Eger - hetilap, 1893
1893-06-27 / 26. szám
26-ik szám. 32-ik év-folyam. 1893. junius 27-óu. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGER. Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, pósta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. „Van-e Egernek szüksége torna-egyletre?“ Korunk művelődési előhaladása és fejlettségének legkiválóbb jellemvonása gyanánt, a társulási szellem fokozottabb elterjedését, az egyleti élet pezsgőbb, kihatóbb nyilvánulását és főleg az egyletek nagyobb számban történő keletkezését tapasztaljuk. A mit az egyes csak nehezen, vagy talán soha sem tudna kivinni, létesíteni, az könnyen kivihető lesz egyletek által és társulások utján. Ez az oka, hogy ma már a tudományos, emberbaráti, társadalmi és jótékony czélű egyletek, nemcsak hézagot pótolnak, nemcsak a társadalmi érintkezésnek képezik hatalmas tényezőjét, hanem sok közhasznú és humánus intézmény létre sem jöhetett volna és egyáltalában fönn sem állana ily egyletek létesítése nélkül. Magyarország nagyobb vidéki városai között, úgy közhasznú, valamint társadalmi czélú egyletek sokaságával, talán egy sem dicsekedhet számosabb és virágzóbb egyletekkel, mint épen Eger város. De a sok között épen azon egylet nem foglal helyet, mely nem csak hézagot pótol, hanem okvetlen szükséges is. Ezen egylet pedig a torna-egylet. Pedig a 60-as évek végén volt és virágzott egy torna-egylet városunkban, s a 70-es évek közepén, bizonyos okok folytán, melyeket itt szellőztetni nem akarunk, létezni megszűnt, elaludt s most ez idő szerint is alszik és pedig mélyen, igen mélyen. Nem egy új egylet megalakításáról van tehát itt tulajdonképen szó, hanem az elaludt egylet fölébresztése, fölserkentéséről. Mielőtt azonban egy torna-egylet újból leendő megalakításának fontosságát bővebben kifejtenék, első sorban, azon netán teendő kérdésre óhajtunk pár szóval megfelelni, vájjon csakugyan hézagot pótolna-e, vagy okvetlen szükséges-e egy torna-egylet. Egerben? Sokan bizonyára, a skeptikusok első sorban igy felelnek: Nem! Nem pedig azért, mert a phylloxera folytán úgy is szegények vagyunk és igy is annyi egylet veszi igénybe áldozatkészségünket és erszényünket, hogy a meglevőket sem vagyunk képesek kielégíteni! Csak adóra és más fontosabb p. o. nevelési, háztartási stb. kiadásokra teljék, nem egy új egylet létesítésére! Ezeknek, kik ilynemű ellenvetéseikkel igyekeznek a tornaegylet ellen kardoskodni, azt feleljük: hogy bár a phylloxera- vész által közgazdaságilag Egernek kiszámithatlan kár okoztatott, mégis városunk, a megye központja, számos tanintézetével, intel- ligentiájával ma is csak oly számottevő tényező közművelődési és culturalis szempontból, mint azelőtt volt. És miután ezen-egylet egy újabb megterheltetést nem von maga után, miután az képes saját erejéből magát fentartani, a nélkül, hogy a nagy közönség erszénye igénybe vétetnék; egyáltalában nem lehet és nem szabad a szegénységre hivatkozni, midőn egy általános haszonnal járó intézmény megalakítása czéloztatik! Áttérve most fejtegetésünk tulaj dónk épeni tárgyára, nem tartjuk fölöslegesnek tájékoztatást adni a torna-egyletek fontossága, czélszerüsége, sőt szükségessége tekintetében. Tudva levő dolog, hogy úgy az elemi, de még inkább a középiskolákban, sőt a leányiskolákban is, a tanhatóságok mily súlyt fektetnek a kötelező torna-tanitásra. Tudjuk, hogy a vallás és közoktatási ministerium úgy a múlt évben, mint ez idén is országos tornaver Az „EGER“ tárczája. ____ B okréta kalászok- és virágokból rögtönözve ít. jfiincze Alajos gXg. 25. éves tanári jubileumára. IKihuszonöt év alatt mennyi kalászt termett te nemes szived, hőn dobogó kebled! . . . A Különben élted is egy dús kalásztenger, — Azért dicsőit most annyi ezer ember. Bő kézzel hinted a mennyei szent magvat; Boldog, ki ajkidról égi mannát kaphat. Csodás egy eledel. . . Múlik szomja, éhe, A mikor téged hall Eger buzgó népe. . . Érdemid bokra közt csattogj, mi fülmilénk! Kincsünk s büszkeségünk. . . Boldogok, hogy miénk. . . A te szerénységed olyan mint ibolya, Nem vitted vásárra lelked kincsét soha; De hát az ünneplést ki nem kerülheted, Ki a szép- jót s igazt szivekbe ülteted. Plántálsz s nemesitsz már huszonöt év óta, Ajkad ifjú szivek talajába szórva A hit szent igéit ... lm lásd, itt a hála, Kikelt szivökben az érzés gyöngyvirága. Ezzel díszítjük mi a te kathedrádat, Virággal hintjük be megfutott pályádat . . . Óh mi édes gyönyör erre visszanézned, Szivednek ez adja a legtisztább mézet. De a kalászok közt kékleni mit látok? . . Oly kedves, oly bájos Mezei Virágok! . Melléjük sorakszik a kedves N é p é 1 e t, Melytől a jó magyar szive s lelke éled. Össze is fűzzük hát kalászt a virággal, Fölöttük szivünkből zengjen a madárdal: A mi pályánkon te vagy vezércsillagunk. . . Nem . . . több vagy minekünk; igy köszönt ajakunk: Ki a mi szivünknek aranyos, szép napja, Éljen még sokáig a tanítók apja! Eger, 1893. jun. 26. _____ Babik József.
