Eger - hetilap, 1893
1893-07-18 / 29. szám
228 dáris kifejezésre talált: „Szegény ember vagyok, a gyöngyösiek czudarul megvertek, de 20 írtért sem adnám, hogy így végződött; most legalább tán elhiszik Gyöngyösön, hogy Egerben becsületes emberek laknak!“ — 20+20=40 írt; mely összeg körülbelül reprezentálja azon intézkedés bölcseségét, hogy az egri telepek mind a két vinczellérje a versenytől ki lett zárva. Ferk Miklós. Különfélék, — Az egri érseki egyházmegye köréből. Kiszelák Sándor, helyettes alesperes investiturát nyert püspökladányi plébániai javadalmára. — Kovács István, jászkiséri plébános, élete 47-ik évében f. jul. hó 11-én elhunyt. — Egyházi zene. Váradi Sándor, fiatal földink, a magy. kir. opera tehetséges és kedvelt baritonistája, ki ez idő szerint a szünidőt családjával együtt körünkben tölti, a legközelebbi vasárnapon, f. jul. hó 23-áu a székesfőegyházban regg. 9 órakor tartandó nagymisén egy magasabb stilü magán-egyházi éneket fog előadni. E kiváló körülményre fölhívjuk az egyházi ének iránt érdeklődő müveit olvasóink becses figyelmét. — Nyilvános nyugtázás. Az egri kath. legényegylet által 1893. évi júl. 9-én tartott érsek-kerti mulatság alkalmával a jótékony czélra fölülfizettek: Dr. Samassa József egri érsek 25 frt. Kozma Károly kanonok 10 frt. Szele Gábor püspök, Dr. Párvy Sándor kanonok, Dankó Mihály kanonok, Samassa János 5—5 fr.. Stephanovszky Sándor kanonok 2 frt. 80 kr. Dutkay Pál 1 frt. 80 kr. Ridárcsik Imre, Hibay György, Hering János, Kaiser An- talné 1—1 frt. Vincze Alajos, Neuhel Károly, Novák Károly, Dr. Pásztor Bertalan, Angyal Imre, Sárgay Tamás, Skultéty Pál, Vincze István, Póka Zsigmond, Neszvadba Gyula 80—80 kr. Boros Pál, Bátorfy Lajosné, 70—70 kr. Kameniczky Gyula, id. Generál Rudolf, Kiss István, Koncz Lajos, Papp József, Buday Lász- lóné 60—60 kr. Tancsa Lajosné, Borhy Adám, Papp Sándor, Balogh György 50—50 kr. Hegedűs János, Hangonyi János, Braun Károly, Sebestény István, Huszár Mihályné, Brozicsevics Ferencz. Pamlényi N-né, N. N., N. N. 40—40 kr. Dr. Brünauer N. Labi- sek László, Farkas Kálmán, Orczán Sándor, Meszmer Károly, Holpinszky N. ifj. Generál Rudolf, N. N., N. N. 30—30 kr. Szabó Othmár. özv. Zeleznik Istvánné, Csepánszky Gyula, Tajthy Gábor, Eichbrunn József, Kormos József, özv. Hám Jánosné, Dankó Andor, Kakuk Julianna, Borús József, Balkay Béla, Menninger bén. Kopott vitorlavászon-nadrág volt rajta, a fejét meg egy rongyos szalmakalap födte. Kezet fogott velem, s a kertjébe vezetett. Tudniillik „kertnek csúfolta azt a körülfalazott négyszögletű kopárságot. Egy pár nyomorék szegfübokor, néhány sárga tulipán, s egy-két hónapos rózsa-bokor kínlódott azon a kiaszott avaron, amely oly forró volt, akár egy kemencze. — Fáim ugyan nincsenek — jegyzé meg Boivin, — de ez nem tesz semmit, mert a szomszédházak elég árnyat vetnek ide. Itt mindig oly üde, hüs a levegő, akár egy őserdőben. Ekkor megfogta a kabátom egyik gombját, s ezt suttogta fülembe: „Kedves fiatal barátom, nagy szívességet tehetne nekem. Ön látta a feleségemet, nemde? — ő egy kissé fösvény. Ma, miután vendéget vártunk, tiszta ruhát adott rám, ha azonban ezt bepiszkolom, akkor lesz ám a hadd el hadd! Ezért nagyon szépen kérem, kedves barátom, legyen oly szives, és öntözze meg helyettem ezeket a virágokat. Ezt a szép kérelmet elutasítanom lehetetlen volt. Levetettem tehát a kabátomat, felgyürtem az ingem ujját, s neki rugaszkodtam, hogy egy rozoga, hektikás szivatyus-kutból, amelyik úgy bőgött, mint egy döglődő ökör, vizet varázsoljak elé. Tiz percznyi erőlködésembe került, mig egy kupa vizet nyerhettem. Az egész testemen csakúgy csurgóit az izzadság alá. Boivin körülvezetett a kertben. — Legelőször ezt a szegfűbokrot öntözzük meg . . — mondá, — . . . no még egy keveset . . . elég! . . most a másikat. Az öntöző kanna lyukas volt és futott. Minek következtében a lábam szára több vizet élvezett, mint a virágok; s ez a kellemes mulatság valami húszszor ismétlődött egymásután. Húszszor izzadtam az irtózatosan nyikorgó kút ránczigálásával, s húszszor egymás után ázott át a lábam egész bőrig. Ha pedig egy kissé pihenni akartam, Boivin egyre biztatott e szavakkal: Csak még egy kupával, kedves barátom, aztán elég lesz. Ödön, Korn Elek 20—20 kr. Szabó Gyula, ifj. Hám N., Yidasics Pál, Szlavik Kálmán, Ferencz Ferencz, Kajdacsi Ráfael, Guldán Endre, Hám György, Szuhi Mihály, N. N., N. N., N. N., N. N., N. N., N. N., N. N., N. N. 10—10 kr. — A legényegylet által 1893. évi jun. 18-án tartott színelőadás alkalmával pedig a következő felülfizetések folytak be: Dr. Kozma Károly kanonok 10 frt. Hegedűs János. ifj. Turcsányi András 1—1 frt. Brozicsevics Ferencz, Vincze István 50—50 kr. Ezen kívül ns. és ft. Kozma Károly székesegyházi kanonok ur, mint az egyesület elnöke a f.