Eger - hetilap, 1893

1893-06-06 / 23. szám

181

főhatóságához, s meg vagyok győződve, hogy e főhatóság, mely városunk kulturális fejlődésének elémozditásában mindenkor vezérszerepet vitt, szives készséggel engedné át, ingyen, e fölös másodpéldányokat egy „egri nyilvános népkönyvtár“ alapjának megvetésére.

Másrészt azon nézetemnek is bátor vagyok kifejezést adni, hogy Egerben egy nyilvános népkönyvtár fölállítása üdvös eszméjének megvalósítása, e részben a szükséges mozgalom megindítása, s czélirányos és sükeres megoldása amaz „egri irodalmi társaságnak“ állana nemes feladatában, melynek eszméjét nem rég e lapok hasábjain Arnóthi pendítette meg, mely azonban — adja isten, hogy rósz próféták legyünk, de tartunk tőle, — a mi indoloncziánk folytán, sok más egyéb nemes és üdvös eszme sorsát osztva, szintén a pusztában kiáltó szavaként fog elhangzani.

A könyvtárak felállítása tehát éppen nem ütközik valamely legyőzhetetlen akadályokba.

Igen ám, — modják ismét többen, de a könyvtárakat fenn is kell tartani; és miből, — ki fogja fedezni ezek szükségeit?

Erre is megadjuk a választ.

A városok bizonyára hajlandók lesznek egy-egy rendelkezésükre álló helyet díjtalanul bocsájtani a könyvtár részére s minden városban bizonyára található lesz egy-egy lelkes tanító, a ki a könyvtárnoki tisztet tiszteletdij nélkül is elfogadja és bizonyos napokon és órákban a könyvtár helyiségében fog tartózkodni, hogy a könyveket kiadja és beszedje.

Hátra volna még a berendezés. — De ennek kiadásai oly csekélyek, hogy azok komolyan számba sem vehetők.

A könyvek azonban idő múltával romlanak, tábláik szét- foszlanak: azokat javítani, újból bekötni kell. Ez kétségkívül némi költséget igényel. De ettől sem lehet visszariadni, mert [a könyvtárt használó közönség szívesen áldoz havonként egy-két fillért a használati dij fejében, ezt félrerakva s tőkésítve, elég alap nyerhető a könyvtár felmerülő költségeinek fedezésére.

Csak akarni kell; csak a kezdeményezés meglegyen, meglesz a könyvtár is. Mi részünkről jóakarólag mondottuk el nézeteinket; óhajtjuk, hogy minden város, első sorban pedig Eger városa, megszívlelje azt s mielőbb létesítse a nyilvános könyvtárat, ez által előmozdítja szellemi kiképeztetését, mely a nem zetek erejét képezi; neveli és ápolja az erkölcsöket, melyek pedig a nemzeti lét alapfeltételei; mert mint a költő mondja: „Minden állam támasza, talpköve: a tiszta erkölcs!“ Bars.

Különfélék.

— Űrnapját, a kath. egyház e legmagasztosabb ünnepét, a múlt csütörtökön, f. jun. hó 1-én szokott fénynyel, s áhítattal ünnepelte meg városunk kath. közönsége. A díszes körmenetet,

s harmadnapra a Farinelli-troupe elbúcsúzandó volt Eger — vagy akarom mondani a vidéki városból. Bár Lucy is olvasta a búcsúzó plakátot, Hilda mégis jónak látta barátnőjét e körülményre figyelmeztetni.

— Tehát holnapután búcsút vesznek tőlünk! — szólalt meg Hilda.

— Tudom, — mondá Lucy szomorún, — s immár tisztában vagyok magammal. Csak arra az egyre kérlek, ne szólj a dologról egy szót se a papámnak.

— Mit akarsz tenni ?

— Amit szivem sugall, és parancsol, s ami a szentirás mond: „Az asszony elhagj’ja édes atyját, és anyját, és követi férjét.“

— Tehát csakugyan? És ő? Magával fog téged vinni?

— Azt még nem tudom. Holnap fogok neki Írni.

