Eger - hetilap, 1893
1893-07-04 / 27. szám
214 napját megérniük engedte, — a jubilánsok egy csoportban lefény- képeztették magokat. Azután, hogy kegyeletes megemlékezésük egyik legszentebb adóját leróják, — testületileg kivonultak a hatvani temetőbe, egykori igazgatójuk, s tanáruk, néh. bold. eml. Szvorényi József sírjához, melyre Fenyvessy Sándor, a következő, mély érzelmű beszéd kíséretében tette le a társak díszes emlék-koszorúját: „Kedves barátaim! Minket — kik negyed-század múltán összejöttünk, hogy ifjúságunkban, mondhatnám a gyermekkorban kötött baráti frigy állandóságáról bizonyságot tegyünk — a templomból első utunk csakis e sirhoz vezethetett, a mely sir porladó hamvait fedi szeretve tisztelt volt tanárunk és igazgatónknak, a ki iránt lelkünk mélyében mindig élő hálánk és szeretetünknek fájdalom, ma már csak e halotti koszorú letétele által adhatunk külső jelben kifejezést. Az elévülhetetlen hála és szeretet érzelmeinek kifejezésére igaz nagyon szerény ezen igénytelen koszorú, de ha mindannyian, kik a tettek mezején több-kevesebb szerencsével kamatozó szellemi tőkéjük jórészét neki köszönhetik, csak egy feslő bimbót tennének e sírra, virágkolosszus jelezné nyugvó helyét annak, ki élete minden perczét a hazának, a közjónak, a tudománynak s a nevelés szent ügyének áldozta. A mély fájdalom némaságával álljuk körűi e sirt, s lelkűnkben elmélyedve a múltak kedves emlékein, közöttünk lenni véljük, tűlvilági dicsfénytől körűlragyogva a jóságos szelíd arczot, s hallani képzeljük az ajk édes, lágy zenéjét, a mely elragadó bű- bájjal hirdette a vallás és tudomány tanait. Ezen érzelem hatása alatt tegyünk itt szent fogadást, hogy a hála és szeretet érzelmeit keblünkben tovább is ápolni fogjuk s a megdicsőűlt emléke szivünkben annak utolsó dobbanásáig élni fog.“ Ezzel a társak szétoszlottak. A jövevények helybeli társaikat s ismerőseiket látogatták meg. Az emlékezetes nap, az esti órákban, ugyancsak a „Korona“ kerti helyiségeiben tartott „bu- csú-estélylyel“ ért véget. Miután azonban időközben a jubiláns társak egyrészét hivatásuk kötelessége távozni kényszerűé Egerből, már csak feles számmal jelentek meg a bucsú-estélyen, melyen ez úttal Fenyvessy Sándorné úrnő is résztvett. A válás fájó érzete, s a távozó társak búcsú-szózata nagy mértékben lan- kasztotta derültebb hangulatát az estélynek, mely a késő éji órákban fejezte be a negyedszázados találkozó érdekes és emlékezetes ünnepét. Orvos-gyűlés. A hevesmegyei orvos-gyógyszerész egylet f. é. jun. hó 27-én d. e. 10 órakor tartotta meg évi nagygyűlését Egerben, a mely gyűlésen a gyöngyösi testvér-egylet részéről dr. Koller, dr. Mi- chelstetter, dr. Gergely orvosok, Buzáth és Vozáry gyógyszerészek voltak jelen. Dr. Schönberger Soma, egyleti elnök üdvözölvén a tagokat, az egylet 24-ik rendes közgyűlését megnyitja. Megnyitó beszédében köszönetét fejezte ki a tagtársaknak az előző évben kifejtett szorgalmukért, s kéri továbbra is a havi gyűlések pontos látogatását, mely az egymás között felmerülő eszmecserék, s a jó collegiális viszony fentartásához alkalmat szolgáltat. Ezután azon küszöbön levő, a megvalósúláshoz közel álló közegészség- ügyi reformokat fejtegette, melyeknek azon szégyenletes és az orvosi kart igazán sértő pontjait, melyek a körorvosok fizetését czélozzák, hogy, t. i. egy a székhelyén levő körorvost 20 krral kíván dotálni, egy más faluban eszközölt látogatásért — s hozzá 5 krt. szab meg kméterenként fuvarbérben — kárhoztatta. A gyűlés további folyamán inditványozta, hogy mozgalmat kíván iniciálni e kivitel ellenében s frontot képezve az orvosi kar teljes erejéből lépjen akczióba s hasson oda, hogy a kart e lealázó paragraphus meg ne szégyenithesse. Erre nézve augusztusra egy adhoc gyűlést kíván egybehívni, melyre Hevesvármegye összes törvényhatósági s magángyakorló orvosai volnának meghívandók, s addig is egy szűkebb bizottság kijelölését inditványozta, melynek tagjaiúl dr. Schönberger, dr. Schwarcz Dávid, dr. Bauer, dr. Glósz meg is választattak. Végűi megemlékezett egyik közel el- húnyt kitűnő társunkról: dr. Danilovicsról. A közgyűlés az elnök e szép, szónoki lendülettel tartott beszédét zajosan megéljenezte. Ezután következett a két titkári jelentés: az egri csoport részéről Dr. Schwavc Sándor, a gyöngyösiről Dr. Michelstetter Soma olvasták fel évi jelentésüket, melyek a havi kórjáratokat a szaktudományba vágó