Eger - hetilap, 1893
1893-01-24 / 4. szám
4-ik szám. 32-ik év-folyam 1893. január 24-ón. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. Mezőgazdasági termény-, ipar- és állatkiálli- tás Egerben, 1893-ik évben. A hevesmegyei gazdasági egyesület által, Egerváros hozzájárulásával, egy Egerben, az 1893-ik évi nyár folyamán tervbe vett mezőgazdasági termény-, ipar- és állatkiállitás rendezése ügyében városunk képviselő testületé által megválasztott nagy bizottság a múlt vasárnap, f. hó 22-én a délutáni órákban a városház nagy termében tartotta első ülését, melyen a hevesmegyei gazdasági egyesület kiküldött tagjai, névszerinti Baranyai István egyesületi intéző igazgató, Csömör Kálmán egyesület i titkár, Keglevich Gyula gróf, Scheidl Ágoston, Majzik Viktor stb. egyleti tagok is részt vettek. Az ülést Grónay Sándor polgármester nyitotta meg, meleg szavakban üdvözölve a szép számmal megjelent tagokat, mely után rendszeres szervezkedésre hívta fel az értekezletet. Közfelkiáltással megválasztattak a nagybizottság elnökeinek: Beretvás Endre, a hevesmegyei gazdasági egyesület elnöke, és Grónay Sándor Eger város polgármestere; kiállítási intéző s igazgató elnöknek Baranyai István; titkároknak: Csömör Kálmán és Kánitz Jenő. Előterjesztetett a hevesmegyei gazdasági egyesület átirata, melyben saját kebléből a nagy bizottság tagjaiul a következő egyesületi tagokat jelöli ki: Kállay Zoltán, dr. Zsendovics József, Samassa János, Töttösy Sándor, Kosa Miklós, ,Dobóczky Ignácz dr. He- vessy Károly, ifj. Széky Péter, Lovassy Ákos, Brezovay Sándor, Majzik Viktor, Isaak Gyula, Scheidl Ágost, Keglevich Gyula gr., BeAz „EGER“ tárczája. Szerelmi dacz. — Me mondja, kérem, — hogy nem fog szeretni soha! MTe mondja, hogy nem tudja mi az a szerelem! — Ugy-e, ez csak enyelgő tréfa, játszi ijesztgetés? Oh ha tudná, mennyi fájdalmat okoz nekem ez a könnyedén eldobott néhány szó, bizonyára nem ejtette volna ki azokat, ügy féltem, úgy őrzöm szivemben azt az egyetlen boldogságot, azt a virágos kis oázt a kopár sivatagban: a remény, szerelem, öröm, nyugalom virányait, mely a maga képét keretezi körül ottan. Itt tanyázik lelkem mindig, mert ha innen kilép arra a letarolt pusztaságra, mely körülfogja, akkor oly elhagyatottnak érzi magát s oly boldogtalannak. Nem lát sehol egyetlen helyet, hol megpihenhetne, elűzi mindenünnen önmagát. Oly üres a lét, sivár a való, oly nyomasztó a lég, s komor az ég arczulata, ha e virányos kis helytől távol kell lennem. Ugy-e nem akarja lelkemet megfosztani ettől a nyugalmas otthontól; nem akarja, hogy annak a helyén is oly letarolt kopár- ság legyen szivemben, mint egyebütt? — Mondja, hogy jobban hihetek szeme sugarainak, melyek oly ékesszólóan beszélnek s arcza lassan boruló pirosságának, mint incselkedő ajkainak. Mikor először láttam szelíd arczán elömleni azt a pirossá- got, úgy üdvözöltem azt, mint az éj képzelt rémeitől rettegő kis gyermek a reggeli világosságot; — mikor először ragyogott lelniczky György, Zsiga Gyula, Csömör Kálmán. — Közohajtás folytán a nagy bizottság még a következő tagokat választotta be kebelébe: Imre Miklós, Remenyik Kálmán, Petravich Bertalan, Babócsay Sándor, Horváth József, Éliássy Ferencz, Répássy László, Szabó Imre, Vindt István, Légmán Imre, Rigó Alajos, Kemény János, Gesztes Lajos, Kelecsényi Ferencz, Hajós Gyula, Koppély Géza, Hevesy József, Klein és Weinberger, Kemény Ferencz, Halász Ferencz, Braun Ármin, Brösztl József, Sándor József, Morvay János, Tancsa Lajos, Glósz Kálmán, dr., Schwartz Sándor dr., Milesz Béla, s a hevesmegyei összes ipartársulatok elnökei. A nagy bizottság a további kiegészítést fentartotta magának. Baranyai István intéző elnök, fölkérésre előterjeszti a rendezendő kiállítás programmjának vázlatát, melyet lapunkban már más alkalommal közöltünk. Egyidejűleg három fontos kérdést terjeszt elhatározás végett a bizottság elé, nevezetesen: 1. Ohaj- tandónak tartja-e a bizottság, hogy az egri kiállítás állat-kiálli- tással is egybekapcsoltassék ? — 2. Mikor tartassák meg a kiállítás, és hol legyenek a helyiségei? — 3. Honnét födöztesse- nek az előleges költségek ? Az első kérdésre a bizottság egyhangúlag elhatározta, hogy az egri kiállítás állatkiállitással is kapcsoltassék össze, minek folytán a következő czimet veszi föl: „Mező gazdasági termény-, ipar-, s állatkiállitás Egerben.“ Az előterjesztés többi pontjainak részletes kidolgozására s javaslattételre a nagy bizottság egy szükebb körű bizottságot küldött ki, melynek tagjai: Grónay kembe szemeiből a fellobhant szerelem lángja, úgy éreztem magam, mint talán a szemevilágát visszanyert beteg, midőn a rég nélkülözött és sóvárgott fénysugarak először hatolnak szemeibe. Ekkor zöldült ki a sivatag virágos oáza : ekkor költözött be szivembe a maga képe, s vele az öröm és boldogság érzelmei. S most a maga hamis szájacskája ellenem támad, meg akarja semmisíteni az oázist; azt akarja, hogy lelkem száműzve bolyongjon a boldogtalanság kietlen utjain üdülésre nem találván sehol, pihenő helyet hiába keresvén ? Hát nem volna igaz, amit szemeiből olvastam, s amit arczának bűvölő pirulása bizonyított? — Ezért én azt a beszédes kis szájacskát mindig ellenségemnek tekintem ezután. Szeretni fogom szelíd szép szemeit, arczának pirulását, ezek az én szövetségeseim; de arra a piros kis szalagra, mely ama piczike gödröcske fölött fut el, pajzán ajkaira: mindig félve tekintek, vájjon nem hallom-e azokat a kegyetlen szavakat: „Én nem tudom, mi a szerelem; én nem szerettem és nem is fogok szeretni soha !“ — Ha tudná, milyen fájó ezt nekem hallani! — ígérje meg, hogy töbhé nem mondja; vallja meg, hogy csak tréfált elébb! Nem Ígéri meg? No, várjon, majd beszélek hát én magának egy történetet, amit régen akartam már elmondani, de soha sem volt bátorságom. Engedje meg, hogy leüljek zsámolyára, s lábánál beszélhessem el. * * * Volt nekem egy igen jó barátom. A szó legvalódibb értei- mében jó barátomnak nevezhettem: oly benső, bizalmas viszony létezett köztünk, hogy ismertem minden titkát, minden jó és rossz tulajdonságát, egész valóját. A valódi nevét elhallgatom, nevezzük egyszerűen Jenőnek. Kedélyes, vig fiú volt, kit e miatt a