-tárkányi erdőbe tervezett kirándulás költségeire 25 frtot volt kegyes adni. A jótékony czél iránt tanúsított ezen áldozatkészségükért fogadják a fent elsoroltak az egyesület leghálásabb köszönetét. Eger. 1893. júl. 15-én. A rendezőség. — Városi ügyek. A f. jul. hó 14-én tartott képiselő-testületi ülésről. A folyó év 2-ik negyedéről szóló évnegyedes jelentés, miután az ügymenet kielégítő volt, s a pénztárak a megejtett vizsgálat alkalmával teljesen rendben találtattak, tudomásul vétetett. — A városi közlegelőkre vonatkozó belügyminis- teri leirat folytán azok mikénti kezelésére a város szabályrendeletet fog alkottatni, melynek megkészitésével a pénzügyi szakosztály a városi tanácscsal egyetértőleg megbizatott, s egyszersmind a földmivelésügyi minister felkéretett, hogy egy alkalmas szakértőt küldjön, ki a helyi viszonyok alapján a kezelés kérdésében a kellő szakszerű útmutatást megadná. — A z uj csapatkórház részére az uj laktanya északi oldalán elvonuló városi telek jelöltetett ki. — A községi közutak hálózata, az eddigieknek teljesen megfelelően állapíttatott meg. — Egy földmivelési iskola létesítésére, az esetre, ha az, Eger város területén állit- tatik fel, hozzájáruláskint egyszersmindenkorra 1000 forint állapíttatott meg. - A kisdedovoda ügy-rendezéssel mogbi- zott küldöttség véleménye folytán, a hatvani Il-ik negyedben lévő kisdedovodára nézve a város az egyházmegyei hatósággal egyetértőleg oly megállapodásra jutott, hogy kérdés alatti épület kisdedovodai czélokra a város használatában továbbra is meghagyatik azon kikötéssel, hogy az óvodában kath. óvónők alkalmaztassanak, mely ovoda népességének ezúttal is 97%-ka, úgyis rom. katholikus. Ezen megállapodásból kifolyólag, az itt nélkülözhetetlen építkezések is elrendeltettek. — A város tulajdonához tartozó r o m. k a t h. p 1 e b á n i a-é p ü 1 e t n é 1, a városi tanács jelentése szerint nagyobbszerű átalakítás igényelvén, annak szakszerű megvizsgálására bizottság küldetett ki. — Lányi Ernő székesfőegyházi karnagy kérelme folytán: tekintettel arra, hogy a folyamodó által tervbe vett, s a zene legfontosabb ágait felölelő Aztán, fáradozásaimnak mintegy jutalmául, megajándékozott egy rózsával. Alig hogy a gomblyukamba szúrtam, a rózsa szirmai lehullottak, s a puszta csonk maradt vissza. Ekkor egyszerre fülünkbe csengett a Boivinné hangja. „No, bújjanak már elő valahára! Már százszor is kiabáltam, hogy kész az ebéd! Bementünk a házba, mely inkább valami pajtához vala hasonló. Ha már az én Boivin barátom kertje árnyasnak vala mondható, akkor az étkező „termét“ méltán lehetett egy török fürdő második izzasztó kamrájához hasonlitani. A sárgára mázolt ebédlő-asztalon három tányér vala fölte- ritve, ugyanannyi két ágú rozsdás villával. Egy cseréptálban pedig ott kínálkozott az asztal közepén a tegnapi húsmaradék, egy kevés burgonyával. Hozzá fogtunk az evéshez. E közben szemeim egy palaczkon akadtak meg, mely egy kevés borral — vagy nem tudom én, mivel — pirosra festett vizet tartalmazott. Boivin egy kissé elszégyelte magát, s igy szólt a feleségéhez: — Kérlek, kedvesem, nem lennél oly kegyes, ma, kivételképen, egy kevés tiszta bort szolgálni fel? — No csak az kellene még! — pattant ki a derék asszonyság, — hogy itt berúgjatok, s az egész napon át tele bőgjétek a fülemet. Azt ugyan szépen megköszönném. Boivin erre szépen elhallgatott. A hús után pirított burgonya lön feltálalva, s miután néma csöndben azt is elfogyasztottuk, a házi asszony megszólalt: — Egyéb nincs! Mehettek! Boivin kétségbeesett pillantást vetett élete párjára. — Hát a csibe . . . amit ma reggel koppasztottál ? Az asszony pedig a csípejére támasztotta a két kezét: — Igen! hát ez nem volt elég? Azért, mert te idegeneket hozasz a nyakamra, még nem ok arra, hogy mindent fölfaljunk! Hát akkor mi marad nekem estére?
