Eger - hetilap, 1893

1893-06-06 / 23. szám

178 s magasra hangolta a kedélyeket, — hogy feledve lön rósz idő, minden, — s csakhamar megeredtek a szellemes, a derék, és takaros pohárköszöntők szükségtelen mondanunk. E pohárköszőn- tőkről, sajnálatunkra tér szűke miatt — ezúttal tüzetesen nem emlékezhetünk meg: de egyet fölemlíteni még se mulaszthatjuk el, t. i. azt a vitát, mely a pohárköszöntők során az „egyen­ruha“ tárgyában „pro et contra“ kifejlett, s mely utóvégre is a nagy többség részéről az „uniformis" hasznos es szüksé­ges voltának javára döntetett el. Helyesen! De akik „pro“ argu­mentáltak, egy lényeges motívumot fölemlíteni mégis elfeledtek köztudomású, hogy ott, hol helyőrség van, tüzeseteknél a katona­ság nagy szolgálatára és segítségére vau a tűzoltóknak. Már pedig ismeretes dolog, hogy a katona előtt a kaputos vagy mánd- lis ember, bárki legyen az, csak amolyan „czibil-bagázs, akinek a szavára nem is hederit. De ha uniformist lát, kivált aranyosat, olyat aminőt a gyenerális visel, — annak meg van előtte a res- pektusa, s parancs szavára kész a tüzbe is menni. Legfőképen az az intenczió vezérelte a tűzoltó egyesületek megteremtőit az egyenruha behozatalára és nem a hiúság istápolása. A barátságos estély, melyen, a körülbelül 50—60 vidéki vendéggel együtt százan felül vettek részt, növekvő derült han­gulatban a késő éji órákban ért véget. A megalakult hevesmegyei önkéntes tűzoltó egyesületek szö­vetségét mi is szivünkből üdvözöljük! Az egri dohánygyár ügye. Az egri dohánygyár ügyében, — az utóbbi idők­ben fölmerült mindenféle kósza-hirekkel szemben, — tevékeny országgyűlési képviselőnk, Szederkényi Nándortól a következő értesítést vesszük: „Egy, Egerben azonnal fólállitandó dohány­gyár útjában más akadály nincs, mint azon aggodalom, hogy váj­jon a dohánygyár megfelelő üzembe hozatalához múlhatatlanul megkivántató, legkevesebb hét-nyolczszáz, legfőképen női munkáskézre Egerben lehet-é egész biztossággal számí­tani? A szivar- és czigaretta-készités ugyanis kizárólag mun­kásnők által teljesittetik. A fizetés átlagos, a szerint, ameny- nyit egy munkásnő naponkint elkészíteni képes. Itt tehát az ügyesség és gyakorlottság a fődolog. Ha Eger városa részéről teljes garanczia nyujtatik arra nézve, hogy a megkivántató számú női munkás-kéz állandón rendelkezésre áll, a gyár felál­lítása s üzembe hozatala nyomban életbe lép. Ez esetben az egri Az „EGEB“ türczája, A bohócz. Egy vidéki városkába, mely egész éven át oly csöndes­nek és kihaltnak látszék, mint valami mesebéli elátkozott vár, — egy szép napon egy vándor-czirkusztársaság állított be. Egy igazi czirkusz-csapat, melynek egyszerre nagy hire terjedt az egész városban, valódi szenzácziót keltett, fölverte a publikumot álmos közönyösségéből, s az egész lakosság, apraja nagyja, ro­hanva sietett a csudálatos emberek megbámulására, kik égő cse- püvel élnek, a levegőben röpködnek, s több ilyetén csudálatra méltó dolgokat visznek véghez. S mind ezt néhány rongyos pi- czuláért. A ponyvabódé csakhamar fel lön huzva, s a lyukak a társaság nőnemű tagjai által serényen befoltozva, hogy a potya-publikum be ne pisloghasson rajtok. Estére kelve pedig, midőn az óriási falragaszok szerint „hirhedett, még soha nem látott s uralkodók, s a legmagasabb uraságok által is kitüntetett „F a r i n e 11 i-t r o u p e“ premiérejét tartotta, a ponyvabódé oly „zsúfolt házzá“ változott át, amiről ez a derék trupp még álmodni sem mert. A deszkákból összetákolt ülőhelyek már egy órával az elő­adás megkezdése előtt, egész az összerogyásig megteltek, s Quickly, a clown, ki a társulat pénztárosának előkelő tisztét is viselte egyszersmind, komikusán fájdalmas arczczal, és sirán­kozó hangon vala kénytelen az egymás hátán tolongó parasztok­nak kijelenteni, hogy a czirkuszban többé nem miskolczi hato­sért, de aranyért sincs annyi üres hely, hová csak egy piczi dohánygyár egyelőre ideiglenes helyiségben fog bereudeztetui, hol rögtön mintegy 100—150 munkásnő beoktatása veszi kezde­tét. Az előzetes beoktatás és begyakorlás három hónapra terjed, mely idő alatt a munkásnők 40 kr. napi díjban részesülnek. Ezentúl a gyakorlatilag kiképzett muukásnők szorgalmuk- s