Tovább nem szőtték a társalgást. Midőn Lucy haza ért, vánkosaiba dugta szomorú fejét s keservesen sirt. Azután csinosan elrendezte s becsomagolta holmicskáit, körülkötözte rózsaszínű, és kék szalagokkal, aztán elrejtette varró asztalkájának legtitkosabb fiókjába. Ekkor egy hosszú — hosszú levelet irt. Alig kélt fel a nap, Lucy lepecsételte a levelet, ráírta a czimet: „Nagyságos Quickly Tom világhírű művész és szamárszeliditő urnák, a Farinelli-cirkuszban helyben, kiváló tisztelettel“ — s maga vitte el azt, hogy a legelső pósta-szekrénybe dobja. Miután pedig tudta, hogy a leveleket csak délutáni két órakor hordják szét, egy barátnéja látogatásának ürügye alatt kora délután eltávozott hazulról, s ott ödöngött a cirkusz körül, a legnagyobb aggodalmak közt, szivszakadva várván a levélhordó megérkeztét. Nem sokára meg is érkezett az öreg levélhordó egy levéllel keritka fényű adstanczia mellett, Pánthy Endre püspök, főkáptalani nagyprépost ő mlga vezette. Jelenvoltak: a mélt. főkaptalan, az összes helybeli papság, Hevesmegye, s Eger város tisztikara Zalái* alispánnal, s illetve Grónay Sándor polgárnagygyal élükön; a csász. és kir. helyőrség s a magy. kir. honvédség, a teljes tényleges és tartalékos tisztekkel egyetemben; az egri kir. törvényszék, kir. ügyészség, kir. járásbíróság, magy. kir. pénzügyigazgatóság testületileg, az összes iskolák ifjúsága, a tanári, s illetve a tanítói kar vezetése mellett; a polgári egyletek és testületek, valamint a földmives-osztálybeliek is szokott zászlóik alatt. Azon kívül az elite- s polgári hölgyközönség köréből is igen szép számmal, ünnepi díszben. Az ünnepség fényét, mely IOV2 órakor ért véget, a tanuló ifjúsági énekkarok áhitatger- jesztő egyházi énekei, a katonai zenekar harsány indulói, a teljes díszben kivonult katonaság sorlövései, s a mozsarak durrogása impozáns módon emelték. — Infra octavam, a múlt vasárnap, f. jun. hó 4-én a reggeli órákban a ft. zircz-cist.-rend díszes templomában tartatott meg az ünnepélyes urnapi isten- tisztelet, melyet, mint azelőző években már igen sokszor, úgy a jelen alkalommal is Stephanovszky Sándor apátkanonok ö nsga tartott, szokott díszes adstancziával, a főgymnásiumi ifjúság, s nagy számú áj latos néptömeg részvéte mellett, melyben városunk minden osztálya igen szép számmal volt képviselve. A körmenet azonban, a kedvezőtlen időjárás miatt csak a templom csarnokában ment végbe.

— Királyi kitüntetés. Király ő felsége Szuhányi János, közelebbről nyugalomba lépett egri kir. törvényszéki bírót, az igazságszolgáltatás terén kifejtett hosszas, buzgó szolgálatainak elismeréséül, kir. tanácsossá nevezte ki. Az e királyi kitüntetésről szóló okmányt a múlt csütörtökön, f. jun. hó 1-ső napján nyújtotta át az egri kir. törvényszék bírói kara, meleg ovácziók mellett, a kitüntetettnek.

— Az egri érseki egyházmegye köréből. Farkas Zsigmoiul hevesi káplán hangácsi lelkészsé neveztetett ki. Nyizsnyay Iván kápolnai segédlelkész pedig hasonló minőségben Szendrőbe helyeztetett át.

— Az egri érs.-lyc. hittudományi karánál az évzáró vizsgálatok f. jun. hó 2—20-áig tartanak, Kozma Károly dr. prépostkanonok, prodirektor ő nsga elnöklete mellett. Az iskolai évet bezáró háladó istentisztelet (Te deum) f. jun. hó 21-én fog végbemenni.

— Csődvizsga. Az egri érseki egyházmegye növendékpapjai közé fölvétetni kívánó ifjak csődvizsgálata f. jul. hó B-án fog végbemenni. Utasittatnak tehát a főgymnásium VI—VIII. osztályait végzett ifjak, kik az egri érseki egyházmegye növendékpapjainak sorába fölvétetni óhajtanak, hogy keresztle velőkkel, s a lefolyt iskolai évi zárbizonyitványaikkal ellátva, Egerben, az egyházmezében, melyre Lucy azonnal ráismert. A levélhordó a bohócz után kérdezősködött. Mondták neki, hogy ott benn van az istállóban, épen a szamarát éteti. A levélhordó az istállóba ment, Lucy pedig utána osont, s az istálló egy kiszögellő oszlopa mögé rejtőzött, hangosan dobogó szívvel, s visszafojtott lélekzettel lesve a hatást, melyet levele az imádott bohóczra gyakorolni fog.

Quickly ur nagyon el volt foglalva a szamarával, mert alig ért rá egyet fordulni, hogy a levelet átvegye, s épen zsebre akarta azt dugni, midőn a női vonások fölkeltették kíváncsiságát. Fölbontotta tehát, s figyelmesen kezdett olvasni. E közben Ingo, a bölcs szamár, ki úgy látszék, még nem vala kedve szerint kielégítve, türelmetlenségében s boszuságában elkezdett keservesen „Iá'.“-kölni.

Quickly pedig épen akkor olvasta a Lucy kisasszony legérdekesebb szerelmi ömlengéseit. Rögtön oda fordult, s e szavakkal förmedt a szamárra:

— No, ne ordíts úgy, mint egy vad szamár, te ostoba. Azt hiszed, hogy eltántorodom ? Ne félj, egyedül maradsz ezentúl is az én mindenem a világon. Mert hogy egy éhes szamár mellett még egy libát is tápláljak, ez nem futja ki a sovány bohócz-gázsiból.

Lucy nagy figyelemmel hallgatta az érdekes párbeszédet a szamár meg a gazdája között. Ügyekezett látatlanul kijutni a cirkuszból, s hazafelé az egész utón azon gondolkozott, minő ürügygyei mentse ki szülői előtt feltűnő hosszas távulmaradását,