észleleteket, s az egylet beléletét érintő ügyeket tartalmazták. A havi kórjáratból kitűnt, hogy a romboló toroklob és a vőrheny majdnem egész éven át — bár szórványosan — fent.artotta magát. Következett a pénztári jelentés. Ezután olvasta fel Dr. Schwarz Dávid emlékbeszédét Dr. Danilovich Pál felett: érdekesen, vonzóan vázolta elhunyt tagtársunk életét tanulókorától egész haláláig, melynek fonalán mindenütt feltüntette azt a kiváló erélyt, akaratot, mely az embert a közönséges mindennapiasságból kiragadva, magasabb régiókba emeli, minden protekczió nélkül, melyet tagtársunk ki is vívott magának vasakarata, fenkölt gondolkozásmódja, s a kivitelben akadályt nem ismerő, minden szép, jó és nemesért lelkesülni tudó egyénisége által. A közgyűlés elhatározta, hogy a kitünően szerkesztett beszédet a jegyzőkönyvhöz csatolják. Az inditványok közűi első helyen dr. Schönberger Somának fentebb már ismertetett indítványát fogadta el a közgyűlés egész terjedelmében. Az egylet a jövő évben tartja fenállásának negyedszázados évfordulóját, s minthogy a jövő évi nagygyűlés alapszabályaink értelmében Gyöngyösön lesz, a jubileum szinte ott fog megtartatni. Végűi megválasztották az új tisztikart: Elnökül: Schönberger Soma, alelnökül dr. Koller János, s Brűnauer Ambró választattak meg. Titkárok: dr. Schvarz Sándor és Michelstetter Soma; a választmány tagjai: dr. Schvarz Dávid, dr. Akantisz Jusztin, dr. Gergely Imre. Az egylet pénztárnokai Buzáth Lajos és Vozáry lettek. Ezután a „Koronában“ bankettre gyűltek össze, melyet kirándulás követett volna Párádra, ha Médárd közbe nem lép, de igy a zuhogó eső miatt a kirándulás elmaradt. S. S. Szölöojtás-verseny Egerben. (Vége.) Az egri eljárás itt a mi viszonyaink közt jónak bizonyult. Ezt a következőkben ismertetem, amint azt Ferk Miklós egri sző- lőszeti tanár nekem magyarázgatta és én félig laikus felfogásommal megértettem. A tárgyat egész terjedelmében úgy leírni, a mint tudósítójának előadatott — egy czikk keretében lehetetlen. Egyszerűen megmondom: A zöld ojtásnak ideje a vegetáczió eleje, a mikor még az alany legfölebb egy méter magas, és még a hónaljhajtások nincsenek igen kifejlődve. Azaz a magasság uem igen határoz, mert némely talaj- és fekvésben és kedvező időjárás mellett két méteres hosszúság mellett az alany teljesen megfelel; csak hogy átlagos körülmények között ezen jó állapot leginkább egy méteres magasságnál szokott előfordulni. Természetes, hogy a tőke korának is van befolyása. Ha elég korán, az év elején május végével, junius elején ojthatunk, legjobb akkor, akárhogy járunk el, ha csak rendkívüli időjárási befolyások nincsenek, legtöbb süker lesz. — De nem mindig van az igy; és ha van is, hol sok ojtani való van, maradhat későbbre is. Akkor már egy kis furfanghoz kell folyamodnunk, hogy biztosan czélt érjünk. Ez a furfang abban áll, hogy okvetlenül kell leveleznünk, azaz még az ojtás előtt minden levelet, és nedvfogyasztó szervet leszednünk, hogy a nedvkeringés az ojtási telep felé tereitessék. De a levélhiány a növényre nagy hátrány, ennek pedig úgy vesszük elejét, hogy a beojtott hajtást oly helyzetbe hozzuk, melyben ezen szerveket nélkülözheti, és szorítjuk az ojtógaly szerveinek használatára. Ez abból áll, hogy nyomban az ojtás után az egész beojtott hajtást föld alá rejtjük úgy, hogy mig az ojtás helye finom porhonyós földdel be lesz takarva, gyöngén, lazán, csak annyiban, hogy az alanyon ejtett sebhelyet, a pamuttal összefogott csonokat is a nap-hevétől és a hirtelen megszára- dástól védje. A vessző a föld alatt levélre nem szorul, esetleg fölösleges képző anyagait gyökér-képzésre fordítja; de ezek képzésére szükséges szerves anyagok előállítására megkivántató levelek képzésére is szorítja a földszinten kívül jutott részeket, az ojtógalyat és azt tartó bütykön megmaradt szemet. Sajnos, sok helyt ezen szemet a jobb megeredés érdekében le szokták vágni; de arra a vessző legfelső perczének kiérlelésére okvetlenül szükség van, mert ha ez az ojtógaly működését elő nem segíti, az alany ép marad, a rendes hajtás is, de a kettő közti perez elpusztul. Kételkedő csudálkozásomra hivatkozott a magyarázó tanár illetékes tanúra, Braun Károlyra, ki Egerben egyedül jöhet gyakorlati szőlész számba. A tanár állítása szerint mig ezen eljárás által a megeredés százaléka tetemesen emelkedik, mert például a nagyobb ügyességet igénylő P-z^ner-féle egy bütykös