ügyességükhöz képest, teljesített munkájokhoz arányosított átla­gos heti vagy havi fizetésben fognak részesittetni. A dohány­gyárba munkásokul csupán oly nők vétetnek föl, kiknek életévök a 14—30 év közé esik. Esetleg idősebb nők is jelentkezhetnek, s testi fejlettségök, valamint egészségi viszonyaikhoz képest mint munkásnők alkalmazást is nyerhetnek a gyárban; de a 14 éves életkort még el nem ért nők gyári munkásnőkűl semmi szin alatt sem vétetnek föl. Az előadottak szerint tehát egyedül Egerváro- sán áll, s illetve női munkás viszonyainktól függ, hogy váro­sunkban a dohánygyár mielébb fölállittassék. A legelső s legsür­gősebb teendő az, hogy a városi hatóság minél gyorsabban írassa össze ama munkásnőket, kik az egri dohánygyárban való ál­landó foglalkozásra jelentkeznek. Ha ez összeírás a kellő sükerre vezet, vagyis ha a jelentkezők közt a fönebbi föltéte­leknek megfelelő annyi, alkalmatosnak Ítélt, — tehát mintegy hét-nyolczszáz — munkásnő találkozik, amennyi a dohánygyár kellő üzembe hozatalához okvetlenül megkivántatik, s erről a pénz­ügyi kormány hatóságunk által megfelelő módon hivatalosan ér- tesittetik, semmi sem fogja akadályozni, hogy a pénzügyi kor­mány, Ígérete szerint, a dohánygyárat Egerben, egyenlőre ideig­lenes helyiségben, azonnal fölállítsa, s üzembe hozza. Ez örvendetes értesítés folytán fölhívjuk városi hatóságun­kat, hogy a munkás nők ily értelemben való összeírását hala­déktalanul foganatba venni, azt a lehető legrövidebb idő alatt befejezni, s megfelelő módon a pénzügyi magy. kir. kormányhoz fölterjeszteni szíveskedjék. A kápolnai honvédemlék-ünnepség. A magyar szabadságharcz Kápolnán nyugvó hőseinek emlé­kezetét méltó kegyelettel ülte meg az idén is Hevesvármegye hazafias közönsége. A kegyeletnek évről-évre ismétlődő ténye, mely megkoszorúzza a hősök sírját, és dicsőségöket fenkölt sza­vakban hirdeti, s a visszaemlékezés nyomán lelkesedést kelt a szivekben : nem maradt el ez idén sem, de sőt terjedelemben és élénkségben megnövekedve, impozánsabbul folyt le mint az előző években. Örvendetes tanúbizonysága ez annak, hogy a szabad­ságharcz hőseinek emléke s azon eszmék, melyekért ők éle­tüket adták, nem halt ki a telkekből, a múló időnek min­denre fátyolt boritó szakadatlan működése s az idealizmusban romboló, vészes korszellem hatásai ellenére sem; hiába szö­vetkezett az idő és a kornak szelleme, nem tudták kiirtani azon egérke is elférhetne. Bizonyságul egy kissé föl is lebbentette a „szentély“ bejárását elzáró függönyt, — mely egykoron tulipiros bársony szövet lehetett, — hogy a savanyú képpel olt bámész­kodó, kiszorult publikum saját szemeivel győződjék meg szavai­nak igazságáról, — erősen biztatva őket, hogy holnap jöjjenek, mikor a mainál sokkal szebb és csudálatra méltóbb produk- czíó lészen. A városi honorácziorok, az előkelőbb családok, melyeket itt is, mint másutt, „hotvolénak“ szoktak volt nevezni, rangjuk­hoz illőleg természetesen az első padsorokat foglalták el, jele­sül: a polgármester, a főjegyző, a városi főorvos, egy nyugal­mazott vadász-őrnagy, mellettük Kalász Bálint, földbirtokos, Lucza leányával, kit a kolostorban, hol növelkedett, s egyebek közt angolul is tanult, ánglius módra „Lucy“-nak szólítottak, s ennek barátnéjával, ki „Hilda“ névre hallgatott, s ki a mel­lette ülő vastag liájú, szürke szakállú öreg urat, Kotyvasz Je- rémiás helybéli tiszteletre méltó patyikust, nevezte apjának. — Ez a két lány — ketten összevéve még nem érték el a négy X-et, — egy pillanatra se fordította el tekintetét a czirkusz közepén korlátokkal elzárt kerek térségről, melyet a becsületes „Farinelli-troupe“ „manége“-nak nevezett, s a melynek az vala a czélja, hogy a trupp hírneves tagjai ott mutassák be világra szóló müvészetöket. Minden egyes mutatvány után fal-, vagy akarom mondani: ponyvarengető tetszésvihar tombolt végig a hálás publikum tömött soraiban, elkezdve mademoiselle Blanche, a fölülmulhatatlan műlovarnő gracziózusan nyaktörő produkcziói- tól, egész Morri és Perley, a legyőzhetetlen Herkules-pár által bemutatott hajmeresztő mutatványokig, melyek egész Európa, sőt mind az öt világrész méltó csudálkozását keltették fel. Eddig

Next

/
Thumbnails
Contents