve, cseresznye termelésünk ez évi összes kiviteli értéke 18000 frt helyett tévedésből 1800 forintra tétetett, a mi nem kis meglepetést okozott több olvasó előtt, sőt vannak többen, kik mint a féle hasból készült statisztikát tekintik a feltüntetett adatokat. Hogy némileg meggyőzzem az illetőket számításom alaposságáról, elmondom számításom mily alaposan készült. Mint első tudósításomban már jeleztem, az első cseresznye a piaczon junius 1-ső napján jelent meg, és 10-éig fokozatosan emelAz„EGER“ tárczája, József Nádor és a gyümölcsös kofa. Még sokaknak élénk emlékezetében vau az iszonyatos árvíz, mely az 1838-ik évben az ország fővárosát, Pestet elözönlötte, s ezer meg ezer lakosát juttatta koldusbotra. Közel 3000 lakóházat pusztított el az árvíz, kivált olyanokat, melyek javarészben vályogból voltak építve. Kiváltképen a külvárosok lakossága szenvedett legtöbbet; ezek legnagyobb része maradt hajléktalanul; s igy a segítő bizottság részéről az volt a legsürgősebb teendő, hogy e nyomorultak mindenek előtt födél alá jussanak. Ez alkalommal történt, hogy az ország nádora, s királyi helytartója, József főherezeg, I. Ferencz császár és király testvére, aki 1795-től egész 1847-ben bekövetkezett haláláig valódi bálványa lön a magyar nemzetnek, — a fővárost ért e csapás enyhítésére kiadott üdvös és humánus intézkedései által örök emléket emelt magának a hálás nemzet szivében. A kerepesi utón, továbbá a szegényház mögött, és sok más helyeken, terjedelmes barakokat építtetett a hajléktalanok ideiglenes elszállásolására; s miután e barakok sem voltak elégségesek az ínségesek befogadására, újabb sátrakat építtetett az újépület mögött, aholott csakhamar egy egész kolóniája támadt a pesti hajléktalanoknak, akik részint magok építettek maguknak sátrakat és barakokat, részint a magasabb pontokon pinczelyukakat vájtak magoknak a földbe, s évekig ezek voltak a lakóhelyeik. József nádor, ki igazi nemesszivüséget s páratlan bőkezűséget tanúsított a szerencsétlenség iránt, gyakran személyesen fölkereste az Ínségesek eme telepeit, hogy közvetlenül nyujthaskedett. Számításomat teuát 10-étől kezdettem, a mely napon a kivitel már folyamatban volt. A napi forgalom mennyisége két napon lett ellenőrzéssel puttony számra felolvasva. Egyik napon találtatott 450 puttonynyal, másik napon 500 puttonynyal, összes forgalmat tehát, az első 10 napot valamint az utolsó 10 napot is számításomból kihagyva, csakis 30 teljes napot vettem, melyen úgy a hozatal mennyisége, mint az árak egyenlők voltak, vagyis 300 puttonyt számítva 2 frt. árban, 600 frt, és igy 30 nap alatt 18 ezer forint értékűnek találtam a mit saját szükségletünkön felül, és a vidékre tengelyen elszállított olcsóbb gyümölcsöt is leszámítva, exportáltunk. Augusztus hó 1-ső hetében már a sárga baraczk naponta 400—500 puttonnyal került a piaczra, 1 frt., 1 frt 20 kr. árban kész vevőre is talált bármily mennyiségben, különösen a lembergi szállítók a szép színű és fél érésben lévő minden fajta gyümölcsöt, a mi szemre való volt, össze vásároltak, még ugorkát is. A küldemény 36 óra alatt ér rendeltetése helyére, mely idő alatt a gyümölcs önmagától éri el az érettség szükséges fokát, és ezt a termelőknek különösen számításba kell venni. A sárga baraczk e hónapban a fő kiviteli czikkünk lessz, melyből körülbelül annyi értékűt exportálhatunk, mint a múlt hóban a cseresznyéből. Ugyancsak e hónap első hetében többféle körte faj került a piaczra, melyből a szt. Anna körte mint legkitűnőbb „török búzás“ vagy „veres körte“ népies elnevezés alatt árúitatott, és puttonya 2 frt árban az összes készlet kész vevőre talált. Ezen körtefaj szaporítása rendkívül előnynyel jár, mert szép is, jó és szállításra különösen alkalmas. Több helyet, hol fája díszük fel is jegyeztem, és termesztőik állítása szerint 15 — 30 puttonynyal terem egy középszerű fám. Boldogasszony szilvát már e hó 1-én puttony számra árúl- ták; 1 frt 80 kr. árban kelt egy 26 klgr. súlyú kosárral. Ez a legkorábbi színes szilva zamatos és nagy szemű, termése minden évben biztos és gazdag. Piaczra került még zöld és veres ringló többféle befőzni való, és Mirabella szilva, fontos alma, puttony számra félérett, állapotban kivitelre 2 írtért szivesen vásároltatott, de a piaczra csekély mennyiségű készült. Ez iránt úgy a körte iránt is a kereslet naponta fokozódik. Sajátságos azonban, hogy azon egri kofák, kik mintegy 10—15-en foglalkoznak a naponkénti szállítással, minden kérde- zősködésemre titkolódzva válaszoltak, biztatásomra pedig, hogy kitegyem nevöket a lapokba, az ellen határozottan tiltakoztak. Hiába hitegettem, hogy ajánlani fogom, hogy a legtöbb mennyiséget szállítók jutalomban részesüljenek, nem voltam képes őket son segítséget a leginkább sújtottaknak. így lepte meg a többek közt az árvizet követő nyár egyik vasárnap délutánján József nádor az új-épület mögött lakó telepeseket, kiket e váratlan látogatás a legnagyobb örömbe s elragadtatásba hozott. József nádor, udvarmestere, Berényi Lajos gróf kíséretében, sorra járta a telep házsorait, a legnyájasabb s leereszkedőbb modorban megkérdezve mindenkit sorsa felül, s akik sürgős segítségre voltak szorulva, azoknak kegyteljes vigasztaló szavak kíséretében, nyomban nyújtott is némi adománynyal segítséget. Egyszerre a nádor elé egy tűzről pattant sváb asszony került, akinek bátor, elfogulatlan föllépése mindjárt megtetszett a főherczegnek. — Nos jó asszony — szólitá meg a nádor nyájasan, — Talán segíthetek a mostani elhagyatott sorsán valamicskét? — Tudja, fenség — viszonzá a bátor némber, hamisítatlan külvárosi dialektusban, — én vagyok az a Náni, aki évek óta gyümölcsös kofa vagyok ott a Zrínyi, meg a két sas-utczák sarkán. Én magam csak eléldegélek valahogy. De hát van egy fiacskám, aki Kasselik András uramnál ácsinas, — csak ezért a szegény gyerekért tehetnék annyit, hogy annak idején felszabadíthassam, s tisztességesen felruházhassam. — Hogy hivják a fiát ? — kérdi a nádor miközben Berényi gróf kis jegyzőkönyvet vön ki a zsebéből. — Heutheuer Gyurinak hijják! felelt Náni asszony nagy büszkeséggel. Néhány barátságos szóváltás után, melyben a főherezeg megígérte, hogy a fiúról gondoskodni fog, elhagyta a nádor a telepet, melynek lakói sokáig hálatelt szívvel emlegették a magas látogatójuk kegyességét.
